Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-11 / 250. szám
1980. szeptember 11., csütörtök Dunántúli napló 3 Minden marad a régiben? a z utóbbi néhány évben a vállalatok sokkal nagyobb érdeklődéssel fordulnak a külső szervezők felé, mint korábban. S mégis: az ösz- szesen 20 ezer embert foglalkoztató szervezési intézetek mintha nem vennének tudomást a szolgáltatásaik iránti kereslet élénküléséről; változatlanul keveset dolgoznak a vállalatoknak, változatlanul magas árakon, s eivegzett munkájuk hatékonysága meglehetősen alacsony. A lehetséges — és persze minél nagyobb — gazdasági eredmény a jelek szerint nem is nagyon érdekelheti az intézeteket. Máskülönben sokkal nagyobb számban vállalnák a fizikai munkaterületekhez, illetve a beruházásokhoz és a rekonstrukciókhoz kapcsolódó —, tehát a legnagyobb gazdasági eredménnyel biztató — szervezési feladatok megoldását. Mert ha például az anyagnyilvántartások vagy a vállalati bér- elszámolások „gépre vitele" egyszerű és viszonylag jó üzlet, akkor minek bajlódni a nagyobb gazdasági eredményt ígérő, de nagyobb kockázattal járó feladatokkal? Az Állami Tervbizottság elé került jelentés szerint — s ez ■az egész szervezési munkára jellemző — a működési és szervezeti szabályzatok kidolgozása, az ügyviteli folyamatok szervezése és gépesítése, az információs rendszerek kialakítása és az ehhez hasonló tevékenységek kötik le a szervezői kapacitás nyolcvan százalékát, s a kimutatható gazdasági eredmény az összesnek alig húsz százaléka. Viszont: a termelő munkahelyek szervezésére a szervezői kapacitás alig egynegyedét fordítják csak, és „hozzák" ezzel a kimutatható összes gazdasági eredmény 80 százalékát. Maradva egyébként még egy rövid bekezdés erejéig a számítógépeknél. Nálunk fordítva történtek a dolgok: még elemi fokon tanultuk a tudományos szervezés ismeretanyagát, s máris itt voltak a számitógépek. Ezek kapacitásának legnagyobb részét ma is az anyag-, az állóeszköz-, a rendelésállomány, ritkább esetben a szeméfyi állomány nyilvántartására, illetve a mindezzel kapcsolatos rutinszerű adatfeldolgozásra használják. (Olyan ez, mintha 10 tonnás teherautóval 10 kilogrammos cuccot fuvaroznánk.) Ez ügyben javulás várható, ugyanis kezdeti lépések történtek a szervezési és számítástechnikai alkalmazás összehangolására. A Számítástechnikai Tárcaközi BiA gazdasági eredményt ígérő feladatokra kell koncentrálni zotság mellett működő — s a közelmúltban megalakított — Számításgép-alkalmazási Tanács, valamint a Szervezési Tárcaközi Bizottság titkárai a jövőben közreműködnek a testületek munkájában, folyamatosan tájékoztatva egymást. S ha bizottság, tanács és bizottsági titkárok együttműködésének eredményei felől bárkinek is kétségei lennének, akkor még mindig ott az újabb — netán az utolsó? — lehetőség, biztosíték: az irányító hatóságok a két, korábban indokolatlanul elválasztott, ám lényegileg ösz- szefüggő szakterület egységes szakmai felügyeletére, irányítására Szervezési és Számítás- technikai Bizottságot hoztak létre. Majd meglátjuk .. . Egyébként a Szervezési Tárcaközi Bizottság körülbelül egy esztendeje vizsgálta a szervező, illetve a szervezéssel is foglalkozó intézetek munkáját. A bi- zöttság tagjai nem jutottak egyetértésre a jelenlegi helyzet értékelésében, s végül úgy határoztak, hogy a felügyeleti szervek az elmúlt év végére elkészítik az általuk irányított intézetek működésének kritikai elemzéséi s meghatározzák a továbblépés feltételeit, a fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat. Így is történt, s kiderült, hogy „ ... a javaslatok nem elégségesek a szervezési munka alapvető fejlesztési céljainak elérésére”. Egyelőre tehát minden marad a régiben... Mi tagadás: ez nem a legfényesebb bizonyítvány, és csak emlékeztetünk arra a jó néhány évvel ezelőtti KNEB-vizsgálat- ra, ami lényegében azonos megállapítósokra jutott a szervező intézetek munkájának értékelésekor. Vagyis: a szervező intézetek hosszú é.vek óta — lényegében mióta csak léteznek — képtelenek elmozdulni a holtpontról, képtelenek érdemleges munkavégzésre. Persze: a szervező munka színvonalát nem lehet csakis az intézetek munkáján lemérni. Azért sem, mert úgy tűnik, hogy éppen az intézeti munka befolyásolja legkevésbé a vállalatszervezést. S hogy mégis ilyen hosz- szan foglalkoztunk e témával? Ne feledjük: több tízmilliós költségvetéssel dolgozó hatalmas apparátusról van szó; egy olyan intézményhálózatról, ami évről évre duzzad, terebélyesedik, fenntartása egyre több pénzbe kerül, s ami a mai napig is adós az értékelhető szervezési eredményekkel. Következésképpen: a szerevezésfej- lesztésbe fektetett nagy pénzek hasznára tovább várhatunk. De meddig még? S azonkívül,. hogy tanulmányok és jelentések, vizsgálatok és tanácskozások újra és újra megállapítják a szervezési intézetek tehetetlenségét és alkalmatlanságát, történik-e végre valami, hogy az összesen húszezer(l) embert foglalkoztató intézetek végre olyan munkát végezzenek, ami joggal elvárható tőlük. Ha egyszer már léteznek, és szervező intézeteknek hívják őket... Vértes Csaba r Árengedményes házak az árvíz- károsultaknak A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat szegedi házgyárából megkezdték az előregyártott betonelemek szállítását az árvíz sújtotta Békés megyei területekre. Árengedményes családi házakat szerelnek ösz- sze belőlük Békésen, Dobozon és Szeghalmon. Az egyszobástól a három és fél szobásig három alaptípusú lakóházat építenek. A hat hét alatt elkészülő házakat beköltözhetően, de nem teljesen készen adják át tulajdonosainak. A DÉLÉP vállalta, hogy megbízás esetén 150 ilyen családi házat még az idén felépít. Tanítványaik megállják helyüket Horváth Sándor Kopeczky Lóránt Bányász kitüntetés- pedagógusoknak A NIM kiváló dolgozója kitüntetést kapta a 30. bányász- nap alkalmából Horváth Sándor, a Vegyipari és Vegyipari Gépészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese és Kopeczky Lóránt mérnök-tanár. JAVULT A MINŐSÉG, Nőn AZ EXPORT. A Váci Kötöttárugyár hagyományos termékeinek hotvan százalékát újjal váltotta fel. Énnek nyomán nőtt az export, az összes termék egynegyedét külföldön értékesítik. Képünk: a körkötödében készült. Az elmúlt két évtized alatt számtalan bányász kerül ki ke-' zük alól, olyanok, akik a mai napig becsülettel megállták a helyüket, akik közül sokan ma már vezető beosztásban vagy éppen a tudományos kutatás terén dolgoznak. Horváth Sándor matematika-- fizika szakos tanár. — A szegedi egyetemen végeztem — mondja — és egy-két év kitérővel 1958-ban kerültem Pécsre az akkori bányaipari technikumba. Itt a matematika tananyag csak annyiban különbözött a többi középiskoláétól, hogy nagyobb súlyt kellett fektetni a föld- és bányaméréshez szükséges trigonometriára. A 60-as évek végén, mikor úgy gondolták, a szénbányászatnak nem lesz nagy jövője, a bányásztechnikumi képzést is beszüntették. Szerencsére nem sokáig, 1972-ben újra indult, bár igaz, csak levelező tagozaton. — Kopeczky Lóránt kollégám érdeme, hogy ugyanolyan színvonalon kezdhettük újból azok- totást. Mikor megszűntünk ugyanis, az összes műszert át kellett volna adni az országban egyedül megmaradt tatabányai iskolának. S mivel nekik minden műszer megfelelő mennyiségben o rendelkezésükre állt, ezeket ki kellett volna selejtezni. A kollégám mentette meg őket. *— Igaz, hogy régiek, de értékes műszerekről van szó — veszi át a szót Kopeczky Lóránt. Nem engedhettem meg, hogy leselejtezve elvigyék innét, hiszen van, amelyiknek 30 000 forint az ára. Szerencsére, a dolgok alakulása engem igazolt, és így az újból induláskor nem volt problémánk. Kopeczky Lóránt Sopronban végzett a bányamérnöki szakon. Először az uránércbánya 2-es üzemébe került, onnan 1961-ben jött át a technikumba geológiát, bányaművelést, mélyfúrást tanítani. Közben 1970- ben a budapesti egyetemen matematikatanári képesítést is szerzett. — Ez a levelező oktatás néha fura dolgokat produkál — mondja. — Volt olyan, hogy gimnáziumi padtársam lett tanítványom, vagy-jóval fölöttem végzett iskolatárs. Érdekes, hogy ezek a felnőttek, mihelyt iskolapadról, tanulásról van szó, igazi diákká vedlenek. Szinte megható, mikor egy-egy robusztus testalkatú hallgató vizsgák előtt szinte remeg a izgalomtól. — Én nagyon szeretem őket — folytatja Horváth Sándor. — Eddigi megfigyelésem, hogy a bányászok rendkívül összetartóak. Lehet, hogy darabosabbak, de lényegesebben szorgalmasabbak, kitartóbbak és jobban felkészülve járnak az órákra, mint az egyéb levelező tagozat hallgatói. Horváth Sándor és Kopeczky Lóránt kezei olól évente mintegy 40—50 tanuló kerül ki, mint érettségizett bányász. Munkájuk elismeréseként kapták a magas kitüntetést. S. Zs. Segíteni olcsón, gyorsan wpnr* Villannyal rendelkező őrház Pécsett, az Urögi fasor alatti vasúti átjárónál Villanyfény az őrházakban A vasútvonalak mentén álló őrházak meglehetősen elzártak a külvilágtól. Az itt élő emberek amúgy se könnyű helyzetét sok esetben még fokozza, ha nincs villanyuk. Ezen az állapoton próbáltak segíteni a MÁV Pécsi Igazgatóságán, amikor elindították az ún. őrház-villa- mosítási programot. Ennek lassan öt esztendeje és azóta 26 családnál kattant a villanykapcsoló.- Mikor hozzáláttunk a program előkészítéséhez, kiderült, hogy nem is olyan könnyű feladatra vállalkoztunk — vélekedik Palatinszky János, a vonta- tatási osztály villamosmérnöke. Közel 200 olyan grházat vizsgáltunk meg, ahol a kimutatások szerint nincs kiépítve elektromos hálózat. A műszaki, gazdaságossági és szociális szempontokat figyelembe véve 81 lakást tartottunk alkalmasnak, ahová az áram még bevezethető. Gondos mérlegelés után ez alapján készítettünk el egy öt évre szóló javaslatot. Időközben ez a szám folyamatosan csökkent, több lakás üressé vált, néhányat pedig pénzügyi megfontolás alapján kellett kiejtenünk, így is kedvező az eredmény: évenként 5—6 őrházban sikerül világosságot gyújtani. — Talán nem szerénytelenség, de ennek a vállalásnak az értékét az is növeli, hogy javarészt társadalmi munkában készült el, — kapcsolódik a beszélgetéshez Horváth Ede, aki szintén mérnöke a szakmának. - Palatinszky kollégám akkoriban KISZ-titkór volt az igazgatóság „Hámán Kató” alapszervezetében, az ő buzdítására sok fiatal segített a felmérésnél és a program összeállításánál. A villamosítási tervek túlnyomó része is hasonló módon készült el, 230 ezer forint értékben. Arra törekedtünk, hogy csökkenjen a beruházások költsége és átfutási ideje is. A vállalat tervezői kapacitása egyébként is alacsony, azon kívül mi örömmel vállaltuk ezt. — Ha nem indul el ez o jó kezdeményezés és nincs a fiatal szakemberek részéről a kitartó hozzáállás, még mindig számos őrházban petróleumlámpa mellett vakoskodnának az emberek - teszi hozzá Virág Zoltán, aki ezekkel a beruházásokkal nemcsak hivatalból foglalkozik. — Miközben folyt a tervezés, tárgyalások, egyeztetések lebonyolítása, kivitelező után is kellett néznünk. Vállalkozó bizony nemigen akad, mégis sikerült megoldást találni. Szocialista brigádok - így a pécsi, dombóvári és nagykanizsai fűtőház villamosműhelyéből — nagyrészt munkaidőn kívül mentek el kábelárkot ásni, oszlopot állítani vagy a belső hálózat szerelésénél végezték a szakipari munkát. Ahol csak lehetett segítettek a lakók is, hiszen ők várták legjobban, hogy végre „áram alá" helyezzük az épületet. Az előre megvásárolt televíziót, háztartási gépeket mi is izgalommal próbáltuk ki, velük együtt először. Fáradozásunk, azt hiszem, ekkor kapta a legnagyobb elismerést és megannyi köszönő levelet. Ez év végéig még hét őrház ablakából szűrődhet majd ki a villanyfény és ezzel együtt az 1981-re tervezett bekapcsolások is megvalósulnak. Németh Tibor Mediszet a Zsolnayból A pécsi Zsolnay Porcelán- gyárban elkészült a Mediszet elnevezésű kórházi edénycsalád első tízezres szériája és megkezdték a szállítást a rendelőknek. Az új termék megjelenésének előzménye, hogy az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Képző- és Iparművészeti Tanács^, valamint a Finomkerámiaipari Művek közösen tervbe vették a kórházi edények egységesítését és korszerűsítését. Az edénycsalád kialakításával a FIM Zsolnay Porcelángyárát bízták meg. A szakemberek által támasztott követelmények figyelembe vételével alakították ki a Medi- szet-porcelán étkészletet. Szép formája mellett előnyei közé tartozik, hogy használatával megvalósítható az úgynevezett gasztronom-tálcán történő, névre szóló tálalás. Egyaránt alkalmas reggeli, ebéd és vacsora tálalására, az edények egymásba rakhatók, géppel mosogathatok. Tulajdonságaival elősegíti a betegek korszerű és higiénikus ellátását és megkönnyíti az egészségügyi dolgozók munkáját is. ELADUNK ZIL 130 G hosszú platós, jó állapotban lévő tehergépkocsikat ÉRDEKLŐDNI: SZÖVAUT Üzemegység, Pécs, Megyeri út 53. sz. .üzemegységvezetőnél. Tel.: 14-563
