Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-21 / 290. szám

1980. október 21., kedd Dunántúlt napló 5 Leányvásár Pécsváradon Üj Liszt-szobor Mecseknádasdon Cipődivat őszre és télre Az idei őszi-téli cipödivotból kaphatnak ízelítőt azok, akik megtekintik a Doktor Sándor utcai Kip-Kop cipökiállitását. Proksza László felvétele Bemutató a Kip-Kopban Sláger a bőr felsőrész Segítség Kulcsár Veronikának Néhányon azok közül, akik segítettek: Ébert György, Király Mi­hályné, Schneider József, Ungár István és Bagoly Zoltán, az EIVRT Sopiana Gépgyárának dolgozói. Cseri László felvétele Igaz mese egy kerékpárról ■■■■■■■ M ilyen az őszi-téli cipő- divat és őszre—télre milyen lábbeliket vá­sárolhatunk? A vásárló minderről maga is meggyő­ződhet, ha felkeresi a Dok­tor Sándor utcai 1. számú Kip-Kop cipőboltot, mely a szokásos kínálatán túl kiál­lítással is várja az érdeklő­dőket, bemutatva, hogy mi kapható jelenleg, és mi az, amiért érdemes várni, mert a gyártók a IV. negyedévre I ígérik, hogy kapható lesz. Elöljáróban: tökéletesen víz­álló bőrcipő nem létezik. (A csapadékos időben igencsak nagy szolgálatot tenne a szép kivitelű, többféle színben ké­szülő gumicsizma, de térnyeré­sével várnunk kell, mert egye­lőre még mindig tartós hiány­cikk. Iqy maradjunk a kínálat­nál.) örvendetes, hogy ismét divatba jött a nemesbőr felső­rész, a Pécsi Bőrgyár vizperge- tő Niagara bőréből készült 10- 12 modell is jól példázza ezt. Csizmák, félcipők és alkalmi cipők közül a sztár kétségtele­nül a 24 karátos, mely az őszi— téli divatszínekben (barna és színárnyalatai, valamint a mo­gyorószín) kelleti magát: ele­gáns, könnyű, a 3-3,5 centis flepper sarka kényelmes járást biztosít. S ha már a sarokmagassá­gokról esett szó, érdemes ilyen szempontból is végignézni a ki. nálatot: a 2 centistől a 12 cen. tisig minden megtalálható, a nyurganövésű lányok-asszonyok már nemcsak lapos sarkú „öregasszonyos" modelleket Nem volt szükség tolmácsra a monitor előtt. Hans Höschel, a rostocki tévéstúdió igazgató­ja anyanyelvén élvezhette az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának produkcióit, Természetes, hogy az NDK- ból érkezett vendég elsősorban a körzeti stúdió német nyelven készült nemzetiségi műsorai iránt érdeklődött. Hans Höschel nagy tapasztalatokkal rendel­kező szakember, jó ismerője a regionális műsorkészítésnek, hiszen Rostockban immár 19. esztendeje működik tévéstú­dió . ..- Stúdiónk ebben az eszten­dőben mintegy 3600 percnyi műsort készít. Elsősorban a szórakoztató adások műhelye Rostock. Emellett sokat foglal­kozunk o kikötőváros hétköz­napjaival, a kereskedelmi ten­gerészet, a halászat és a vadá­próbálhatnak fel. A talpak többsége továbbra is a kopás- állóbb, jobb nedvességtűrő mű­anyagokból készült, sok a bőrt utánzó műanyagtalp. (Ezek ré­vén sikerült valamivel lejjebb hozni a nem éppen olcsó cipő­árakat: a női lábbelik átlag­ára1 6—700 között, míg a férfi­cipőké 1000 forint alatt van.) Aki megtekintette a Petőfi mozi mellett lévő 1. számú Kip. Köp cipőbolt kínálatát, a kiállí­táson bemutatott őszi—téli mo­delleket, és üres kézzel távo­zott, az is reménykedhet. Amint Huba József, a Dunántúli Ci- pőkereskedelmí Vállalat raktár­ház igazgatója elmondotta, a bemutató másik célja, hogy piacfelmérést végezve irányítsák a 30—35 cipőgyár és cipőt gyár­tó ktsz termelését ugyanakkor a gyártók exportszállításának biztonsági tételeit is forgalom­ba hozzák, így a nyugati áru­házakkal szinte egyidőben MI­NO, Carbon és Maros cipők is megjelennek a polcokon. (Ez ügyben most tárgyalnak az Al­földi Cipőgyárral.) Decemberre már jugoszláv cipőket is kínál­nak. Érdemes megnézni a cipő tal­pára ragasztott és a vásárlás­nál átadott cipő-KRESZ-t is, mert őszre—télre a divat mel­lett különösen döntő szempont, hogy a lábbeli mennyire bírja a vizet. Azt is érdemes még megjegyezni a szombatig nyit­va tartó kiállítás után, hogy most csütörtöktől egy hétig a férfiak, később majd a nyugdíja­sok vásárolhatnak 20-50 száza­lékos kedvezménnyel lábbelit a pécsi Kip-Kop cipőboltokban. Murányi L. szat kérdéseivel. Országunk másik két vidéki stúdiója Hal­léban és Drezdában működik. Az előbbi c rz ipar, a munkahe­lyi demokrácia, az utóbbi pe­dig az oktatás és a művészet kérdéseinek feldolgozásával se­gíti a központi adókat. — Látogatásunk a pécsi tele­víziósok tavalyi tamulmányútjá- nak viszonzása. Reméljük, hogy kapcsolataink a jövőben tere­bélyesednek, s nemcsak ta­pasztalatokat, hanem műsoro­kat is cserélünk majd. Ennek pillanatnyilag legfőbb akadá­lya, hogy nálunk minden műsor színesben készül, míg pécsi ba­rátaink elsősorban fekete-fehér technikával dolgoznak. Remél­jük, hogy hamarosan itt is meg­történik az átállás korszerű, színes technikára, s így azonos műszaki színvonalon készült produkciókat cserélhetünk majd. E. Egy mozgássérült kislányon kellene segíteni! így szólt a fel­hívás, melyre azonnal meg­mozdultak az EIVRT Sopiana Gépgyárának szocialista bri­gádjai. Nehéz lenne összeszá­molni, ki mindenki segített an­nak a különleges kerékpárnak az elkészítésében, amely most megkönnyíti a kertvárosi I. sz. Általános Iskola tanulója, a hetedikes Kulcsár Veronika mindennapjait. Az iskola 1975 óta áll kap­csolatban a Sopiana Gépgyár Tyereskova-brigádjával. Ez a brigád vállalta a közvetítő sze­repét ez év tavaszán, amikor levél érkezett az iskolától, hogy egy különleges kerékpárral jó lenne segíteni az egyik tanu­lón. Az üzemi szakszervezeti bi­zottság vásárolta meg a kem­pingkerékpárt, melyen Ungár István, az Anonymus szerkesztő­brigád vezetője tervezte meg az átalakítást. Szakmai taná­csokért a város szaktekintélyé­hez, Krasznai József kerékpár­szerelőhöz fordult, aki elvégez­te a speciális szakmunkákat, a váz átalakítását, a küllőzést, az autogén hegesztést. 50 órát dolgoztak műszak után a szer­kezeten az esztergályosok, Ba­goly Zoltán, Tóth II. László és Trubics Csaba, a Sopiana Gép­gyár Bocskai István brigádjá­nak tagjai. Az összeszerelést a lakatosok Vadász József vezette brigádja végezte, és végül a Ságvári Endre festőbrigádhoz került az átalakított kerékpár. Lekrómoz­A rossz idő ellenére jól sike­rült a hét végén a pécsváradi leányvásár. A szerteágazó programból kiemelkedett a ha. gyományőrző népi együttesek bemutató műsora, amely vasár­nap délelőtt volt a Fülep Lajos Művelődési Házban. Tizenhat népi együttes szerepelt zsúfolt nézőtér előtt, a színes műsorból kiemelkedően szép pillanatokat jelentett a mecseknádasdi né­met nemzetiségi együttes fel­lépte (vezetőjük Schram Antal). A bemutató talán legjobban szerkesztett és előadott számát a zengővárkonyiak mutatták be, Töttös Sándor vezetésével. A népi együttesek műsora egyben minősítő verseny is volt azok számára, akik ezt kérték. Andrásfalvi Bertalan elnökleté­vel a zsűri a szeremlei, a ber- zencei, a szalántai, a mado- csai, az egyházaskozári és a va - ezt a Mechlabor vé­gezte el — csillogva, most úgy fest a kerékpár, mintha nem­rég került volna le így, ilyen formában valamelyik különle­ges gyár futószalagjáról. Kézről kézre járt a kerékpár - ma már azt is nehéz össze­számolni hányán dolgoztak raj­ta. Veronika pedig boldog. Ezentúl egyedül is tud közle­kedni, nem kell többé vezetni, és a kerékpár is vele nő majd, mert ülése és kormánya állít­ható. Kapocs lesz a minden­tudó jármű a többi gyerekhez is — hiszen vasárnap már egy nagyot biciklizett vele a kis­lány a társaival. G. O. mohácsi népi együttesnek ezüst fokozatot ítélt, az öregcsertői népi együttes pedig az arany minősítést érdemelte ki. A Mecseknádosdi vendégeske­dései emlékére vasárnap dél­előtt Liszt Ferenc-mellszobrot avattak az egykori kastély, a mai általános iskola előtt. Az eredeti kastélybejárót idéző térség kialakításában Dévényi Sándor pécsi építész működött közre, ide került a posztom,en- sen a szobor: Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A szoboravató ünnepségen Achátz Imre, a Liszt Ferenc Társaság elnökségi tagja mon­dott beszédet. Közreműködött tszéki Zsuzsa operaénekes, Horváth István versmondó, s a pécsi Nagy Lajos Gimnázium női kamarakórusa Ivasivka Má­tyás vezényletével. Forgalom- korlátozás a bajai Duna-hídon Hétfő déltől egy hétig tartó forgalomkorlátozás van érvényben, a bajai Du- na-hidon. Az intézkedésre a szeged-bátaszéki 55. számú főközlekedési útnak a Pörböly és a bajai híd közti ártéri erdőt átszelő közúti hídjának javítása miatt került sor. Eszerint október 27-én reggel nyolc óráig a másfél tonna összsúlyt meghaladó jár­művek mindkét irányú for­galmát leállították. Az en­nél könnyebb járművek irá­nyított áthaladását viszont — a hidpálya fél szélessé­gében — lehetővé teszik. Október 21-én 10.00 és 14.30 óra között, 23-án 11.00 és 12.00 óra között, 24-én pedig 10.00 és 14.30 óra között mindkét irány­ban minden jármű forgal­ma szünetel. Az érintett út­szakaszon a menetrend sze­rinti Volán autóbuszjára­tok zavartalanul közleked­nek. A forgalomkorlátozás­ról és a terelőútvonalakról sárga színű jelzőtáblák ad­nak útbaigazítást vala­mennyi érintett útkereszte­ződésben. A KPM Tolna megyei Közúti Igazgatósá­ga arra is felhívja a figyel­met, hogy korlátozott látási viszonyok — így például köd és sötétség - esetén a Du- naszekcső-Dunafalva közt, valamint Dombori-Fajsz között és Paks térségében szünetel a kompok közle­kedése. Megjelent a Kincskereső október havi száma Az októberi számot bizonyá­ra az indián történetek kedve­lői izgatottan várták, hisz Róna­szegi Miklós: A sánta bölény című regényének újabb folyta­tását közli. A régmúltból a tá­voli jövőbe lépnek át, ha Sta- linislaw Lem fantasztikus mesé­jéhez lapoznak, amelybe mese és sci-fi motívumok elegyednek. A természetleírások kedvelői Fekete István: Október című művét olvashatják. Gazdag és változatos a szám versváloga­tása is. Népköltészetünk kin­cseire hívja fel a figyelmet az a székely népköltés-csokor, amelyet Kriza János: Hí­res vadrózsák cimű gyűjtemé­nyéből válogatott a szerkesztő­ség. A szovjet népek népkölté­szetének egy-egy jellemző do- rabjai megtalálhatók ugyaneb­ben a számban - ezeket no­vember 7.-i műsorok összeállí­tásakor is fel lehet használni. A rovatok közül a testvérmúzsákra hívja fe| a figyelmet Tandi La­jos cikke, mely a rajzoló Nagy Lászlót mutatja be. lfendegtinlc volt A rostocki tévé­stúdió igazgatója íróasztalok ■ a ii ■ mogul R égen gyanítottam vala­mit, de most mór biztos vagyok a dologban, mióta olvastam a műsorújság­ban egy riportfilmrendező val­lomását. Szóval abban, hogy az íróasztalok a képernyőn gyakor­ta többek egyszerű díszletnél, mintegy szimbolikus jelentősé­gűek is lehetnek. (Előrebocsá­tom: nem minden esetben.) A fent említett vallomásban valami olyasmi szerepel, hogy íróasz­tal mellől beszélni a munkáról más hatást kelt, mint a munka színterén beszélni róla. Finom szakmai fogás tehát, hogy megfelelően válasszuk meg a helyet. Az íróasztalnál (a háttérben pálma, függöny, félig üres könyvespolc, az előtérben tele­fonok, tollak, papíros stb.) el­mondott jólfésült (?) általános, ságok a nézőre kevésbé meg­győzően hatnak, mint a munka színhelyén elmondott dinamikus mondatok, mégha azok esetle­ges fogalmazásban netán ba­kikkal adatnak is elő. Régóta gyanítottam, hogy valami nem stimmel az íróasz­talokkal, persze, nem tudtam, hogy manipulálva vagyok. Azt hittem, az íróasztalok azért ide­gesítenek olykor annyira, mert mögöttük mintha magnetofon járna, recsegve, körbe-körbe. Elég megnyomni egy gombot, a szalag megindul, és mi máris halljuk az előregyártott szöve­get: „a probléma korántsem ilyen egyszerű, feltétlenül figye­lembe kell venni bonyolult ko­runk ellentmondásait", „mielőtt a kérdésre válaszolnék, el kell mondani, hogy ügyosztályunk már huzamosabb ideje foglal­kozik e gondok megoldásának lehetőségeivel”, „fel kell mérni a realitásokat, és csak a meg­felelő elemző munka után vál­lalkozhatunk arra. hogy”, „ne­hézségeink e téren is vannak, de az elvárások", „vannak olyan problémák is, miszerint" és így tovább. A kérdések pe- diq többnyire nem ilyen bonyo­lultak, rendszerint egy-egy konkrét dologra vonatkoznak, egy játszótérre, egy útfelbon­tásra egy kinevezésre, vagy így kezdődnek: „hány engedélyt adtak ki eddig”, „mit tettek az jskolai szűrővizsgálatok meg­szervezéséért” stb-stb. Kérdő- íszavaink meglehetősen konkré­tak, mennyi, mikor, hogyan, meddig, mióta. A válaszok azonban többnyire se számot, se időpontot nem tartalmaznak. F 'lek azonban, hogy az íróasztalok leparancsolá- sa a képernyőről sem hozna megoldást. Képzeljük el ezeket a aálmás-telefonos- töltőtollas nyilatkozatokat más miliőben. Ügy tűnik, nem kel­lene hozzájuk az íróasztal megfogható védőbástyája. Még papír sem, amiről a szö­veg leolvasható. Nem, mert az íróasztal-bástya elkísérné ezeket a nyilatkozókat bárhová, ha láthatatlanul is. Belé tudná­nak kapaszkodni. A szövegek­hez pedig nem kell papír. Megy az már, mint a karika- csapás. Csobog, ömlik a sok semmitmondás, úgy kell leállí­tani. Volt a múlt héten egy piri- nyó kis interjú a frissen át­adott híd egyik építőjével. Va­lahogy így hangzott. „Mióta dolgozik hídépítésen? Negyven éve. Szereti? Igen. Meddig akarja még csinálni, a nyug­díjig? Ha hagynak igen.” Eny- nyi volt. Soványka termék, de egy tekintetben példamutató. Két „igen” is volt benne, meg egy adat. Arra gondoltam, ha az íróasztalok mögül legalább már igent és nemet hallanék, egészen üdítő lenne. Az íróasz­talok akár maradhatnának is. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom