Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-25 / 354. szám
Dunántúli napló 1980. december 25., csütörtök A magyar image Úttörő vállalkozás, sikeres beruházás Panírozott halszeletek Bikáiról N em vagyok olyan okos, erős, gazdag, hogy ne érdekelne, mit tartanak rólam az emberek. Van, aki ilyen sérthetetlen? Lehetséges, hogy bárki is közömbös marad, ha rosszabbnak vélik, mint valójában? Ady néhány sora jut eszembe, talán nem is pon- - tosan idézem, nem találtam meg, hol is olvastam:........csup án egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál, S hitted-e, hogy szívig láthatsz? . . ." Dehogyis magamról akarok írni! Másként azonban aligha lehetséges átgondolni, milyen a hazánkról kialakult kép a világban, mit gondolnak és mit tudnak rólunk, hány millió ember képes a térképen megmutatni, hol is van Magyarország? A közgazdászok például ma, szülőhazánk kedvezően ítélt imagejét sok éves következetes politikának, gazdasági eredményeink elismerésének vélik. Elsőrendű adósként tartanak nyilván bennünket. A világ nagy pénzintézetei elfogadható feltételek mellett nyújtanak hitelt. Ugyanakkor idehaza a gazdasági életünk gondjait csak a saját pénztárcán keresztül ítélők azt kérdik: a fejlett szocializmus építése közben miért kérünk mi kölcsön? Csupa kérdés? De miért ne lenne, amikor négy évtizede például még hazánk imageje legfeljebb humoros anekdota volt. Diplomáciai képviselőnk Olaszországban adta át az Egyesült Államoknak címzett hadüzenetünket. önök ugye köztársaság — kérdezte az USA ottani diplomáciai képviseletének vezetője. Nem, mi királyság vagyunk. Akkor önöknek van királyuk is? Nem uram, nekünk ellentengernagyunk van. Igen? Akkor önöknek tengereik is vannak? Nem, sajnos, nincsenek. Akkor bizonyára követeléseik? Igen. Tőlünk? Nem. Romániától. Akkor önök velük harcban állnak? Nem, ők a szövetségeseink. S mit tesz a történelem: 1957. augusztus 20-án az emigrációban élő magyarok legkövetkezetesebben reakciós szervezete, a Honvédelmi Bizottság hazánk népének nevében hadat üzent a Szovjetuniónak. Természetesen nem csupán ez alakította már akkor az országról alkotott képet. Igaz, a határainkon kívül élő több, mint hárommillió magyar szerte a világban hírt adott nemzetünkről, az akkoriban lezajlott politikai események is a szenzációéhes világ egyik központi területévé formálták hazánkat. Az utca embere azonban akkor is csak annyit tudott Magyar- országról, és ez tette bizonyos mértékben . megbecsültté is, hogy: Puskás, Az utca embere? Hiszen a mostanában meggyilkolt John Lennon, a Beatles- együttes napokban meggyilkolt, legzseniálisabb tagja, amikor Richard Burtonnal Budapesten filmezett, csodálatosnak vélte Magyarországot, csak . . . Csak, mint Tardos Péter Rock-lexikonjából kitűnik, éppen azt hitte, hogy Prágában van . . . Puskás, gulach, pusztai romantika, tokaji aszú, paprika, szalámi ... Ez lenne, amit hazánkról tudnak, ez, ami Magyarországról képet alkot? Bizonyára nem egyedüli magyarként autóztam át a Kairóból Heluán felé vezető úton, a Nílust átívelő hídon. Kísérőm egyetlen szót sem tudott magyarul, a hídra mutatva annyit azonban igen; ez madari. Most éppen Bikáiról, a Baranya megyei kisközségből nyúltelepeket, fehér gyöngyöt szállítunk majd, az egyiptomi közellátás fontos részeivé válunk. Londonban a csillagos égboltra tekintő nagykalapos, kosztümös hölgyet, mollette az égre bámuló macskát, távoli Duna-parti tájat láttam: An old poster of TUNGSRAM, Image - hiszen ez a lényege! Az Egyesült Izzó vezérigazgatója például nem engedte meg, hogy a vállalat az NB l-ben gyengécskén szereplő labdarúgó-csapata a TUNGSRAM nevében játsszon. Novemberben az NSZK-ban jártam, ottani külkereskedelmi képviseletünk nagyszabású programot dolgozott ki: „Gutes aus Ungarn" nevében. Mór eddig is több városban mutatták be a legjobb magyar termékeket, kiállítások tucatjait, fsme- retterjesztő előadásokat, kulturális bemutatókat szerveznek, amelyek mostani hazánkról is képet adnak. Az NSZK a nyugati országok között legnagyobb kereskedelmi partnerünk, csak sajnos a magyar gazdaság egyre szélesedő termékskálájából itt is főként a bort, a fűszerpaprikát, kisebb arányban a kolbászt, a szalámit, szárnyast ismerik. Egy felmérés szerint'a megkérdezettek mindössze két százaléka kapcsolt Magyarországhoz más terméket. Ugyanebben a közvéleménykutatásban szerepel: kik látogatnak Magyarországra? Az NSZK lakossága akár járt itt, akár nem, jó képet alkot hazánkról. Többségük szépnek véli a magyar tájakat, kellemesnek az éghajlatot, jónak a konyhát és barátságosnak a lakosokat. A megkérdezettek azonban nem tartják megfelelőnek a szolgáltatást, a közlekedést, a kulturális kínálatot. Ennek megfelelő a turisták összetétele is: főként a 2000 márka havi nettó jövedelem alatti, ötven évnél idősebb szakmunkások és kisebb beosztású alkalmazottak választják úticélul az országot. Pedig mennyivel könnyebb lenne javítani azon, ami nem megfelelő, mint megteremteni azt, amit kedvezően ítélnek Magyarországról. Magyarország imagejét persze segítenek megteremteni a Szilárdok, Szentgyörgyik, Vásárhelyik, a világ minden táján dolgozó és tanuló magyar orvosok százai, művészeink, még sportolóink is. Igazából azonban csak mi, csak itthon alakíthatjuk ki azt a képet, amelyet szeretnénk. Nem vagyunk olyan hatalmasok, gazdagok, hogy ne számítana, gazdasági gondjainkat ne növelné, életünket szegényebbé ne tenné, ha kedvezőtlen kép lenne a világban hazánkról. Persze nemcsak az számít, hogy mit gondolnak rólunk akár keleten vagy nyugaton, északon vagy délen. Mit tartunk magunkról itthon? A Zsolnay-eozin vagy az új, a Zsolnay-kobald, a MECHLABOR kitűnő stúdiómagnetofonja, a Faipari Szövetkezet stílbútora, a pécsi bőripari termékek, a feketeszén, az urán, például a Pécsett dolgo- zó tudósok, az itt élő művészek mennyire képesek sugározni, erősíteni, szebbé tenni hazánk képét. A felsorolásból remélhetően nem árad semmiféle lokális szemlélet, legfeljebb bizonyos jó értelemben vett lokálpatriotizmus süt át a példákon. Talán nem egészen úgy történt négy évtizede a hadüzenet, mint ahogy az anekdotában fennmaradt. Magyarország imageje azonban nem volt merőben más. A hetvenes években, amikor az európai biztonsági értekezlet előkészítésében, majd annak lebonyolításában, a mostani madridi tanácskozáson, az EN5Z-ben, a világpolitikában jelentős szerepet játszók közül talán egyetlen diplomata sincs, aki ne lenne ké. pes megmutatni a térképen, hol is fekszik Magyarország. M ért is írom ezt? Mit js jelent ez a szó, hogy image? Nem, ne keressék az idegen szavak szótárában, a közgazdasági lexikonban! Ott kissé más a magyarázata, mint amit szerettem volna elmondani. Olyan nehéz! Annyit magyarkodtunk már, ha minden erőnkkel, eszünkkel, szorgalmunkkal Magyarország imagejét akarjuk növelni, ez jelentheti azt, hogy szeretjük országunkat. Lombosi Jenő Munkatársunk jelenti a beruházásról: vedd ki a dobozból a panírozott, szálkamentes halszeleteket, dobd bő olajjal vagy vajjal kikent edénybe és 5—6 perc alatt süsd ki aranysárgára. . . Ha olvasóink netán arra gondolnak, tréfát akarunk űzni velük, tévednek. Arról van szó, elkészült és megkezdte üzemét a Bikali Állami Gazdaság alsó- mocsoládi halfeldolgozója, a karácsonyi asztalon van a bika- liak pontyszelete. Akik a rántott hal elfogyasztása után palackot is bontanak, igen sikeres beruházásra koccinthatnak. Alsómocsoládra tartunk, és Kovács József termelési igazgató-helyettessel Bikái és Alsómo- csolád között félúton találkozunk. Megismerjük, leintjük gépkocsiját. Éppen a halfeldolgozóból jön. — Egy kis üzemzavar támadt, de most már minden rendben van, termel a halfeldolgozp — újságolja Kovács József. Az történt, hogy induláskor leégtek a hűtőtér motorjai, amiket a svéd Stahl Astra cég természetesen kicserélt, hiszen erre garanciát vállalt. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel folyik a próbaüzem, a nyugatnémet szerelők végzik az ilyenkor szokásos finombeállításokat, például a filéző megfelelő beállítását, hogy a legkedvezőbb legyen az anyagkihozatal. Napról napra feltornázzuk a teljesítményt, kezdetben napi 20—30, karácsony táján már napi 200 mázsa halat dolgozunk fel. A termelési igazgatóhelyettes, de a gazdaság több más, mindig készségesen fogadó, barátságot tanúsító vezetője most kissé fellélegezhet, legalábbis tőlünk,' újságíróktól, akik figyelemmel kísértük és folyamatosan hírt adtunk a beruházásról, az ötlettől az első kapavágásokon át a próbaüzemig. A feldolgozó ügyében utolszor ostromoltuk őket kérdéseinkkel, s most jelentjük: konyhakész a bikali hal. S ami emögött van, mégegyszer dióhéjban: a halfeldolgozó beruházási költsége 160 millió forint, kapacitása évi 5000 tonna. Két év alatt készült el, saját beruházásban. Tető alá hozta a Bikali Állami Gazdaság építőrészlege, a gépeket, a teljes technológiai sort a nyugatnémet Bader cég szállította. Az Al- sómocsoládon lévő halfeldolgozó az utóbbi évek legnagyobb élelmiszeripari beruházása Baranyában, 1 egyedülálló üzem egész Magyarországon. Ezek után tegyünk sétát a feldolgozóban, még inkább ismerkedjünk meg az Alsómocsoládon készülő ínyencfalatokkal. Száz dolgozónak ad munkahelyet az üzem, közülük ötvenen dolgoznak a-gépsoroknál, lányok és asszonyok Alsómocso- ládról és a környező községekből. Csábított az alsómocsoládi halastavak előterében épült üzem, a kelleténél többen is jelentkeztek. Nem csoda, -korszerű és szép élelmiszeripari üzem, jó munkakörülményekkel és szociális ellátással. Mindenkit busz szállít be reggel, s délután haza. A próbaüzem alatt fix fizetést kapnak, később a teljesítménytől függően, átlagban 3000 forintnyi keresetre lehet számítani. Egyelőre egy, a jövő őszszel a tervek szerint már két műszakban dolgoznak. Naponta gépkocsikon érkezik a hal. Az üzem egyik végében a medencékbe töltik, átfut a gépsorokon, majd a késztermék, bekerül az üzem másik végében lévő hütőházba. A bikali ezüstös márványpontyszeletek növényevő halból, a fehér és pety- tyes busából készülnek. A pani- rozott szelet teljesen szálkamentes, míg a natúr szeletek ipszi- lon szálkát tartalmaznak. Egyelőre panírozott halszeleteket gyártanak, 20 és 40 dekás csomagolásban, de szükség szerint 80 dekás adagokat is csomagolnak, erre is rendelkezésre áll a doboz. Minden egyes adagot automatamérleg méri és árazza. A bikali halszeleteket a HALÉRT hozza forgalomba, előre láthatóan kilónként 100 forint körüli áron. A téglalap alakú, egyenként ötdekós panírozott szeletek háromféle ízesítésűek, jóllehet, mindegyik legalább tizenöt .féle fűszert tartalmaz. Az egyiken füstoroma érzik, a másiknál a halíz dominál, míg a harmadik változatnál éppen a halízt semlegesítették, elsősorban zöldségekkel. A receptúrák összeállításánál a magyar ízlést tartották szem előtt, s úgy gondolták, ha megindul az export, a nyugati fogyasztóknak másféle ízesítésű halszeletet adnak. Most kiderült, a nyugati vevőknek is ezek az ízek ízlenek, ha majd megindul az export, ezeket a változatokat kérik. — Több társaság is megkóstolta már a bikali halszeleteket, s a vélemények megoszlottak, melyik változat a legfinomabb —, mondja' Kovács József, majd gyorsan hozzáteszi. — Azt azonban senki sem mondta, hogy nem ízlik. Jövőre egyébként a háziasz- szonyoknak megszokott formában, patkó alakban is készítenek panírozott halszeleteket, 30 és 60 dekás csomagolásban. És szükség szerint natúr szeleteket is piacra hozunk, vákuumfóliás csomagolásban. A halfeldolgozó belépésével ugyan nem várhatunk látványos felfutást a hazai halfogyasztásban, ami ^mellesleg Európában botrányosan a legalacsonyabb, egy főre mindössze három ki lány i. Viszont a választék bővítésével lendületet adhat a fogyasztásnak, egyrészt mert megkíméli a háziasszonyokat a hal- pucolás gyötrelmeitől, másrészt változatosabbá teszi a halételek elkészítését, átformálva a halat csaknem kizárólag csak lében elképzelhető magyar ízlést. A bi- kaliak haffeldolgozója tehát jelentős lépés a korszerű táplálkozáskultúra megteremtésének útján, nevezetesen, hogy az értékes és egészséges táplálék ne csak az ünnepek, a karácsonyi trakta része legyen, de mindennapi ételeink sorába lépjen. Ugyanakkor élelmiszer-gazdaságunk, népgazdaságunk is úttörő vállalkozásként könyvelheti el a bikaliak halfeldolgozóját. A haszon hármas. A beruházás belépésével kevesebb konyhakész halat kell behoznunk a tőkés országokból, vagyis importot takarítunk meg. Sőt, a bikali halszeletek exportjának megindítása kemény valutához juttatja az országot, a tőkés országokban az édesvízi halaknak nagy a keresletük. A kivitelt egyébként a jövő esztendőben indítják meg. További tőkés valutát takaríthatunk meg azáltal, hogy kora nyáron és nyáron elfogy a hazai alapanyag, feldolgozatlanul tengeri halat hoznak be, amiből Alsómocsoládon lesz konyhakész élelmiszer. Mondanunk sem kell, a feldolgozatlanul vásárolt tengeri hal olcsóbb, vagyis a külföldi feldolgozás költségeit megtakaríthatjuk. Igen sikeres fejlesztést könyvelhet el tehát a Bikali Állami Gazdaság. Üdvözlet a vállalkozói kedvnek, aminek mellesleg sohasem voltak híján a bikali gazdaság vezetői, le a kalappal merészségük előtt, hogy a halfeldolgozót saját beruházásban, saját építőbrigádjukkal, s tegyük hozzá, a dolgozók sok-sok társadalmi munkájával hozták tető alá, Olyan termelési vertikum jött most létre Bikaion, ami a világszínvonalú magyar élelmiszer-gazdaság felé mutat. A formázott és panírozott haldarabok innen a mélyhűtő egységbe kerülnek Miklósvári Zoltán A halfeldolgozó géplánc egyik egysége: a fejező és filéző Proksza László (elvételei
