Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-07 / 336. szám
1 & £9 0y*[ n Dunántúli Napin karácsonyi gyermek- fotú-pályázata A Dunántúli Napló karácsonyi gyermekfotópályázatot hirdet. Pályázni lehet olyan, gyermekekről készült felvételekkel, melyek hároméves korig készültek és a gyermekeket közösségekben örökítik meg. (Családban, bölcsödében, játszótéren, gyermekek között.) A beérkezett pályázók között karácsonyra az itt lefényképezett óriási szőrme játékkutyát sorsoljuk ki. A legjobb képeket a lapban folyamatosan közöljük, értük a szokásos honoráriumot kifizetjük. A pályázatra 1980. december 20-ig fogadunk el levelezőlap nagyságú képeket, legfeljebb három darabot. A borítékra kérjük ráírni: Dunántúli Napló szerkesztősége, 7601 Pécs, Hunyadi út 11. A képek hátsó oldalára kérjük a beküldő nevét, lakcímét, a kép témáját ráírni. Sorsolás: 1980. december 22. Bayer Béla Szóvég - játék Három szóvég, három ász, Vadból így lesz a vadász, a madárból, madarász, pitykés halból a halász. Útra kel a három ász, elöl lépked a vadász, követi a madarász, végen kullog a halász. Puskát hordoz a vadász, kelepcét a madarász, hálót cipel a halász, így baktat a három ász. Erdőn-réten bámulász, semmit sem lő a vadász, szelet fog a madarász, lyukas vékát a halász. Űttörőnyakkendőnk története A magyar úttörőmozgalom megalakulásától a mindennapok embere elsősorban a nyakkendőről ismeri fel a kisdobost és az úttörőt. Szimbólummá vált a háromszögletű nyakkendő. 1946-ban a nyakkendő színét minden csapat maga választhatta. Abból a korból kevés írásos emlék maradt, ezért csak néhány csapat nyakkendőjének színét ismerjük. A sashalmi — ma Budapest XVI. kerületének egy része — úttörők kék-fehér színű; a szolnokiak piros, szélén kék szegélyű; a soproniak világoskék színű, háromszögletű nyakkendőt viseltek. Az első egységes nyakkendő fehér volt, két piros csíkkal díszítve, és piros gyűrű fogta ösz- sze. A fehér az úttörők jellemének tisztaságát jelentette; a piros csík arra figyelmeztetett, hogy feladatait küzdelem és erőfeszítés nélkül megoldani nem tudja, és hogy történelmünk útját a szabadságért harcolók vére festette pirosra; a piros gyűrű az egységet, az összefogást jelképezte. 1947 őszén változott a nyakkendő színe. Oka az volt, hogy az úttörőmozgalom taglétszáma gyarapodott, s ezért úgy határoztak: két korosztályra bontják az úttörőcsapatok tagságát. így a 6-9 évesek lettek a pajtáscsaládtagok, és kávébarna nyakkendőt viseltek, az úttörők nyakkendőjének színe pedig kék lett. A kék szín azt jelképezte, hogy viselője mindig kész a munkára, az úttörőkre váró feladatok teljesítéRövid idő után kiderült, hogy a pajtáscsaládtagok is kék nyakkendőt viselnek, mert a szülők egy-két évre nem vettek külön nyakkendőt. Ezért a mozgalom akkori vezetői úgy döntöttek, hogy a pajtáscsaládtagok viseljék a kék nyakkendőt, és amikor úttörővé avatják őket, varrjanak fel a nyakkendő szélére egy piros csíkot. Ettől az évtől a 6—9 évesek, a mai kisdobosok is, kék nyakkendőt viselnek. De nem így az úttörők. A kiváló úttörőmunkót végzők 1949. augusztus 24-én vörös nyakkendőt kaptak. A vörös nyakkendő a munkásosztály vörös zászlajának egy darabja. Azt jelképezte, hogy viselői követik a munkásosztály célkitűzéseit, és annak segítségére mindig készen állnak. 1949 augusztusa után minden jelentősebb ünnepen a jól tanulók, a jó úttörőmunkát végzők jutalomból vörös nyakkendőt kaptak. Emlékezetem szerint 1951-től már minden úttörő elnyerte a jogot a vörös nyakkendő viselésére. 1950-ig piros gyűrű fogta össze a nyakkendőt. de ettől az évtől kezdett elterjedni a pionír-, vagy úttörőkötés. Mit jelképezett a vörös nyakkendő? Surányi László, az úttörőmozgalom egyik vezetője így válaszolt erre a kérdésre 1951-ben: ,,Az úttörőnyakkendő három sarka a három nemzedék, dolgozó népünk idősebb nemzedékének, ifjainak és a gyermekek megbonthatatlan kapcsolatát jelképezi ... Kötelezzen minden úttörőt at jelkép viselése arra, hogy harcoljon a dolgozó nép ügyéért. Az úttörő a vörös nyakkendőt iskolában, otthon, utcán mindig viseli. Úgy vigyáz a nyakkendőre, mint a legnagyobb kincsére, mint becsületére, mert a nyakkendő — a vörös zászlónak egy darabja”. 1957-ben újjászerveződött a magyar úttörőmozgalom. Az úttörők nyakkendője továbbra is vörös színű maradt. Sok ezren fogadták meg, hogy példát vesznek az 1919-es Magyar Vörös Hadsereg 32-es ezredének hőseiről, akik a Tiszánál harcoltak a Magyar Tanács- köztársasáqért. A végső veszélyben a csapat zászlaját a katonák elosztották egymás között, igazságosan, egyenlő darabokra, ahogy a jó családban elosztják az utolsó darab kenyeret. Mindegyiknek csak egy szív nagyságú darab jutott a zászlóból, azt őrizték életveszély közepette, a szabadság napjának virradatáig. Elődeid szerették, tisztelték, védték nyakkendőjüket. Sokan még ma is féltve őrzik. Most, hogy megismerted nyakkendőnk rövid történetét, te is tegyél többet érte. Ebben az úttörőévben minden kisdobos és úttörő a „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért!” jelmondat szellemében tevékenykedik. Te se maradj le! Úttörőtettekkel mutasd meg: jogosan viseled a vörös nyakkendőt! Záhonyi Ede A három válasz (Orosz népmese) A katona huszonöt évet szolgált egyhuzamban, de a cárt egyszer sem látta. Amikor hazament, mindenki a cár felől kérdezősködött, ő meg azt sem tudta, mit feleljen. A családja meg az ismerősei folyton-folyvást firtatták : — Hogy lehet, hogy huszonöt évi szolgálat alatt egyszer sem láttad a cárt? Bántotta a dolog a katonát, fölkerekedett, hogy megnézze a cárt. Bement a palotába. Kérdezi ám tőle a cár: — Hová, hová katona? — Hát így meg úgy, kegyelmes cár, huszonöt évig szolgáltalak, de téged nem láttalak, eljöttem, hogy megnézzelek. — Jól van, csak nézzél I A katona háromszor is körbejárta a cárt, alaposan megnézte. Akkor megkérdi a cár: — Most rendben van? — Rendben — felelt a katona. — No bajtárs, most azt mondd meg nekem, magasan van-e az ég a föld fölött? — Csak annyira, hogy ha ott fönt dübörögnek, mi itt lent meghalljuk. — Milyen széles a föld? — Itt főikéi a nap, ott meg lenyugszik — hát ekkora. — Mély-e a föld? — Volt egy nagyapám, kilencven éve már, hogy meghalt, földbe temették, azóta még nem járt idehaza: bizonyosan mély. A cár leküldte a katonát a tömlőébe, és azt mondta neki: — Most aztán okosan, bajtárs! Küldök neked harminc libát, kopaszd meg őket, ha tudod I — Jól van. A cár magához hivatott harminc kereskedőt, és őket is megkérdezte, mint a katonát; azok meg törték a fejüket, de választ nem adtak, a cár pedig bezáratta Őket a tömlöcbe. Kérdi tőlük a katona: — Hát ti kereskedők, hogy kerültetek ide? — Látod, uram, a cár megkérdezett minket, hogy messze van-e az ég a földtől, milyen széles, milyen mély a föld; de mi, ostobák, nem tudtunk választ adni. — Ha mindegyikőtök ad ezer rubelt, akkor megmondom. — Meglesz testvér, csak taníts ki minket I A katona mindegyiktől kapott egy ezrest, és megmondta nekik, hogy mit feleljenek a cár kérdéseire. Két nap múlva a cár maga elé rendelte a kereskedőket és a katonát; a kereskedőknek föltette ugyanazokat a kérdéseket, és mivel azok rávágták a választ — hazaengedte őket. — Megkopasztottad őket, bajtárs? — Aranytoilat kopasztottam, kegyelmes cári — Messzire laksz innen? — Olyan messze, hogy innen oda sem látni. — Adok ezer rubelt útravalónak, járj szerencsével I A katona hazament, és jómódban, gazdagon élt tovább. (Migray Ernőd fordítása) fc! «.4 ?6T6«. &Ím,) Leveled érkezett Mindenki nagyon szeret levelet kapni. Nem tudom, Te hogy vagy ezzel? Hogy írni is? ... erről ugye már lehetne vitatkozni. Pedig hidd el, nincs annál izgalmasabb mint megtudni, mi újság messzi távolban. Igen, jól érted, a külföldi levelezésről szeretnék beszélgetni Veled. Már felső tagozatban tanulsz idegen nyelvet. Jó, erre azt mondod, még kezdő vagy. Rendben, de kezdő is akarsz maradni? No és a segítség; a szótár, tanárod, a nyelvet jól beszélő ismerősöd. Tudom, csak megkezdeni nehéz, aztán meglátod, fog az magától is menni. Arról nem is beszélve, ha az őrsből néhányon összefogtok, és közösen leveleztek. A nyelvgyakorlás mellett sok jóbarátof szerezhettek magatoknak a világon. Ez a kapcsolat levelezéssel indul. írjatok magatokról, az iskoláról, úttörőcsapatotokról, szüléitekről, városotokról, hazánk szépségeiről. A levélben elfér ajándéknak egy-egy szép rajz, fotó, képeslap stb. Címeket találtok az úttörőújságokban, de az úttörőcsapatokban is tudnak nektek tanácsot és címeket adni. Ha sikerül a barátság postáján több levelet váltani, az ajándékokból, lapokból egy térképpel — amelyen láthatók azok a városok, ahová írtok —, még kiállítást is csinálhattok. Arról még nem is esett szó, hogy Ti is mennyi, de mennyi érdekeset megtudhattok arról a vidékről, országról, ahová írtok. Felér ez több földrajz, történelem, biológia órával is. De a leglényegesebb, hogy levelező partnereitekkel nyaranta csereüdülést, nyaralást is le lehet bonyolítani. Az pedig már egyenlő a világjárás kezdetével. Biztosan tudod Te is, hogy más az, amit az ember látott, személyesen tapasztalt, és más az is, amiről csak olvasott. Tehát a levelezésed kiindulópontja lehet a művelődésednek, de szórakozásnak, hobbynak sem rossz. Gondolom, a fiúk most kicsit meghúzzák a vállukat, ismerve levélírási hajlamaikat, de én bízom abban, aki ezt megpróbálja, már soha nem tudja abbahagyni. Kezdd el, próbáld meg, s meglátod, az első nehézségek után nagyon érdekes lesz. Eljön az idő, mikor rohanni fogsz a postaládához, ha szüleid szólnák: leveled érkezett. Horváth Mihály A karácsonyest hangulatát néhány apró ötlettel is fokozhatjuk. Az 1x1 cm nagyságú kockahálóban mókus, és különböző nagyságú fenyőmotívumot találunk, melyeket átrajzolunk, megfelelő nagyságúra felnagyítunk. A legegyszerűbb asztalon is igen mutatós a félbehajtott papírból, duplán szabott fenyőfa, különböző nagyságú fenyőfák elhelyezése. A papírt szalagformában összehajtogatva készíthetünk mókus-kerítést az ünnepi asztal közepére, a süteményestál köré. A motívumokat kivághatjuk színes kartonpapírból, de igen szép karácsonyfadíszeket készíthetünk fóliapapírból, vékony zsinórra függesztve. A csillogó papír- fák — egyetlen gombostűvel rögzítve - az egyszínű ablakfüggöny díszei is lehetnek. A vidéki széles falú ablakkeretekbe, ha a függöny összehúzása nem szükséges a téli estéken, állítsunk különböző nagyságú gyertyákat. És ne feledkezzünk meg az italok tálalásáról sem. A vörösen csillogó málnaszörp is ünnepivé válik, ha az üvegpoharat, a felső szélével lefelé fordítva, néhány másodpercre hideg vízbe állítjuk, s utána durvaszemű kristálycukorba, kissé megrázzuk, majd a havaskristályos peremű poharakat feltöltjük. Az italhoz szalmaszálat is tálaljunk. P. V. Növényvédőszerek okszerű felhasználása Az elmúlt évtizedekben felfedezett vegyszerek az éhség ellen küzdő ember kezében olyan fegyver, mely korábban elképzelhetetlen volt. A szakemberek és a felhasználók közt az a vélemény alakult ki, hogy az új kémiai anyagok minden növényvédelmi problémát megoldanak. Különböző programokat készítettek, melyek a vegyszerek 8—10 naponkénti kijuttatását javasolták, sok esetben akkor is, amikor károsító nem is fordulhatott elő. Az tény, hogy a kártevőktől, kórokozóktól, gyomnövényektől megmentett termények, termékek mennyisége nagymértékben növekedett, de a felhasznált növényvédőszerek egy része az emberre, hasznos élő szervezetekre és a környezetre is káros bizonyos mértékig. A természetben minden kártevőnek ellensége is van. A természetes ellenségek növényvédőszerekkel való elpusztítása új kártevők megjelenését, az időszakonként károsítok rendszeressé válását eredményezte. A növényvédelmi költségek növekedése, az ellenálló kártevők kialakulása újra az éveken át elhanyagolt mechanikai, agrotechnikai, biológiai védekezési módszerek felé irányítja a kutatást és a termelőket. Az okszerűtlen védekezések a növényvédőszerekből származó többletbevétel élvezőinek kedveztek. A növényvédőszeres kezelések többféleképpen csökkenthetők. Az első módszer és egyben legjelentősebb, hogy a menetrendszerű védekezéseket az előrejelzésen alakuló védekezések váltják fel. A növényvédőszerek ésszerű adagolása azt jelenti, hogy csak annyi szert juttatunk ki, mely a kártevőt kellő biztonsággal elpusztítja. A termelők rendszerint túladagolással dolgoznak. A növényvédőszerek ésszerű megválasztását szintén eléggé elhanyagolják, az üzemek rendszerint a legerősebb mérgeket helyezik előtérbe. Főleg a kisüzemekben van meg az a lehetőség, hogy csak a fertőzött növényeket, fákat, területet védjük. A mérgeket olyan időpontban alkalmazzuk, amikor a kártevők a legérzékenyebb fejlődésű szakaszban vannak. Az érzékeny fejlődésű szakaszban alkalmazott rövid hatástartalmú szerek kevésbé pusztítják a hasznos élő szervezeteket, és nem szeny- nyezik jelentős mértekben környezetünket. Dr. Frank József
