Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-07 / 246. szám
1980. SZEPTEMBER 7. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Agglomeráció és közoktatás A politika kulturáltsága Egy adott ország fejlettsége meghatározza iskolarendszerét, s viszont, iskolarendszere hatással van fejlettségére. Az általános közoktatás bevezetése általában egybeesik a kapitalista társadalom kialakulásával, o kapitalista viszonyok elterjedő, se pedig magával hozta a differenciált szakképzést. Az országokon belül az iskolarendszer igazodott a terület településszerkezetéhez: írni-olvasni mindenki megtanulhatott a lakóhelyén vagy annak közelében. A nagybirtokok közelében alakultak ki az első agráriskolák, a bányavidékeken a szakosodott ipari képzés. A feudalizmus idején Pécs elsősorban egyházi centrum volt — ehhez iqozodott iskola- rendszere is. Később- nagy kereskedelmi központ alakult ki. ígv jöttek létre — döntően egyházi felügyelet alatt - a gimnáziumok, kereskedelmi szakiskolák. A század elején fellendült szénbányászat maga után vonta az ipari jellegű, elsősorban képző funkciót ellátó intézmények megjelenését. Ez a folyamat jól nyomon követhető napjainkig is. A fejlődés következtében azonban változnak maguk a településszerkezetek is. Míg például 1800-ban a világ népességének mindössze 3 százaléka élt városokban, 1900-ban pedig még mindig csak 10 százaléka. Ez az arányszám ma Magyarországon több mint ötven százalék. Egyúttal megváltoznak a város, mint település ismérvei: agglomerációk iönnek létre, azaz egy-egv város tágabb környezetére is meghatározóvá vá. hk, .a települések funkcionálisan összekapcsolódnak. Az agglomerációs hatás az utóbbi években Pécs környezetében is meggyorsult, a településszerkezet megváltozása és kapcsolódásaik hatással vannak az iskolarendszerre is. Ezekről c változásokról beszélgettünk Kiss Elemérrel, az Oktatási Minisztérium Vezető- és ' Továbbképző Intézete osztályvezetőjével, aki korábban az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében kezdte meg a közoktatási rendszer és a pécsi agglomeráció kutatását. A kutatás, a megisme. rés utáni lépés a megismert megváltoztatása leié történik. Igaz ez a közoktatási rendszer és az agglomeráció kutatására is? Ha megismerjük a törvényszerűségeket, akkor a korábban spontán folyamatokat tervszerűen irányíthatjuk? — Korábban sem volt azért az annyira spontán: az egyházi oktatási rendszer kiépítése például nagyon is tudatos, tervszerű volt. Az viszont a szó. cializmus lényegéből is adódik, hogy nem csak a társadalmi- gazdasági folyamatokat irányítja, hanem a műveltségi javak ,.elosztását" és „újratermelését" is. Ennek az elosztásnak pedig előfeltétele, hogy megismerjük a műveltségi javak kelletezésének törvényeit. I — A területfejlesztési kutatások az utóbbi két évtizedben lettek „divatosak", a hazai kutatások egyik központja éppen Pécs. Hogy an kapcsolódik ebbe a kutatási sorba a közoktatási rendszer? — Éppen azt a problémát éreztem, hogy az agglomerációkutatásban mindeddig nem volt intézményesen képviselve a pedagógia tudományága, márpedig az agglomeráció nemcsak a termelőerők nagyfokú kon-, centrációjával jár együtt, hanem a műveltségi javak tömörülésével is, oz azt hordozó intézmények erős koncentrációjával. Száz éve még az oktatási rendszerben az elemi iskola volt a fő elem, ma mindinkább a középfokú oktatás a meghatározó mennyiségileg és minőségileg. Ma Magyarországon az általános iskolát végzettek több mint nyolcvan százaléka továbbtanul, s megkezdődött a felsőoktatás dinamikus fejlődése is: egy-egy korosztály 7—8 százaléka tanul főiskolán, egyetemen. '- Pécs viszonylatában a fő kérdés az, hogy a városra épülő agglomeráció, amely sajátos tér- és időstruktúra szerint dinamikusan változik, képes-e létrehozni, működtetni, fenntartani olyan közoktatási rendszert, amely az agglomerációs tényezőkhöz viszonyítva nem bővebb, sem nem kevesebb oktatási folyamatot valósít meg. Minden agglomerációhoz szükségszerűen hozzátartozik ugyon- is egy adekvát közoktatási rendszer, melynek egyik funkciója éppen az, hogy elősegítse magát az agglomerációs folyamatot. Az agglomerációban kell lenni olyan felsőfokú intézménynek, amely régiószintű funkciót lát el, a-középfokú intézményhálózat elsősorban agglomerációs feladatok ellátására hivatott. Az óvodai ^s általános iskolai hálózat vi. szont kizárólagosan helyi funkciót lát el. I — Mindenki tapasztalhatja, hogy koncentrálódik az iskolarendszer. A kis falvak iskolái megszűnnek a körzetesítésekkel, s nagy felső- oktatási központok jönnek létre. Szükségszerűen így kell ennek lennie, vagy elképzelhető a decentralizálás is? — Megfigyeléseink arra a tényie hívták fel a figyelmet, hogy o régió középpontja felé nagyfokú koncentrálódás zajlik le a közoktatási rendszerben, így az agglomerációs központok valóban iskolaközpontokká válnak, de nemcsak a felső-, hanem a középoktatásban is. Volt olyan törekvés például, hogy nagyobb községekben is legyenek gimnáziumok, decentralizálandó a középfokú oktatást. 1962-ben 94 ilyen gimnázium volt az -országban, ma mindössze öt maradt meq belőlük. Sőt, a koncentráció már az általános iskolai szinten is érezhető: megindult a központ felé való spontán áramlás. Különösen a falusi értelmiség vállalja gyermekének városi ál-' talános iskolában történő taníttatásának terheit. A'koncentráció tehát jelenleg elkerülhetetlen, s bizonyos tekintetben kívánatos is. De ebből következően több korábbi pedagógiai tételt újra kell értelmezni. Ily&nek például az intézmény méretére, belső tagolódására, funkciójára, irányítására vonatkozó tételek. Az a véleményem, hogy a jelenleg eqy-egy nagyvárosba koncentrálódott, de széttaaolódott gimnáziumoknak, szakközépiskoláknak, iDOritanuló-intézmé. nyéknek valamilyen eavséges egésszé kell rendeződniük. A koncentráció ma már tapasztalható kedvező következménye az, hoqv közeledik egymáshoz a közművelődés és a közoktatás. A nevelési központok, ellentmondásaik ellenére, ebbe az irányba mutatnak. I- Milyen negativ hatásokkal jár a koncentráció? — Az előbbiekkel összefüggő negatív jelenség az agglomerációs központban játszódik le koncentrálódás következtében az általános iskolai rendszerben. A nagyfokú lakosság- oz egyes általános iskolát körülvevő szülői háttér nagyon egysíkú, mintegy gátlója vagy segítője az iskolai nevelési folyamatnak. A város- centruma elsősorban az alkalmazotti és értelmiségi foglalkozásokat tömöríti, a városba való beáramlás pedig bizonyíthatóan a város peremére és az alvóvárosokba a legnagyobb mértékű. Ezekkel párhuzamosan a város központja felé haladva az általános iskolák presztízsértéke általában növekszik. Ez viszont azt a folyamatot idézi elő, hogy városon belül is meg. indul a tanulók mozgása a nagyobb presztízzsel rendelkező iskolák felé. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy így az általános iskolába való bekerülés mór szelektív funkciót is ellát. A történelmileg indokolható egyenlőtlenségek kiegészülnek újkeletű különbözőségekkel, s ezek gyakran erősítik egymást, ritkábban semlegesülnek. Ezek az iskolai hálózatban fellelhető különbözőségek csak a város, városkörnyékek és agglomerációk gazdasági, fejlettségi színvonalával párhuzamosan egyenlítődhetnek ki.- A kiegyenlítődést azonban nehezítheti, hogy nemcsak a diák, hanem az őt tanító tanár is a városban koncentrálódik. A „jobb" iskolába törekszik ... — Valóban, egyúttal a nevelők esetében az áramlás a tanulók áramlásával ellentétes irányú. A nevelő kijár a városperemre, vagy a körpyező faluba. s így nem épülhet be annak a településnek a szellemi életébe, ahová az iskola beágyazódik. Más értékrendeket, életvitelt visz az iskolába, s az iskolai feladatokból is kevesebbet vállal. Pécsről a környékre való kijárás általános iskolai szinten a megengedettnél iával nagyobb, sőt már ^óvodai kijárással is találkozhatunk. Ezek a folyamatok fiqyelmeztetőek, hatásukkal jobban kellene foglalkozni.- Megoldhatók-e ezek az ellentmondások irányítási intézkedésekkel, illetve a jelenlegi irányítási rendszer milyen összefüggésben van az agglomerációs folyamattal? Ma elmondhatjuk, hogy megvalósult az alsó- és középfokú oktatási intézmények egységes tanácsi irányítása, és ez alaovetően hozzájárul a közoktatási hálózat rendszerré való szerveződéséhez. Az irányítási munka már azzal ic sokat nyerhet, ha megismerjük az agglomerációs folyamatok törvényszerűségeit. De ezek az elemzések lehetővé teszik, hoqv alkalmazzuk is a közoktatási rendszerben lejátszódó koncentrálódási folyamatok törvényszerűségeit, elősegítve ezzel a közoktatási rendszer mennviséai, minőséqi és irányítási fejlesztését is. azaz a társadalmi szellemi értékek hatékonyabb és igazságosabb elosztását. Bodó László A kultúra a társadalom fejlődésének terméke és előmozdítója. Magában foglalja az ember természeti és társadalmi környezetének megismerésére, átalakítására, hasznossá, kellemessé, széppé tételére irányufó képességeket és a célokat szolgáló tevékenység esz. mei, elméleti, műszaki, művészi, módszerbeli összetevőit. E teljesnek nem tekinthető meghatározásból is következik, hogy a kultúra társadalmi jelenség, amely a társadalmi élet egyéb elemeivel szoros összefüggésben változik: fejlődhet, gazdagodhat, esetleg szegényedhet és visszafejlődhet. Lenin nagy érdeme, hogy a különböző — futurista, avantgárd i sta - p rol et ku I tos i rá nyza tokkal szemben helyreállította a munkáskultúra és az általános emberi kultúra egységének, valamint a kulturális fejlődés folytonosságának igazságát. Kinyilvánította, hogy „proletárkultúrát csak akkor lehet építeni, ha pontosan ismerjük az emberiség egész fejlődése által létrehozott kultúrát, csak úgy. hogy ezt a kultúrát átdolgozzuk.” A szocialista kultúra1 tehát továbbfejlesztése annak a kulturális örökségnek, amelyet oz emberiség évezredek alatt felhalmozott. A szocialista társadalmi forradalom szerves részét alkotó kulturális forradalom az előző korok kultúrájának termékeit, nem muzeális értéknek tekinti, ■amelyet csupán meg kell tanulni, hanem olyan emberi alkotótoknak, amelyeket értékelni és továbbfejleszteni kell. Az új körülmények természetesen úi '•érdéseket vetnek fel, amelyeket a régi értékek ismeretében és hasznosításával, de többnyi, re új tartalommal és új formában kell megválaszolni. A szocialista kulturális forradalom lényeges jellemkője ezért a kontinuitás és a diszkontinuitás egysége. A kulturális forradalom keretében egyrészt felkutatjuk és kritikai értékeHéssel magunkévá ötvözzük az előző korok és más országok kultúrájának kincseit, ezzel együtt és emellett új tudományos következtetéseket dolgozunk ki, új művészi alkotásokat teremtünk új elméleti és gyakorlati megoldásokat alkalmazunk. A kulturális forradalom azért szerves része a szocialista forradalmi átalakulásnak, mert nélküle nem érhető el a társadalom anyagi jólétének fokozása, a közéleti demokrácia kiterjesztése, az egyén személyiségének, belső emberi értékeinek (becsület, figyelmesség, előzékenység, szolidaritás, szeretet, hűség, gondosság, humanitás, aktivitás, felelősség) ki- teljesülése, szellemi, fizikai képességeinek kibontakoztatása, a kulturáltság és a magatartás egysége. A kultúra átfogja a társadalmi és egyéni élet minden területét. Ennek alapján beszélhetünk például egészségügyi, közlekedési, lakás-, étkezési, viselkedési, beszéd-, stb. kultúráról. A szocialista állam erősítésére, az államapparátus tökéletesítésére, az állami irányító, szervező, ítélkező és igazgatási munka korszerűsítésére és egyszerűsítésére, a népképviseleti, a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia élénkítésére és hatékonyabbá tételére, a társadalmi szervezetek önálló és tartalmas funkcionálására irányuló jelenlegi törekvéseink közepette fokozódik a politikai kultúra és a politika kulturáltságának jelentősége. Mit is jelent hazánkban napjainkban a politikai kultúra és a politika kulturáltsága? A politikai kultúra az ország általános kultúrájának egyik szelvénye. Már ebből is következik a politikai kultúra társadalmi meghatározottsága. Mivel a munkásosztály hatalomra jutása a szocialista termelési és egyéb társadalmi viszonyok kialakításának csupán a kezdetét jelenti és mivel a szocialista társadalomépítés irányítása és szervezése tudományos igényű politikán alapszik, a gazdasági, társadalmi viszonyok és a politikai kultúra kapcsolatában, valamint az általános kultúra egyéb összetevői (a tudományok, a művészetek, a közoktatás, az egészségvédelem, a közerkölcsök, az életmód stb.) és a politikai kultúra kölcsönhatásában a politikai kultúra relatív önállósággal rendelkezik, sőt fontos kezdeményező, senkentő, alakító szarepet tölt be. Természetszerű, hogy ennek a szerepnek tartalma és hatásossága nagymértékben függ a politikai kultúra színvonalától. Melyek is tehát a politikai kultúra főbb összetevői? Ezek között alapozó szerepre hivatott a politikai elmélet. Szocialista politikai kultúránk elméletét a történelmi materializmus mint a marxizmus társadalomelmélete, a tudományos szocializmus mint a munkás- osztály mozgalmi teóriája, a politikai gazdaságtan, továbbá a szocialista politológia minta szocialista politikai mechanizmus struktúráját és működését vizsgáló új tudományág, a politikai szociológia, a társadalompszichológia, az állam, és jogtudományok, valamint a ve. zetés-, és szervezéstudományok táplálják. Az állami és társadalmi szervezetek, a szocialista demokrácia fórumai pedig elsődleges hordozói és kifejezői a politikai kultúrának. Szervezeti felépítésük ésszerűségének, működésük tartalmasságának és összehangoltságának, felszereltségüknek, eljárási rendjük kimunkáltságának színvonala, az itt dolgozók emberi tartása, munkastílusa, modora és viselkedése a politikai kultúra fejlettségi fokát tükrözi. Nem kétséges ezért, hogy a politikai kultúra fejlesztésében szinte az egész magyar társadalom érdekelt. Ebben a fejlesztő munkában közre kell működniük az ' említett politikai tudományok művelőinek, a politikai szervek tisztségviselőinek és munkatársainak és a közügyek iránt érdeklődő állampolgároknak. A formalitás, az üresjárat, a nehézkes, lelketlen bürokratizmus, a felesleges párhuzamosság kiküszöbölését, az ésszerű megoldásokat, a részletek kidolgozását, a minőség fokozását, az emberi képességek jobb kiaknázását, az egyes ember adottságainak és egyéni problémáinak körültekintőbb figyelembevételét célzó erőfeszítéseink a politikai kultúra mélyítését is szolgálják. A kultúra fogalmára és a politikai kultúra összetevőire vonatkozó fejtegetéseket a követ, kező két megjegyzéssel zárom. 1. Bár a politikai kultúra körvonalazott elméleti bázisa mellőzhetetlen útmutatást nyújt a szocialista politikai rendszer felépítéséhez és működéséhez, a politikai szervek döntéseik kialakításakor nemcsak a politikai elméletre, hanem az egyéb társadalomtudományok, valamint’a műszaki és természettudományok eredményeire is támaszkodnak. 2. A politizálás kulturáltsága pedig nemcsak a politikai kultúra összetevőinek, illetőleg ezek alkalmazásának színvonalától függ. A politikai szervek és a közéletben közreműködő állampolgárok politikai munkássága oly mértékben minősül kultúráltnak, amennyire hasznosítják az állandóan fejlesztendő szocialista kultúrának az adott tevékenységgel összefüggő valamennyi egyéb (pl. technikai, esztétikai, etikai stb.) elemeit is. Dr. Adóm Antal A bicsérdi új általános iskola A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola
