Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-05 / 274. szám

Pátzay: Munkácsy Pátzay: Szabadság fája Pátzay múzeuma Kapuváron Az elmúlt évtizedben sok életmű, jelentős festői, szob­rászati hagyaték került mu­zeális gondozásba adományo­zás útján. A sort Szőnyi István emlékmúzeuma nyitotta — azóta lendre nyíltak, nyílnak az ál­landó gyűjtemények szerte az országban. így Pátzay emlék­múzeuma is Kapuvárott. Jellemzőié a teljesség. Itt született, itt temették el, itt ál­lították fel „Lenin"-jét és a ,,Kenyérszegő"-t, itt avatták fel múzeumát Dióhéjban ennyi a történet. S mén valami — a csönd, mely övezi város és szobrász egymásra találását, a csönd, melv méltó keretet ad o műnek, mely orszáqos kincs. Pátzay Pál 1896-ban született Kapuvárott, itt végezte közép­iskolai tanulmányait. s bár szobrászi felkészülését megza­varta a háború, első kiállítása 1917-ben nyílt. Ettől kezdve rendszeres művészi tevékenysé­ge, melyet állandó siker jelle­mez. 1928-1930 között római ösztöndíjas volt, 1935-ben álla. mi aranyérmet kaoott - a fel- szabadulás után kitüntették a HÉTVÉGE 8. Kiváló Művész címmel és két­szer is Kossuth-díjjal. 1962-ben Kapuvár díszpolgára lett. így vall erről maga Pátzay Pál: „Kapuvárott születtem. Hozzá­kötődő gyermekkori emlékeim kcpuvárivá tesznek. Ismerem Európa nagyvárosait és emlé­kezéseimben- ezek közé soro­lom Kapuváramat is... Min­den hivalkodás nélkül mon­dom: életemben sok megbe­csülésben, kitüntetésben volt részem. Legkedvesebb mégis az volt, amikor Kapuvár dísz­polgára lettem”. Szalai Sándor akadémikus nyilatkozta leg­utóbb a tv-ben, hogy egy or­szág olyan nagy, amilyen nagy. gyá fiai teszik. E nyilvánvaló igazsáqhoz bízvást hozzátehet­jük: Pátzay szobrai révén Ka­puvár is nagyváros a kontinens szellemi térképén. Az ő pan­teonja remekműveket termett, elsősorban a „Kenyérszegő"-re és a székesfehérvári Huszár­emlékműre gondolok, s arra a sok műre, melynek gipszerede­tijeit a kapuvári Pátzay-mú- zeumban láthatjuk — portréit Gounod, Kodály, Kopernikusz, Munkácsy Mihály, Verdi, Virág Benedek, Bartók Béla, Janus Pannonius, Széchenyi István, Németh László, Kazinczy Fe­renc, Illyés Gyula, Bernáth Aurél alakjáról. Tudása, ízlése, embersége életének és művészetének egy­sége. Alapító tagja volt a Tör­ténelmi Emlékbizottságnak, ő mintázta azt a Petőfi-jelvényt, melyet a fasizmus ellen tünte­tők viseltek 1942-ben. Veszé­lyes időkben is helytállt, meg­győződésétől soha nem tánto- rult el. Ahogy Pogány ö. Gá­bor jellemezte: „Pátzay Pál a nagy elődök örökségének ta­nulmányozásai alapján érlelte ki magában hivatása teljesíté­sének az eszményeit, s ezekhez az eszményekhez mindig is hí­ven ragaszkodott". Pátzay mérték lett, mérték maradt. A szobrászi utókornak és Kapuvárnak is. Művészeté­nek, emberségének minősége révén emelkedett azzá. Tanít­ványainak egész sora őrzi és növeli értékeit, bennük folyta­tódik Pátzay tökélyig érlelt munkássága. S az is utókorá­nak méltó vonása, hogy Kapu­várott felavatták szülőháza fa­lán emléktábláját, s hamaro­san odakerül Domonkos Béla Pátzay-portréját ábrázoló dóm. borműve is. 80 éves volt Pátzay, amikor 1976-ban a városnak ajándé­kozta műveit, akkor nyílt megi állandó gyűjteménye, s itt nyugszik a kapuvári temetőben. Egy éve, szeptember 14-én hunyt el az a Pátzay Pál, aki a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja, a Képző- művészeti Főiskola tanára és századunk egyik legnagyobb magyar szobrásza volt, s aki tiszta, maradandó üzenetet ha­gyott hátra művészetében - né. pünknek címzett nemzeti kin­cset. L. M. Kezdődik az őszi dzsesszévad Bizonyára örömmel fogadja minden dzsesszkedvelő a hírt: az Ifjúsági Házban működő Pécsi Jazz Klub havi egykoncertes sorozata mellett újabb két dzsesszsorozat indul Pécsett az őszi évadban. Az utóbbi években egyre nö­vekvő érdeklődés kíséri a dzsessz hazai fejlődését. A bu­dapesti Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán 15 év alatt felnőtt ifjú dzsessz-muzsikus nemzedék egyre erőteljesebben és éretteb­ben vesz részt a hazai zenei életben. A fiatal muzsikusokból alakult együttesek valameny- nyien sajátos, a dzsessz gyö­kereiből táplálkozó, mégis egyé. ni utakat járnak. S ha stiláris jegyeikben különböznek is egy­mástól, a határtalan lelkesedés és a műfaj alázatával párosult akarás valamennyiük közös vo­nása. Ezek az együttesek Bu­dapesten és a legutóbbi or­szágos fesztiválokon már siker­rel szerepeltek. A közönség lel. kés tetszése eredményeként most az országos dzsessz-klubhálózat úgy döntött, hogy a már köz­ismert, kiemelkedő teljesítményt nyújtó együttesekkel karöltve egy-egy sorozatban éppen ne­kik szán vezető szerepet. Pécsett a hagyományoknak megfelelően folytatódik a Pécsi Jazz Klub koncertsorozata — ál­talában minden hónap harma­dik kedd estéjén — az Ifjúsági' Házban. Tervek szerint a* hazai kiválóságok mellett külföldi együtteseket is szerepeltetnek műsoraikban. Itt kerül megren­dezésre az idei amatőrtalálko­zó is. Felújítják az egykor oly von­zó vasárnap délelőtti dzsessz­matiné sorozatot a Helyőrségi Művelődési Otthonban. (Volt FÉK). A koncerteken minden kor­osztályt szívesen látnak a ren­dezők, annál is inkább, mert programjaik a legszélesebb ská­lán mozognak majd. Szeretnék a műfaj teljes keresztmetszetét bemutatni a minden hónap el­ső vasárnapján rendezendő ma­tinék közönségének. Premier ok­tóber 5-én a Binderkvartett köz. reműködésével. — Még csak terv, de ha sikerül, együtt örülhet muzsikus és közönség a mati­nékat követő délutáni „jam-ses- sion" sorozatnak a földszinti (FÉK) presszóban. Eddigi viszonylagos zártságá­ból először lép ki és ajánlja el. sősorban az egyetemi-főiskoloi ifjúságnak dzsessz programjait a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola klubja. A havi két alkalom­mal (hétfő estéken) rendezendő koncertek igyekeznek a legmo­dernebb irányzatokat és törek­véseket prezentálni. A soroza­tot október 6-án a Dimenzió együttes indítja, majd október 21-én a Balina együttes foly­tatja. A bővülő lehetőségek az ed­digieknél nagyobb választékot ígérnek. Olyan választékot, amelyben minden dzsesszkedve­lő megtalálhatja a maga ked­venceit. Akkor is. ha Pécsett nem lesz egyelőre nemzetközi rangú dzsesszfesztivál. Bornemissza Géza Tv-filmen a Horger-ügy A produkcióban pécsi színészek is szerepet kaptak Faludy László és Vajek Róbert a film egyik jelenetében Lengyel Menyhért ébresztése A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója elé „Vasárnap délután a Folies Caprice .helyiségében ese­mény történt, megjelent a ma­gyar dráma, melyet ebben a vigasztalanul szürke, vizenyős idényben hiába vártunk ... A közönség . . . egy drámát fo­gadott, mely mint irodalmi munka figyelemre méltó és ér­tékes, mint ígéret, nagyon sok. A szerző neve, jól jegyezzük meg: Lengyel Menyhért.” E lelkesült sorokat Koszto­lányi Dezső írta le 1907-ben egy Kassáról jött fiatal bank- tisztviselő első drámájának (A nagy fejedelem) bemu­tatása után. Az egyébként igen szigorú Kosztolányi ez­úttal sem tévedett. Világiro­dalmi méretű tehetség érté­keit, ígéretét ismerte fel, aki­nek pályafutása nemcsak a század eleji modern magyar dráma bontakozásában egyedülálló. Színpadi nép­szerűségben s irodalmi ér­tékekben egyaránt — főleg a század első évtizedeiben — a legsikeresebb magyar író, aki akkortájt Molnár (ké­sőbbi) színpadi sikereit is messze túlszárnyalta. Mégis, ha ma bárkit megkérdeznénk, mit tud Lengyel Menyhértről, bizony kevesen tudnának vá­laszolni, és ez legkevésbé sem a magyar irodalom- és színházszerető közönség hi­bája. Egy-egy évfordulója vagy korábbi látogatásai kapcsán nagy-nagy felbuzdulásokat hallhattunk, olvashattunk: játszani kéne a drámáit, fel kéne fedeznünk végre . . . Alig történt valami. Két drá­máját bemutatták ugyan az elmúlt tíz évben (A Waterlooi csatát a Madáchban, a Sancho Parisa királyságát Veszprémben), de Lengyel Menyhért irodalmi és színhá­zi közgondolkodásunkban ma sem áll azon a helyen, amely megilletné. Lengyel Menyhért üstökös csóvája hosszú ideig nagy fényekkel vibrált a világ szín­padain, pályakezdése után. Itthon versengett érte a Nem­zeti és valamennyi prózai színházunk a század első év­tizedében. Méltán, hisz min­dent tudott a színházról, ami a jó író sajátja, művei rend­kívüli színpadtechnikai kész­séggel hatásos, kiélezett je­lenettechnikára épültek. Gon­dolatilag erősen vonzódott az emberek erkölcsi-lélektani problémáihoz és mindenfajta társadalmi igazságtalanság éles elítéléséhez. Soha nem „sajátosan magyar” proble­matikához közelített, mindig világméretekben gondolko­dott. A legtöbb támadás emiatt érte. A legjobbak — Schöpflin, Hatvány és má­sok —, a Nyugat írói kiáll­tak mellette és Bartók is, aki­nek halhatatlan remekéhez szövegkönyvet írt (A csodá­latos mandarin). Azután „el­tűnt”. Hosszú ideig film- szüzséket gyártott a holly­woodi .álomfutószalag” részé­re. Élete utolsó évtizedeit római penziókban élte le; 74 őszén végleg hazatért — meghalni. Pedig élni szeretett volna, él­ni és megérni fontos művei feltámadását. A Pécsi Nemzeti Színház most törleszt a magyar szín­házi élet adósságából. Ok­tóber 11-én bemutatja az író első nagy világsikerű művét, a Tájfunt. A mű, amelyet Berlinben Reinhardt vitt elő­ször színre (1907), a japán világuralmi törekvésekre vi­lágít rá, egy izgalmas lélek­tani dráma kereteiben. A da­rab hazai fogadtatása —• csakúgy, mint az egész vilá­gon — rendkívül nagy hatá­sú, de igazán kevesen értet­ték meg. Kosztolányi pél­dául az író „izzó fajgyűlöle­tét" dicséri, míg — paradox módon — egy, az ötvenes évek elejéről datált iroda­lomtörténeti „értékelése" ép­pen azért ostorozza, hogy „ ... milyen kártékonyán igyekszik nevetségessé tenni a haza, a nép iránt érzett kö­telességtudatot" ... E vélemények közt tallóz­va mind erősebb annak a tu­data bennem, hogy végre méltó helyére kellene állíta­nunk Lengyel Menyhértet (is) a magyar irodalomban. Egyébként a Tájfun pécsi bemutatója egy elfeledett év­számot is felidéz. 1980. ja­nuár 12-én múlt 100 éve, hogy az író Balmazújvároson megszületett. Talán két heti­lapunk emlékezett rá néhány sorban ... W. E. Érdekes, dokumentumjellegű filmet forgatott a Magyar Tele­vízió szegedi stúdiója József At­tila és Horger Antal „afférjá­ról". Az 1925-ös esztendőben történt eseményeket eleveníti föl a film, a Horger-ügy mélyé­re kíván látni és ezen keresztül elemzi, világítja meg a költő életében bekövetkezett változá­sokat. S nyomon kíséri József Attila költői fejlődését. A for­gatókönyvet Péter László, a sze­gedi Somogyi Könyvtár tudomá­nyos főmunkatársa készítette sa­ját kutatásai alapján. A film­ben megszólal József Attila egy­kori egyetemi társai közül H. Kovács Mihály és Erdődi József. A film riportere, Várkonyi Ba­lázs többek között Szigeti Lajos József Attila-kutatóval is beszél­get. A tévéjátékban a Pécsi Nemzeti Színház művészei is szerepelnek. Horger Antalt Fa­ludy László, Horger assziszten­sét Galambos György és az Esti Kurír riporterét Vajek Róbert alakítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom