Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-25 / 354. szám

1980. december 25., csütörtök

Dunántúli napló

5

Nők a tervezőasztal mellett

Ha nagy építészekről olvasunk, köztük a nők olyan ritkák, mint a fehér holló. A mintegy 300 Ybl-díjas közül mindössze nyolc a nő. Pedig az egyetemen már egyre inkább egyenlő arányban végeznek.

— A végeredmény szempontjából mindegynek kell lenni, hogy nő vagy férfi tervezte . . . - mondja Müller Mária, aki a Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán szerzett diplomát és pár éves kitérő után 1973-tól a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építésze. Kerek arca, szemüvege mögött tágranyíló szeme akár kislányé is lehetne, pedig ötödikes és hatodikos fiúk anyja.

— Ma már az ipari szerkezetek eléggé egyformaságot követelnek - folytatja. — Egyre kevesebb az olyan épület, ami egyedi műalkotás, ahol az építész egyénisége is kifejezésre juthat. A férfi—nő megkülönböztetést nem tartom érvényesnek erre a munkára. Az egyéniségünket kifejező plusz miatt harcolni kell. Talán ebben a harcban a nő hamarabb belefárad ... de ez sem egészen igaz.

Uherkovich Ágnes a DDTV belsőépítésze így beszélt kolléganőjéről Müller Máriáról:

— Olyan, ha ráharap valamire, akkor aztán csinálja körömszakadtáig.

— Engem főképp az egészségügyi épületek érdekelnek — folytatja Müller Mária. — 1976- ban három hónapig az NSZK- ban voltam tanulmányúton egy kórháztervező intézetben. Nagyon sokat tanultam. Főként az tetszett, hogy ott a munkát pályázatok alapján nyerik el. Az építtető az összes terv- pályázatból — szerkezet, épület, belsőtér, fűtés, világítás — azt választja ki, amelyik a legcélszerűbb, a legesztétikusabb, a leggazdaságosabb. így aztán fantasztikusan jó dolgok jönnek létre.

— Rendkívül izgatnak a kórházak tervezésében rejlő építészeti lehetőségek, pedig az egyik legkötöttebb műfaj, a legkevesebb szabadságot engedi a tervezőnek.

Müller Mária másfél évig Berlinben irányította egy 280 ágyas kórház építését. Nagy elismerést vívott ki magának. Gyerekei ez idő alatt tökéletesen elsajátították a német nyelvet.

*

A statikus épületek teherhordó szerkezetének méretező- je. Ketterer Janka a DDTV statikusa. Azt mondták róla, kemény, szigorú statikus.

— Ilyen volnék? — csodálkozik hitetlenkedve és ami a szigorúságot illeti, valóban nehéz elképzelni. Szerény, halkszavú.

— 1954-ben végeztem a Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. Mivel rajzkészségem kevésbé volt jó, inkább számolni szerettem, meg nagyon jó statikus professzoraim voltak, ezért választottam ezt. Födémek, falszerkezetek, alapozások számítása, függőleges é? vízszintes terhelések mérése a feladatom.

Mindez rengeteg és nagyon pontos számítást igényel.

— Ez a pálya és a nők? — tűnődik. —- Sokáig éreztem hátrányát női mivoltomnak. - Nézzük például a panel típustervek kidolgozását. Aprólékos, idegölő, hosszantartó és nem látványos munka. Ez valahogy mindig a nőkre maradt. A bizonyításhoz egy nőnek sok-sok munkára, túlórázásra, csöndes gürizésre van szüksége. Sokszor éreztem úgy, hogy enyém a munka, a férfiaké a dicsőség.

Ketterer Janka szívós gürizé- sével végül is kivívta az elismerést: 1964-ben és 1970-ben a Vállalat Kiváló Dolgozója, 1967-ben ÉVM főosztályi jutalom, 1973-ban az Építőipar Kiváló Dolgozója.

— Ahol mód van rá, azért próbálom kicsit női szemmel tervezni a dolgokat. A Tettyén egy hatalmas betontámfalat például úg.y szerkesztettem, hogy lépcsőzetesen kiépített részeibe örökzöldet lehet ültetni. A mostani munkám a leendő Északi-érintő út támfalának a szerkezete, amit szintén lépcsőzetesre és kazettáson osztottra tervezek, amibe majd virágokat lehet ültetni.

*

Uherkovich Ágnesre sokáig kell várni, bár a megbeszélt időben érkeztem a PTV belsőépítészi kis alkotó műhelyébe. Késésének oka: a készülő szépségszalon építését nem mindenütt úgy hajtották végre, ahogy ő megtervezte.

— Ilyenkor érzem, hogy köny- nyebb a férfiaknak — mondja, mikor végül is a sietéstől fújtatva megérkezik. — Mikor vitatkozni, veszekedni kell valamiért, a kétkezi munkások a férfitől jobban elfogadják. A nőre hajlamosak azt mondani: hisztis.

Uherkovich Agnes belsőépítész munkáit eddig más megyékben jobban ismerték, (kaposvári Ifjúsági Ház, nagykanizsai bevásárlóközpont) ám a Griffaton-ház gyönyörű belsőépítészi terveivel végre itthon is elismerést szérzett. Az asztalán mély lilában és fehérben a Pannónia Szálló bárjának a saját maga készítette magettje.

— látod — mondja inkább vagdosok, ragasztgatok, háromszor annyit dolgozom rajta, de így nekem is, másnak is szemléletesebb. Azt hiszem , erre az aprólékosságra inkább a nők képesek.

— Ebben a szakmában egy nőnek feltétlen szüksége van segítőtársra, vagy kolléga, vagy a férj személyében. Nagyon nehéz lenne, ha a férjem nem segítene, hp nem nézné el, ha nem értené meg, hogy ezt a munkát nem lehet itt munkaidőben befejezni. Otthon is, este is csinálni kell.

— Ez nem olyan munka, hogy délután négy óra, és akkor megáll a ceruza a levegőben - mondja Müller Mária is. — Ha valami beindul, akkor hazarohanok, vacsoráztatok, aztán rohanás ide vissza dolgozni.

— Muszáj túlórázni - mondja csendesen mosolyogva Ketterer Janka. - A számoláshoz csend kell (csak a Tettyei támfalhoz 26 oldalnyi számolás szükséges). Itt bent állandóan kizökkentik az embert, A számítások ellenőrzését, tisztázását csak az otthoni nyugodt környezetben tudom végezni.

— Valamit valamiért! — Fogalmazta így Uherkovich Ágnes, és azt értette alatta, a lakásnak kell megsinyleni az otthoni alkotást. Hogy papírlapok röpködnek ilyenkor a szobában, az természetes. Ág- nesék lakása gyönyörű, magán viseli a belső tervező, és a ki- kapcsolódásként lakberendezéssel foglalkozó nő egyéniségét. Csodálatos ötletek, magabiztos egyszerűség, ízlés, és tárgyak harmóniája. A Lakáskultúra című lap szerkesztőségéből jártak náluk nemrég, és színes fotókat készítettek.

— Lakás! — legyint Müller Mária — Ne haragudj, de nem hívlak hozzánk, mert nálunk minden a feje tetején áll. Nagyon szorongat bennünket a lakáskérdés, már régóta készülünk cserére; ezért olyan átmeneti, olyan félkész állapotok uralkodnak. Az én munkám mellett megcsinálom otthon, amit éppen kell, de ahhoz már nincs energiám, hogy szorgos kis háziasszony legyek. Sokszor mosogatás vagy gombfelvarrás közben jut eszembe egy megoldás, amin egész nap törtem a fejem. Ilyenkor a fontosnak (számomra a munkám) alá kell rendelni a kevésbé fontosat.

Ketterer Janka hosszú évekig albérletben lakott. Végül egy emeletráépítéskor — aminek tervezésében részt vett — hozzájutott egy kis lakáshoz, bár innen is majdnem kiszorították. A kikapcsolódást, mint mondta, az a kis telek jelenti, amit a Mecsek-oldalban vásárolt. Betelepítette gyümölcsfákkal,

konyhakerti növényekkel, ássa, kapálja. Egyedül.

— Szeretem a munkám, szívesen számolok és számolok oldalakon keresztül, és sosem vágytam látványos sikerekre.

— A szakmám embereknek szól. emberekért van. Testközeli dolog. Ehhez kell az emberek szeretete. Ki kell szolgálnom őket, de úgy, hogy közben rábeszéljem őket o szépre - vallja Uherkovich Ágnes.

— Számomra kedvtelés is a munkám — mondja kislányos mosollyal Müller Mária. Az nyújtja a biztonságot, ha dolgozhatok, akkor vagyok bizonytalan, ha nincs munkám.

Tervező nők. Mindhármuknak számtalan jelentős munka dicséri keze nyomát. Betonban, acélban gondolkodnak, kötetnyi számítást végeznek, és mindez valahol mégis össze függ otthonteremtő női mivoltukkal.

Sarok Zsuzsa

Képünkön balról Ucherkovich Agnes belsőépítész, Müller Mária építész és Ketterer Janka statikus

Légifénykép — hőlégballonról

A környék lakóinak meglepetésére, mi több, megrökönyödésére, Jászboldogháza légterében nap mint nap különös légi jármű tűnt fel. A hatalmas léggömb „útikosarat" vitt magával, benne két utassal. A személyzet ezúttal nem a hőlégballon kipróbálására, berepülésére vállalkozott, hanem a mezőgazdaságnak hasznot hozó sajátos munkára szerződött.

Az országban először Jász- boldogházán az Aranykalász Termelőszövetkezet megbízásából a hőlégballont olyan légifényképek elkészítésére használták fel, amelyekből következtetni lehet a növényvédelmi munkák sikerességére, eredményeire. Bár a helyi tsz-nek AN- 2-es repülőgépe van, ezzel végzi a növényzet permetezését, porozását és a gépet fényképezésre is felhasználhatnák, mégis a hőlégballont választották. Ez ugyanis alkalmasabb a megfigyelésekre. A fénykép elkészítésére is több idő, lehetőség jut, és ráadásul a költségek is kisebbek.

A MÉM repülőgépes szolgálatának szakemberei több napig járatták a jászboldogházi határ felett a különleges légi járművet. A táblák felett repülve figyelték meg például a napraforgó vegyszeres kezelésének hatását. A levegőből jól látható volt annak következménye, hogy a permetezőgép szórófeje nem zárt tökéletesen: emiatt jelentős sávok maradtak k: a vegyszeres kezelésből. Ugyanezt mutatta a fényképfelvétel is. A kísérlet azt is bizonyította, hogy a hőlég- ballonos megfigyelés lehetővé teszi a műtrágyázás hatékonyságának ellenőrzését. A belvízhelyzet felmérésére szintén kiválóan alkalfnas.

A gazdaság szakemberei, miután meggyőződtek a léghajóról készült felvételek kitűnő minőségéről, most azt tervezik, hogy a következő hetekben a hőlégballon segítségével tartanak vadszámlálást.

A 2600 köbméter térfogatú, 800 négyzetméter felületű és 24 méter magas ballonnal minden esetben biztonságosan közelítették meg a táblákat. A ballon vezetői egy óra repülésre mindössze 22 kiló pb-gázt használtak fel.

A módszer egyedüli hátránya, hogy csak a repülési magasság szabályozható. A jármű sebességét viszont egyedül a szél szabja meg, és a repülés iránya is a különböző magasságokban uralkodó széláramlatoktól függ. Ez azt jelenti, hogy meg kell várni a „berepülésre" alkalmas kedvező időt.

J. F.

Mohácsi Regős Ferenc rajza

Az ember fia

A különös érdekli az embert.

Abban semmi különös, ha a tanár gyereke jó tanuló, a színész gyereke -színésszé lesz, s ma már az sem, ha a munkás gyereke egyetemen tanul. Nem különös, ha részeges atya gyermeke el- züllik, de különös már, ha éppen apja ellenére, derék- ké lesz.

Különös, ha Petrovics gyereke Petőfi lesz, ha Áron fia Attilává. És megszokott különös már, ha Sándor fia, Zoltán helyét nem leli atyja árnyékában. A genetikus pedig génekkel zsonglőrködve magyarázatot ad a Bach család muzikalitására, Petőfi Sándor zseniségére.

De arra van-e magyarázat, hogy iskolaigazgató fia galerivezér lesz, az orvosprofesszoré alkoholista.

Atyák miféle vétke bűnhődik a fiákban?

Atyák vétke bűnhődik a fiókban?

És erénye jutalmat, ód bennük?

Hogy fiainkba mennyit írtak génjeink, megváltoztathatatlanul, azt találgathatja a tudós. Hogy mit írunk beléjük jó szóval, veréssel, példával, saját cselekvésünkkel, dicséréssel, játékkal, korho- lással, ezt kiszámíthatjuk e előre?

Fiainkban önmagunkat szeretnénk látni: sorsukban kiteljesedni saját elmúlasz- tott vágyainkat; meghaladni lehetőségeinket; s kiiktatni belőle hibáinkat, tévedéseinket. De tehetjük-e, ha akarjuk is tenni valóban? Óhajunkon, szándékunkon múlik- e? S igyekezetünknek lesz-e gyümölcse, nálunknál jobb fiákban? Vagy kereshetjük kudarcunkat széttárt kezekben, kire-ütött-ez-a-gyerek? kérdésekben?

A búzamagból nőtt búza magja, különös lenne, ha más lenne, mint a mag, amiből kinőtt. Talán hombárba sem gyűjtenénk, kő között sem őrölnénk - az egyformaságukban az értékük.

S a mi értékünk? Egyformaságunkban?

Igyekezetünk őrlőkő lenne? Lecsiszolni magjainkról másmilyenségüket? Az ember fia nem búza magja. Nem öm- leszthető egyformaság, ha őrölni akarják egyneműre, nem fog rajta kő, csak meg- nyomorodhat egy elképzelés kényszerében. És hiányában is, persze.

A fiú mindig más, mint milyennek, aminek szerettük volna. A másban pedig a különöst találjuk, tőlünk idegent, nem akartat. A magunk hiányát. De ha a nevelés őrlőkövébe nem dobjuk, hagyhatjuk e magára? Hogy majd önmaga megtalálja másmilyenségének saját értékeit. Megtalálhatja-e egyedül az ember fia? Ritkán. Talán.

Magunk örökletesnek hitt értékeit számon kérni fiainkon balgaság. A meg nem található miatt magára hagyni ostobaság. Lehetőségeiből semmizzük ki, akár így, akár úgy teszünk.

De lehetőségeitől zárjuk el, ha magunk életébe építjük az ő életét.

Ha az ember fiának azért kell példás magaviseletűnek lennie, mert az apja tanár, ha azért kell egyetemre kerülnie, mert az apa diplomás, ha azért kell valamit is csinálnia, mert párttitkár;

ha bárkinek is bármit is, csak és csakis azért kell csinálnia, hogy az az apja státuszát keretezze, az zsarnok öröm rabszolgája lesz.

S vagy megnyomorított rabszolga marad életére, vagy kitör, saját életét keresve. De megtalálhatja e saját életét fortyogó indulattal, daccal? Hisz lázadása valami ellen történik, s nem valamiért. Tagadja nem saját életét, tagadja kényszerű szerepét, tagadja apja életét, s tagadása végletes. Tagad, ahogy egykori takácsok tagadtak gépet törve. Tagadásában mássá lesz, aminek szerette volna az apa, s mi lehetett volna az ember fia. Elölről kezdi életét, csonkulva, hegesen, meg- kavarodottan. Vesztesen. Saját felelősségére hagyatva.

Fiainkban önmagunkat szeretnénk látni: sorsukban kiteljesedni saját elmulasztott vágyainkat, meghaladni lehetőségeinket, kiiktatni belőle hibáinkat. De az ember fia nem búza magja, nem egyformaságában az értéke. Más. Önmagában nem rosz- szabb, nem jobb. Különös. Egyszeri. Megisméte'hetetlen.

S a különös kiváltja az érdeklődést. Érdeklődésünk szeretet, majd igyekezet. Nevelés. De a nevelés nem közvetlen formálás, nem őrlés, csiszolás. Nem hozzáidomí- tás egy kész mintához. A nevelés nem korlátolt szabadság.

A nevelés lehetőségteremtés.

A nevelés a szabadság korlátainak megláttatása.

A nevelés felkészítés a különösre, az egyszerire, a megismételhetetlenre.

A nevelés nem kizárólagos, nem a nevelő monopóliuma. önmagam nevelésére, fia önnevelésére megosztott, így hatalom. A nevelés együttműködés, önmegismerés és felfedezés. Értékcsere. A nevelés nem megváltoztatás. A nevelés változás.

A megváltoztatás önkény.

A változás forradalom.

Az ember fia változás.

Bodó László