Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-12 / 281. szám
A gazdasági tevékenység, a termelő- munka pártellenőrzése kerüljön a pártmunka középpontjába — fogalmazta meg ismételten pártunk XII. kongresszusa. E téma kapcsán Illés Istvánt, az MSZMP Szigetvár járási Bizottságának első titkárát kerestük fel, hogy megkérdezzük: milyen módon és milyen formában próbálják a helyi, területi gazdálkodást segíteni, mit jelent számukra a termelőmunka pártellenőrzése? Jó néhány éve napirenden lévő téma a munka termelékenységének javítása. A szigetvári járásban 37 000 ember él, s alapvetően mező- gazdasági jellegét meghatározza, hogy 71 000 hektáron gazdálkodnak termelőszövetkezetei, állami gazdaságai. — Pártbizottságunk elsődleges feladatának tekinti — mondotta Illés István —, hogy szorgalmazza a munka termelékenységének javítását, erre mozgósítottuk gazdaságainkat már a kongressezust megelőző években is. Ez iétszükség, hiszen ha a statisztikát nézem, az elmúlt öt évben évente 3 százalékkal csökkent a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma járásunkban. Mindjárt hozzá is tenném: ez idő alatt ugyanakkor évente 6 százalékkal nőtt a termelés. Mindez talán bizonyító erővel bír: jó úton járunk. Mire kell az erőnket koncentrálni? Elsősorban az élő munka hatékonyabbá tétele fontos, de szorgalmaznunk kell a technikai színvonal emelését, a berendezések, gépek jobb kihasználását is. — Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? A pártbizottság milyen módszerekkel próbál a célok érdekében mozgósítani? — Ismerve az üzemeket, adottságaikat, lehetőségeiket, megpróbáljuk a feleket egy asztalhoz ültetni. Együttműködések adják meg az előrelépés kulcsát. Szinte minden mező- gazdasági munkában — és ezen belül is főleg a tavaszi és az őszi csúcsok idején — tudnak a gazdaságok egymáson segíteni, kölcsönös előnyökre szert tenni. — Milyen konkrétumokról beszél a szigetvári járás „kooperációs palettája"? — Agrokémiai társulásunk hét termelőszövetkezetet és egy állami gazdaságot hozott közös platformra, s további célunk, hogy a tagok köre bővüljön. Ma e „nyolcaknál" a növény- védelmet a talajerő-visszapótlást e társulás végzi. Még tovább menve: most épül járásunk területén egy pótkocsijavító bázis — ahol a növény- védelem gépeinek szervizelése- javítása is otthonra lel —, s ez a bázis minden gazdaságé. Továbbá mind többen gondolkoznak rendszerszemlélettel, s ez utóbbira jellemző, hogy a növénytermelés 84 százalékában, az állattartás 80 százalékában már rendszerszerű termelés folyik. — Feltételezem: távlati elképzelések is vannak az együttműködést illetően. — A mezőgazdasági gépek alkatrészellátása állandóan napirenden lévő téma, s ebben még nem jutottunk előre. Any- nyit elértünk, hogy a gazdaságok egymást tájékoztatják az alkatrész-raktáraikban fellelhető cikkekről, de ez nem minden. Tervünk egy közös alkatrészDunántúlt napló MEGKÉRDEZTE| A termelőmunka ellenőrzése a pártmunka középpnntjában Beszélgetés Illés Istvánnal, az MSZMP szigetvári járási Bizottságának első titkárával / raktárt felállítani. Előnyeiről csak röviden: az összes gazdaságban felhalmozott készlet egy töredékével már jobb ellátást biztosíthatnánk, nem beszélve a sok felesleges — és párhuzamos — anyagbeszerzői útról, és arról a kapacitásról, amely most ezzel foglalkozik. Szeretnénk a jelenlegi rossztalajú zselici terület meliorációs munkáit az érdekelt gazdaságokkal közösen elvégezni. A komplex terv most készül, s jellemzője: nemcsak a gazdálkodásra alkalmas területek rendezése, hanem — és ilyen még nemigen volt —, a zselici községek rendezése is szerepel benne. — Van-e a járás határain túlmutató együttműködés? — Igen, és ez természetes is. Az együttműködések nem ismernek járás- és megyehatárokat. Drávafok és a somogyi Tótújfalu vagy Drávasztára példáját említhetném, de az Agrokémiai Központ is szélesre tárja kapuit, bármely gazdaság előtt a járás határaitól függetlenül. S természetes az is, hogy a gazdaságaink a lakóterületüket, a községeket is a gazdaság részének tekintik. Sok községi beruházásra futotta a helyi termelőszövetkezet kasszájából is, főleg a gyermekintézményeket illetően. De visszatérve a termeléshez: szeretnénk elérni, hogy a gazdaságok gépműhelyeinek kapui kinyíljanak a háztáji gazdálkodást segítő gépek- eszközök előtt is. Egyre több ugyanis a kisgép, s nincs a háttérben javítóbázis, ami hosz- szabb távon beláthatatlan következményekkel jár. — Milyen szempontok vezérlik a pártbizottságot a termeltetés frontján? Köztudott: a gazdaságok kötelezően foglalkoztak bizonyos termékek előállításával. Gondoljunk csak a zöldségtermelés felfuttatására. — Elsődleges és legfőbb szempont: a gazdaságok azzal foglalkozzanak, ami az adottságaikba legjobban beillik. E felé mutatnak a szabályozók is, e felé mutat a nyereségérdekeltség. Járásunk területén — úgy vélem, — a termelési szerkezet beállt. Néhány példát azonban szeretnék elmondani. Korábban a búzatermesztés arányaiban a takarmánybúza felé tolódott el, ugyanakkor köztudott, hogy az exportképes és dollárt hozó az étkezési búza. Javasoltuk az arányok változtatását, s jelenleg a járásunkban termelt búza 62 százaléka étkezési búza. A megye cukorrépa-termelésének felét a járásunk adja, élen a Szigetvári Állami Gazdasággal. Gondunk, hogy eléggé szélsőségesek a termésátlagok és a betakarítás gépesítése még gyerekcipőben jár. Éppen ezért, szeretnénk a géppark kiépítésébe a termeltetőt — a feldolgozó ipart — is bevonni. S végezetül a zöldségprogram egy témáját, a paradicsom-termesztést tenném szóvá. Köztudott: szebb átlagokat érnek el ebben az Alföldön, s több a nyereségük is, mint a járásunk gazdaságainak. Viszont a Szigetvári Konzervgyár számára nem olcsóbb az alföldi paradicsom a szállítás miatt. Ebből következik, hogy népgazdaságilag hasznos a gyár környéki termelés. A szigetvári járási termelők érdekeltté tétele az átvevőn múlik: véleményem szerint abból az összegből, amit a gyár a szállításon nyer, a termelőknek is kellene részesedniük. — Hogyan alakul az állattartás? — Az állattartásnak jelentős hagyományai vannak, a bevételek felét ez az ágazat adja. A tejtermelés 5 év alatt 35 százalékkal nőtt azonos számú egyed melletti. A húsmarhaprogramot most szorgalmazzuk, ugyanis itt némi lemaradás tapasztalható. A sertésnél ez idő alatt 20 százalékkal nőtt a kocalétszám, 40—45 százalékkal több hízott sertést értékesítettek gazdaságaink. Mik a legfőbb teendőink? Amit minden szinten meghatároztunk: javítani kell a tenyésztői munkát, fejleszteni kell a technológiát — gépesítettség fokát —, és az olcsóbb takarmányok felé kell fordulni. Ugyanakkor szeretnénk elérni, hogy az állategészségügy vég- re-valahárc felnőjön feladataihoz. — A háztáji termelésről egy szót már ejtettünk a kisgépek kapcsán. Mivel jellemezné ezt az ágazatot? — Járásunkban a háztáji gazdaságokban az elmúlt időszakban még a tehénlétszám is nőtt! Ezt ma kevesen mondhatják el Magyarországon. A mi álláspontunkat három évvel ezelőtt egy végrehajtó bizottsági ülésen fejtettük ki. Segíteni, támogatni kell ezt az ágazatot takarmányozásban, felvásárlásban, szaktanácsadásban, stb. Ma minden gazdaságunkban van egy olyan szakember, akinek a háztáji a fő szakterülete, s úgy véletn, nekik is köszönhető, hogy évről évre nő a háztáji termelése. — A termelőmunka, a gazdasági célkitűzések végrehajtásának pártellenőrzése ezerszínű feladat. Vajon a hefyi pártszervek, pártszervezetek felnőttek-e ehhez, végre tudják-e maradéktalanul hajtani a rájuk bízottakat? — Még nem mindenütt mondhatjuk ezt el. A mi kötelességünk és. feladatunk, hogy a pártszervezeteket, s rajtuk keresztül az egyes párttagokat felkészítsük erre. Napjainkban gyorsabban változnak a gazdálkodás feltételei, gyorsabban is kell követni azokat. Azon leszünk, hogy bővítsük a pártmunkások ismereteit — a saját apparátusunk sem kivétel ebben —, s hogy az e munkában résztvevők, konkrét feladatokat kapjanak, konkrét feladatokat fogalmazzanak meg önmaguk számára. Módszereinket illetően nagyon egyértelmű az állásfoglalásunk és gyakorlatunk évek óta: elvi irányítás és útmutatás a legfőbb eszköz, de az operatív beavatkozástól sem rettenünk meg, ha hosszabb távú érdekeink ezt követelik —, mondotta befejezésül Illés István. Kozma Ferenc A mezőgazdaság szellemi forrásvidéke Ellentétes folyamatok tanúi vagyunk mintegy két évtizede a mezőgazdasági üzemekben. Amíg ugyanis a mezőgazdasági dolgozók és a termelőszövetkezeti tagok száma gyors ütemben csökkent, addig csaknem megháromszorozódott a gazdaságokban a mezőgazda- sági mérnökök és az üzemmérnökök száma, amely napjainkban meghaladja a 40 ezret. Évente mintegy 1400 agrármérnök és agrárüzemmérnök szerez diplomát. A jelzettnél lényegesen nagyobb azonban a mezőgazdasági üzemekben dolgozó értelmiségiek száma, mert tevékenységi körük kite- rebélyesedésével jogászok, közgazdászok, gépesítési szakemberek, energetikusok ezrei dolgoznak a mezőgazdaságban. Minden túlzás nélkül állítható, az agrárértelmiség szakmai felkészültségben, politikai képzettségben emberi magatartásban együtt fejlődött a mezőgazdasággal. A jövőt tekintve a mezőgazdasági értelmiség szerepe pedig még fokozottan növekszik is. Ez abból az objektív tényből következik, hogy hazánk talaj- és éghajlati viszonyai kedveznek a mezőgazdasági termelésnek, s népgazdasági érdek a mező- gazdasági termék fejlesztése. Nincs napjainkban egyetlen ágazata sem népgazdaságunknak, ahol olyan gyorsan érvényesülhetnek a jól képzett, jó vezetői felkészültséggel rendelkező, áldozatkész szakemberek, mint a mezőgazdaságban. Az üzemek pártszervei és pártszervezetei a mezőgazdaság szocialista átszerveződése óta nagy gondot fordítanak politikai nevelésükre, képességeik minél szélesebb kibontakoztatására. Ezt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektorában levő mintegy negyedmillió párttag 27 százaléka szellemi dolgozó, jelentős részben agrár szakember. A párt XI. kongresszusa óta több mint ezer mezőgazdasági ' mérnök és üzemegység-vezető felvételére került sor, túlnyomó többségükben a fiatalabb korosztályhoz tartozók. A pártszervezetek többsége nagy figyelmet fordít az ag- rórértelmiség szakmai-politikai képességei kibontakoztatására. Állandó feladat ez, hiszen üzemenként eltérőek a tennivalók. így például az agrárértelmiség dinamikus számszerű növekedése ellenére is szak- emberhiánnyal küzd számos szövetkezeti gazdaság. Az állandó megfeszített munka, a sikerélmény hiánya miatt rendkívül nagy a gyenge adottságú gazdaságokban a fluktuáció. A pártszervezetek ezekben a gazdaságokban arra törekednek, hogy a tsz-tagok fiait- lónyait küldjék egyetemre, főiskolára, azokat, akik könnyebBemutatjuk: Hódosi Mátyásáé Újsághír: Ülést tartott az MSZMP kesztyűgyár! pártbizottsága. Érdemei elismerése mellett párttisztségei alól felmentették Zentai Ferencnét, aki az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munkatársa lett. A kesztyűgyár! pártbizottság Hódosi Mátyásáét megválasztotta a pártbizottság titkárának. Tavaly találkóztunk először a kesztyűgyár l-es számú alapszervezetének beszámoló taggyűlésén. Sokrétű, tartalmas munkáról beszélt nyíltan, határozottan. A hozzászóló párttagok véleménye, a további tennivalók megjelölése csak azt a benyomást kelthette a kívülállóban, hogy jól összeforrt, igényes és céltudatos alapszervezet titkára Hódosi Mátyásné. — Nagyrészt fizikai dolgozók tartoznak az l-es alapszervezetbe és én nagyon szerettem velük együtt dolgozni. Lelkiismeretes, szorgalmas emberek, akik nap mint nap bizonyították elkötelezettségüket. A kesztyűgyár gazdasági munkáját 16 év óta ismeri. A közgazdasági technikum elvégzését követően mindössze három hónapot dolgozott más vállalatnál, utána ide jelentkezett. Műszaki gyakornokként ismerkedett a vállalat főbb osztályainak munkájával, majd a programozásra került. — A termelés előkészítése tartozik a programozókhoz —, magyarázza. Tudtuk, hogy ha nem készítjük el időben a saját feladatunkat, akkor a gyártáson csattan az ostor, és az már veszteség. Olyan kollektívába tartozom, akik magukkal ragadtak. Sok nevet tudnék sorolni, de talán elég, ha Zejda Károlynét, Zentai Ferencnét említem. Később az l-es telepen lett programozó, majd második gyermekével, Évával, 1968-tól 1971-ig gyermekgondozási szabadságon volt. Mikor visszajött, vállalati rendelésfeldolgozó lett. Egy év múlva lett párttag, s haben vernek gyökeret szülőfalujukban. Nagy politikai érzékenységet és felkészültséget jelent a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás. A tapasztalatok azt bizonyítják, a pályakezdők hamarabb beilleszkednek a közösségi életbe, ha szakmaitársadalmi megbízatásokat kapnak, ha érzik az irántuk való bizalmat. Nem egy gazdaságban a vezetők szemléletének megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy felismerjék a szellemi kapacitás növelésének szükségességét, s nemegyszer a pártszervezet erős ráhatására, hogy a gazdaság biztosítsa a szakemberek letelepedéséhez a feltételeket. Különösen nagy politikai munkát igényel a női szakemberek számos problémájának megoldása, mert ebben a kérdésben különösen erősen hatnak a falusi életmód konzervatív elemei. Sok értelmiségi nő nem a végzettségének és képesítésének megfelelő munkakörben dolgozik. Többségük azért, mert alkalmazkodik a férj munkahelyéhez, illetve beosztásához, de egy részük nem is igényli, hogy szakképzettségének és rátermettségének megfelelő munkakörben alkalmazzák: jól érzik magukat a kisebb felelősséggel járó munkakörben. Részben ez az oka annak is, hogy a mezőgazda- sági üzemek felső vezetésében alig-alig találni nőt. Néhol a szolgáltatások alacsony színvonala csökkenti a dolgozó agrárértelmiségi nők szabad idejét és gátolja a munkaidő utáni feladatvállalásukat, illetve szakmai-tudományos munkájukat, továbbképzésüket. Ez a néhány felsorolt példa is bizonyítja, hogy az agrárértelmiséggel, problémáival való foglalkozás nagy politikai érzékenységet igényel. Az eddigi eredmények azt bizonyítják: a pártszervezetek többsége rendelkezik ezzel: nagy értéket képviselő szakmai-politikai, szellemi kapacitást hoztak létre, s formálják, fejlesztik napról napra. Ugyanakkor az is igaz, nem mindenütt tartják a pártszervezetek ezt a munkát feladatuknak. A gyengén gazdálkodó üzemek szinte mindegyikében az átlagosnál kevesebb az agrárszakemberek száma. Ennek káros voltát már napjainkban is tapasztalni, a jövőben pedig még nagyobb árat fizetnek ezért azok az üzemek, amelyek nem fejlesztik, vagy nem tudják fejleszteni üzemük szakembergárdáját. A pártszervezetek politikai felelőssége azt követeli, hogy ebbe ne nyugodjanak bele. Mihók Sándor HÉTVÉGE 3. marosan az egyéves pártiskolára küldték. 1975-ben választották meg az l-es pártalap- szervezet titkárává, s közben a vállalat vezető rendésze lett. Kétéves szakmai tanfolyamot végzett Budapesten. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Idén mentették fel alapszervezeti titkári funkciójából, mivel a kesztyűgyári pártbizottság szervező titkárává, két héttel ezelőtt pedig a bizottság titkárává választották. — Nem értem rá azon töprengeni, hogy miként látom majd el ezt a megbízatást. Sok a munkánk, de erőt ad, hogy látom a párttagok nemcsak megválasztottak, segítenek is nekem. Ezt a tervidőszakot a hírnevünkhöz méltóan akarjuk zárni, s a következőben változatlan létszámmal akarunk továbbfejlődni. így összefoglalóan egyszerűnek hangzik a cél megjelölése, de az eléréséhez több területen — termékszerkezet-módosítás, minőségőrzés, munkaidőalap jó kihasználása —, kell lépnünk. Megigazítja köpenyét, s indul a munkahelyekre. Délután az alapszervezeti titkárokkal találkozik. Este pedig várja a család. Férje a tejipari vállalatnál osztályvezető, a gyerekek iskolások. A munka, tanulás mellett otthon is mindenkinek megvan a napi feladata ... T. É.
