Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-24 / 353. szám
1980. december 24., szerda Dunántúli napló 5 Karácsonyi ajándékműsor a Ságváriban Egy kicsit ide, egy kicsit oda Vajek Róbert és a Művészeti Szakközépiskola balettkara Panelházak az árvíz sújtotta családoknak Békés városban a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat dolgozói felépítették a vállalt tizennégy családi házat, panelekből a nyár végi árvíz sújtotta családok számára. A huszonhárom lakást magába foglaló házakba kedden megkezdték a beköltözést. Az építők lelkiismeretes, gyors munkájának köszönhető, hogy a hajlék nélkül maradt családok a karácsonyt már saját házukban ünnepelhetik. A DÉLÉP munkásai ugyanis november tizedikétől úgyszólván éjjel-nappal dolgoztak, hogy az ígért határidőre átadhassák a csalódj házakat. Egy harmadikos kislánynak az tetszett, hogy a hónapok neveit kellett kiabálni, a tanárnőnek néhány szereplő, a tévérendező diplomatikusan nem nyilatkozott. A Pécsi Nemzeti Színház KlSZ-szervezeté- nek védnöksége alatt megszületett Karácsonyi Koncert vegyes érzelmeket váltott ki a tegnap esti bemutató előadás három korosztályt képviselő nézőiből. Ennek az lehet az oka, hogy végül is nem lehetett eldönteni, kinek szólt a műsor: a gyerekeknek, a tinédzsereknek, a felnőtteknek? A zenés, táncos, verses összeállítás szerkesztője és rendezője, Vajek Róbert, illetve Konter László előrelátóan kikötötte, hogy itt mindenki számíthat valamire. Ilyen értelemben sem ők, sem a lelkes előadók nem maradtak adósaink. A legkisebbek gyerekverseket kaptak, bohócot, fölágaskodó vörös hajjal, krumpliorral, s a végén konfettit, szaloncukrot. A tizenéveseknek az Ewerest együttes és Vajek Róbert gitármuzsikája, a „hitesebb" dallamok és táncok kelthették fel a figyelmét, az idősebbeknek pedig Faludy László szereplése, az ő néhány operet- tes mozdulata, valamint szteppelése. Azok a „csúnya" felnőttek pedig, akik pusztán a gyerekeik kedvéért jöttek el a Ságvári Művelődési Házban rendezett premierre, a fáradt, kiégett, minden új iránt érzéketlen férfiak végső esetben a szép alakú lányok színpadi tündöklésében találhattak felüdülést. Volt tehát szín, mozgás, ötlet, vigalom, a nagy bőségből mégsem lett egységes előadás. Persze, egy alapvetően szórakoztató célú műsortól ne várjunk nem tudom én mekkora színházi élményt. Pécsett ilyen jellegű karácsonyi előadás eddig még nem volt, tehát a színház fiataljai úttörő szerepet vállaltak. Ez pedig mindig kockázattal jár. Ha csak egy-egy arc —' például Raszter Ildikóé, aki mesterkéletlen vidámságából az egy óra alatt semmit sem vesztett el — megmarad a sokadalom- ból, ha csak egy-egy élményt teremtő pillanat emlékét hazaviszik az apróbb-nagyobb nézők, már megérte megrendezni a Karácsonyi Koncertet. S ennyire egészen biztosan futotta az előadás lendületéből. A folytatás pedig — legyen folytatás! — talán afelől sem hagy majd kétséget, hogy igazán kinek akarnak ajándékot adni a vállalkozó szellemű péT esi színészek. H. J. Ami „csicsás" - az a szép... Karácsonyfa- díszek Sopronból Vajon a karácsonyfát díszítve ki gondol arra — miközben a színes, leheletvékony díszeket aggatja —, milyen kifinomult munkávol készülnek a gömbök, alakok? És ki tudja azt, hogy egyedül Sopronban csinálnak ilyen díszeket?- Több munkaalkalmat szerettünk volna teremteni az itt élő fiataltíknak - mondja Bo- ross Jenő, a Győr-Sopron megyei Vegyesipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — Közel tizenöt éve adta le a Budapesti Kézműipari Vállalat az üvegtechnikai profilt, mi vettük meg. Egy évben több mint egymillió díszt készítenek, mindet finom kézi munkával. Itt gépesíteni nem lehet. Több dísz kellene. A soproni üzem termékei még hazánkban sem eleaendőek, exportra gondolni sem lehet, bár érdeklődő lenne. Miért kellene több? Ha egy év alatt több mint egymillió készül, akkor tíz év alatt. .. vagyis előbb-utóbb minden fa megtelik. A hangos töprengést Csonka Tivadar, az üvegtechnikai üzem vezetője szakítja meg:- Nem féltjük a kenyerünket, ez a leheletfinom üveg igen könnyen törik ... Mi lenne, ha műanyagból készítenék? Hiszen ma már a műanyagot is formálni lehet. Elmondják, hogy a dísznek finomnak, könnyűnek, törékenynek kell lenni. Hiszen ettől olyan, amilyen. Az a véleményük, hogy a lakásprogram segít nekik. Hiszen minden új lakásba1 költöző család az első karácsonyt a szokásosnál is ünnepélyesebbé szeretné tenni, „saját” karácsonyfával és rajta természetesen sok-sok dísszel. Beszélgetünk az ügyes kezű asszonyokkal, akiket üvegművesnek hívnak. Százharmincöten dolgoznak itt. Változik-e a dísz-divat? Azt mondják, hogy a vásárlók szemében az a szép, ami „csicsás”, hiszen épp az ai szerepe, hogy hangulatot teremtsen. Nem iparművészeti darabokat készítenek, hanem 58-féle figurát, amelyek ilyen vagy olyan színben csillognak. A soproni üvegművesek készítenek laboratóriumi üvegtárgyakat is. övegpohár-emblémá- kat csinálnak, és itt dolgozták először ki a megfelelő matricát. A feliratos, díszes poharak szitanyomással készülnek, öt szín nyomására képesek, és kis szériát is vállalnak. Most milliós megrendelésük van, míg tíz évvel ezelőtt csak százezer poharat festettek. A karácsonyfadíszeket készítők számára elmúlt az idei karácsony, a díszek az üzletekbe kerültek. Már a jövő évi ünnepre készülnek — bízva abban, hogy jövőre megint sok embernek lesz „első karácsonya” új otthonában. Bódi Ágnes Karácsony előtti „aratás” Nagyüzem a sellyei füztermelöknél K önnyű a fűzvágó gépnek. Hatalmas kapaszkodó kerekeinek meg sem kottyan a sár, Csizmán Kálmán telepvezető gumicsizmájának sem árt. Mi fotós kollégámmal először kényeskedve kerülgetjük, aztán kénytelenkelletlen a majdnem bokáig érőbe is be kell gázolni, míg meglátjuk a friss, hajlékony fűzvesszőktől pirosló táblát, amelynek már a levágott részét asszonyok kötözik kévébe. A fűzaratás jellegzetesen téli munka. Csak november végén kezdhetik, ekkorra hullatja le teljesen a leveleit, ekkorra érik rugalmas hajlékonnyá és bizony még ilyenkor, karácsony előtti napon is kinn találni az embereket. A Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat sellyei igazgatósága a legnagyobb fűztermelő az országban. Csak 20 vagonnal termelnek kevesebbet, mint az ország összes többi fűztermelői, vagyis évente 80-90 vagonnal. A mintegy 150 hektáron kétféle minőségű vesszőt „nevelnek". A kenderfűzt - ez erősebb, ebből lesz a kosarak, fonott bútorok kemény váza — és az amerikai fűzt, amely hajlékony, könnyen fonható. A legnagyobb mennyiséget a békési kosárfonógyárnak szállítják, de innen látják el a háziipari szövetkezeteket is, ezenkívül legalább 40 országba exportálnak, köztük Olaszországba, Svájcba, Amerikába, sőt Japánba is. A földeken kévékbe kötözött vesszőket bent a telepen először osztályozzák, majd hatalmas forraló üstökben legalább 6 óra hosszáig főzik. Innen kerül a hántolóba, ahol a gépek leválasztják a fellazult kérget. A telep 68 dolgozója közül — így első látásra is látszik — legtöbbje nő. A hánto- lógépeiken is nők dolgoznak. Hatalmas a zaj, fölvédő nélkül nem is bírnák. Az egyik gép kezelője, Láng Mihályné 18 éve dolgozik a vállalatnál, szocialista brigádvezető és most végzi a szakmunkásképző tanfolyamot. — Én már úgy megszoktám, el sem tudnám képzelni, hogy másutt dolgozzam — mondja. — A hántolóban csak nők dolgoznak? — A nők valahogy kitartóbbak és ügyesebbek itt mint a férfiak — válaszol a telepvezető. — Holnap karácsony, a háziasszonynak a bevásárlást is el kell intézni. — Nálunk lesz ennivaló bőven, tegnap fejeztük be a disznóvágást — mondja Lángné —, persze azért tyúkot is vettem levesnek, mert anélkül nem lehet ünnep. Az ünnepekre készülődik mindenki, itt azért mégsincs ünnepi hangulat. A hántológépek zúgva falják tovább a vesszőket, amit aztán szintén asszonyok kötegelnek, majd sátorkúpokba döntve szárítják. Vagyis teljes üzem még fél napig, aztán néhány napra, majd leáll a munka. Kellemes ünnepeket kívánva búcsúzunk az ajándékba kapott karácsonyi fűzfa-korbács- csal (gyerekkorom suprikája), amit a művezető font — miközben beszélgettünk — aranysárga fűzből. Sarok Zsuzsa Karácsonyi előzetes Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat: holnap, karácsony napján 16 oldalon jelenik, meg a Dunántúli Napló, A Hétfői Dunántúli Napló december 28-án, vasárnap, a Dunántúli Napló ünnepek utáni első száma 29-én, hétfőn kerül olvasóinkhoz. DECEMBER 25-1 SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Tanácsaink felnőtté értek az elmúlt három évtizedben Interjú Horváth Lajossal, Baranya megye tanácsának elnökével A magyar image • Nők a tervezőasztal mellett Karácsonyi riport: Szeretetszakadék Művészarcok: Faludy László Ünnepi filmjegyzet: Psyché • Hadarna Erzsébet: Kőművesidill Horoszkóp, 1981. A hét vége és a jövő hét rádió- és televízióműsora A Dunántúli Napló sportrovatának karácsonyfája A szeretet ünnepén Mintha este lenne, A szeretet ünnepe sok „apró karácsonyból" áll Pécsett, a Tímár utcai szociális otthonban. Napok óta jönnek-mennek a patronálok, az örömet szerezni vágyók, a friss illatú gyermek- csoportok. Hetven idős ember figyel a szavukra, csendben örülve, hogy megint eljött egy olyan nap, amikor csillogó díszek kerülnek a fenyőfákra, öt feldíszített fa várta az intézetben a szerda délelőttöt, a legnagyobb, a háromméteres a társalgóban. Itt mások a szokások. Ahogy közeledik az ünnep, úgy lesznek kicsit élénkeb- bek az idős emberek, várják a meglepetéseket, az apró ajándékcsomagokat, hiszen az ő dolguk ilyenkor csak annyi, hogy felkötözik a szaloncukrokat — a többi titok .. . Ma reggel hét órakor már az Aratják a fűzfavesszőt intézet minden dolgozója bent lesz, ami munkájuk van, gyorsan elvégzik, mert délelőtt fél 10-kor gyulladnak fel a gyertyák, kezdenek pattogni a csillagszórók, szólal meg a csilingelő zene a magnóról. „Mintha este lenne” — mondja Ligeti Andorné, a szociális otthon igazgatója. És ha eljön az igazi este, csak egy nővér lesz velük, a hetven idős emberrel, akik szeretetet várnak, hogy csak nekik szóljon a jókívánság, hogy elmondhassák a régi ünnepek hangulatát, hogy mindegyikőjüket megkérdezze: hogyan érzik magukat ezen az estén? , És lesznek ajándékok is. Mindenkinek és külön a közösségnek is. Televízió, magnó, hajszárító bura, mert - hallottuk igazgatónőtől — olyan szívesen szépítkeznek a nyolcadik-kilencedik évtizedükről az ünnepek napjaiban elfeledkező idős nénik. Lesz ünnepi menü, aranysárga borral, koccanó-csengő poharakkal, és persze torta. Ma este itt olyan emberek élnek- örülnek, akiknek az igazi nagy születésnapi ünnepet akkor rendezik, ha elkerülték már a kilencvenedik évüket. A társalgóban már tegnap ott volt egy feldíszített fa. Hárman oda is ültek, valamennyien túl a hetvenötön. Régen — mesélik —, akkor is voltak persze gyertyafényes, szép esték. Most pedig azt kívániák-szeretnék, ha a nyugalom, a béke nemcsak az otthonban, hanem az egész viláqon élvezhető lenne. De — mondom maaamban —, hiszen olyan szép itt a házon belül is . . . M. A.
