Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-27 / 266. szám
1980. szeptember 27., szombat Dunántúli napló 5 Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról) készítsék a saját tervüket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása is része az országos, népgazdasági méretű szocialista terv- gazdálkodásnak. A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket. Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyarország már az iparilag közepesen fejlett orszá. gok közé tartozik. Célunk az, amit a pártkongresszus is kimondott, hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben elérhető. Ha a szocialista társadalomban - amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiséq fejlődésében -árutermelés van. akkor piac is van, a piaci törvények hatnak és lé. teznek árak is. Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelő- eszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy. a vállalatvezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és. munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoz. nia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet. S vajon a minőség, a márka jó hire csak a kapitalistáknak fontos? Szocialista viszonyok között a rossz is lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behoz- nivalónk, ez számunkra politikai, erkölcsi és gazdasági kérdés. Számítunk szellemi erőinkre Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva meglepő kijelentést tett: „Tönkre fogunk menni”. Amikor megkérdezték, hogy miért, így válaszolt: mert a mi munkásunk azt akarja, hogy neki a legfejlettebb ipari ország legmagasabb bérét fizessük, de ő csak azt a munkatempót teljesítse, ami maguknál megszokott. Vagy eszébe jut az embernek az egykori disszidens álma, amely szerint tulajdonképpen az lenne jó, ha itthon dolgozna, fizetést azonban nyugaton kapna, s azt itthon költhetné el. Jó lenne, ha egy idő után senkinek sem lenne alapja az ilyen összevetésekre. Hogyan javítsunk a helyzeten? Táján nem árt, ha azt hangsúlyozzuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést, nem vért és verejtéket követelünk a dolgozóktól. Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozzatok többet — mert az emberek nagyrésze enélkül is tisztességgel és becsülettel dolgozik —, hanem azt, hogy jobban kell dolgoznunk. A termelékenységet kell Az irodalom és művészet tükrözze népünk valóságát A közvélemény formálásában fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadóknak, a sajtó, a rádió és a te- , levízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület problematikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művészetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelően hullámvonalban fejlődnek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az irodalom, az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzódás, begubózás, sőt még pesz- szimista hangvétel is. Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek"' azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akartam szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől, az íróktól, a közvéleményformálás valamennyi tényezőjétől, hogy törekedve önmaguk megvalósítására, mert másképpen alkotni nem is lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását, mert népünk a kapitalista igától megszabadulva a szocialista rendszerben ki- bontakoztatta alkotóerőit és valóban megvalósítja önmagát. A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak nemzetközi irányzatok, amelyek hullámzónak, váltpgatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapitalista világuk jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái - bár néha igen fájdalmasak — eseés pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása bevált. A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek támogatására. Törekvéseinket, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilágosító szó is formálja a közgondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekészség, cselekedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek és főleg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk. Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség és a nem. zet haladó, alkotó erőinek ösz- szefogására. így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami, és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk mun. káját, és feladataik jó megoldására 'törekszenek. Bizunk bennük, mert megérdemlik! Befejezésül mégegyszer ef szeretném mondani, hogy Lázár elvtárs programbeszédével egyetértek, a kormány munka- programját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szeretném biztosítani a tisztelt országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormány- programnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni! Az országgyűlés vitájában felszólalt Petri Gábor (Csong- rád m. 6. vk.), Gyulavári Pál (Békés m. 1. vk.). Miután a kormányprogram fölötti vitában több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Péter János, az országgyűlés alelnöke megadta a szót Lázár Györgynek, a 'Minisztertanács elnökének, aki válaszolt az elhangzotta kra. emelni, jobb üzemszervezésre és irányításra van szükség, a műszaki színvonalat kell fejleszteni, és természetesen jobban ki kell használnunk a munkaidőalapot is. Ezek a mi fő eszközeink. Előrehaladásunkban építünk a szellemi erők, értelmiségünk nélkülözhetetlen közreműködésére és egész társadalmunk alkotó erejére. Csatlakozom ahhoz, ami itt'tegnap elhangzott, hogy társadalmunk nagyon sokat fejlődött, és magasfokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Enélkül nem is tudtunk volna megbirkózni jnegnöveke- dett feladatainkkal. Helyeslem, hogy a jövőbem is a nemzeti jövedelem három százalékát fordítjuk a kutatásra és a fejlesztésre. Számítunk a műszaki és a humán értelmiség munkájára, a közoktatás dolgozóira, a pedagógusokra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészséges, szocialista gondolkodású, és a szocialista erkölcs szellemében nevelt ifjúsága legyen a magyar népnek. Lázár György vitaösszefoglalója tenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer betegségei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint -— pusztulásra ítélt társadalmi rend tünetei. Tehát azt kérném Íróinktól, művészeinktől, hogy tükrözzék népünk Valóságát. Ezt szoktam kérni akkor is, amikor egy-egy külföldi diplomatával találko. zom. Ismerkedjen meg a magyar valóság tényeive! és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészele is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket, népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle',.keményedéséről". A művelődés területén iS megfelelő decentralizációt hajtottunk végre. A kormányzati szervek természetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fon. tos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Színház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit Írjanak vagy milyen szobrot készitsenek, A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is igy lesz, mert így helyes. Iránymutató elvünk a marxista—leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális célokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek. Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok Lázár György elöljáróban - a kormány és a maga nevében —_ minden felszólaló képviselőnek megköszönte a Minisztertanács előterjesztett munkaprogramjához adott egyetértését, a munka jobbítását szolgáló javaslatait, indítványait és a végrehajtáshoz ígért segítséget. Számunkra - hangsúlyozta - külön is fontos és megtisztelő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának programunkhoz biztosított, nélkülözhetetlen támogatása, amit Kádár János elvtárs tolmácsolt. Azon leszünk, hogy munkánkkal megfeleljünk annak a várakozásnak és bizalomnak, amely a képviselői felszólalásokban kifejezésre jutott. — A másfél napos vita, amelyben társadalmunk minden osztályának és rétegének képviselője szólt — mondta Lázár György — méltó folytatása volt annak a nagy jelentőségű politikai eseménysorozatnak, amely márciusban, pártunk XII. kongresszusával kezdődött. A vita egyben fontos hozzájárulást je. lentett a végrehajtás megszervezéséhez is, hiszen elsősorban arról volt szó: mit és hogyan kell tenni annak érdekében hogy közös és nagy nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom építése sikeresen folytatódjék, abban a szellemben és annak a politikának a jegyében, amelyet a XII. kong. resszus határozott meg. A Minisztertanács elnöke a vitában visszatérő — mint mondotta: valójában nem új, mégis fontos — gondolatként emelte ki az egyetértés megerősítését po. Etikánkkal, az’ elkötelezettséget a szocializmus, a béke és a haladás ügye mellett, s a vélemények őszinte és nyílt megfogalmazását. Rámutatott arra a kritikus igényességre, ami a felszólalók többségét jellemezte, majd arról szólt, hogy elsősorban az ország, a nagyobb közösség ügye kapott hangot. Az is kifejezésre jutott, hogy nemcsak kívülről várják a megoldást, hanem azt keresik, mit tehetnek a közvetlen érdekeltek, legyen szó akár termelési, városfejlesztési vagy bármely más feladatról. A gondok kapcsán, a megoldás keresésében is a saját erőnk és lehetőségeink tudatára alapozott, és a szocialista közösség erejéből is táplálkozó optimizmus volt érezhető. A vita alapján Lázár György minden lényegbevágó kérdésben egyetértését fejezte ki a felszólalókkal, majd a vitában érintett főbb témaköröket taglalta. Helyzetünk értékelésével kapcsolatban - nevezetesen, hogy az eredmények vagy a gondok vannak-e túlsúlyban — azokkal a képviselőkkel egyező véleményét fejtette ki, akik úgy fogalmaztak: történelmi távlatban nézve vitathatatlanul az eredmények túlsúlya a jellemző. Ez - tette hozzá - még az utóbbi, egyébként joggal nehéznek minősített évekre is igaz. Ebben az időszakban is veit fejlődés, s az adott helyzetben is sikerült megőrizni elért vívmányainkat. Ezt sok, nálunk fejlettebb ország sem volt képes így biztosítani. Országunkban kétségtelenül létbiztonság van. Nem szabad erről megfeledkeznünk, még akkor sem, ha most elsősorban a gondok, a feladatok foglalkoztatnak bennünket. Rámutatott: a mi viszonyaink között az elmúlt évtizedekben megszoktuk a gyors növekedési ütemet. Ebből a nézőpontból válóban szerény növekedés a 3 százalék évi átlag, de ez a növekedési ütem nem szégyellni való, hiszen a világ sok országában lehetne komoly rangja. Ugyanakkor ezt a lassúbb növekedést nem valamiféle „kivárás", hanem a cselekvés olyan f időszakára tervezzük, amikor az eddigieknél nem kevesebb, hanem több tudást és erőfeszítést igénylő, minőségi változtatásokat kell végrehajtanunk. Nyomatékkai szólt Lázár György arról, hogy a mennyiség helyett a minőség került az első helyre. Statisztikai adatokkal támasztotta alá ennek fontosságát, s mint mondotta: a világpiacon kemény és objektív eszközökkel méretik meg az áru.- A program reális - húzta alá Lázár György —, mert az, hogy gazdaságunk alapjai szilárdak, nem jelszó, hanem ellenőrizhető valóság. Ami pedig a tartalékainkat illeti: a legnagyobb tartalékunk az emberi képességekben van. Igazi kincsünk — amivel hiányzó természeti adottságainkat is pótolni tudjuk — a tudás, népünk tehetsége és emberi képességeink. Meggyőződésem: megvan a kellő akarat ahhoz, hogy ezt a kiapadhatatlan erőforrást jobban használjuk ki. Ugyanakkor vannak anyagi tartalékaink is. Például a munkaidőalap-veszteségek nagyjából most is olyan százalékos arányúak, mint tíz évvel ezelőtt, de a mai munkaóra kétszer annyit ér mint a korábbi, a veszteségek csökkentése tehát kétszeres eredményt ígér. Anyagi tartalékokat szabadíthatunk fel akkor is, ha Jtevés- bé drágán építkezünk, ha szériában gyártunk olyan típusterveket, amelyek — iskolák, lakások, közintézmények építésénél - a mai megoldásoknál olcsóbbak, gyorsabban kivitelezhetek, ám ugyanakkor ésszerűek, esztétikusak, megfelelnek alapvető funkciójuknak. A kormányprogram végrehajtásának legfőbb feltételei között a Minisztertanács elnöke először annak a politikai egységnek a fenntartását és erősí. tését említette, amely a legfontosabb támogatója a szocialista társadalom ügyének. Szólta szocialista demokráciáról, arról, hogy még nyitottabbra tár. juk a kapukat a tehetséges, dolgozni és alkotni akaró és tudó emberek, a fiatalok előtt. További feltétel: az igényesség, c társadalmi önkontroll és az, hogy kevésbé legyünk szemérmesek a rosszul dolgozókkal szemben. Nagyon fontos a tudás, a műveltség gyarapítása, s számos, a világban is tekintélyt szerzett tudományos ered. ményünk hasznosítása a . gyakorlatban. Az, ' hogy minden gazdálkodó egység, sőt minden család rendelkezzék reális, s a közös célok megvalósítására irányuló tervekkel. A kormány részéről nem ígérhetem — mondta Lázár György —, hogy mindig és minden kérdésben azonnal és té- vedhetetlenül megtalájuk a legjobb megoldást, de azt ígérem, hogy figyelmet fordítunk minden észrevételre és tanú. lünk a gyakorlat kritikájából. — A feladat, amely előttünk áll — hangsúlyozta — bonyolult, de vonzó és szép, mert megoldása népünk javát szolgálja, nem a megszokottat, hanem az újat jelenti, újat teremteni pedig igazi alkotó munka. Befejezésül kérte, hogy a munkaprogram vitájában elhangzott azon javaslatokra, amelyek közvetlenül a VI. ötéves tervet érintik az év végén, az új ötéves terv előterjesztése, kor térhessen vissza a kormányzat. A többi fontos témát, javaslatot és észrevételt a kormány — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoztatni fogja-. Végül ismételten kérte a Minisztertanács elnöke az országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját és a vitaösszefoglaló választ fogadja- el. Válasza után határozathoza. tál következett: az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról- és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, egyhangúlag tudomásul vette. A napirendnek megfelelően ezután a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény- javaslat tárgyalása következett. Hetényi István pénzügymi. niszter emelkedett szólásra. A pénzügyminiszter expozéja- Mint ismeretes, az 1979. évi terv és költségvetés olyan több évre szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét jelen, tette, amelynek a szocialista fejlődést szolgáló, a gazdaság versenyképességének javításán alapuló, tartós és szilárd egyen, súlyi viszonyok megteremtése a célja. Ennek érdekében egy sor intézkedést tettünk, és alárendeltük e célnak még a meny- nyiségi növekedésre irányuló törekvéseket is - hangsúlyozta elöljáróban Hetényi István. - Az elmúlt másfél év azt mutatja: társadalmunk támogatja a változtatásra irányuló intézkedéseket. Igy a gazdasági eredmények sem maradtak el; külkereskedelmi mérlegünk hiánya tetemesen csökken az előző évekéhez képest. A kivitel gyor. sabban növekszik, a behozatal pedig jobban csökken, mint ahogy előirányoztuk. Emellett biztosítottuk a gazdasáq növekedését. Az össztermelés 1979 ben 2,5 százalékkal, az ipar nettó termelése 4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 1,8 százalékkal nőtt.- A nemzeti jövedelem belső felhasználásának tervezett fő tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fogyasztás mintegy 3 százalékkal, a beruházás kereken 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét a? év java részében a korábbi színvonalnak megfelelően tudtuk kielégíteni. Egy árnyalatnyit javult a beruházási kereslet és kínálat viszonya. Kedvező, -hogy a készletek csak kevéssé nőttek. A munkaerőhelyzet is kiegyen-, súlyozottabbá vált.- Az eredmények igy megfelelnek azoknak a követelményeknek. amelyeket az 1979. évi munka iránt támasztottunk. A mai és holnapi követelmények tükrében azonban még többre és másra is szükség van. A hatékonyság és a versenyképesség fokozásában az ésszerű gazdálkodásban és takarékos ságban még csók az első és még korántsem általánossá váló lépéseket tettük meg! E körülmény súlyát -rögtön világosabban érzékeljük, ha az 1979. évi költségvetés végrehajtására tekintünk.- Az 1979. évi költségvetés 411,6 milliárd forint bevétellel és 415,2 milliárd forint kiadással, következésképpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. A hiány — sajnos — sem az előirányzathoz, sem az 1978. évihez képest nem mérséklődött.- A vállalatok az előirányzottnál kevesebb nyereségadót fizettek be, mivel a nyereség összege 1979-ben csupán 1,7 százalékkal nőtt. Bár az eredmény, hogy a nyereség a gazdálkodás szigorúbb feltételei mellett is nőtt, a növekedés mértéke nem elegendő ahhoz, hogy tartósan fedezze a folyamatosan növekvő állami kötelezettségeket.- 1979-ben egy sor, a hatékonyabb gazdálkodást segítő intézkedést készítettünk elő. Ezek között kiemelkedően fontos az árrendszer fejlesztése. 1980-tól az ipari ágazatok többségében a világpiaci árarányokhoz igazodó termelői árakat, az ezekhez folyamatosan alkalmazkodó ármechanizmust vezettünk be.- Az új árrendszer és ármechanizmus néhány kedvező hatását — a külkereskedelmi ármunka javulását, az energiatakarékosság fokozódását - már az eddig eltelt rövid időszakban is érzékelhetjük. A vállalatok túljutottak az átállással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokon. Fokozatosan, egyre tudatosabban és célszerűbben használják kj az árrendszer kínálta lehetőségeket. Továbbra is segíteni kívánjuk a vállalatokat az árképzési előírások helyes alkalmazásában, de nem engedhetünk szabad utat olyan törekvéseknek, amelyek a hatékonyabb gazdálkodás helyett az erre szorító árképzési szabályok módosításával szeretnék növelni vállalatuk jövedelmezőségét. — Az év elején áttekintettük a folyamatban lévő nagyobb beruházásokat, s ott, ahol az egyensúly szempontjai miatt.in- dokoltnak látszott, némelyeknek a meggyorsítását, másoknak a halasztását határoztuk el. Az idei év első nyolc hónapjának gazdasági eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és a- tervezettnél is kisebb lesz. A vállalatok első félévi nyeresége el. éri a költségvetés összeáffítása- kor számítottat. Ez az ár. és szabályozórendszer működőképességére utal, s nem'igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis körében a múlt év végén eluralkodott. — Az 1979. és 1980. évi intézkedések, a gazdasági folyamatok és a költségvetés eredményei számos tanulsággal szolgálnak munkánk számára. Megerősítenek abban, hogy o világos célok és a hozzáértő, s következetes irányítás forradalmi mozgósító erőt jelentenek nehéznek látszó terveink megvalósításában. A pénzügyminiszter expozéját követően az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának képviseletében Varga Gyula (Zala m. 2. vk.), a Zalai megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel, aki a terv. és költségvetési bizottsáq nevében a Magyar' Népköztársaság 1979. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. Ezután határozathozatal kö- ve/kezett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Interpellációk után az ország- gyűlés őszi ülésszaka az el- röklő Péter János zárszavával ért véget.
