Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-25 / 354. szám
1980. december 25., csütörtök Dunántúlt napló \ 3 Tanácsaink felnőtté értek azelmúlt három évtizedben Interjú Horváth Lajossal, a Baranya megyei Tanács elnökével Havonta több mint tízezer ember fordul meq ügyes-bajos dolgaival a Pécs városi tanács ügyfélszolgálati irodájában a Kossuth téren Proksza László felvételei Harminc éve a Baranya megyei Tanács alakuló ülésével ért véget az • újonnan megválasztott tanácsok alakulása. A Dunántúli Napló 1950. december 13-i vezércikkéből idézünk: „Nagy fejlődés tanúi vagyunk. Tanácsaink mindinkább hazánk szilárd államhatalmi szervei, a dolgozók érdekeit hűségesen védő tömegszervezetek lesznek . . . Hatalmas erőt nyújt tanácsainknak az a tény, hogy magukra, a dolgozókra támaszkodnak ,. . Azonban vannak még tanácsok, ahol mutatkoznak hiányosságok, akadnak nehézségek. Mi nem számitottunk arra, hogy tanácsaink nehézségek nélkül tanulják meg feladataikat, hogy zökkenők nélkül veszik át az államigazgatást . . ." Három évtizeddel később Horváth Lajostól, a Baranya megyei Tanács elnökétől kértünk interjút arról, hogyan látja ma a tanácsok helyzetét, szerepét közéletünkben. — Az elmúlt hetekben emlékeztünk meg a tanácsok fennállásának három évtizedéről. Erre tekintettel: véleménye szerint honnan hová jutottak a tanácsok és mi jellemzi ma a tevékenységüket?-— Nemcsak felcserepedtek, de felnőtté is értek az elmúlt három évtizedben a tanácsok. Munkájuk jellegét a társadalmi fejlődés kívánalmainak megfelelően mindig főként az állam feladatai formálták. Megalakulásukat követően előbb a hatalmat erősítő feladatok kerültek munkájuk előterébe. Akkor a központi akarat közvetítőiként bizony a maitól különösen eltérő módszerek is érvényesültek tevékenységükben. A tanácsi kasszák akkoriban eléggé üresek voltak, így kevés pénz jutott a települések fejlesztésére és csekély figyelem a lakosság ellátására. Ma ez utóbbi a fő feladatuk és egyre inkább érződik ebben a szervező munkájuk és az itt vállalt felelősségük. Szóval a tanácsok működésének a súlya az egyes ügyek intézéséről fokozatosan áttevődött az egész területért vállalt ellátási felelősségre. Most már nemcsak a saját fel - ügyeletű vállalataikat és intézményeiket irányítják, de eredményesen koordinálják a nemtanácsi szervezetek lakosságot ellátó tevékenységét is. — E feladatok változásához méretezetten alakultak lehetőségeik és eszközeik is. Nőtt a hatáskörük, a lakossági ügyek intézése oda került, ahol az ügyek keletkeznek. Az igazgatási munka egyre inkább lakossági szolgálattá alakult át. Megnövekedtek a pénzügyi eszközeik is. A kezdeti szakaszban csak néhány tízmillió forinttal gazdálkodtak, most viszont Baranyában évente 4 milliárd forint körül alakul ez az összeg. Az elmúlt években — a közös érdekeket megtalálva és erre alapozva —, a tanácsok és a nem-tanácsi szervek között új, sokoldalú kapcsolatrendszer alakult ki, amely jól szolgálja a lakosság érdekeit is. Egyszóval megnőtt a tanácsok társadalompolitikai súlya. Jelentős szerepet kaptak és vállaltak a politika helyi alakításában és egyre jobban érződik társadalomformáló szerepük és erejük is. — Baranya megye ebben a három évtizedben mindig kezdeményező volt a területi és igazgatási szervezésben. Ügy tudjuk, a területi átszervezések zöme már lezajlott. Mérlegre tehetjük tehát: mit hoztak ezek a változások általában? — 1962 óta folyik megyénkben — éppen a megye aprófalvas jellege miatt is — tudatos terület- és igazgatásszervezési tevékenység, amely az eszközöket — még az igazgatásban is — igyekezett fokozottabban összpontosítani, egyesíteni. Ennek következtében alakult ki a közös községi tanácsok, a nagyközségi tanácsok és a városkörnyéki tanácsok szervezete. Ez a szervezési folyamat a megyében iényegében befejeződött és ezt követően — apróbb változtatásokon, finomításokon túl — nem kívánunk a szervezethez nyúlni. Úgy is mondhatom, hogy nagyobb stabilitást és biztonságot teremtve át akarjuk terelni a figyelmet és az erőt a szervezésről munkánk minőségi elemeinek a további javítására. Azt akarjuk ezzel elérni, hogy az általunk létrehozott új szervezetek az eddiginél színvonalasabb munkát végezzenek. Ehhez azonban tovább kell javítani a feltételeiket és a lehetőségeiket is. — E folyamat során a kisközségek — társközségek — minden igyekezet ellenére is ,,gazdátlanok" leitek, közéletük elszürkült, fejlődésük lelassult. Mit lehet tenni azért, hogy ez a „gazdátlanság" megszűnjek a vele járó jelenségekkel együtt? — A tisztánlátás végett hadd mondom el, hogy a közigazgatási átszervezés, nem oka, hanem következménye volt a kisközségek elszürkülésének, hiszen nem megelőzte, hanem csak követte a népesség, a munkaerő és a munkahely csökkenésének és az elöregedésnek az egybeeső folyamatát. Mindemellett is nagy gondunk a kisközségek közéletének a gyengülése. A megyei vezetés ennek a megváltoztatását politikai feladatként kezeli. Ezek közt megvannak a mi tanácsi teendőink is. Mi úgy látjuk, hogy dz itt működő tanácstagi csoportok — a politikai és népfrontszervek támogatásával — alkalmasak, vagy alkalmassá tehetők arra, hogy mozgatói legyenek a helyi közéletnek. Gondolom, a falugyűlések és ezeken a vezetők részvétele, aztán a kulturális szolgáltatások „mozgó ellátással” való bővítése, a nem művelt földterületek, s az elhagyott épületek közösségi hasznosítása, a Idkossági alapellátás színvonalának emelése, a közlekedés javítása és más hasonló intézkedések is segíthetik itt a helyi közélet élénkítését. Az elszürkülés ellen azonban a legtöbbet mégis a helyben élők tehetnek, főként a székhelyközség politikai és állami szervei, azok vezetői és az itt élő értelmiségiek. Nélkülük és helyettük — tehát kívülről keresve gazdát — nem fog színesedni itta közélet képe. Erre hívtuk fel legutóbb a helyi politikai és tanácsi irányítás figyelmét. — Még mindig az átszervezéseknél maradva: változatlanul mint újdonságra tekintünk Pécs városkörnyéki övezetére. Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok? — A városkörnyéki övezetet a kölcsönös érdekek felismerése miatt hoztuk létre. A Pécset körülvevő 9 városkörnyéki községi tanács — alapvetően helyesen — azt várja ettől, hogy a megyeszékhely segítségével felgyorsul majd városias fejlődésük, a megyei város pedig azt reméli, hogy számára a városkörnyék megfelelő zöld- és üdülőövezetet és a magánerős lakásépítkezésekhez elégséges területet teremt. A város és környéke ezen túl bizonyára még sok egyéb együttműködési lehetőséget is kínál. Két esztendő tapasztalatai még nem elégségesek a következtetések levonásához, de azt már sejtetik, hogy a kölcsönösen várt előnyökhöz hosszú távon mindkét fél eljuthat. Óvni kell azonban mindenkit attól, hogy ebben a kapcsolatban valamiféle „pénztermemtő” erőt is keressen. Mi nem tagadjuk, hogy ennek az övezetnek más szerepet is szánunk. Szeretnénk elérni, hogy e községhálózat — főként ennek a kijelölt települései — vállaljanak nagyobb szerepet a pécsi magánerős lakásépítésben, a Pécs felé húzódó lakosság letelepítésében, ott-tartásóban és általában a megyeszékhely zsúfoltságának az enyhítésében, feszültségeinek az oldásában. — Ez az, amit mostanában gyakorta a falvak megtartóképességeként emlegetünk... — Igen. De ezt a megtartó- képességet mi nemcsak a városkörnyéki községekben kívánjuk erősíteni, hanem minden olyan községben, ahol arra a megyei településfejlesztési terv indokot talált. Ezt segítendő, a hatodik ötéves terv éveiben valamivel emelni kívánjuk a nagyobb községek beruházási támogatását is és kijelölünk 13 községet, ahol kedvezőbb hitelfeltételekkel és az átlagosnál nagyobb szociális támogatással lehet majd többszintes és sorházas családi lakóházépítkezést folytatni. — Ezekben az években növekvő hangsúlyt kap az észszerű gazdálkodás. Ezt várjuk a tanácsoktól is. E tekinteteben rendkívüli jelentősége lehet az együttműködésnek, amire vannak is kezdeményezések. Hogyan lehet ezt jobban kibontakoztatni? — A tanácsi és nem-tanácsi szervek közti együttműködés igen sokirányú. Természetesen közülük a gazdasági együttműködés hozza a lakosság által leginkább érzékelhető eredményeket. Az elmúlt évtized során a megyei településfejlesztést igen jelentősen segítették a közös beruházások. Számos olyan fejlesztés valósult meg, melyekre az együttműködő felek csak önmaguk erejéből nem lettek volna képesek. A közös beruházások értéke 1976-ban érte el eddigi csúcsát, amikor több mint egymilliárd forint közös forrásból közel 80 beruházás jött létre. 1978-tól kezdve —a központi intézkedések hatására — kényszerűen mérséklődtek a közös fejlesztések. Ezt követően sem számíthatunk itt jelentősebb változásokra. Most az új rendelkezések és szabályozók egyrészt kimozdítják ugyan ezt a szekeret az elakadásból, de szigorúan követendő utat is jelölnek a számára. Ezért az elkövetkező öt évben a közös beruházások számának és értékének a szinten tartását tervezzük csak. Arra számítunk, hogy a vállalatok és szövetkezetek együttműködési készsége sem fog csökkenni és közös lehetőségeinket megfelelően tudjuk majd hasznosítani. Előbbre kívánunk viszont lépni a tanácsok egymás közti gazdasági együtt- munkálkodásában és az intézmények nrűködési kapcsolataiban. Ezekben még jelentős tartalékokat lehet feltárni és hasznosítani. — A tanács választott testület, ereje választott tagjainak erejében rejlik. Milyennek Ítéli a tanácstagok társadalmi rangját, megbecsülését, hogyan lehet azt mélyebbé, tartalmasabbá tenni? — A tanácstagság a választók megtisztelő bizalmán alapuló közéleti tevékenység. Ez maga adja a tisztség rangját. A tanácstag, aki személyi ösz- szekötő a lakosság és a nép- képviseleti testület között, akkor tevékenykedik jól, ha egyidejűleg képes sikerrel képviselni a tanácsban a közösség és a választók érdekeit. Ez bizony nem könnyű dolog, hiszen — valljuk be — azért mindenki csak-csak a maga dolgát tartja a legfontosabbnak. A tanácstagság rangja akkor magas, ha a tisztség és a személyiség tekintélye egyaránt érvényesül. A tisztség rangja az elmúlt 30 év során észrevehetően megnőtt. Ezt a választások is bizonyítják. A személyiség tanácstagi kibontakozását viszont sok tényező fogja vissza. Amikor az ország dolgai nehezebbé válnak, akkor mindig szű- kebb — főként a gazdasági kérdésekben — a területi-helyi önállóság és kevesebbet tud elérni a tanácstag szava is. Mostanában ilyen gondjaink vannak és ezért tűnik úgy, hogy nem növekedett kellőképpen a tanácstagság rangja. Végig kell gondolni, hogy milyen központi és helyi intézkedésekkel lehet erről a pontról továbbjutni. Az máris látszik, hogy a testületek önállóságának és a tanácstagok aktivitásának a növelése összefüggő dolog. A lényeg az, hogy a tanácstagnak az eddiginél több értelme és haszna legyen szót emelni bizonyos kérdésekben. Ezen túl a tanácstagi munkát is nyitottabbá kell tennünk. Úgy vélem, hogy jobban a tanácstag személyéhez kell kapcsolni az általa kezdeményezett intézkedéseket is. Nagyobb szerepet kell juttatnunk számukra a végrehajtás ellenőrzéseben is, na meg a testületek másutt történő képviseletében is. Nem ártana, ha mindenütt a testület méltó képviselőjeként fogadnák a tisztségviselők helyett megjelenő tanácstagot. Mondjuk meg őszintén, hogy ez ma még nincs így! Az országgyűlési képviselők is jól segíthetik a tanácstagokat, ha közéleti tevékenységük során igénylik az együttmunkálkodást. Sokat lendíthetnek e rangon azok az üzemek, intézmények, ahol a tanácstag dolgozik és talán a tapasztaltabb tanácstagok is több segítséget nyújthatnak az újaknak, hiszen ők még járatlanok és bátortalanok a tanácsi munkában. — A választottak után a választókról: a demokratizmus jegyében hogyan lehet az embereket —, a lakosságot —, a mostaninál jobban bevonni a döntések előkészítésébe? — Különösen az elmúlt években mutatkoztak szemmel is látható eredményei annak, hogy a megyei vezetés igyekszik a korábbinál jobban bevonni a lakosságot a tanácsi döntések előkészítésébe. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsával létrejött együttműködési megállapodásunknak fontos része volt ennek a segítése. A Megyei Tanács testületi ülése elé került fontosabb társadalompolitikai ügyekben néhány esetben már kikértük az üzemi kollektívák véleményét, így a munkások életkörülményeit, az üzemi munkásnők helyzetét, a kereskedelmi ellátást és a kereskedelem távlati fejlesztésének irányelveit, a közlekedésfejlesztési koncepciókat stb. bocsátottuk döntés előtti üzemi véleményezésre. Legutóbb a hatodik ötéves tanácsi terv elképzeléseit is társadalmi vitára bocsátottuk. 29 elyen szerveztünk ilyen vitá- at és ezeken 2000 ember vett részt. A városi és nagyközségi tanácsok is sikerrel alkalmazzák ezt a módszert. Pécs város Tanácsa a belvárosi rekonstrukció elképzeléseit kívánja nemsokára ilyen vitára bocsátani. Gondolom, a települések rendezési tervei is lehetőséget teremtenek a vélemények döntés előtti ütköztetésére. E tapasztalatok alapján most arra készülünk, hogy ne csak a döntések előtt, hanem a végrehajtás során is — netán éppen a végrehajtás társadalmi ellenőrzéseként is — meghallgassuk a lakosság véleményét és azt hasznosítsuk is a munkánkban. — Végezetül a társadalmi munkáról kérjük a véleményét. Az elmúlt években szép eredményeket hozott megyénkben a társadalmi munka, amire a jövőben még nagyobb szükség lesz. Milyen tartalékokat lát e tekintetben? — Az önként vállalt közhasznú társadalmi munka értéke Baranya megyében 250 millió forintra emelkedett, az elmúlt 4—5 évben sikerült előbbre jutni a megyék sorrendjében is. Baranyában az egy főre jutó társadalmi munka értéke a kétszeresére nőtt, s ezzel most o megyék középmezőnyébe tartozunk. Köszönet mindazoknak, akik valamit is tettek ezért. Tudom, hogy nem a megye sikerének az emelése itt a cél, hanem sokkal inkább a lakóhely gyarapítása. így van ez helyén és rendjén. Mi nagy társadalompolitikai erőnek tekintjük a lakosság ezen önzetlen aktivitását. Sajátos minőséget jelent ebben a szocialista brigádok szerepe. Ma már ők jelentik a kovászt a lakóhelyi demokráciában, hiszen ők nemcsak szóval, de teremtő és példát mutató tettekkel valósítják ezt meg. A jövőben is mindenekelőtt a közel 80 ezer szocialista brigádtagra számítunk, akik létükkel, vállalásaikkal, közösségi munkájuk erejével másokat is serkentenek a társadalmi munkára. Hiszem, hogy ennek a munkának közösen és jól kiválasztott céljai, e munka kovácsoló és nevelő ereje, és egyáltalán a társadalmi munka nyújtottc lehetőségek vissza is hatnak majd, hogy elősegítik a szocialista brigádmozgalom további erősödését. Természetesen számítunk a lakosság minden rétegére, hiszen itt mindenki találhat magának tennivalót. A társadalmi munka sikere mindig is függött a célokat jól kijelölő, körültekintő, a feltételeket megteremtő szervező munkától. Ennek további javítása is a feladatunk, miként az is, hogy ebben a szellemi erők szervezettebb igénybevételére is sor kerüljön. A hatodik ötéves terv éveiben arra számítunk, hogy a társadalmi munka fő ereje az általános iskolák, a játszóterek és szabadidőparkok, valamint a zöldterületek növelését segíti majd elő. Jó lenne, ha a városokban megközelítően olyan rangot kapna ez a munka, mint amit a falvakban elért. A városokat erre most majd a középtávú terv is szorítani fogja. Reméljük, hogy a társadalmi munka növelése kifejezi a lakosság kötődését is a szűkebb pátriához. Hisszük, hogy ez olyan munkálkodás, melyben örömét és elégedettségét leli az egyén és a közösség is. — Az alkalmat felhasználva kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a megye minden lakosának. Hársfai István A pellérdi új egészségház
