Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-11 / 250. szám

12 Dunflntüli napló 1980. szeptember 11., csütörtök Értékelés a munkaversenyről Ülést tartott az SZMT elnöksége ülést tartott tegnap délelőtt Pécsett, az SZMT székházéban a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának elnöksége. A testület személyi ügyekben dön­tött, majd meghallgatta Neu­bauer Józsefnek, az SZMT veze­tő titkárának szóbeli beszámo­lóját a küldöttértekezletről. Az elnökség megtárgyalta a felsza­badulási és kongresszusi mun­kaverseny 1980, I. félévi ered­ményeit. Az erről szóló értékelő jelentést Szili József, az SZMT titkára terjesztette a testület elé. * — Alapjában véve azt vizs­gáltuk — mondotta az ülést kö­vetően Szili József —, hogyan lehet a munkaverseny múlt évi lendületét megőrizni, mennyi­ben támaszkodott az egyes gaz. dasági egységek vezetése a dol­gozók tenniakarására. Értékelé­sünket széles körijj felmérés előzte meg: csak az SZMT ap­parátusa 33 vállalatnál végzett vizsgálatot, de ez mellett a kü­lönböző megyebizottságok is be. folytak ebbe a munkába. Az volt az egyik legfontosabb meg­állapításunk, hogy ha a válla­latok az év kezdetétől fogva tisztában vannak várható fel­adataikkal, akkor ez nemcsak a gazdasági munka ritmusára, eredményeire van kedvező ha­tással, hanem a munkaverseny­re is. — Voltak olyan tapasztalataik, amelyeket követésre érdemesnek minősítenek? — A termelési eredmények és a munkaverseny közötti kapcso­latot elemezve elterjesztésre ja. vasolható tapasztalatokat is sze­reztünk. Például a Mechlabor pécsi gyárában normakarban, tartás eredményeként 30 000 normaóra megtakarítást értek el, ezzel párhuzamosan a ga­ranciális javítási költségek je­lentősen csökkentek. Az EIVRT Sopiana gyárában munkahelyi átcsoportosítással, az alkalma­zotti állomány fizikai munkate­rületen való átmeneti foglalkoz­tatásával jobb gazdálkodást vé­geztek. A MÉV IV. üzemében a munkaverseny folyamatosságát a gazdasági vezetés konkrét vállalások megtételének előse­gítésével, havonként értékelés­sel biztosítja. — A munkaverseny nagyon változatos, számos területen sok­féle vállalás lehetséges. Általá­ban mi jelenthet ezen a terü­leten előbbre lépést? — Mindenekelőtt a konkrét területekre szóló feltételrendszer kidolgozása és biztosítása. En­nek azonban még csak a kez­detén vagyunk. Másrészt felel­ni kell a kérdésre: hogyan tud o munkaverseny-mozgalom a megváltozott körülményeknek, követelményeknek megfelelni. A válasz érdekében számos fel­adatot kell megoldanunk. Bizto­sítani kell például a folyamatos értékelést; nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni válla­lásokra, ezek teljesítésére; leg­alább ilyen fontos a vállalatok­nál a középvezetők tartalma­sabb felkészítése a munkaver- senymozgalom szervezésére, irá­nyítására. M. A. Utazni kényszerű/a tanuló A diákok iskolák közötti átirányítása Az Anikó utcai iskola előtt Hová járjon a gyerek? Megszüntetni a létszámaránytalanságokat Elismerést érdemlő helytállás Felhőszakadás után a siklósi határőröknél Intézkedtek az árkok rendbehozatalára Veszélyhelyzetben mutatko­zik meg igazán, hogy ki a le­gény a talpán. A Siklósra hét­főn éjszaka mintegy másfél órán át tartó felhőszakadás nyomán lezúduló 80-110 centi­méter magas vízözön elöntött mindent, elsőként a határőr laktanyát. Szerda délelőtt. Zuhog az eső, a tocsogó sárban HŐR- emblémás, szürke dózer és eső­köpenyes, gumicsizmás határ­A tanévkezdés első napjai­ban az idén sem maradtak el az iskolásgyerekek szüleinek te­lefonjai. Hiszen egy családnak sem mindegy, kap-e napközis ellátást a gyereke, s abbo az iskolába kerül-e, ahová járatni szeretnék. Az igények nem min­dig reálisak. A demográfiai hullám ezekben az években te­tőzik, főként az alsó tagozatok. ban, s így szükségessé válik a tanulók iskolák közötti átirányí­tása. Természetesen az éssze­rűség, az egyéni körülmények figyelembe vétele is fontos szempont. A Városi Tanács mű­velődésügyi osztályán az álta­lános iskolák felügyelője, Walz Jánosné számolt be arról, mi is történt az eltelt két hét alatt, hogyan sikerült megoldani a gondokat. Az iskolák közötti létszám, aránytalanság elsősorban az új lakótelepéken, így o Kertváros­ban és a Jurisics úti iskola kör­zetében probléma. A két éve épült Jurisics úti iskolo nyolc tanterme zsúfolt, az első osztá­lyokban a neayvenes létszámot is elérik. Ezért irányítottak át tanulókat, a szülőkkel egyeztet. ve, a Belvárosi és az Ágoston téri Általános Iskolába. A pé­csi és a város környéki iskolák­ba tizenkilencezernél több gye­rek jár, s közülük a Kertváros­ban négyezren. Különösen az Anikó és a Berek utcai iskola küzd a telítettséggel, a Berek utcában a gyerekek létszáma az ezret is meghaladja. A Ne­velési Központ két iskolájában bizonyos százalékot fenn kell tartani, számítva az év közben odaköltözők gyermekeire is. így jelentős számú gyereket a város más iskoláiba írattak be a szülők. A művelődésügyi osz­tály és a város iskoláinak igaz­gatói ezt nem gátolják, hiszen ilyen módon is lehet csökken­teni valamennyire Kertváros túl­zsúfoltságán. Nem engedélye­zik azonban a máshol lakók in­dokolatlan átíratási kérelmét. A jól felszerelt peremkerületi is­kolákból — Pécsbánya, Pécs- szabolcs - ugyanis egyre töb­ben a város központ iskoláiba járatnák a gyerekeket, holott a telítettség miatt rosszabb kö­rülmények közé kerülnének. Szervezetten utaztatni két el­ső osztályt kell az Anikó utcai iskolából a Tiborc utcaiba. A Volán autóbusza iskolakaputól iskolakapuig viszi a gyerekeket, akik az első napi rövid késés­től eltekintve, mindennap neve­lői felügyelettel, pontosan ér­keznek az órákra és haza. Na- gyob gond, hogy nyolc iskolá­ban délután is tanítanak, s hogy csak nyolcvan százalék­ban tudják kielégíteni a nap­közis igényeket. Ezen a téren is Kertváros a kritikus pont. A már említett Anikó utcában 180 gyereket utasítottak el. Az isko­lai elhelyezés tekintetében jö­vőre kedvezőbbé válik a hely­zet, mivel átadják a Nevelési Központ harmadik huszonnégy tantermes iskoláját. B. A. Lomtalanítás Asezlonoknak és foteloknak lába kelt... Mielőtt a Köztisztasági Vál­lalat lomelszállító kocsija meg­érkezett volna, már csak a ki­szórt lomok csonkjai maradtak a ház előtt: négy sezlonnak és néhány fotelnak lába kelt... A még használható holmikat tulajdonosaik többnyire hiába próbálják eladni. Nincs mit tenni, mint kidobni. A legköze­lebbi lomtalanítási akciónál fölíratkoznak a címlistára, s a megjelölt nap reggelén, vagy előző este a fölösleges holmit kiteszik a ház elé. S ami eddig senkinek nem kellett, annak egyből akad gazdája. Főleg a bútorok nép­szerűek ilyenkor, sőt arra is volt példa, hogy lomtalanítás­kor talált aozdára egy viszony­lag tűrhető állapotban levő zongora. A Pécsi Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat negyed­évenként tart lomtalanítási na­pokat. A mostani szeptember 8-án kezdődött, s három nap alatt, 8-án, 9-én és 10-én vé­gezték el a munkát a volt má­sodik kerületben. Mától újabb három nap, és a volt harmadik kerületet is lomtalanítják, s vé­gül a jövő hét elején kerül sor az első kerületre. Tegnap volt a legtöbb dol­guk: a két kocsinak, egy 3 ton­nás Aviának és egy 5 tonnás IFÁ-nak 39 helyen kellett ösz- szeszednie a kiselejtezett lomo­kat. A kisebb kupacok eltakart, tásába pedig még három, szo­kásos szemétszállító járat is be­segített. A lomtalanítást igény­lők tegnap kétszer annyian vol­tak, mint a hét első két nap­ján. A Rákóczi ú 13/B előtt talál­tuk meg: az egyik kocsit, éppen rakodták föl a sok elszállítandó holmit, a faágaktól a régi hű- tőszékrényjg, — Már háromszor fordultunk ma reggel - mondja Bors Ist­ván, a kocsi vezetője. — Kertvá­rosban kezdtük a lomgyűjtést, utána jöttünk erre a részre, s nem is tudom fejből, hány cí­münk van még hátra. A lakóházak előtt elszállítás­ra váró romhalmaz: gyerekjá­ték, régi kaptár, Trabant-mo- torhóztető, motorkerékpárgumi, talicska, bőröndök, matracok, kályhák, bojlerek, lavór, szita, ablakszárnyak, elformátlanodott söprű, gyümölcsösláda, hordóab­roncs — és még ki tudja, micso­da. Ennyivel tisztábbak lettek a lakások Dücső Használhatatlan kocsiállások Tengelyig süllyednek a buszok a Bacsó Béla úti autóbuszpólya- udvaron Fotó: Proksza L. Viz a távolsági bnszpálvauilvaron Sürgős intézkedés szükséges Ha egy-egy nagy jármű vé­gighajt a Bacsó Béla utcán, a Volán 12. számú Vállalata tá­volsági buszpályaudvarán, jó 20 centiméteres vízréteget nyom fel a járdára. A pályaudvar egy része nagyobb esők után eddig is megtelt vízzel, de az­után ismét visszaállt „az ere­deti állapot”. Kiss Elemér, a vállalat személyforgalmi üzem­igazgatója mondja: — Három hete egy nagy esőt követően megtelt a pályaudvar hátsó része vízzel. Sokaktól kértünk segítséget. Megnézte a területet a városi tanács út­felügyelője, ígérte: keresi a megoldást. Azóta nem lát­tuk ... A vasárnapról hétfőre virradó éjszakai esőzés után 40—50 centiméteres víz lepte el a pályaudvarnak ezt a részét, nemcsak az úttestet, hanem a járdát is. A Pécsre érkező és innen in­duló távolsági buszok végállo­másán naponta 40 000 ember és 1200 járat jelenti a forgal­mat. A zsúfoltság „normális körülmények” között is nagy. A jelenlegi állapot azonban tovább nehezíti a volánosok és az utasok helyzetét. Sebők László állomásfőnök mondta: — A pályaudvaron felgyülem­lő víz miatt a 9—13. kocsiállá­sok használhatatlanná váltak. Csak 5—15 perces késéssel tud­juk a járatokat indítani, a han­gosbeszélőn tájékoztatjuk az utasokat: az eredetivel szem­ben most honnan mennek a buszok. Beszéltünk gépkocsiveze­tőkkel is. Simon Ferenc, Kis Nagy Sándor, Dalman Ferenc és Bändel József egyöntetűen állítja: a „minitenger” á köz­lekedésre is veszélyes. — A fékek vizet kapnak, „va­salni” kell, azaz kigőzölni. Csakhogy a pályaudvari sza­kasz rövid ahhoz, hogy a fékek kiszáradjanak. így az indulás­kor a fékhatás gyakorlatilag nulla. A szerencsének köszön­hető, hogy eddig nem volt még koccanás sem. A hideg-meleg hatására a fékdobok megre­pedhetnek. A víz befolyik a bu­szok lépcsőjén, természetesen a poggyásztartóba is. A farmoto­ros Ikarusok motorvédő leme­zét lenyomja a víz, ha átmen­nek az elöntött részen. Leg­alább 10—15 lemez van most is a víz alatt... Sűrű itt a taxiforgalom is. A pályaudvarra csak a behajtást tiltó tábla felől tudnak bemen­ni, mert a személygépkocsi képtelen átvergődni a mély vi­zen.- Mivel 'próbálkoztak a víz elvezetése érdekében? — kér­deztük Kiss Elemértől. — Amit mi tehetünk, min­dennel. Kértük a tűzoltóság se­gítségét, de ők csak közvetlen életveszély esetén jönnének ki. Ráadásul - s ezt el kell fogad­ni - nem is tudnák hova szi­vattyúzni ezt a rengeteg vizet. Szóltunk a Víz- és Csatornamű Vállalatnak is, de nekik nincs megfelelő nagyságú szivattyú­juk. Vagyis eddig semmire sem jutottunk ... Sebők László szerint a kis- állomásnál, ahol időnként sú­lyos tárgyakat rakodnak ki a vagonokból, megnyomódha­tott a csatornavezeték, s ez el­dugulást okozott. Tény, hogy a víz mennyisége nem csökken. Tény az is, hogy jön az esős ősz. Az is tény, hogy a végál­lomás még két évig itt lesz. A megoldás nem tűr halasztást. Mészáros A. őrök lapáttal emelnek védősán­cot a laktanya Ten.kes-hegy fe­lé néző kerítése mellett. A pa­rancsnok, Muhi András alezre­des irányítja katonáit. — Váratlanul ért az „árvíz", de szerencsére sok kárt nem tett nálunk, mert kitett magáért a személyi állomány. Derékig vízben állva dolgoztak, a gu­micsizma csak arra volt jó, hogy meg ne sértse valami a lábu­kat. Tették a magukét a lakta­nyában, tisztították a laktanya előtt az út menti árkot, az ön­ként jelentkezők a sportpálya környékén, családi házaknál mentettek. Éjszaka megérkezett a kerületparancsnokunk, Geren­csér ezredes elvtárs és átvette a mentés irányítását. Emberre és anyagra egyformán kellett vi­gyázni. A határőrökkel beszélgetve összeáll az emlékezetes éjsza­ka megannyi perce és órája. Volt, akit az ágyból riadóztat­ták, volt, aki éjszakai kiképzés­ből érkezett vissza fáradtan. A soha nem gyakorolt „harci fel­adatban" is feltalálták magu­kat: homokzsákkal, homokkal, osztallal és mindennel, ami a kezük ügyébe akadt, igyekeztek megfogni és elterelni a vizet, menteni a raktárak milliós érté­keit. Mindenhonnan jött a víz, az alagsorban mór-mór elérte a villanykapcsolókat.. . Hajnali háromkor önkénteseket toboroz­tak, hogy segítsenek a lakos­ságnak, fé| száz helyett több­szöröse jelentkezett. A sportpá­lya mögött kiürítették egy öreg néni összedőléssel fenyegető házát, a pályagondnok lakásá­ból merték a vizet, másutt bú­torokat, élelmiszert mentettek. Tegnap már csak — a fala­kon és az udvaron lévő — sár­foltok, hordalékkupacok, a fo­lyosón száradó szőnyegek, és a sáncépítés emlékeztetett a kedd hojnali „árvízve”. A Gyűdi útról a márványbá­nyához vivő út torkolatában dolgozik sárga markológépével Spitzer Tibor, a Siklósi Költ­séggazdálkodási üzem gépke­zelője. — Kedd reggel vezényeltek a Gyűdi útra, hogy a sportpálya előtt végig csináljam meg az árkot. Volt munkám bőven, tele volt gazzal, bokrokkal, iszappal. Bosszankodik, mert eltörte a gyűdi főnyomóvezetéket, amit semmi sem jelzett. (Délután fél kettő tájban ismét kapott vizet Gyűd.) Kalmár József, a már- ványlapüzem építkezésén dolgo­zó brigád vezetője embereivel a markoló előtt irtja a bokro­kat, hogy lehessen látni, hol fu­tott hajdanán az árok ... Mehring István, a Költségveté­si üzem vezetője felvilágosít, hogy kedden árokszemlét tar­tottak a tanácsi vezetőkkel és a Városi Tanács műszaki osztá­lya szerdán délelőtt megren­delte a nyugati csapadékelve­zető övcsatorna tisztítását. A Gyűdi út sportpálya felőli oldalán az ideiglenesen épített árkokba szivattyúk nyomják a családi házak pincéit elöntő vi­zet. * A parancsnok több beosztott­ját terjesztette fel elismerésre hősies helytállásukért. Szíve szerint kivétel nélkül mindenkit felírt volna a javaslatra ... Murányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom