Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-26 / 265. szám
1980. szeptember 26., péntek Dunántúli napló 3 (Folytatás a 2. oldalról) irányvonal és a gazdaságpolitikai követelményrendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle „egyik napról a másikra élő" rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaság- politikai vonalának alátámasztására és a céltudatos cselekvés biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési, az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agrotechnikai és biológiai feladatok megoldására, az energia- politikára, az anyagtakarékosságra, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, a munkakultúra és a piaci al- "kalmazkodó képesség fokozására. A készülő terv részleteiről még korai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85 között a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, ésszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évre némileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk többet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában. Iparfejlesztésünkben új központi programok A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3— 4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg és javuljon az eszközök kihasználása. Ipar, politikánkban — a hazai energiaforrások, mindenekelőtt a szén, valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon hasznosítása mellett - továbbra is mind a központi döntésekben, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására, a feldolgozóipar termékei verseny- képességének növelésére helyez, zük a hangsúlyt. Ennek jegyében - a gyártási eljárások, az alkatrész- és részegységtermelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük, hogy a gyógyszer . a növényvédőszer és az ezekhez felhasznált ható. anyagok — szaknyelven az úgynevezett intermedierek — gyártásának fejlesztésére, továbbá az elektronikai ipar fellendítésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elsősorban azokat fogjuk támogatni, amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit, jövedelmezőek és exportképesek. Az alacsony hatásfokú és a hosszabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogy erről korábban már szóltam — fokozatosan és következetesen visszaszorítjuk, illetve felszámoljuk. Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat, a műszaki-tudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST- partnerünkkel, de más országokkal is tovább kívánjuk bővíteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a közös érdekeket szolgáló célprogramok megvalósításában. A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünk, hogy - a hazai ellátás színvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő mennyiségű. jó minőségű és gazdaságos termékekkel Járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez. A szellemi és anyagi erőket a növénytermesztésben is és az állattenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkentésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Telelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet, ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termőképességét, hogy általánossá tegyük a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az egyes területeken visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek keletkezésének megelőzésében. Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek mellék- tevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni. Szorosabb összhangot a bérek és a teljesítmények között Az építőipar évi 2—3 százalékkal növelhető termelésének tervezésekor abból ,a követelményből indulunk ki, hogy viszonylagosan csökkenteni kell az új építések iránti igényt.'meg- lévő épületvagyonunk értékének megőrzése érdekében viszont fokozni kell a felújítási, karbantartási. korszerűsítési munkák arányát. A közlekedési ágazat fejlesztését annak a koncepciónak az alapján kívánjuk megtervezni, _ melyet nemrégiben az országgyűlés jóváhagyott, s amely véleményünk sze. rint helyes irányt mutat. Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát. A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének tartja, hogy az árak és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi az életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betartását. Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy bér- és személyi jövedelempolitikánk alapja1 továbbra is a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérek és a teljesítmények között szorosabbá váljon az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása. * A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni o társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az alacsony nyugdíjak, valamint a többgyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. Továbbra is gondot fogunk fordítani az idős, az egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére. Az életkörülmények alakítását befolyásoló néhány más kulcsfontosságú területen is meg kívánjuk teremteni az előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelünk a lakásépítés és a lakáselosztási rendszer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évben 370—390 ezer új” lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a meglévő lakásállomány korábbinál nagyobb hányadának felújításához, illetve korszerűsítéséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormány programba vette lakásgazdálkodási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát és egy olyan elosztási rendszer kialakítását, amely jobban megfelel a szociális szempontoknak, méltányosabbá teszi az építési terhek megosztását. Külön is gondot kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére és a családi házat építők támogatására. Az életkörülmények szempontjából is fontos feladatunknak tekintjük az általános iskolai tantermek számának növelését, az óvodai, a kórházi ellátottság javítását, az alapellátás és az oly sok embernek tevékeny életet biztosító egészségügyi rehabilitáció fejlesztését. A szűkösebb erőforrások ismeretében sem mondunk le fővárosunk, és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítsunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására. Megfelelő előkészítés után a bérből és fizetésből élők számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehetővé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka, és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni. Az életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait ki. egészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák számának növelését, városaink és falvaink kommunális fejlesztését, az idős korúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást. Tisztelt Országgyűlés! Képvi selőtársak! Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az oktatás, és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gozdag élet, hanem a társa-, dalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló, kulturált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, clyan befektetést eszközölünk, amely kamatostul visszatérül. Reálisan megoldható, hasznosítható kutatások A tudomány fejlesztésének kérdéseiről szólva elmondhatom, az a tervünk, hogy a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell tennem: a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy e nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkát végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutatószervezetek ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását. A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladató, kát országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával összefüggő' kutatási-fejlesz» tési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó, távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát. Megelégedéssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudotnányos életünk jeles képviselői többségének egyetértésével és támogatásával. Abban is azonos a nézetünk, .hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a látszateredményeket pedig nem szabad honorálni, de kevés lenne, ha csak hivatali eszközökkel kívánnánk megváltoztatni a helyzetet. Ezeknél sokkalta fontosabb, hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak és a tudományos közéletben is erősödjön a választott testületi fórumok szerepe. Az eredmények elvszerű, kritikai megvitatásának és értékük szerinti támogatásának, a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonynyal egyaránt hasznát fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is. Kedves Elvtársak I A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet ttjlt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékben a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét. A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani. Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a feltételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében külön is megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szak- középiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek. Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A pedagógusok munkájának sikeréhez nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelyi demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalának emelésére is feltétlenül szükség van. És még valamire: arra, hogy ösztönözzük a pedagógusokat — de több teret is adjunk nekik —, hogy oktatónevelő munkájukban önállóan, bátran hasznosítsák tehetségüket, a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat. Ebből a gazdag forrásból az oktatási kormányzatnak, az iskolákat közvetlenül irányító tanácsoknak is gyakrabban és többet kell meríteniük. A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy növeljük azoknak a szakembereknek a számát, akik tudásukkal elősegítik társadalmi és gazdasági feladataink magasabb színvonalú megoldását, országunk adottságainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását. A szocialista közéletiségre nevelő alkotásokat Arra törekszünk, hogy alkalmas eszközökkel jobb összhangot teremtsünk a szakemberek iránt jelentkező társadalmi igény és az egyéni ambíciók között, s hogy eredményesebben hasznosíthassuk a felsőoktatás tudományos kapacitását. Ezért programba vettük az e téren folyatott tervező- és irányító munkánk felülvizsgálatát. Tudatában vagyunk a személyi és anyagi feltételek fontosságának is. A népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve — mindenekelőtt néhány felsőoktatási intézményünk rekonstrukciójának meggyorsításával— e téren is előbbre kívánunk lépni. A társadalmi • közérzet alakításában, a szemléletformálásban, értékeink felmutatásában, a haladás szolgálatában, de fonákságaink és gyengeségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szerepet töltenek be a lapok, folyóiratok, a tv, a rádió, a művészeti intézmények. Érthető ezért, ha társadalmunkban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az értékes, szocialista tartalmú műveknek, részesítsük kritikában a vitatható alkotásokat és elvi engedményt nem téve, utasítsuk el a rosszat. A művészetek, a kultúra, a sajtó, a tv, a rádió munkásainak legrangosabb, soha háttérbe nem szorítható szerepe, hogy minél nagyobb számú közönséget neveljenek szocialista közéletiségre, fejlett ízlésre, emberi életmódra, igaz hazafiságra és internacionalizmusra. y A kormány azon lesz, hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szellemi javainkat gyarapító alkotó munkához. Azt is kötelességünknek tartjuk, hogy gondoskodjunk a művelődési ágazatra fordítható, beruházási, felújítási és a működési kiadásokra biztosított pénzforrások tervszerűbb és célszerűbb felhasználásának feltételeiről. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy az erre szánt összegből semmit ne engedjünk veszendőbe menni, s az anyagi eszközöket ezen a területen is rendeltetésüknek megfelelően, mind jobb hatásfokkal használjuk fel. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években úgyszólván teljessé tettük az állami, a gazdasági és a kulturális élet, valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most arra helyezzük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresszus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megoldásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a népképviseleti-önkormányzati szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figyelembe véve az államigazgatás iránt megnövekedett igényeket, a kormány szükségesnek tartja az igazgatási funkciók, a működé^, a szervezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, összehangolt és együttes fejlesztését. Az utóbbi években több intézkedést tettünk az állam- igazgatás javítására, szervezetének korszerűsítésére. Elismerést érdemelnek a tanácsok kezdeményezései és lépései, amelyek ugyancsak számottevően hozzájárultak az ügyintézés meggyorsításához és egyszerűsítéséhez. Bürokrácia nélkül munkálkodjanak hivatalaink Folytatni kívánjuk a munkát, aminek a célja, hogy a feladatokhoz jobban igazodó, a jelenleginél kisebb létszámú, de magasabban képzett és ennek megfelelően anyagilag is jobban dotált tisztviselői karral, célszerűbben . szervezett intézményi hálózattal, viszonylag kisebb költséggel oldjuk meg az irányítás és az igazgatás feladatait. El akarjuk érni, hogy hivatalaink és intézményeink — közvéleményünk jogos várakozását teljesítve - az ügymenet jobb megszervezésével, a felesleges láncszemek kiiktatásával a jelenleginél gyorsabban, bürokrácia nélkül, a közérdeket és az egyéni érdeket ösz- szeegyeztetve lássák el teendőiket, intézzék az állampolgárok ügyeit. A kormány a közelmúltban úgy döntött,' hogy mindezen tennivalókra középtávú tervet dolgoz ki, s ennek , megalapozásához igénybe veszi a tudomány segítségét. Kötelezettségeink közé soroljuk annak behqtó vizsgálatát, hogy milyen módon tá: maszkodfiatunk még közvetlenebbül a népképviseleti-önkormányzati és érdekvédelmi szervek munkájára. Tevékenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmutatásokra, tapasztalatokra, amelyekkel — alkotmányos jogaikkal élve — az országgyűlés, az országgyűlési bizottságok és a tanácsok segíthetik feladataink .megol(Folytatás a 4. oldalain) Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka
