Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-16 / 15. szám

© Dunántúli napló 1981. január 16., péntek Kiegyensúlyozott, emberközpontú életmód A városiasodás, az urbanizáció kor­szakunkban világ- jelenség. Ennek a folya­matnak hatása, eredménye hazánkban is érezhető. Az 1980-as népszámlálás ada­tai szerint az ország lakos­ságának 53,2 százaléka él városainkban, amelyek­nek száma az elmúlt év­tizedben hússzal nőtt. A városok növekedése, térbeni kiterjeszkedése, kisugárzása — a városkör­nyék szerepét, helyét is az urbanizáció azon kérdései közé sorolja, amelyek ér­deklődésre tartanak szá­mot.. Város, városkörnyék A városkörnyék fogalmát, társadalmi, gazdasági szere­pét jelenleg sokféle módon ér­telmezik. Találkozni olyan véleménnyel, amely az agglomeráció kifeje­zést használja. Téves ez a meghatározás, mert ez a foga­lom földrajzi, gazdasági érte­lemben is tágabb, összetettebb annál, mintsem a városkörnyék­re szűkítsük. Közismert, hogy egy-egy nagy, vagy középváro­si agglomeráció mérete mesz- sze meghaladja a szóban lévő város és környékének köz­igazgatási határait. Az eddigi tapasztalatok különben is azt mutatják, hogy általában problémát jelent az agglome­rációnak, illetve az agglome- rálódó térségnek a behatáro­lása. Használják néha helytelenül a periféria jelzőt is. Ez a kife­jezés — ha település vonatko­zásában használják —, sző­kébb, mint egy városkörnyék. A városkörnyék — történelmi kategória és voltaképpen a városokkal együtt jött létre. Is­mert dolog, hogy a középkor­ban a vár és városfalak tövé­ben telepedtek le azok az em­berek, akik társadalmi, anyagi helyzetük miatt kiszorultak a városból. Ez a folyamat a ka­pitalizmus időszakában is kí­sérő jelensége volt a városia­sodásnak. A már említett periféria szó ennek a korszaknak a szüle­ménye, és talán hű jellemzője is volt az akkori városkörnyéki állapotoknak. Ismerjük József Attilának „A város peremén” című költeményét, amely mély keserűséggel átszőve, drámai módon írja meg a kapitalista városkörnyék életét. Szerencsé­re, ez már többségében a múlté, azonban a tőkés kor­szakból származó nehéz örök­séget az elmúlt három és fél évtized szocialista fejlődése sem tudta még teljesén fel­számolni, sőt bizonyos „perem- városi" jelenségek — részben a mi hibáinkból is — szinte újra­teremtődtek. Előremutató lépés Ami baranyai, pécsi vonat­kozásban külön időszerűséget ad a szóban lévő problémának az: hogy hazai, közigazgatási rendszerünkben ilyen, mint vá­roskörnyéki forma 1979. ja­nuár 1-én a Pécs város köze­lében levő területen 27 község 17 ezer lakójával jött létre. Nyilvánvaló, hogy mint új for­mát nemcsak megyéken belül, hanem országosan is nagy ér­deklődés kíséri. Abban megegyeznek a véle­mények, hogy ez a lépés elő­remutató módon a közigazga­tás korszerűsítését jelenti és feltételezhetően más nagyvá­rosaink is igyekeznek majd kö­vetni. Pécs városkörnyékének közigazgatási modellje azok­nak a településszerkezeti folya­matoknak a reális tudomásul­vétele. amelyek spontán módon - a városhoz való kapcsolódós sokrétű formájában — már ko­rábban is megnyilvánultak (foglalkoztatottság, egészség­ügy, művelődés stb. terén). Márpedig ezekben a kérdé­sekben helyesebb, ha telepü­lési viszonylatok jövőjét céltu­datosan befolyásoljuk. Mint az előkészítés idősza­kában is várható volt, a terü- lethutárok vonatkozásában vi­ta alakult ki. De helyenként még jelenleg is vannak ennek utórezgései. Ismert, hogy a 27 községen túl még számos — Pécs közelségében levő — más település is szívesen csatlako­zott volna a városkörnyékhez. Hozzáteszem, hogy a valós ér­vek mellett a „státusszimbó­lum" érzése is ösztönző volt e tekintetben, mert sokan úgy vélték, hogy a városhoz tarto­zás egy előrelépést, rangot - és magasabb szintű ellátást - jelent. — a nagyváros ökológiai vé­delme érdekében a városkör­nyéknek kell vállalni olyan környezetvédelmi feladatokat, mint pl.: a szennyvíztisztítás, hulladéktelep, zaj, por és egyéb ártalommal együttjáró üzemek letelepítése; — ennek a témának másik oldalaként - a kellemesebb — a zöldövezeti szűrő szerep is a városkörnyékre vár (parkok, ki­rándulóhelyek, üdülőtelepek lé­tesítése, bővítése); — a városkörnyéknek kell a nagyváros kertvárosának len­nie; egy olyan új, egészséges gondolkoznak, azonban ezek­nek a terveknek a kiterjedési köre, megalapozottsága, rea­litása, színvonala erősen elté­rő. Problémát jelent az is, hogy a szomszédos települések kö­zötti, vagy a városhoz való kcpcsolódás, összefüggés hiá­nyos. Ezt mutatják az igaz­gatási, végrehajtási munkában szerzett tapasztalatok is. Pl.: — az eddig ismert együttmű­ködési megállapodásokban az általános megfogalmazások a jellemzőek, a gyakorlati kérdé­sek lényegében a munkaerő­kapcsolatokra korlátozódnak; , V & \'StkrJaa Új, korszerű lakóházakat építenek Szentlörincen, Pécstől 18 kilométer távolságra. — Szokolai felv — Végül is valahol meg kellett húzni a határokat, hiszen „ad abszurdum" a vonzáskörzet, a város kisugárzó hatását nézve a megyéből ennél nagyobb te­rület is ide sorolható lett vol­na. ­Úgy vélem, hogy a szakem­berek sokoldalú véleménycse­réjének, felmérő munkájának eredményeként a vitatható pontok ellenére a városkörnyék vonatkozásában reális területi egység alakult ki. Ami azonban a gondot je­lenti az, hogy az idetartozó községek gazdasági, társadal­mi szerkezete heterogén jelle­gű, egymástól erősen eltérő fejlettségű fokozatokkal. A vá­roskörnyék heterogén jellegé­re utal a népességszám ala­kulása is. (Miközben néhány városkörnyéki település népes­sége gyors ütemben emelkedik, a többiben viszont erőteljes fo­gyás érzékelhető.) Az iparosodó területek mel­lett kiemelkedően vagy éppen gyengén gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek, üdülőkörzetek, „alvó városok", városias, vagy a hagyományos falusi külsőt mutafó települések egyaránt megtalálhatók itt. Amikor ezek­nek a településeknek fejleszté­sére gondolunk, látnunk kell, hogy valamilyen szintézisre, vagy egységes profilra nem­csak az anyagi eszközök hiá­nya, hanem a városkörnyékkel szemben támasztott sokoldalú igények miatt sem lehet szá- mítcni. Ha — csak vázlatosan is — felsoroljuk a már meglévő, vagy a jövőben erősítendő vo­nósokat, láthatjuk, hogy ezt a heterogénitást nem lehet — és nem is volna célszerű — felol­dani. A városkörnyék szerepe A városkörnyékre váró fel­adatok között vannak népsze­rűek és népszerűtlenek, kelle­mesek és kellemetlenek egyaránt. Pl.: fontossági sor­rend nélkül, csak néhányat említek meg: „városperemnek", amely meg­felel korunk magasabb szintű életigényének. Különösen ebben a vonatko­zásban várnak és igényelnek többet az emberek. Világjelen­ség, hogy a városlakók a mo­dern technikával együttjáró ár­talmak elől „menekülnek" a csendesebb, pihentető, azon­ban a városhoz, a munkahely­hez mégis közel levő települé­sekre. Korunknak ezt az élet­módváltozását felismerve kell törekednünk arra, hogy a fal­vak, különösen a városkörnyéki községek népességmegtortó képességét erősítsük, növeljük. A körülmények is erre kész­tetnek bennünket. Ismert, hogy Fécs város terjeszkedési, be­építési lehetőségei — figyelem­be véve a különleges adottsá­gainkat, a történelmi város­részt, a Mecsek-oldal stb. - behatároltak. A családi házak telepítésére többségében már most is csak a városkörnyéken van lehetőség. De még a te­lepszerűen megépülő magán­erős, vagy akciólakások helyét is inkább itt volna célirányos kijelölni, mint a városban. Ennek a koncepciónak a megvalósításánál azonban rögtön szembekerülünk az infrastrukturális gondokkal. Alapközmű, víz, csatorna, út, közlekedés, beépíthető terület stb. Amikor a városkörnyék fej­lesztésével, jövőjével foglalko­zunk, gyakori eset, hogy egy- egy lakótelep kijelölése, ipari üzem megszerzése érdekében élénk verseny' alakul ki, és e tekintetben mindenki a saját településének tényleges, vagy vélt eőnyeit, érdekeit kívánja hangsúlyozni. Márpedig ezek­ben a kérdésekben a messze­menő tárgyilagosságot figye­lembe véve lehet csak dönteni - még okkor is, ha ez néha népszerűtlen feladat. A helyes döntések egyik elő­feltétele viszont az, hogy le­gyen a városkörnyék szerepére, feladatára, de főként a jövő­jére vonatkozó koncepciónk. Jelenleg az a jellemző, hogy a különböző települések külön­böző időben készített telepü­lésrendezési terveik keretében — a város és környéke kap­csolata ma — szabályzott mó­don — csak a hatósági szférá­ban érvényesül egyértelműen és maradéktalanul; — a kapcsolatok jelenleg egyirányúak, a kölcsönösség nem érvényesül megfelelően, a községek „tehermentesítő” sze­repe ez idáig nem kapta meg a kívánatos társadajmi elisme­rést; — még nem alakultak ki az agglomeráció tervezésével, a végrehajtó munkával kapcsola­tos szervezeti feltételek; — a városkörnyéki községek egy része az új státusztól ma még kizárólag csak a többlet anyagi eszközök biztosítását várja. Tehermentesíteni a várost Lényegében ezek a kérdések voltak érzékelhetőek most a te­lepüléshálózat fejlesztési kon­cepció felülvizsgálata, illetve a VI. ötéves terv fejlesztéseinek meghatározása során is. A Baranya megyei Tanács munkájában jelentős hagyomá­nyai vannak a településfejlesz­tési tevékenységnek (vélemé­nyem szerint az országos átla­got meghaladó színvonalon). A közelmúltban fogadta el a tes­tület az 1972-es településfej­lesztési terv módosítását, illet­ve az úi körülményeket az idő­közben történt közigazgatási átszervezést figyelembe vevő távlati fejlesztés irányelveit. Ez a koncepció a követelmények­nek eleget téve kiemelten fog­lalkozik a városkörnyék szere­pével, a környező községek és város kapcsolatával, összefüg­géseivel. Pécs város általános rendezési tervét pedig most ké­szíti a DTV — mégpedig a vá­roskörnyéki községekre is kiter­jedően. Emellett megindult a pécsi középfokú körzet regio­nális tervtanulmányónak kidol­gozása is. Mindenekelőtt arra volna szükség, hogy a terveinknek megfelelően a városkörnyék .„profilját” kialakítsuk. Itt nem valamilyen merev beskatulyá­zásra gondolok, hanem olyan módszerre, amely rugalmassá­ga mellett egyértelműbben ha­tározná meg a gondolkodás irányát. Ez az igény már nap­jainkban is jelentkezik, hiszen napirenden van a VI. ötéves terv megyei tennivalóinak a ki­jelölése, amely minden telepü­lést valamilyen formában érint. Felmerülhet az a kérdés, hogy kell-e ilyen hangsúlyozot­tan foglalkozni a városkörnyék községeivel, hiszen ezek lakos­ságszámban és más vonatko­zásban nem sokban különböz­nek a megye közel 300 aprófal­vas településétől. Nyilvánvaló, hogy a VI. öt­éves tervnek azt az irányelvét, amely a községek népesség- megtartó képességének a foko­zására irányul, differenciáltan kell értelmezni és nem úgy, hogy egyidőben valamennyi te­lepülésünket azonos módon fejlesszük. Pl. a központilag ki­emelt települések között jelen­leg csak Kozármisleny és Pel- lérd szerepel. A pécsi város- környék népességmegtartó fej­lesztésének van egy alapvető előnye, éspedig Pécs város te­hermentesítése. Az a meggyőződésem, hogy azok a nyomasztó gondok, amelyek az utóbbi években Pécs városában felhalmozódtak, a városkörnyék fejlesztésével, igénybevételével enyhíthetők. Ugyanazon eszközök felhasz­nálásával talán még gazdasá­gosabban is! Ebből adódik, hogy a jelen­leginél szorosabb kapcsolatot kell n város és körnvéke között kialakítani. A rendelkezésre ál­ló eszközök szűkös volta is arra biztat bennünket, hogy a pár­huzamosságokat elkerüljük és fejlesztési elképzeléseinket ösz- szehangoljuk. Mérsékeltebb ütem A város és a falu közti kü- lönbséa csökkentésénél a to­vábbiakban is abból kell kiin­dulni, hogy a településeket a termelőerők fejlődésével össz­hangban kell fejleszteni. Ezt azért is indokolt hangsúlyozni, mert a városiasodás a lakos­ságmegtartó-képesség megíté­lésénél néha egyoldalú „intéz­ményfejlesztési" szemlélet is előfordul. Sokan xsak akkor tartják megfelelőnek a létkö­rülményeket, ha van iskola, kultúrház, orvosi rendelő, ABC- nruház stb. Ezek vitathatatlan fontossága mellett azonban látnunk kell a gazdaság súlyú­nak már említett meghatározó szerepét. Éppen mezőgazdasá­gunk utóbbi két évtizedes útja bizonyítja számos példa úiján azt, hogy egy-egy község fej­lesztésében milyen jelentős sze­repe lehet ez eredményesen gazdálkodó tsz-nek, vagy álla­mi gazdaságnak. Nemcsak a munkaerő helybentartásában, a lakosság életkörülményeinek javításában, de még az intéz­mények létrehozásában is. (A helyi gazdaságok segítségével, közreműködésével számos isko­la, tanterem, üzlet, tornaterem épült meg megyénkben.) Ugyanakkor ennek az akció­nak egyik gyakran emlegetett árnyoldala az, hogy a társköz­ségek feljesztése háttérbe szo­rul, vagy elmarad. Részben ez­zel magyarázzák, hogy a társ­községek lakossága csökken, il­letve innen elköltözve, a köz­ponti szerepet betöltő közsé­gekben igyekszik letelepedni. Ennek a folyamatnak velejá­rója az intézmények tervezett — és néha kényszerű — integ­rációja. Gazdaságpolitikai, ok­tatási, közművelődési, egész­ségügyi koncepciónk irányelvei is feltételezik a célszerű integ­rációt. Ha ez azonban a kellő alapfeltételek megléte nélkül történik, nem integráció, ha­nem olyan centralizáció, amely az egyik oldalon zsúfoltságot, nem megfelelő ellátást, másutt pedig a működésüket megszün­tető intézmények sorát jelenti. Az üresen maradt kultúrház, iskola, orvosi rendelő még ak­kor is lehangoló látvány, ha a megszüntetésük indokolt volt és az új ellátás a városban, vagy a központi községben maga­sabb színvonalú. Azt hiszem, hogy a követke­ző években arra leszünk utal­va, hogy ha még ez szerényebb ellátást is jelent — tartsuk, üze­meltessük ezeket az intézmé­nyeket. Ez nem valami „falu-nosztal­gia", vagy a megszokott kon­zerválása, hanem a józan gon­dolkodás logikája. Bármennyire is szeretnénk az alapellátás­ban, szolgáltatásban minél előbb városi feltételeket terem­teni, most, illetve a következő években csak mérsékeltebb fej­lődési ütemmel számolhatunk. A lakosság munkája A másik gondolkodásbeli hi­ba az, hogy egy-egy település fejlesztésénél mindent az államtól, a tanácstól, vagy a helyi mecénástól, a termelő­szövetkezettől, az itt működő gazdasági egységtől várnak. Ugyanakkor pedig hatalmas tartalékok és lehetőségek von­nak a lakosság társadalmi munkájában, hozzájárulásában. A7 elmúlt években megyénkben ez a szándék és tevékenység növekedett és egynéhány köz­ség kiemelkedő fejlődésének eredője a lakosság hozzájáru­lásában, munkájában keresen­dő. Ezen a területen azonban találhatók még kirívó különb­ségek is. Nem mindenütt azo­nos a szándék és a lelkesedés. Egyik-másik községünk ,„a jó­módú polgárok szegény közsé­gének" képét, vagy rossz pél­dáját is bemutatja. Pl.: elisme­résre méltó külsejű, rangos, né­ha státusszimbólum jellegű házak, házsorok töredező jár­dái, gödrös, sáros utcái, elha­nyagolt vízlevezető árkai ellent­mondásos állapotot tükröznek. A gyorsan növekvő, a városi létfeltételeket váró igények tel­jes kielégítésére csak állami eszközökből nincs lehetősé­günk. Ezért a jövőben is válto­zatlan feladatunk az, hogy a lakosság áldozatvállalására, a környezet kulturáltságára irá­nyuló társadalmi munkájára még jobban építsünk. Hoqy ez nem csupán jelszó, annak bizonyítéka a közelmúlt­bon lezajlott falugyűlések han­gulata. Bár mint ahogy ez várható volt, sok egyéni, vagy a kisebb közösségeket érintő panasz és iaény is elhangzott, de többségében a lakóhely sorsa, iövője iránti felelősség és tenniakarás volt a jellemző. Olyan ígéretek és vállalkozá­sok, amelyek figyelmet érdem- . löek és alkalmasak arra, hogy valóra váltsuk. Ebben jelentős szerepe lehet a városi tanács mellett műkö­dő „koordinációs bizottságnak", amely az eddigi ténykedése so­rán is bizonyította létrehozásá­nak szükségességét; hozzáér­téssel és felelősséggel foglal­kozva ezekkel a nem könnyű problémákkal. A körülmények arra késztetnek bennünket, hoav a bizottság munkáiét to­vábbfejlesszük, kihasználva a közös gondolkodásban rejlő lehetőségeket. Legyen koncepciónk! Nem gondoltam arra, hogy a városkörnyék témájának minden vonatkozását érintsem. Maga a problémakör is olyan, hogy más vélemények, vagy éppen, ellen- vélemények felvetésére ösztö­nözhet. Ami azonban már most szük­séges: legyen koncepciónk, el­gondolásunk abban, hogy Pécs városkörnyékét miként illesszük, kapcsoljuk az erőteljesen fejlő­dő városunkhoz, hogy ez minél jobban segítse a kiegyensúlyo­zott — emberközpontú, az új tí­pusú életmód kialakítását. Dr. Nagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom