Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-22 / 52. szám

I A huszonhatodik M inden kommunista és munkáspárt életében a legnagyobb jelentőségű esemény a párt kongresszusa. A marxista— leninista pártok ezen elemzik eredményeiket, a két kongresszus közötti periódus fejleményeit, s határozzák meg a következő esztendők fő feladatait. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom életére, sőt az egész világhelyzetre kétségtele­nül óriási hatást gyakorolnak az SZKP kongresszusai. Ez a Szovjetuniónak és kommunista pártjának úttörő szerepével, kivételes lehetőségeivel és tekintélyével függ össze. Lenin pártja vitte győzelemre a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat, és immár több mint hat évtizede vezeti — a szovjet munkásosztály, a szovjet népek élén - az új társadalom fel­építését. A szovjet kommunisták harcokban edzett pártja ha- sonlithatatlan tekintélyű és befolyású szervezet, amelynek növekvő része volt és van a történelem formálásában. Az SZKP Központi Bizottsága olyan időszakban határozott a XXVI. kongresszus összehívásáról, amikor már nagy erőfe­szítést követelt a nemzetközi helyzet megjavítását, sőt a sta­bilizálást célzó minden lépést. Ez ma is igy van: a szélsősé­ges imperialista körök igyekeznek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és egészében a szocializmus, a haladás pozí­cióira. Próbára akarják tenni a Szovjetuniót, hogy miképp reagál béke- és szocializmusellenes lépéseikre, az újabb hi­degháborús tervekre. Washingtonban mind több jel mutat arra, hogy a januárban hatalomra került új kormányzat SALT nélküli atomstratégiára törekszik, az Egyesült Államok elvesz­tett katonai fölényét szeretné visszaszerezni. Az új szovjetel­lenes kampány — amelyet a terrorizmus cimén és ürügyén indítottak, szándékosan összemosva a terrort s a felszabadító harcot — nemcsak rágalomhadjárat, hanem a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak összefogása ellert irányuló próbálkozás is. Ilyen körülmények közt óriási a jelentősége annak, hogy a Szovjetunió nem hagyja magát eltántorítani a XXIV. és XXV. kongresszuson meghatározott irányvonaltól. Egyrészt tovább­ra is aktívan harcol a béke és a biztonság megszilárdítá­sáért, a nemzetközi együttműködés bővítéséért, másrészt ha­tározottan szembeszáll a szélsőséges imperialista körök pró­bálkozásaival, amelyek a szocializmus, a haladás pozíciói­nak visszavetésére, a béke és a biztonság aláásására irá­nyulnak. Tükrözik ezt a Szovjetunió vezetőinek külpolitikai jel­legű megnyilatkozásai és vezető testületéinek állásfoglalásai. „A jövőben sem kíméljük erőnket — jelentette ki Leonyid Brezsnyev a Központi Bizottság 1980 júniusi plénumán —, hogy megvédjük az enyhülést, mindazt a jót, amit a hetve­nes évek hoztak, azért, hogy a leszerelés irányában fordula­tot érjünk el, támogassuk a népeknek a szabad és független fejlődéshez való jogát, megóvjuk és megszilárdítsuk a békét.” Ez előrevetíti az SZKP konstruktív, megfontolt, következetes elvi alapon álló politikájának folytatását, amely a nukleáris világégés megakadályozását, minden nép, s minden ember alapvető joga: az élethez való jog megvédését célozza. A XXVI. kongresszus napirendjén szerepel a tizenegyedik ötéves terv, az SZKP „második programja”, amely a kommunizmus építésének újabb, nagy gazdasági felada­taira összpontosítja a figyelmet. E stratégia legfőbb célja, hogy szüntelenül növeljék az életszínvonalat, s jobb feltétele­ket teremtsenek a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. E cé­lok megvalósitásának alapja: a termelés hatékonyságának további növelése, a munka termelékenységének emelése, a szovjet emberek társadalmi tevékenységének, a munkában tanúsított aktivitásának növekedése. És ez annál jelentő­sebb, mert a Szovjetunió fejlődésével, 'gazdasági, tudomá­nyos és kulturális sikereivel, politikai, társadalmi, katonai erejének növekedésével izmosodik az egész szocialista kö­zösség, tovább javulnak a béke és a társadalmi haladás esé­lyei szerte a világon. Ez a rendkívül átgondolt és megalapozott munkaprogram ezért nemcsak a szovjet kommunistákat, a szovjet népet lelkesíti és mozgósítja, hanem örömmel és bizakodással tölti el a Szov­jetunió minden barátját, a szocializmus minden hívét, köztük a magyar kommunistákat, a magyar népet. Hazánkat, né­pünket az eszmék és a célok közösségén alapuló mély ba­rátság, testvéri együttműködés, megbonthatatlan szövetségi viszony fűzi a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttei pár­tunk legjobb kívánságait tolmácsolják az SZKP XXVI. kong­resszusának, akkor nemcsak a párt Központi Bizottsága, ha­nem valamennyi magyar kommunista, az egész magyar nép érzéseit fejezik ki. Az egész szocializmust épitő magyar tár­sadalom nevében kívánnak új, nagy sikereket a szovjet nép­nek a kommunizmus építésében, eredményes tanácskozást a XXVI. kongresszusnak. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló ^ K XXXVIII. évfolyam, 52. szám 1981. február 22., vasárnap Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Központi Statisztikai Hivatal jelentése U népgazdaság fejlődése az V. ötéves tervidőszakban A gazdaságpolitika az V. ötéves terv időszakára, mint legfontosabb feladatot, a társadalmi termelés haté­konyságának gyors ütemű növelését, a népgazdaság külső és belső egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ezt a világpiacon a hetvenes évek elején kialakult és tartós­nak bizonyuló árorányváltozások, valamint az intenzív gaz­dasági fejlődésre való áttérés követelményei indokolták. A tervidőszak első éveiben a termelés és a felhasználós vi­szonylag gyors ütemben emel­kedett. Különösen erőteljesen nőtt 1977-1978-ban a felhal­mozás, amely 1978-ban elérte a belföldi felhasználás 30 szá­zalékát. A gazdasági szabályo­zók ezekben az évékben hem segítették kielégítően az inten­zív fejlődést, a változó külső és belső feltételekhez való rugal­mas alkalmazkodást. A belföl­di felhasználás gyors növeke­dése a gazdaság egyensúlyá­nak, elsősorban a külső egyen­súlynak a romlásával járt, ez szükségessé tette olyan intéz­kedések bevezetését, amelyek hatékonyabban segítik elő a fő gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az 1979. és 1980. évi térvek a gazdasági egyensúly, min­denekelőtt a külső egyensúly javításának adtak elsőbbséget, annak alakulásától tették füg­gővé a növekedés ütemét és az elosztási arányokat. Ezek a tervek a lakosság életszínvo­nalának megőrzését, az életkö­rülmények javítását jelölték meg másik fő feladatnak. E két követelményhez igazították hozzá a gazdasági szabályozó­kat, korszerűsítették a gazda­ságirányítást és erősítették ezen belül a normativitást. A bevezetett új termelői árme­chanizmus célja, hogy jobban tájékoztassa a gazdálkodó szervezeteket a nemzetközi versenyképesség feltételeiről, az export és import gazdasá­gosságáról. 1979—1980-ban a tervekben meghatározott fő gazdaságpo­litikai célok megvalósultak. A behozatali többlet mindkét év­ben számottevően mérséklő­dött, a külkereskedelmi mérleg mind 1979-ben, mind 1980-ban a tervezettnél kedvezőbben alakult. Javult a külgazdasági munka hatékonysága, az ex­port gazdaságossága. A kivi­tel vállalatonként és termé­kenként differenciáltan válto­zott, egyes áruk exportjának jelentős növekedése mellett több kedvezőtlen jövedelmező­ségű termék kivitele csökkent, vagy megszűnt. Az újabb je­lentős világpiaci áremelkedés ellenére a cserearányok dollár elszámolásokban nem romlot­tak. Javult az összhang a terme­lés és a felhasználás között, nagyrészt a belföldi felhaszná­lás csökkenése következtében. A csökkenés a felhalmozás tételeinél következett be. Ered­ményesek voltak az indokolat­lanul nagy készletfelhalmozás csökkentésére, valamint a be­ruházások tervezett keretek kö­zött tartására hozott intézke­dések. Kevesebb új beruházást kezdtek el, és az eszközöket a folyamatban levő beruházások­ra összpontosították. Mindezek eredményeként a felhalmozás aránya a belföldi felhasználá­son belül 1980-ban 22 száza­lékra mérséklődött. Kedvező irányú változás kez­dődött a munkaerő-gazdálko- dásbcn, a munkaerő hatéko­nyabb kihasználásában. Javult az összhang a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő létszáma között. Egyes esetekben sor került a korszerű munkaszervezés foly­tán felszabaduló munkaerő át­csoportosítására. Az életszínvonal megőrzésé­re vonatkozó célkitűzés is meg­valósult. A vásárlóerő és az árualap összességében egyen­súlyban volt. A lakosság fo- . gyasztása 1979-1980-ban sze­rény mértékben tovább emel­kedett. Az életkörülményeket jcvította a lakásállomány nö­vekedése, a lakosság ellátását szolgáló intézmények bővítése. Nőttek a lakosság megtakarí­tásai. A takarékbetét-állomány 1980. év végén 145 milliárd forint volt, 64 milliárd forinttal több mint 1975 végén. Fejlődött a termelés műsza­ki-tudományos bázisa. Tudo­mányos kutatásra öt év alatt több mint 90 milliárd forintot fordítottak, évente átlagosan a nemzeti jövedelem 3,6 százalé­kát. A fő gazdaságpolitikai célok a termelés és a nemzeti jöve­delem előirányzottnál mérsé­keltebb növekedése mellett va­lósultak meg. A nemzeti jöve­delem 1980-ban 584 milliárd forint volt, 17 százalékkal több az 1975. évinél. A termelés és felhasználás 1980. évi színvonala, a terv­időszak folyamán szükségessé vált döntések következtében nem érte el az ötéves tervben eredetileg előirányzottat. Az V. ötéves tervidőszak egésze azonban, összehasonlítva a IV. ötéves tervidőszakkal, mind a termelés, mind a felhaszná­lás számottevő növekedését mutatja. A gazdaság főbb mutatói az V. ötéves tervidőszakban Négyszáz tanuló ismerkedik a szakma alapjaival a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában magas- és mélyépítő tagozaton. Az elmé­leti órák anyagát a gyakorlati foglalkozások egészítik ki. Képünkön: szin­tezési, terepmérési gyakorlaton a mélyépítő tagozat harmadikos tanulók egyik csoportja. Szokolai felvétele 1980. év 1975. év 1976—19Í0. évek 1971—1975. százalékában terv tény évek százalékában nemzeti jövedelem 130-132 117 127 nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 123-125 109 123 ipari termelés 133-135 118 129 építési-szerelési tevékenység 130-133 110 125 mezőgazdasági termékek termelése 116-118a' 112 115 egy lakosra jutó reáljövede­lem 118-120 108 117 a lakosság összes fogyasz­tása 121-123 113,5 120 1976­1980. években összesen terv tény szocialista szervek beruhá­zása, milliárd Ft 870 924 lakásépítés, 1000 db 430-440 453 a/1976—1980. évek az előző öt év százalékában 135 103 Ipar Az ipari termelés 1980-ban 13 százalékkal több volt az öt évvel azelőttinél. A szocialista iparban foglalkoztatottak szá­ma folyamatosan csökkent és 1980-ban 89 000 fővel, 5,4 százalékkal kevesebb volt mint 1975-ben. Az egy foglalkozta­tottra jutó termelés öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. A termelés szerkezetével foglalkozó határozat előírta, hogy a szelektív fejlesztés so­rán a hazai adottságoknak megfelelő, versenyképesen ter­melő ágazatok számottevően fejlődjenek. Ugyanakkor egyes korszerűtlen, vagy kevéssé gaz­daságosan előállítható termék­csoportok, gyártási ágak ter­melését indokolt esetben meg kell szüntetni. Az ipar termelési szerkezetének átalakítása dif­ferenciált fejlődéssel járt mind az ágazatok, mind a vállala­tok, mind pedig a termékek tekintetében. Az ipar fő ága­zatai közül öt év alatt a vegy­ipar és a villamos energiaipar növelte legnagyobb mértékben (Folytatás a 2. oldalon) Megérkezett Moszkvába a magyar pártküldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága -első titká­rának vezetésével szombaton délután megérkezett Moszkvába a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak február 23-án kezdődő XXVI. kongresszusán. A küldött­ség tagjai: Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a KB tag­ja, a Központi Bizottság osztály- vezetője és Szűrös Mátyás, a KB tagja, a Magyar Népköztár­saság szovjetunióbeli nagykö­vete, aki Moszkvában csatlako­zott a küldöttséghez. A pártküldöttség fogadására a szovjet főváros Kijevi pálya­udvarán megielent Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Moszkvai Városi Pártbizottság első titkára, Konsztantyin Ruszakov, a Köz­ponti. Bizottság titkára, Lev Szmirnov, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi naavkövete, Borisz Gosztyev, az SZKP KB osztályvezetőié, az SZKP KB taaiai. Oleg Rahma- nyin, az SZKP KB osztályvezető- helyettese, a KB póttagja. Jelen voltak a moszkvai ma­gyar nagykövetség felelős dip­lomáciai munkatársai. Kádár Jánost és a küldöttség tagjait a moszkvai magvar ko­lónia úttörői virágcsokrokkal köszöntötték a pályaudvaron. Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtitkára az SZKP KB meghívására szombaton Moszk­vába érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusára. Gáspár Sándort a pályaudva­ron Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csának elnökhelyettese, vafa mint az SZSZKT több más vezc tője fogadta. Jelen voltak a moszkvai magyar nagykövetség felelős munkatársai. A párttanácskozás tiszteletére ünnepi díszbe öltözött Moszk­va és ünnepi programmal várja a főváros vendégeit, a kong­resszus küldötteit minden szín­ház, filmszínház, hangversenyte­rem, művelődési palota. A kongresszus iránt hatalmas érdeklődés mutatkozik, nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon. Ezernél főbb tu­dósító számol be a világ orszá­gainak a sajtóban, a rádióban, a televízióban a főbb esemé­nyekről, a beszédekről. Már na­pok óta folyik a munka a saj­tóközpontban, és az olimpiára épült rádió- és televíziós köz­pontban, ahonnan a világ nagy rádió- és televíziótársasá­gainak különtudósítói továbbít­ják majd jelentéseiket. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom