Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1., csütörtök Dunántúli napló 3 Agazdaságapártmunkaközéppontjában! írta: Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága első titkára Gazdasági fejlődésünk intenzív szakaszában, a szigorúbb és számunkra sokszor hátrányos külgazdasági feltételek között a termelés, a gazdálkodás kérdései egyaránt megkülönböztetett figyelmet kapnak a pártszervezetek és a pártszervek munkájában. Nehezebb körülmények között dolgozunk és ilyenkor különösen izgalmas megválaszolni; munkánk mennyire eredményes, élünk-e megyénkben lehetőségeinkkel, a vállalati, szövetkezeti tevékenység megfelel-e a népgazdasági követelményeknek. Tudunk-e elegendő meny- nyiségben, jó minőségű, korszerű, gazdaságosan előállított terméket gyártani, a termelő- munka eredményeivel összhangban biztosítjuk-e a sokoldalú és bővülő ellátást, szolgáltatást, az életkörülmények javulását. A megyei pártmunkának sok területe van, gazdag eszköztárral rendelkezik a politika helyi meavalósításában. önmagában az is állandó feladatunk, hogy a változó körülményekhez igazítsuk módszereinket, hogy a párt szervei - -iHphetésszerűen működjenek. Pártmunkánk eredményességét azonban végső soron nem a szervezet belső önmozgása, hanem az mutatja, hogy a politika milyen színvonalon, milyen eredménnyel valósul meg, hiszen az emberek aszerint vélekednek a politikáról — és igya pártról is —, ahogy körükben: munka- és lakóterületükön megvalósul. Amikor tehát tevékenységünket ebben a szellemben tekintjük át, a legalapvetőbb a gazdasági folyamatok vizsgálata, mert társadalmi-gazdasági előrehaladásunk mindig is attól függött, hogy a továbblépés anyagi alapjai a termelésben hogyan, milyen ütemben, meny- nyiségben teremtődnek meg. n népgazdasági követelményekkel összhangban Megyénk gazdasága eredmé-- nyes ötéves tervet zár. A konkrét, részletes számbavétel még. természetesen visszavan, de a főbb folyamatoknak, tapasztalatoknak,. tanulságoknak ismeretében vagyunk. A legfontosabbak: Gazdaságunk fejlődése ösz- szességében megfelel a nép- gazdasági követelményeknek. Az V. ötéves terv időszakában a termelőkapacitások jelentősen bővültek. A vállalkozói kedv, a kezdeményező készség erősödését mutatja, hogy konvertibilis export árualapokat növelő fejlesztések valósultak meg, például: a Pécsi Kesztyűgyárban, a Zsolnay-gyárban, a Faipari Szövetkezetnél, a Húsipari Vállalatnál, a MEZŐGÉP Vállalatnál, a Sopiana Gépgyárban, a Szigetvári Cipőgyárban, a Komlói CARBON-nál. A mezőgazdaságban a közös társulások és vállalatok, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek egy része eszközölt jelentősebb beruházást. Az új üzemek létrehozása mellett a műszaki fejlődés jellemzi szinte az egész gazdaságot. A mintegy 31 milliárd forint ösz- szegű beruházással egyre inkább megteremtődik annak lehetősége, hogy korszerű körülmények között, korszerű terméket gyártsunk és forgalmazzunk. Meggyorsult az ipari termelés üteme. Míg a IV. ötéves terv időszakában az évi növekedés üteme 1,2 százalék, az V. ötéves tervben 2,5 százalék volt. A termelésnövekedés 92 százaléka származott a termelékenységből. A nehézipar termelése újra emelkedésnek indult, 5 év során 8 százalékkal növekedett. Szén- és ércbányászatunk határidő előtt teljesítette 5 éves tervét. Iparunk leggyorsabban növekvő ágazata az élelmiszeripar, 60 százalékkal növelte termelését. A gazdaságpolitikai céloknak megfelelően iparvállalataink külkereskedelmi célú értékesítése 45 százalékkal emelkedett, az export összetételében is kedvező változás ment végbe, ma már a nem rubel elszámolású értékesítés aránya megközelíti az 50 százalékot. Mindez arra is utal, hogy a termékszerkezet és a termék- váltás jó irányú. Építőiparunk is régebb óta a figyelem középpontjában van. Építési-szerelési tevékenysége 30 százalékkal emelkedett, teljes egészében a termelékenységből. üzemi és kommunális épületek sokasága, 8800 szép új lakás, különösen a megye- székhely változó arculata dicséri a tervezők, kivitelezők munkáját. Az elismerésre méltó teljesítmények ellenére azonban az építőipari kapacitáshiány nem szűnt meg, ma is jelentős az elutasított építési igények összege. Megyénk mezőgazdasága történetének eddigi legnagyobb teljesítményét nyújtotta. Termelésének növekedése — a csökkenő létszám ellenére — 20 százalék körül alakul, mennyiségben és hozamokban magas szinten termelt. Búzából öt év átlagában hektáronként 4567 kg termett, 1857 kg-mal több, mint az 1971—1975-ös években. 1980-ban pedig az eddigi legnagyobb termésátlagot érték el a megye gazdaságai, búzából 5199, őszi árpából 4214 és zabból 3428 kg-ot hektáronként. Az állatállomány alakulására vonatkozó célokat is elértük. Az állatlétszám magas szinten van. Az V. ötéves tervben a sertéslétszám 90, a juh 57, a baromfi 55, a tejtermelés 41 százalékkal emelkedett. A gazdasági fejlődés lehetővé tette lakosságunk készpénz- bevételének 45 százalékos emelkedését, a megbízható áruellátást és az életkörülmények jelentős javulását is. Közel' 16 500 lakás készült el, 20 százalékkal több mint a IV. ötéves terv időszakában. Hozzávetőlegesen 50 000 ember költözhetett új lakásba, Ennyi lakás még soha nem épült megyénkben. Tekintettel arra, hogy a lakáshiány változatlanul a legnagyobb társadalompolitikai probléma, nagy eredménynek tartjuk, hogy a tervezettnél több lakás épült. Magánerőből építették a lakások 60 százalékát. A tervezettnél gyorsabb ütemben halad a lakosság vízellátása is, kb. 20 000-rel növekszik g vízhálózatra kapcsolt lakások száma. A vízellátás a községekben hozott nagyobb eredményeket, mert az igény is fokozottabban jelentkezett, kielégítéséhez pedig áldozatvállalási készség is kapcsolódott. Tovább javult az utak minősége, korszerűbb és kulturáltabb a közlekedés. Bővült a hírközlési lehetőség is, 7400 új telefon állomással. Szembetűnő a kereskedelmi hálózat növekedése. Korszerű, kulturált körülmények között vásárolhatunk. Sikerült követni a lakásépítést az üzlethálózattal, ma már az új lakótelepeken működnek az élelmiszer áruházak is. önmagáért beszél — ezért érdemes felsorolni —, Pécsett 5 év alatt 10 élelmiszeráruház létesült, felépült a kenyérgyár és a süteményes üzem, a KON- ZUM Áruház, a fedett vásár- csarnok és új piac épült Új- mecsekalján is. Az egészségügyi ellátás is összességében előrehaladást tükröz. Legfőbb célunk a kórházi férőhelyek gyarapítása teljesül. A szigetvári új elmekórházzal, a harkányi és a mohácsi kórházak új szárnyépületeivel most már 3870 kórházi ágy fogadja a betegeket, 16 százalékkal több mint 1975-ben. A felnőtt és gyermek rendelők száma 24-gyel több. Közel 600 bölcsödéi férőhely bővülésével lehet számolni. A tervezettnél 1500-zal több, 4700 óvodai hely létesül. De talán a számoknál is többet mond, hogy Pécsett lényegében bölcsödére, óvodára már nem kell várni és a megye más területein is javult az ellátottság. Ebben nagy szerepe van a társadalmi segítségnek és még vállalni kell bizonyos mértékű zsúfoltságot is a gyermekintézményekben. Azt hiszem, ha felidézzük emlékezetünkben megyénk városainak, falvainak 5 évvel ezelőtti képét, előnyükre állapíthatunk meg változásokat. Gazdaságunk teljesítményének, a fejlesztő munkának ilyen vázlatos áttekintése alapján is választ kaphatunk arra, hogy közös munkánk — a szellemi és fizikai munka — eredményeként a legfontosabb területen a termelésben előre haladtunk, a fő folyamatok megfelelnek céljainknak. Mi is hozzájárultunk népgazdaságunk fejlődéséhez, anyagi-szellemi előre haladásunkhoz. Lehetőségeink elért eredményeinknél is nagyobbak voltak A megtett út áttekintése — a számadás — azonban azt is feltételezi, hogy megvizsgáljuk: eredményeink hogyan viszonyulnak lehetőségeinkhez. Tapasztalataink birtokában mondhatjuk: szorgalmas munkával, tartalékaink felszínre hozatalával, a szervezés, vezetés javításával nagy eredményeket értünk el, de eredményeinknél is nagyobbak voltak lehetőségeink. Ez fontos tanulság. Különösen most, amikor egy új középtávú terv végrehajtását kezdjük el megyénkben is. Lehetőségeinkkel tehát nem éltünk mindenütt. Okairól szólva, ezek összefüggnek ugyan általános helyzetünkkel, nehézségeinkkel, mégis magunkra kell mutatni elsősorban. Késtünk döntésekkel és így behozhatatlan hátrányba kerültünk. Nem voltunk esetenként elég határozottak, kezdeményezőek és nem mindig ösztönöztünk ilyen magatartásra. Elfogadtuk néha az átlagosat, amikor többet kellett volna nyújtanunk vagy követelnünk. A munka emberi tényezőiben, különösen a vezetői munkában rejlő lehetőségeket még nem használjuk ki eléggé. Ki nem használt lehetőségeinkről szólva: az ipari termelés pld. 1980-ban összességében nem növekszik, a vállalatok egy része a termelés alacsonyabb szintjén is megtalálja számítását. A termelékenység nem a kívánt ütemben emelkedik. A műszaki fejlesztésnek olyan területei, mint az importkiváltás vagy az energia-megtakarítás még alacsony hatásfokú. A mezőgazdaság teljesítménye általánosan nézve elismerésre méltó. De a teljesítmények között rendkívül nagy a szóródás. Reálisan nézve ez nemcsak a termőhelyi adottságokból következik. Hatékonyságban, hozamokban, jövedelmezőségben nagyok az eltérések. A szántóterület csökkenése sem nem indokolt ilyen arányban. (5 év alatt 5 százalék, 1980-ban 1,5 százalék.) Szőlő-, gyümölcs-, zöldség- termelés biztosítja az ellátást, de alatta marad lehetőségeinknek. A jó mezőgazdasági üzemek példája mutatja a községek népességmegtartó képességére gyakorolt hatásukat is. Ebből c szempontból is a termelő- szövetkezetek gazdálkodásának javítása nagy jelentőségű. Fejlődött építőiparunk, de végül is a vele szemben támasz- tett követelményeknek nem tudott maradéktanul megfelelni. A befejezetlen beruházások egy része kivitelezői kapacitáshiány következménye. Az építési-szerelési, különösen a felújítási kapacitás — jelenleg is kevés! Az építőipari szervezetek, az ÉVM, de a megyei párt- és tanácsi szervek együttes feladata, hogy a szükségletnek megfelelő legyen ezen a területen is az ellátás. A felújítási munkák, a városképet is formáló rekonstrukciók a tervidőszak végére kaptak lendületet. A pécsi belváros rehabilitációjának csak elkezdéséig jutottunk. Látnunk kell azt is, hogy a fejlődésnek, az eredményesebb munkának néhány ipari, mező- gazdasági üzemben, intézményben a szubjektív feltételei hiányoznak. És ott, ahol a lehetőségekkel éltek, olyan szükségletek is kielégítést nyertek, melyeket anyagi eszközök hiányában nem tervezhettünk. A gyermekintézményi hálózat (bölcsödé, óvoda, iskola) fejlesztés egy jelentős része helyi kezdeményezéssel, társadalmi segítséggel valósult meg. Ilyen módon épült a Felszabadulási Emlékmű, a műjégpálya Pécsett. Ilyen módon jöttek létre községekben iskolai tantermek, tornatermek, klubok, üzemi étkezdék, mint például Szabadszentkirályon és Lippón. Helyi kezdeményezés volt többek között a Bikali Állami Gazdaság 500 vagonos halfeldolgozójának megépítése, a Pécsi Állami Gazdaság gombatermesztése a pécsi pincékben, a pécsi Mozgalmi Ház és a második közúti felüljáró megépítése, és még sok más példa, mint a nép- fronlszervek által kibontakoztatott környezetszépítő mozgalom. Az említett példák arra ösztönöznek: így is lehet. Előbbre juthatunk, ha nem elégszünk meg azzal, amit az állami költségvetés nyújt, ha magunk erejét is igénybe vesszük. Ha nem fogadjuk el a gondokat és keressük megoldást, akkor is. ha nincs rá határozat. Ha képesek vagyunk kritikusan viszonyulni saját gyakorlatunkhoz. Előre tekintve! Pártunk XII. kongresszusa a mai bonyolult, feszültségektől terhes nemzetközi helyzetben és a nehéz gazdasági viszonyok között is világos programot adott. Népköztársaságunk parlamentje a közelmúltban emelte törvényerőre a VI. ötéves tervet, amely gazdasági programunk, egyben társadalmi előrehaladásunk alapja is. A közeljövőben — a központi tervet figyelembe véve — készülnek el a tanácsi, vállalati, üzemi, szövetkezeti középtávú és éves tervek, melyek tennivalóinkat konkrétan megjelölik. Őszintén és nyíltan kell szólnunk arról, hogy az ellentmondásos nemzetközi politikai légkör, amelyben egyaránt jelen vannak a feszültség és az enyhülés elemei, nehezíti hazánkban is az építőmunkát, lassítja és költségesebbé teszi a gazdasági fejlődést: Gazdaságpolitikánk fő irányvonala ezért a hatékonyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapuló intenzív fejlődés kibontakoztatása. Ez alapozza meg ugyanis a népgazdasági egyensúly további fokozatos javítását, megszilárdítását, valamint életszínvonalunk megőrzését, az élet- körülményeink — lehetőségeinkhez igazodó — javítását. Mindezt műszaki fejlesztéssel, a termelési szerkezet további átala- kitósával, a ráfordítások csökkentésével, az érdekeltségi viszonyok további fejlesztésével érhetjük el. A nemzeti jövedelem évi átlagban 3 százalékkal növekszik. A belföldi fel- használás — a fogyasztás és a felhalmozás — a nemzeti jövedelem növekedésénél ■ lényegesen kisebb mértékben emelkedhet. Szembetűnő tehát, hogy a termelési, elosztási viszonyok szigorúak, lehetőségeink behatároltak, meghatározottak. Ebből következően vissza-vissza- térő kérdés, hogy ilyen körülmények között van-e lehetőségünk, szerepünk a dolgok érdemi alakításában, a vezetői munka, a vezetői felelősség hogyan érvényesülhet. Van-e értelme a jobbító szándéknak, a kezdeményezésnek, a társadalmi ösz- szefogásnak. Egy-egy területen, vagy munkahelyen a viszonyok milyensége mennyire meghatározott a külső tényezők által. A válaszunk ezekre a kérdésekre csak az lehet — még ezekben a szigorú időkben is —, rajtunk is múlik, tőlünk is függ, hogy alakulnak dolgaink, milyenek lesznek a termelési és az elosztási viszonyok, az élet- és a munkakörülmények. Azt természetesen pontosan nehéz megmondani, hogy megyénk arculatának további alakításában milyen arányban van nekünk, baranyaiaknak szerepünk. De egy bizonyos mértékben biztosan van olyan felelősségünk, amit másokra, külső körülményekre nem háríthatunk át. Először is élnünk kell maradék nélkül lehetőségeinkkel és ez fejlődésünk, előrehaladásunk szempontjából továbbra sem kevés. Most, amikor a visszafogottságról — különösen a beruházások területén — olyan sok szó esik, nem szabad, hogy közben elfeledkezzünk tennivalóink sokaságáról. A VI. ötéves terv megyei feladataiból ha csak a tanácsi fejlesztési lehetőségeket vesszük számba — (amelyről december 28-án tárgyalt megyei tanácsunk) — semmivel sem lesznek a korábbiaknál kisebb feladataink. Életkörülményeink javítását szolgáló fejlesztésekre 7,5 milliárd, felújításokra 3,5 milliárd forintot költ- hetünk. Fontos, hogy ezt a tervezett időben, jó használati értékkel tegyük. A következő 5 évben is azt tervezzük, hogy tanácsi fejlesztéssel felépül többek között: 13—14 000 lakás, 540 bölcsődei, 1700 óvodai férőhely, 11 általános és gyermekorvosi körzet, 182 általános iskolai, 20 szakmunkás intézeti tanterem, 120 kórházi ágy, 450 diákotthoni férőhely, 15 200 m kereskedelmi hálózat, 37 000 m;l víztermelő kapacitásbővítés. Hogy mindez megvalósuljon szervezetten és szorgalmasan kell dolgoznunk. De lehetőségeinket nem meríti ki, mert a társadalmi összefogásnak ellátási színvonalunk javításában ezután is meglesz a lehetősége és a jelentősége is. Időben el kell jutnunk ahhoz, hogy céljainkhoz igazítsuk az eszköz- és feltételrendszert. A beruházó, tervező, kivitelező szervezeteknek ezért a megyénkben az átlagosnál többet kell nyújtaniok. A termelésben, különösen az ipari termelésben — figyelmet fordítva a szénbányászat kiemelt fejlesztésére — az eddigieknél nagyobb ütemben kell előre haladnunk. A bányászatot kivéve a termelés jelentősebb beruházások nélkül kell hogy emelkedjék. Adottságunk, termelési színvonalunk a mezőgazdaságban jobb az országos átlagnál, elvárható, hogy ennek megfelelően dolgozzunk. Alapvető célunk a gazdaságos hozamnövelés minden területen. A Megyei Pártbizottság, amikor decemberben a következő 5 évre szóló feladattervét és az 1981. évi munka,tervét tárgyalta és fogadta el joggal állapította meg, hogy továbbra is a gazdaságban végzendő munka áll a pártmunka középpontjában. n pártmunka eszközeivel! Gazdaságszervező munkánkban ezért a termelés hatékonyságának növelése, szerkezetének további átalakítása, nemzetközi versenyképességének fokozása, az elért élet- és ellátási színvonal megőrzése, lehetőség szerinti fejlesztése, a meglévő tartalékok feltárása, a kezdeményezőkészség erősítése a fő kérdés. Agitációs- és propaganda tevékenységünkben is fontos feladat: gazdasági helyzetünkről reálisan szólni, céljainkat megismertetni, konkrét tennivalóink megvalósítására mozgósítani. Pártbizottságunk sok irányú feladatainak — a gazdaság pártirányításának is — csak úgy tud eleget tenni, ha fejleszti munkastílusát, munkamódszerét, tehát tevékenységét hozzáigazítja a változó körülményekhez, tennivalókhoz. Vezető szerepének érvényesülése megköveteli, hogy a határozatok végrehajtását jobban szervezzük. Ehhez mindenekelőtt növelni kell tagjaink és testületeink önállóságát és felelősségét a társadalmi érdekek megismertetésében és érvényesítésében, a végrehajtást gátló tényezők megszüntetésében. Erősítenünk kell megyénkben is a párt eszmei-politikai, cselekvési egységét, a pártfegyelmet. Szükséges, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a párt álláspontjának kifejtésére és érvényesítésére. A párt vezető szerepe káderein keresztül érvényesül. Ezért a vezetőkkel szemben támasztott követelmények mércéje magasabb. Ismert példák bizonyítják, hogy egy-egy gazdasági vagy intézményi szervezetben semmi más, csak a vezető személye változott, a tevékenység mégis sokkal eredményesebb lett. Állandó feladatunk, hogy a káderpolitikai elvek következetesebb érvényesítésével, tervszerűbb kiválasztással, képzéssel, előléptetéssel és cserével javítsuk a vezetés személyi feltételeit. A kádermunka demokratizmusának szélesítésével is fokozzuk a vezetők munkájának és magatartásának ellenőrzését. A Megyei Pártbizottság éppen a vezetői munka megnövekedett szerepe miatt a közeljövőben napirendre tűzi a megye káderhelyzetét, és a helyzet ismeretében megjelöli a további tennivalókat. A párt utánpótlását szolgáló tevékenységünkben is megkülönböztetett figyelmet kap a termelő terület. A munkások köréből kerül a pártba hosszú évek óta az új tagok kétharmada. A megyei tömegszervezetektől, tömegmozgalmaktól, tudományos egyesületektől is azt várjuk: vállaljanak részt pártunk általános politikájának, benne gazdaságpolitikájának végrehajtásából. Segítsék a megyei és helyi tennivalóink kimunkálását, legyenek kezdeményezői és szervezői a szocialista munkaversenynek, az újítómozgalomnak, a környezeti kultúra javításának. Az 1981. évi és további sikeres munkánk, társadalmi céljaink elérésének alapfeltétele, hogy megyénk dolgozói valamennyien: munkások, parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak, párttagok és párton kívüliek, a vezetők és beosztottak, a szocialista brigádokban résztvevők fegyelmezettebben és jobban dolgozzunk a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak valóra váltásáért.
