Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-04 / 3. szám

e Dunántúli napló 1981. január 4., vasárnap „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agy­velőnk 's kezeink;..." (Széchenyi) A munkapadtól a vezérigaz­gatóig feleimmel megjelent háromrészes írás, valamint az ehhez kapcsolódó hozzászólá­sok és egy interjúrészlet együtt­véve számos összefüggésre, problémára irányítják ró a figyelmet, különféle gondola­tokra inspirálnak. Ezeket az írá­sokat úgy is tekintem, mint amelyek segítik a soronkövet- kező teendők meghatározását. Az írások sokféle véleményt tükröznek, társadalmi jelentő­ségű cselekvésünknek azonban feltétele, hogy ez a gondolati gazdagság - és sokoldalúság váljék egységes rendszerré, írásommal ezt szeretném elő­segíteni. különös tekintettel a gazdaságpolitika megvalósítá­sának megyei feladataira, il­letve a megyei politika szem­pontjaira, összefüggéseire, (Az olvasót segítendő említem meg, hogy a háromrészes írás a Du­nántúli Napló október 7—8—9-i számában, a kapcsolódó hoz­zászólások pedig az október 24-i, a november 14-i és a no­vember 28-i számban jelentek meg.) B nézőpontunk... A felcím — a munkapadtól a vezérigazgatóig — önmagá­ban is vitát, egységes, illetve pontos értelmezést igényel. A munkapad nem más, mint ■ „bizonyos munkához szerszá­mokkal félszerelt asztalszerű üzemi berendezési tárgy". A vezérigazgató viszont ember, mégpedig olyan ember, aki nagy állami intézmény, válla­lat felelős vezetője vagy leg­felsőbb irányítója. Szerintem a munkapad szóhasználat nem­csak a fizikai dolgozó „alkotó terepét” jelöli meg, hanem a vezérigazgató irányító asztalá­nak is értelmezhető, értelme­zendő. A vezérigazgató kifeje­zés viszont mint beosztás, a munkamegosztás keretében jelentkező bizonyos feladatokat végző személyre használható. A gazdaságirányítási rend­szer elvei mindenkor körvona­lazzák a gazdálkodó egységek (vállalatok, szövetkezetek) mű­ködési feltételeit, ennek kere­tében politikájukat vagy éppen az önállóságukat s felelőssé­güket. A gazdaságirányítási rendszer 1968. január elsejé­vel érvényessé vált reformja — többek között - a gazdálkodó egységek önállóságának növe­lését tűzte célul. Az MSZMP Központi Bizottsága 1966. má­jusi határozatában például így fogalmazott: „A tervszerű köz­ponti irányítás összekapcsolá­sa a piaci mechanizmus mű­ködésével lehetővé teszi és megköveteli a szocialista álla­mi vállalatok önállóságának, döntési hatáskörének, ezzel együtt kezdeményezésének és felelősségének jelentős növelé­sét." Az elvek megfogalmazása megtörtént, gyakorlati érvénye­sülésének tapasztalatairól és problémáiról sokszor szóltunk, aminek főbb jellemzőit a vita­indító cikk szerzője - Geren­csér Ferenc — szemléletesen összegezte. A korábban meg­fogalmazott elvek gyakorlati érvényesülése érdekében a kö­zelmúltban jelentős döntéseket hoztak az arra jogosult szervek, így került sor a Nehézipari, a Könnyűipari, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium ösz- szevonására, azaz az Ipari Mi­nisztérium létrehozására, to­vábbá pl. a boripari, cukor­ipari, valamint a dohányipari és a szénbányászati trösztök megszüntetésére. E döntések az ország egész területén mű­ködő gazdasági egységek te­vékenysége szempontjából át­fogó jelentőségűek. Az említett rmjnKccipcicfltol a uezerígazgatoíg Korszerű irányítást vállalaton belül is! intézkedések következtében, annak eredményeként került sói egyes országos nagyválla­latok gyárainak, gyáregységei­nek önállósítására. Többek kö­zött 1981. január elsejével ön­álló vállalat lett az Egyesült Izzó Sopiana Gépgyára, vala­mint a Minőségi Cipőgyárhoz tartozó Szigetvári Cipőgyár. De vajon ez elegendő-e? Szerintem nem! A gazdasági egységek belső szervezetének is korszerűsödnie kell ahhoz, hogy az önállóság adott kere­tei között élni is tudjanak a lehetőségekkel. Úgy is feltehe- tem a kérdést, hogy ha nem a vállalati önállóságról és fele­lősségről beszélünk, hanem a vállalatnál dolgozók önállósá­gáról és felelősségéről, akkor a gazdasági tevékenység szer­vezeti keretei megfelelőek-e, vagy a vállalaton belüli irányí­tó munka megfelelően szerve- zett-e? Az alapvető kérdés tehát, hogy: 1. Mi jellemzi egy-egy gazdasági egységen belül a munkamegosztást? 2. Milyen a dolgozók tevékenységének ösz- szehangolósa, az hogyan jelle­mezhető, illetve miként minő­síthető? 3. Hogyan alakul a vi­szony a munkamegosztásban dolgozó emberek tevékenysé­gének tartalmát, irányát, konk­rét célját és feltételeit meg­határozó döntések alkotói és azok végrehajtói között? Munka­megosztásban, de összehangoltan! Induljunk ki abból, hogy egy vállalatnál vagy szövetkezetnél a különféle múnkafolyamatok- ban különböző képzettségű, szakmájú, tudású emberek vesznek részt. A jól szervezett vállalatnál megvan mindenki­nek a tevékenységi területe. Ha tehát azt mondjuk, hogy mun­kamegosztásban dolgozunk, akkor azt is mondjuk, hogy ott mindenki tudja, mi a dolga, s mindenki a maga dol­gát kell, hogy végezze, még­hozzá jól. Mint ahogy-egy sze­mélyautó is — elnézést a ha­sonlatért — akkor működik jól, fia minden alkatrésze megbíz­hatóan működik, és helyén van, úgy kell igaz legyen az is, hogy a sokak által munkameg­osztásban kifejtett gazdasági tevékenységgel szemben is ez a követelmény. Mégsem ennyire egyszerű a dolog. Sok tényező szerepet játszik abban, hogy a valóság­ban működési zavarokat ta­pasztalunk. Egyet említek csak: sokan felületesen, sőt el nem fogadhatóan ítélnek meg em­bereket aszerint, hogy mi a munkájuk, ahelyett, hogy azt néznék: azt hogyan végzik el. Van tehát tennivaló annak ér­dekében, hogy a foglalkozások társadalmi presztízsében meg­levő különbségek mérséklődje­nek, az emberek presztízse pe­dig végzett munkájuk megbíz­hatósága, pontossága alapján alakuljon. A társadalmi fejlő­désünkért felelősséget érzőket ez a probléma okkal foglalkoz­tatja. Ezt segítette felismerni, tudatosítani például Moldova György is A szent tehén című könyvében. Akik olvasták, bi­zonyára emlékeznek a könyv egyik szereplőjének, Misi bá­csinak szavaira: biztos, hogy a pályaválasztásnál én nem erőltettem volna semmire. Csak arra a pályára menjen, amit szeretettel csinál. Nekem nem fájt volna, ha az én fiam utcaseprő lesz, csak arra taní­tottam volna, hogy ha azt csi­nálod, akkor a te utcád legyen a legtisztább." Munkamegosztásban dolgo­zunk, de az eredményes mun­kához ez kevés. Az is kell, hogy az egyénenként végzett résztevékenységek összehangol­tak legyenek, jól kapcsolódja­nak egymáshoz. S ezen a téren is van mit tenni. Amikor az egyszemélyi felelős vezető fel­adatairól beszélünk, akkor ne feledkezzünk meg mi sem, de ők sem arról, hogy nemcsak joguk van cselekedni, de köte­lességük. Azt a kérdést gyakran hall­juk megfogalmazni, hogy mi­lyen a jó vezérigazgató, ki a jó igazgató, vagy szövetkezeti elnök? Csak az előbbiek szem­menlgyár vagy a gödrei ter­melőszövetkezet irányító szerve­zetének korszerűsítése. Sorra kerül a Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat irányító szer­vezetének egyszerűsítése is. De példaként említem a baksai termelőszövetkezetet is, ahol újszerű helyi érdekeltségi rend­szer hatására következik be a szövetkezet egészének hatéko­nyabb működése. Az előbbiekből következik, hogy a vállalati, szövetkezeti dolgozók mindegyikének van, s kell hogy legyen saját munkája valósításáról gondoskodni, ami­hez egyébként az eszközök és a munkapad adott. Csak az szük­séges, hogy tudatosan vegye nagyító alá — mint ahogy erre dr. Murányi Szabolcs is utal — a vállalati költséggazdálkodás néhány területét, s gondoljon arra is például, hogy a bérgaz­dálkodásban elsősorban az anyagi ösztönzés lehetőségei­vel kell foglalkozni, nern pedig szociálpolitikai gondokat meg­oldani. — A tekintély-alapon való in­tézkedés igénye és készsége következtében a vezető idejét sokszor munkatársai szintjén elintézhető problémákkal terhe­lik — ahogy ezt Medvetzky An­tal is írja. (Bár elítélendő az is­meretségi, kapcsolati és tekin­tély-alapon való intézkedés, de látni kell, hogy ez az előbbi o v „fölszippantott jogkörök" ter­mészetes következménye). Ökonometer Plakát az NDK-ból: Az ökonométer. Minden órából munkaidőt, minden márkából és minden gramm anyagból nagyobb hasznot! pontjából egy összefüggésre hadd hívjam fel a figyelmet. Szerintem nem az a jó karmes­ter a zenekarban, aki jól tud dobolni, vagy zongorázni, meg hegedülni, hanem az, aki azt tudja elérni, hogy a zenekar minden tagja tudja, mikor, mit kell csinálnia, mindenki azon a hangszeren játsszon, amihez a legjobban ért, s együttesen tudják megoldani a feladatot. Okkal pellengérezi ki dr. Zel­ler Gyula azt a szervezetet hoz­zászólásában, ahol a hierarchia szabja meg az emberek közti kapcsolatot. Persze, ezen az alapon nemcsak az a kérdés, hogy ki a jó vezérigazgató, hanem az is, hogy ki a jó he­lyettes, osztályvezető, üzemve­zető, ki a jó brigádvezető, ki a jó szakmunkás, ki a jó be­tanított vagy segédmunkás? Azaz, ki hogyan végzi munká­ját a maga posztján. Szembe nézve önmagunkkal örömmel olvastam Juhász Károly hozzászólását, aki a MÉV-nél tett intézkedésekről szólva bizonyította, hogy min­denhol van keresnivaló e téren, s a jó példából is tanulhatunk. Az utóbbi hónapokban több vállalat, szövetkezet belső szer­vezetének és belső mechaniz­musának korszerűsítéséről hal­lottam. Néhányat ezek közül megemlítek. A helyi felismerés­ből fakad a Beremendi Ce­végzésében önállósága és fele­lőssége is. Az ebben mutatkozó hiányosságok közül csupán né­hányat említek meg a vitaindí­tó cikkből, illetve a hozzászólá­sokból. — A vállalatvezetők egy ré­szénél fellelhető még az úgy­nevezett mindent részletesen szabályozni igyekvő, részletkér­désekben a szükséges döntése­ket az indokoltnál magasabb szintre emelni akaró vezetői igény.- A termelőerők fejlettségi színvonala által meghatározott koncentráltsági fokot meghalad­ta az irányítás centralizáltsági foka. s ilyen módon az admi­nisztratív szabályozási módszere­két nagyobb mértékben alkal­mazzák, mint az indokolt lenne; ennek következtében pedig a közgazdasági szabályozók vár­ható hatásainak felmérése, s a hozzájuk való alkalmazkodás je­lentősége háttérbe szorult.- A döntések elhúzódnak, az ügymenet hosszadalmas, a vég­rehajtás ellenőrzése elmarad vagy háttérbe szorul. (Sajnos, elszomorító, de nem egyedi pél­dát említ Gerencsér Ferenc, a „Felaprózott felelősség” című részben). — A részérdekek a vállalat egész érdeke ellenére vagy an­nak rovására érvényesülnek, kü­lönösen akkor, ha a gazdasági vezető elfeledkezik arról, hogy a vállalat egészében kell a gaz­daságpolitikai célok helyi meg­B követelmények Még további példákat is so­rolhattam volna, ehelyett azon­ban hadd utaljak a magyar nép­gazdaság VI. ötéves tervében megfoglmazott gazdaságpoliti­kai célokra, amelyek megerősí­tik azt a várakozásunkat, hogy a gazdálkodó szervek önállósá­ga, s ezzel együtt felelőssége is tovább növekszik. Ennek meg­felelően elérendő, hogy: — a vállalatok tevékenysége jobban igazodjék a piaci köve­telményekhez és lehetőségekhez, s növelni tudják a gazdaságos értékesítést: — gazdaságosan’ hósználják fél a vállalaton, szövetkezeten belül rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat. a munkaerőt és a kapacitásokat, — belső tartalékokat; — megalapozottabbá és a gazdasági összefüggéseket job­ban érvényesítendővé tegyék a költségqazdálkodóst: — fejlesszék a vállalati szer­vező munka színvonalát; — összhangot teremtsenek o jövedelem képzés és felhaszná­lás között; — kerüljenek jobban előtérbe az anyagi és a szellemi erőfor­rások megtakarítását vagy taka­rékosabb felhasználását előse­gítő meqoldások; — váljék szorosabbá más ter­melővállalatokkal — a szerződé­ses kapcsolatokon alapuló — műszaki fejlesztési, termelési, szállítási és kereskedelmi együtt­működés; — váljék folyamatossá a ter­melő és kereskedelmi, illetve a kereskedelmi és felhasználó vál­lalatok kapcsolatának javulása eredményeként az áruforgalom; — növekedjék a vállalati ve­zetők hozzáértése, vezetői és vállalkozási képessége és kész- séqe, jellemző legyen a kezde­ményező, a változások iránt fo­gékony vezetési munkamódszer és -stílus; — a aazdálkodó szervezetek belső irányítási és érdekeltségi Kórházi felvételes Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget- vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs . és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: Megyei Kór­ház (fertőző épület), sebészet: Pécs- bányatelep. Baleseti sebészet: II. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Hon­véd Kórház. Koponya- és agysérülé­sek : Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gége­klinika ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon; 11-169, Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejáró, rendszerének továbbfejlesztése jobban szolgálja a vállalati ter­vekben kitűzött célok és tenni­valók megvalósítását, készülje­nek fel jobban, a gazdasági szabályozó rendszer vállalaton belüli hatásaira; — elvárható, hogy a dolgozó­kat teljesebbkörűen tájékoztas­sák a vállalat, szövetkezet hely­zetéről, céljairól s jobban be­vonják őket a tennivalók meg­határozásába ; — erősödjék a vezetés haté­konyságának a demokratikus fórumok révén való társadalmi ellenőrzése. Tekintsük fontos feladatunknak! Az említett cikkek címei és al­címei figyelemfelhívóak, s kér­déseket sugallónak. Például: — Helyén vannak-e a jogkö­rök? — Nem merev-e a belső irá­nyítás? — Milyen a végrehajtás és a vezetés lépcsőzete? — A felelősség kéllően is­mert-e, s érvényesül-e a felelős­ség revonás? — Milyen a gazdasági szerve­zet részei és egésze között a ko­ordináció? — Mekkora lehet a kockázat nem vállalása miatt elmaradt haszon vagy pontosabban; az okozott kár? — A gazdasági szervezeten belül elkülönülő gazdasági ér­dekek ütköztetése es az érdekkü­lönbségek feloldása megfele- lő-e? — A belső szabályozás jól ót- tekinthető-e, s érvényesíthető-e? — A szervezet korszerűtlensége mibe kerül? — Az alkalmazotti létszám nagysága nem túlzott-e és munkaszervezete korszerű-e? — A különböző szintű vezetők önállósága és felelőssége, il­letve tekintélye hogyan alakul? A cikkek istmételt áttanulmá­nyozása mindenkit segíthet a munkaterületén tapasztalt szer­vezési gondok, illetve a munko- szervezete működésével kapcso­latos hiányosságok körültekintő elemzésében, azok kiküszöbölé­sében, a vállalati, szövetkezeti belső irányítási mechanizmus korszerűsítésében. Javaslom, hogy 1981-ben a gazdasági vezetők foglalkozza­nak ezzel a problémakörrel. S hogy ezt eredményesen tehes­sék, támogassák ebben a mun­kában őket a helyi pártszervek, a szakszervezet és KISZ is. Segítsék, hogy minden munka­helyen váljon jellemzőbbé a munkahelyi légkör alkotójelle­ge, az alkotási, ''vállalkozási készséq kibontakozása. Nem kampányszerűen, hanem egy­részt azért, mert aktualitása van akár a szükségesség, akár a lehetőség oldaláról nézem. Másrészt viszont azért, mert ezen a téren egy-egy vállalat lénye­gesen kevesebb eredményt érhet el (erre fiqvelmeztet dr. Kecs­kés Józsefné.) mintha ezt egy­idejűleg többen teszik. Mindet indokolja, hogy a korszerűsítés, eqyszerűsítés az ésszerűsítés vál­jék megyénkben általánosabb törekvéssé. Az új évben, — vagy­is már ez évben — a vállalati belső mechanizmus így tehát egyik súlyponti kérdése megyei politikánknak. Dr. Dányi Pál. a Baranya megyei Pártbizottság titkára iigyeletek telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő­intézet, telefon: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. ügyeleti helyiség, telefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRAK I. kér. Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs­Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kos­suth L. u. 81. 10 8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. III. kér. Pécs, Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszertár. SOS-ÉLET telefonszolgálat hívószá­ma: 12-390 — este 7-től reggel 7 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom