Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-07 / 246. szám
DN HÉTVÉGE 8. IRODALOM 1980. SZEPTEMBER 7. fl Dunántúli Napló zsebkönyvtára (I.) Miért a munkásosztály? A XXX. bányásznap tiszteletére jelent meg a Dunántúli Napló zsebkönyvtára — ígéretesen most kezdődő — sorozatának első kiadványa: Miért a munkásosztály? címmel. Nem a könyv tartalmi méltatására, vagy kritikai értékelésére vállalkozom, hanem néhány gondolat megfogalmazására, melyek a zsebkönyv, s annak miniatűr kiadásának forgatása közben eszembe jutottak. A lap zsebkönyvtára. Talán szerénytelenségnek tűnik, hogy egy ilyen vállalkozásba kezd a szerkesztőség. Különösen, ha arra gondolunk, hogy mily sok nehézséggel jár a helyi könyvkiadásban minden lépés megtétele. Mégis úgy vélem, nem szabad a vállalkozás lehetőségéről lemondani. Természetesen nem nélkülözhető a megye, Pécs város mecénási támogatása számunkra. Szívesen emlékezem vissza az elmúlt évi lépésre, amikor a megyei tanács segítségével a bányásznapra megjelentethettük Rab Ferenc kollégánk: Színes golyók című riportkötetét, melyet rövid időn belül megvásároltak az írásait kedvelő olvasók. (Olyannyira sokan keresik még ma is a kötetet, hogy egy újrakiadás lehetőségeit lenne érdemes megkeresni.) A zsebkönyvtárunk első kötete megjelenésének feltételeit az összefogás teremtette meg, melyben talán a legnagyobb érdem a Pécsi Szikra Nyomda kollektívájáé, akik az előállítás munkálatait társadalmi munkában, példátlan gyorsasággal vállalták. A könyv szép, ízléses, gondos munka, bizonyára elismerést vált ki majd az olvasók körében. Aránylag kis példányszámban jelent meg a kötet, melynek nagyobb részét a bányásznap tiszteletére, ajándékként a bányák szocialista brigádjai kapták meg, s csak igen korlátozott számban lehet megvásárolni a Magyar írók könyvesboltjában, vagy éppen ma, a sétatéri sajtóutcában. A szerzőkről. A kötetben megjelent írások többsége a bányászathoz, a föld mélyén dolgozók munkájához, mindennapi életéhez kapcsolódik. A szerzők évek óta figyelemmel kísérik munkájukat, ott jártak közöttük, szinte személyes ismerőseik, barátaik azok, akikről írtak. Lommos/ lenő, a lap rovatvezetője, Rab Ferenc főmunkatársunk, Salamon Gyula, Sarok Zsuzsa újságíróink. De jelentkeznek '■'írásaikkal azok is, akik már nem dolgoznak a Dunántúli Napló szerkesztőségében, de a korábbi években a lap munkatársi gardájának erősségei voltak, bányásztémájú írásaikkal nagy érdeklődést váltottak ki. Pálinkás György nyugdíjazásáig a lap rovatvezetője volt, újságírói tevékenységét, különösen a fiatal újságírók szakmai nevelése terén kifejtett munkásságát az elmúlt évben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége az Aranyloll kitüntetéssel ismerte el. Gazdagh István évekig a lap rovatvezetője volt, jelenleg a Szegeden megjelenő Délma- gyarország rovatvezetője. Békés Sándor mint a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettese kapta néhány éve ö megbízatást a MIÉRT B MUNKÁSOSZTÁLY? televízió pécsi stúdiójának megszervezésére és vezetésére. A szerkesztés körültekintően választotta ki őket arra, hogy a zsebkönyvtár első kötetének szerzői legyenek. Az írások válogatása. Amikor a könyv első példányai kikerültek a nyomdából, a lapozgatásból kiderült, hogy valameny- nyi írás már megjelent a Dunántúli Naplóban. Megfogalmazódott a kétkedő kérdés: van-e szükség ilyen könyvre, ami lényegében nem újat nyújt, hanem ismétel? Szerintem igen. Az újság, lényegéből fakadóan, rövid életű, az olvasó nem őrzi meg, értékei hamar feledésbe mennek. A zsebkönyv, melynek szerkesztési rostáján remélhetően a legjobb írások maradtak meg, az újságírói látás, a közelítés, az azonosulás legszebbjeit tovább őrzi, mint a rohanó idő által gyorsan enyészett napilap. Ugyanakkor a további hasonló megjelenések lehetősége kollegáimat a napi munkában igényesebb írások közlésére serkentheti, melyek majd újabb kötetek megjelenésének forrásai lehetnek, olvasóinknak örömet, élményt nyújtva. Akikről Írtak. Huszonöt olyan riport található a kötetben, mely emberekről, kollektívákról szól. Itt éltek, dolgoztak körülöttünk évek hosszú során, sokunknak, különösen bányásztársaiknak kortársaik, küzdőtársaik. Sajnos, nem egy már közülük eltávozott az élők sorából, vagy a nyugdíjasok körébe került. Mégis, a riportokat olvasva úgy állnak előttünk, ahogy éveken át láttuk őket, megismertük munkájukat, életüket. Hiányoznak, de elfelejthetetlenek, s egyik érdeme a kötetnek, hogy ezt erősíti bennünk olvasása közben. Ady Endre versének néhány sora jutott eszembe, amikor Sudár Ferenc, Kiss Nagy József, Pataki Mihály, Lovai István nevét olvastam: „Hajh, gyerekek, hogyha néha pohár mellett elmerengek, mind ott vagytok oldalamnál, / kiket lelkem úgy melenget.” A cim. „Miért a munkásosztály?" Amikor erről vitatkoztunk, volt, aki felvetette, hogy lehet-e ez egyáltalában kérdés, egy kötet címe, mond ez valamit az olvasónak? A választ erre egyértelműen a kötet előszavát író Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára adja meg, aki évekig, mint politikai munkás, éppen Komlón, a bányászok körében, velük együtt dolgozott: „Miért a munkásosztály? címet adták a Dunántúli Napló munkatársai és a nyomdászok közös könyvüknek. Riportjaikban választ adnak arra, hogy valóban miért is a munkásosztály képes végrehajtani történelmi hivatását, a szocialista társadalom vezetését." A rajzok. Köszönet illeti Mar- tyn-Ferenc Kossuth-díjast, hogy két grafikájával emelte a kötet színvonalát. Közismert szerénysége, a jó kezdeményezések, iránti érdeklődése késztette, hogy az ügy szolgálatának segítéséhez adja rajzait, melyekből a bányászok iránti szerete- te és tisztelete tükröződik. * Mitzki Ervin A művelődéstörténet gazdagítása Megjelent a Baranyai Helytörténetírás (1979) tizenegyedik kötete A Baranya megyei Levéltár legújabb évkönyvével a szerkesztő — Szita László levéltárigazgató — a megye és a város művelődéstörténetének számos, eddig alig tárgyalt, vagy kevésbé ismert kérdése feltárására vállalkozott. A kötet a leváltár évkönyveinek egy évtizede kialakult módszerével készüt most is: tanulmányok, értekezések és eredeti források közlésével mutatja be tárgyát. A kötetben az else és egyben legnagyobb szabású tanulmány Sziladányi Péter írása: Lickl György, a Pécsi Székes- egyház zeneszerzője és karnagya. 1976-ban jelentette meg az Akodémiai Kiadó Bárdos Kornél könyvét Pécs zenéje a 18. században címmel. Szkla- dányi pontosan ott indítja mondanivalóját, ahol Bárdos befejezte (1807. esztendő), a kutatási mintát és irányt is tőle vette át. Lickl 38 évesen o jelzett évben költözött Bécsből Pécsre. A zeneszerző Licklről egy korabeli lexikon írja, hogy „kiadott műveinek száma alapján a legkedveltebbek közé sorolható” a császárvárosban. Pécsre nyilván azért jött, mert zeneszerzői erényeit egy olyon városban kívánta érvényesíteni, ahol kisebb a konkurrencia. Szkladányi tanul, mánya, címe után ítélve, a Pécsett 36 éven át működő Lickl biográfiája. A munka ennél valójában lényegesen több. Pécs egyházzenei életét ismerheti meg az olvasó, de rajta keresztül a város zenei életére is figyelemre méltó kitekintést nyer a 19. század első felére. A dolgozatot olvasva „csak hálával gondolhatunk azokra a derék osztrák és cseh muzsikusokra, akik eljöttek hozzánk, vállalták a mindennapi aprómunka gondjait-bajait, a tanítás, nevelés fáradságát, törődést, s közben . . . buzgón hordták nemzeti zenekultúránk építéséhez a köveket." Az Angster Örgonagyár Pécs zenei életéhez és iparához egyaránt kapcsolódik Fó- nay Zsuzsa: Az Angster ' Orgonagyár ötven éve c. írása, mely az alapító Angster József haláláig (1918), követi nyomon az üzem fejlődését a szerzőnek azzal az ígéretével, hogy a további időszak feldolgozására is sor kerül. Az Angster Orgona- gyárral a közelmúltban két írás is foglalkozott. (Kár, hogy a szerző ezeket nem idézi.) Horváth Csilla 1975-ben a múzeumi évkönyvben adatokat közöl többek .között a gyár munkásságának helyzetéről stb., Szigeti Kilián pedig a Régi magyar orgonák, Pécs című, 1979- ben megjelent kötetben az üzem termékeit organológiai szempontból vizsgálja. Fónay Zsuzsa itt a legautentikusabb forrás, a gyáralapító Angster József publikálatlan, és a család tulajdonában lévő naplója alapján ismerteti a gyáralapító életét és a gyár fejlődését, termelését. E két zenetörténeti dolgozathoz csatlakozik Vargha Dezső: az előbbieknél kisebb lélegzetű közleménye Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez, 1862- 1902. címmel, melynek folytatását ugyancsak várjuk. A kötet második része négy tanulmányt tartalmaz PécsTro- dalmi életéről. Az első egy igazi irodalomtörténeti csemege: a Százat 1869. évi velencei bilingvis (magyar-olasz) kiadásának fakszimiléje. A közzétevő Sándor László bevezetőjében olvashatjuk a műfordító G. B. Cipriani levelét is, mellyel művét Pécs város elöljáróságának ajánlja. Pécs I. világháború előtti és alatti éveinek irodalmi életéhez tartozott Fehér Sándor felsőkereskedelmi iskolai tanár. Életének kutatása három évvel ezelőtt, az Ady-centenórium idején, a pécsi 1919. évi Ady- demonstráció kapcsán merült fel. Levéltári és egyéb kutatások újabb adatokat hoztak felszínre. Ezek alapján ismerheti és értékeli Erdődi Gyula Fehér Sándor pécsi éveit. Pécs irodalmi múltja A két világháború közötti évtizedek irodalmi életének kibontakozására Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem ide- költöztetése serkentőleg hatott. A tanulmánykötet két írása is ezt idézi fel Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből címmel készitett tanulmányt, Huber Kálmánné: a Pannónia lolyóirat történeté-t írta meg. Jórészt az egyetemről kerültek ki a Janus Pannonius Társaság alapító tagjai, ugyanakkor az egyetem diákjai közül került ki több Pécsről induló író is (1941-ig működött Pécsett a bölcsészkar.), kikre a társaság hatása volt ösztönző. A társaságnak most már a levéltárban őrzött iratain, doku- mentumanyogán túl a néhány éve elhunyt Lovász Pálnak, a társaság egykori költő-titkárának visszaemlékezései, a szerzővel, Horváth Veronikával folytatott beszélgetései segítették elő, hogy a dolgozatban felelevenedhessék o pécsi irodol- mi múlt. A levéltár évkönyveiben évente visszatér a megye és a város oktatásügye történetének és történeti forrásainak feltárásához. A sort e kötet három művel folytatja. Füzes Miklós írása A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24—1943/44. tanévben. Baranya megye legújabb kori kultúrtörténetének egy különösen fontos, eddig még eléggé fel nem tárt részletével foglalkozik. Kiemelkedő értékű a tanulmány hatalmas statisztikai forrásanyaga, melyet o szerző a levéltárban levő legkülönbözőbb forráscsoportok elemzésével állított össze, rrieg, odva ezzel a továbbelemzés lehetőségét a nemzetiségtörténettel foglalkozni kívánó kutatók részére. Ugyanakkor plasztikusan rajzolja meg a szerző a mindenkori politikai helyzet hatására a nemzetiségi oktatásban a vizsgált két évtizedben végbement változásokat. A másik két írás forrásközlés. Laki János: A pécsváradi járás iskoláinak helyzete 1874-ben Salamon József kir. másodtanfelügyelő jelentése alapján címmel a járás iskoláinak tárgyi, személyi állapotát mutatja be, rajta keresztül pedig azokat a valóságos és lehangoló viszonyokat, melyek az Eötvös- féle népiskolai törvény teljes értékű megvalósulását akadályozták. Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez, 1916- 1921. című munkája egy korábbi hasonló rendszerű és tartalmú közlemény folytatása. A korszak, amelyről a dokumentumok alapján képet alkothat az olvasó, az első világháború depressziós éveit, a forradalom és a szerb megszállás idejét öleli fel. r Érdekes dokumentumok A tanulmánykötetet Baranya művelődéstörténetének egyéb területével foglalkozó három közlemény zárja. Móró Mária Anna: Pécs város és a pécsi püspöki Jogli- ceum pénzügyi kapcsolatai a századfordulón címmel adalékokat szolgál ahhoz, hogy milyen koncepció volt jellemző a szab. kir. város vezetőségére és a helyi egyházi vezetésre a jogliceum fenntartásával kapcsolatban. Az önmagukban is roppant érdekes dokumentumok közlésével kapcsolatban itt szabod legyen annyit megjegyeznem, hogy az iratok megértését elősegítette volna a közölt, nél bővebb jegyzetanyag, amelyben helyet kaphatott volna az 5—12. sz. dokumentumok levéltári jelzete is. Adatok Pécs első kőszinházá- nak építéséhez, a színház épületéhez. Bezerédy Győző a tőle megszokott szellemességgel és alapossággal (néhol pedig epébe kissé mélyebben mártott tollal) megírt tanulmányában igazít ki Pécs egykori kőszínházával kapcsolatban kiolakult néhány téves vélekedést alapos forrásfeltárás segítségével. Ugyanakkor Pécs kultúrtörténetének egyik legizgalmasabb időszakánál kínál bepillantást. Egy egész évkönyvet áldozott a Baranya megyei Levéltár a nemzetiségtörténeti problémák feltárására az 1977. évi kötetében. E témakörből való Szita László írása Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második leiében. A szerző a megye nemzetiségeinek kulturális törekvéseit abból a korból ismerteti, amikor a dualizmus válsága minden téren kiélezte az ellentéteket. A soknemzetiségű Balanyában ez természetszerűleg nemzetiségi ellentétek kifejlődését is jelentette. Vizsgálódásait az 1880-as évvel zárja. A tanulmányok tudományos értékét o szaklektorok sora is fémjelzi: Bárdi László tanár, történész, Bárdos Kornél zene- történész, Horváth Mihály zeneszerző, tanár, Nemes István tanszékvezető főiskolai tanár, valamint Aknai Tamás művészettörténész és Voit Krisztino egyetemi adj. (E két utóbbi szaklektor neve a kötetből sajnos kimaradt.) A kötet lektora pedig Farkas Gábor kandidátus volt, aki külön tanulmánynak beillő lektori véleménnyel javasolto a kötet megjelentetését. Timár György HAZAI TÁJAKON Hejcei kövek Ki tudja, hol van Hejce? No persze, a környékbeliek. S hol ez a környék? A Hernád bal partjára néző Zempléni hegyek nyugati oldalán, Miskolc és Kassa, közelebbről a hajdan hordóiról neves Gönc és a bibliafordító Károlynak hajlékot adó Vizsoly között. A Vilmányból keletre kiágazó út átvágva a vasúton mintha csak a hegyekre akarna fölkapaszkodni. Talán a Borsóhegyre vagy azon is túl — de aztán megéli a meredekebb kaptató alatt. A falu ott húzódik meg, ahol a patakvölgy mélyen bevágódik a hegybe. Festőién szép, túrázásra csábító tájon fekszik Hejce, ez a Borsód-Abaúj-Zemplén megyei falu, amelynek nevét a XIII. század második feléből már oklevél őrizte meg Heyche alakban. Személynévből származtatják, de hogy az milyen eredem tű lehetett, ' nem tisztázták. Az első okleveles adat egyébként 1261-ből IV. Bélától való, s már az is úgy említi a helybeli egyházat, mint amely jóval előbb, Szent István korában megvolt. Az egri egyházmegyéhez tartozott és Aba- Új vármegyében feküdt. A falu múltja ugyancsak változatos lehetett. Úgy mondják, a cseh hadvezér, Giskra, azaz Jan z Brandysa, aki előbb a husziták oldalán, majd a Habsburgok zsoldjában harcolt, amikor 1440-től 1462-ig az akkori Észak-Magyarországot jórészt megszállva tartotta, akkor Hejce fölső felén is csehek telepedtek meg (s ezért aztán későbbre is sok Cseh családnév és Vencel keresztnév maradt). A falunak azt a részét Csehor- szágnak is nevezték. A Rákóczi-szabadságharc idején is erődített hely volt Hejce. E régi erődítések emléke a katolikus templom körüli terméskő erődfalmaradvány lő- réseivel. Maga a templom egyébként átalakítva kisebb múltat sejtet, pedig maga is régi időktől áll. A templom közelében a kastélypark ódon hangulatot őriz. A történetéhez tartozik, hogy a napóleoni időkben /. Ferenc császár és király az egri egyházmegye területét megosztva kialakította a szatmári és a kassai püspökségeket. Ez utóbbihoz tartozott azután Abaúj, Sáros és Zemplén vármegye zöme. A királyi rendelet persze a püspök javadalmairól is gondoskodott, s a kassai püspök jövedelméül szolgáló birtokok között felsorolta a hej- cett is. E birtok lett a kassai püspök nyaralóhelye. A templom melletti parkban emelkedett a püspöki nyári lak - fáktól körülvéve rangos épület volt a maga nemében. Parkját terméskő fal vette körül kapukkal, a kapukhoz vezető boltíves kőhidakkal. A maradványok viszonylag épen, erőteljes formáikkal történelmi időket idézve állnak a Zempléni hegyek oldalán. N. F. Boltíves kőhíd vezet o kőfallal körülvett parkba (A szerző felvétele)
