Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-19 / 288. szám
Kétezer kilométer, és ami közte van Szokali prémállattenyésztők Ebben a gyárban tenyésztik az ,,aranyat”. Különleges telepeken, sürü hálóval elkerített ketrecekben. Az , .aranybánya” Ukrajna Ivovi területén, a Szokali Prémállatte- nyésztö Gazdaság területén található. A ketrecekben különféle prémállatokat tartanak: ezüstöskék, sötétbarna, zafírkék, bézsszinü nyérceket, ezüstrókákat, amelyeknek a prémjét mind a belföldi, mind pedig a nemzetközi piacokon igen magasra értékelik. Nemrég a gazdaságban új „honfoglalók” jelentek meg^ a tüzvö- rös kam'csatkai rókák. Kitünően akklimatizálódtak és a gazdaságban hozzáláttak a tenyésztésükhöz. A szokali prémállattcnyésztök szőrméi állandóan nagy keresletnek örvendenek az évenként megrendezésre kerülő szőrmeaukciókon. Nem hiába nevezik „puha aranynak", hiszen a prémállattenyésztő gazdaság évi tiszta jövedelme — másfél millió rubel. Minden évben 60 ezer irhát adnak el az államnak. Képeinken: a Szokali Prémáilatte- nyésztö Gazdaság. Fehér-fekete nyércből készült ízléses sapka, amely a bojárlányok régi fejfedőjére emlékeztet. Luouban Járt a Mecsek T äncegy liftes Süllyed nagy sem? Velence - veszélyben Ez az „acqua alta”: bokáig vízben a Szent Márk téren Verecke „híres útján” keltünk át a Kárpátokon. A hágó nagyon szép, az ősz már megfestette a leveleket. Ölünk az autóbuszban, a pécsi Mecsek Táncegyüttes utazik egyhetes Ivovi vendégszereplésre. Utunkat rendőrautó biztosítja. A szembejövők a baloldali padkára húzódnak, megállnak, így is eltart majdnem öt óra hosszat, amíg a közel háromszáz kilométeres utat magunk mögött hagyjuk. Pécsről október 5-én reggel indultunk, az első szállás Nyíregyházán volt, és 6-án, magyar idő szerint 7 órakor érkeztünk Záhonyba. A kétórás időeltolódás és a határállomáson történt veszteglés miatt —, hosszú gépkocsisor állt előttünk, rokonokhoz utaztak meghívólevéllel — nincs már idő, hogy Lvovban a szállodát keressük meg. Színpadbejárás, kezdődik a műsor. Itt van a baranyai pártküldöttség is, Lukács János megyei elsőtitkár vezetésével. A Mecsek Együttes műsora utón a Ivovi Galicsina Táncegyüttes lép a színpadra és lepi meg „magyaros” műsorával elsősorban a pécsi küldöttséget. Lvovban vagyunk. Sokat látott, sokat szenvedett város, de melyik nem az Közép- és Kelet-Európábán? 1256-ban alapította Danilo Calicki herceg, és fiáról, Levről nevezte el. A város alapításának helyéről gyönyörű kilátás nyílik a galíciai fővárosra. Stílusok és hangulatok keverednek, ameddig csak a szem ellát. Emitt egy gyönyörű, barokk székesegyház, amott egy őszi színekben pompázó liget hivja fel magára a figyelmet. A leírások szerint legalább harminc háború vonult végig Galícia földjén, sez Lvov történetében is nyomot hagyott. Előbb a mongolok jöttek, majd a 14. században a terület lengyel fennhatóság alá került. III. Kázmér uralkodásával kezdődően mind erőteljesebben érződött a lengyel kultúra hatása. Lvovból Lwów lett, egészen a 18. század utolsó harmadáig, amikor megszűnt Lengyelország államisága, és Galícia az Osztrák Birodalomhoz került Lemberg néven. Az első világháborút követően Lengyelország újjászületésekor ismét a lengyelek kapták meg Galíciát. Azután jött 1939, a világháború, szeptember tizen- hetedike. „Hat évszázados elnyomatás után a nyugat-ukrajnai terület újra egyesült Szov- jet-Ukrajnával” — olvashatjuk ez 1979-ben, Lvovban kiadott útikönyvben. A város- történelmi műemlékekben hihetetlenül gazdag. Lakóinak többsége ukrán, de jelentős számú lengyel, orosz és zsidó is él itt. A monarchia népeket összezsúfoló politikájának megfelelően néhány ezer magyarral is találkozhatunk. A sok fellépés miatt csak egy rövid délelőtt nyílik lehetőség városnézésre. A Rinokon, a piactéren állva el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez a város középkori pompájában. A városi tanács azt tervezi, hogy a főtér épületeit eredeti színben állítja helyre. A munka bizonyára el is fog kezdődni a közeljövőben. Szabadtéri fellépés 1200 ember előtt, majd ismét utazunk, ezúttal Lvovtól délre, Morsinba. A kisváros üdülőhely, gyógyvizével turnusonként 40 ezer gyomorbeteget kúrálnak. A Szovjetunió minden részéből érkezett beutaltak száma kétszerese a helyi lakosságénak! A hatalmas színházteremben egy nyugalmazott gárdakapitány, Mohács díszpolgára köszönti a vendégeket. Papír nélkül beszél, a második mondatnál már a „fortissimónál" tart, látszik, hogy amit a barátságról mond, a háborús élményekről, az nála nem közhely, nem készen kapott frázis, hanem nehéz megpróbáltatások között szerzett érzés, élettapasztalat. A hét közepén ismét találkozunk a baranyai pártküldöttséggel, Lvovtól körülbelül száz kilométernyire a zolocsevi járási művelődési központban. A nézőtéren — hatalmas terem ez is — estélyi ruhás hölgyek, jól kiöltözött férfiak. Az együttes a szovjet alkotmány napjának ünnepségei alkalmából utazott Baranya testvérmegyéjébe, s az ünnepi hangulat egész héten érződött a városokban, amerre csak jártunk. Az utolsó szereplés színhelyére ismét buszozni kell. Százhúsz kilométer a távolság, ez nálunk egy fél országrész, ott egy macskaugrás. A hatalmas távolságokat, az egészen más viszonyítási mércét legjobban az útjelző táblákon lehet követni. „Étterem, segélyhely 50 km- re" — hirdeti az egyik. S amikor odaérnénk, hogy itt van —, a tábla jelzi —, még hét-nyolc kilométert autózunk. Truszkovec. Kifejezetten közép-európai jellegű fürdővároska, olyanforma, mint Bad- Schandau, Szováta, vagy Hévíz. Itt harmincezer májbeteg keresi a gyógyulást egy-egy turnusban. A pavilonok között hatalmas tömeg hullámzik, az egyik téren népdalszerűségeket énekel egy alkalmi kórus, a másik oldalon egy kikiáltó festett képekkel illusztrált előadást tart: mesét mond, vagy igaz történetet? Nem tudja tán az sem, aki érti az ukrán szót. A lényeg az, hogy történik valami, s a fürdővendég szórakozik. A művelődési ház nézőterére ezer ember fér be, a kezdésre meg is telnek a széksorok. A színpadon futballozni lehetne, s különösen a kamaraszámok előadóinak kell vigyázniuk, hogy ne vesszenek el a hatalmas térben. A turné legsikeresebb előadását produkálja itt az együttes. • Nem egészen egy hét volt. Akadt szép élmény bőven, nem várt izgalom is, az ilyen hosszú úton azonban ez így természetes. Szubjektív érzés talán, de a szíriai vendégszereplés után ez volt a Bodai József együttesének legsikeresebb külföldi turnéja. Négy nap, öt fellépés, majdnem ötezer ember előtt. Az út persze tanulságokkal is szolgált, de ezeket levonni már nem a krónikás, hanem a szakemberek dolga. Mélyfúrási világcsúcs Romániában két-három évtized alatt sikerült kifejleszteni az olajfúró, -kitermelő és -finomitófelszere- lést gyártó ipart, amely nemcsak a hazai igényeket látja el, hanem exportra is dolgozik. A nemzetközi statisztika Romániát a harmadik helyre sorolja —, az Egyesült Államok és a Szovjetunió után —, e berendezések termelői és a második helyre az exportőrök között. Az utóbbi téren csak az Egyesült Államok előzi meg. Az olajipar legújabb terméke Ploestiben készül, az F—500-as fúróberendezés, amellyel tízezer méter mélyről is fel lehet hozni az olajat. Az F—500-as mellett, az utóbbi években a Gloria és a Fomar II. típusú fúrótorony aratta eddig a román olajipari berendezés-gyártás legnagyobb sikerét Érdemes megemlíteni, hogy két román fúrótorony, az F—320-as és a 3 HD—400-as mélyfúrási csúcsot tart Dél-Ameriká- ban, Argentínában 5300 méterrel, az NDK-ban 8000 méterrel. ft Szállítható olajfúró berendezés Ploiestiből. „Látogasson Velencébe!” — hirdetik az idegenforgalmi irodák, méltán dicsérve a lagu- naváros valóban kivételes szépségét, egyedi hangulatát, utolérhetetlen látnivalóit. Sajnos, azt a tanácsot is sokszor hallhatjuk, hogy utazási tervünket igyekezzünk gyorsan valóra- váltani, mert az „Adrio gyöngye” rohamosan pusztul. Lassan másfél évtizede már, hogy meghúzták a vészharangot a tengerre épült északolasz város fölött. 1966-ban történt meg először, hogy az „acqua altá”-nak (magas víznek) nevezett tengerár a csatornákon végighömpölyögve elöntötte a világhírű Szent Márk teret. A víz csak órákkal később vonult vissza, s a szennyes ár okozta pusztulás figyelmeztetett: a tenger, amely évszázadokig biztosította Velence fejlődését és gazdagodását — most fennmaradását veszélyezteti. A vizsgálatok kiderítették, hogy a „tengerek királynője” lassan (évente néhány milliméterrel) süllyed, elsősorban azért, mert a szárazföldi elővárosokban, Mestrében és Margherá- ban megtelepedett ipari üzemek vízszükségletüket a tengerfenék alól szivattyúzzák ki. így csökkent a talajvíz szintje, és süllyed maga a talaj is, egyre magasabbra emelkedik a dagály. A kikötő növekvő forgalma. a csatornák mélyítése szintén károsnak bizonyult: házak ezrei állnak már lakhatatlanul, vizesen. Omlanak a falak, megoldatlan a csatornázás. A közeli olajfinomító és vegyi üzemek víz- és légszennyezese erősen rongálja a pótolhatatlan műemlékeket, freskókat, szobrokat. Velence veszélyeztetettsége nemzetközi segélytervek sorát indította el. Az UNESCO részvételével jó néhány mentőakciót dolgoztak ki, a különböző programok s a római parlament által hozott intézkedések hatékonyságát viszont erősen rontja az olasz közigazgatás nehézkessége. Abban minden szakértő egyetért, hogy a legfontosabb a város további süllyedésének megakadályozása. A szárazföldről kiépített vízvezetékrendszer megállíthatja a talajvíz további csökkentését, az árapály pusztítását megakadályozó zsiliprendszer viszont változatlanul csak papíron létező elképzelés. Az üzemek kitelepítését egyrészt az ipari körök torpedózzák meg, másrészt a foglalkoztatottsági helyzet romlásától való félelem. (Az egészségtelen, korszerűtlen lakásokból amúgyis nagy az elköltözés: Velence lakossága az elmúlt 30 évben 175 ezerről 90 ezerre csökkent.) A paloták, műkincsek helyreállítása vontatottan halad: egyelőre csak néhánnyal végeztek, miközben a kevésbé kiemelkedők —, s kevésbé szem előtt levők —, tovább pusztulnak. Mégis, az utóbbi időben több, túlzott optimizmust sugárzó hírt lehetett olvasni. A francia Le Monde — a Velencei Hidrográfiai Intézetre hivatkozva — azt jelentette, hogy a süllyedés teljesen megállt. A londoni Economist pedig a minap legalább száz évre tolta ki a város remélhető élettartamát, azt állítva, hogy az évi süllyedés mindössze egy milliméterre csökkent, s hogy ezért a kis vízemelkedésért. is csak a sarki jég olvadása a felelős. Erre szokták azt mondani: bárcsak igazuk lenne! Egy biztos, a világ minden művészetet szerető embere abban reménykedik, hogy a város leromlása, ha vissza nem is fordítható, legalább megállítható: s színes plakátok évtizedek múlva is csábíthatják Velencébe a turistákat. Az „Adria királynőjének" pusztulása, mondta az egyik nemzetközi segélybizottság elnöke, „az évszázad legnagyobb bűnténye lenne a művészetek ellen". (szegő) HÉTVÉGE 7. Havasi János A Szovjetunióban mintegy 66 millió hektárt foglal el az építőiparban felhasználható sivatagi homok. Türkméniai szakemberek As- habadban e homoknak- lakóházak, ipari és kereskedelmi létesítmények építésénél való felhasználását javasolták. Ashabad egyik legszebb építménye — egy kereskedelmi központ — építésénél már alkalmaznak belsőépítészeti és térelválasztó anyagként homokból készült sejtbeton-elemeket. Az új anyagok több színben készíthetők, könnyűek, kemények és gazdaságosak is. Képünkön: Türkménia: A Marx tér Ashabadban.
