Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-26 / 265. szám
A Dunántúli Tlgplö 1980. szeptember 26., péntek Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról) dását. Keressük annak formáit és eszközeit is, hogy a demokratikus intézmények révén miként lehet a jelenleginél egyszerűbb úton — a jogi eszközök bekapcsolása nélkül —feltárni és elhárítani a fejlődést gátló érdekütközéseket. A jövőben is nagy figyelmet kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetőségeket is —, hogy idejében és minél teljesebben megismerjük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott véleményét. Ugyanakkor magunk is élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy e fórumok segítségével tájékoztatást adjunk szándékainkról, döntéseink indokairól, ilyen módon kérve a társadalom támogatását a közös feladatok megoldásához. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kapnak a nemzetközi feladatok. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai feszültebb nemzetközi légkörben is biztosítsuk szocialista építőmunkánk legfőbb külső feltételét, a békét. Ennek szellemében és lehetőségeinkhez mérten a jövőben is tevékeny részt vállalunk az enyhülés eredményeinek megóvásáért, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a tartós béke védelméért kibontakozott világméretű küzdelemből. Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a béke, az enyhülés az egyetlen járható út a népek számára. De annak is tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetben minden békeszerető erő együttes fellépésére van szükség ahhoz, hogy le ne téríthessék az emberiséget erről az útról. A szocialista országok ereje, összeforrottsága ma a világbéke legfontosabb tényezője. Az imperializmus szélsőségesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összeforrottságot, s a fegyverkezési verseny szításával is fékezzék országainkban a békés építőmunkát. Az is természetes, hogy igyekeznek felnagyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fogyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi eseményei kapcsán is. Népünk aggodalommal figyel, te az események alakulását, s most azt kívánja, hogy a testvéri Lengyelországban a párt vezetésével mielőbb megtalálják a felügyülemlett problémák szocialista megoldását. Azon leszünk, hogy az országaink között szokásos segítőkészséggel és elsősorban a kétoldalú qazdasági kapcsolatok keretében vállalt kötelezettségek időben való lelkiismeretes teljesítésével mi is hozzájáruljunk a normalizálás folyamatához. Népünk akaratának megfelelően, alapvető nemzeti és nemzetközi érdekeinkből kiindulva tovább erősítjük testvéri szövetségünket és sokrétű együttműködésünket a hazánkat felszabadító Szovietun iával. Épben ma van a 35. évfordulója annak, hogy országaink között helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok. Az élet bebizonyította, hogy a Szovjetunióban olyan igaz barátra találtunk, amelynek önzetlen, internacionalista segítségére mindig, minden helyzetben számíthatunk. Saját ügyünket szolgálva és közös céljainknak megfelelően a jövőben is híven teljesítjük a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinket, tevékeny részt vállalunk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában. | •• •• I rr •• \ Kölcsönösen előnyős, erősödő kapcsolatokat Internacionalista elveinkhez híven szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a gyarmati sorból felszabadult országok küzdelmével, amelyet politikai függetlenségükért és gazdasági önál-- lóságuk kivívásáért folytatnak. Arra törekszünk, hogy a fejlődő országokkal gyors ütemben tovább növekedjenek a már ma is meglevő és kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolataink. A jövőben is készek vagyunk a fejlett tőkés országokhoz fűződő kapcsolataink kiegyensúlyozott fejlesztésére, a békés egymás mellett élés elve, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Az előrelépéshez azonban a mi szándékunk kevés. Az js fontos feltétel, hogy a tőkés országok — különösen a Közös Piac tagállamai — erőfeszítéseket tegyenek azoknak a korlátoknak a leépítésére, amelyek a gyorsabb előrehaladás útjába állnak. A történelmi jelentőségű helsinki záróokmányt aláíró országok jelenleg oz európai biztonság és együttműködés ügyének következő jelentős eseményére, a madridi találkozóra készülnek. Kormányunk nevében kijelenthetem, a magunk részéről mindent meg fogunk tenni azért, hogy a találkozó eredményes munkát végezhessen, hozzájáruljon a záróokmány ajánlásainak megvajósí- tásához, az enyhülés folytatásához, az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez. Az a véleményünk, hogy nincs sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése, o tényleges leszerelést szolgáló megállopodások kimunkálása és végrehajtása. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé legutóbbi, Varsóban tartott ülésén világos, reális és az egyenlő biztonság elvét maradéktalanul szem előtt tartó programot terjesztett elő. Nemzetközi tevékenységünkben alapvető feladatunknak tekintjük, hogy hathatósan síkraszálljunk e program megvalósulásért. üdvözöljük a Szovjetunió javaslatát, hogy haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások a közép-hatótávolságú rakétafegyverekről és ezzel egyidejűleg az előretolton állomósoztatott amerikai nukleáris fegyverekről. Ugyancsak üdvözöljük azokat a nagy horderejű és átfogó javaslatokat, amelyeket az ENSZ most folyó közgyűlésén Gromiko elvtárs terjesztett elő a feszültség enyhítésére, a leszerelésre és az államok közötti bizalom erősítésére. Támogatjuk az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását és azt, hogy erről már a madridi találkozón szülessen döntés. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az idén ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. A múlt, amire visszatekin. tettünk, küzdelmes, olykor nehéz, megpróbáltatásokkal terhes, de egészében véve mégis eredményekben gazdag szakasza történelmünknek. A 35 év alatt a szó valódi értelmében egy új, a népnek igazi hazát adó ország született az egykori úri Magyarország helyén. A fejlett szocialista társadalom építésében most nehéz és bonyolult feladatok állnak előttünk, de a múlt tanulsága szerint ezekkel is meg fogunk birkózni, mert az alapok, amire építve továbbhaladunk, szilárdak, s mert -népünk, taint az utóbbi közel negyedszázadban mindig, most is magáénak vallja és7 cselekvőén támogatja pártunk politikáját. Mi, akik népünk és pártunk bizalmából a kormányban dolgozunk, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a XII. kongresszus határozatainak szellemében magunk is becsülettel szolgáljuk e politika megvalósítását. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány munka- programját vitassa meg és fogadja el. Lázár György nagy tapssal fogadott expozéja után megkezdődött a kormányprogram fölötti vita, amelyben hozzászólt: Papp János (Veszprém 1. vk.), a Veszprém megyei Párt- bizottság első titkára, Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.) megyei tanácselnök (hozzászólását a 4. oldalon közöljük), Biró Imre (Budapest 37. vk.), római katolikus plébános, Herczeg Károly (Borsod, m. 11. vk.), a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Stadinder István ÍBn 6. vk.), a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Győré Sándor (Pest m. 9. vk.), Nics János (Fejér m. 8. vk.), a Dunai Vasmű üzemvezetője, Andriko Miklós (Szolnok m. 1. vk.), az MSZMP Szolnok meavei Bizottságának első titkára, Simon Ernőné (Somogy m. 11. vk.), az Újpesti Cérnagyár nagyatádi gyárának áruátnézője, Nagy Sándor (Somogy m. 1. vk.), a KISZ Központi Bizottságának titkára, Is- pánovits Márton (Bács m. 11. vk.), a Bács-Kiskun megyei MÉSZÖV elnöke, Pál József (Győr-Sopron m. 1. vk.), a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa, Bíró Miklós (Szabolcs m. 11. vk.), a MOM mátészalkai gyárának vezetője. Az országgyűlés ülése Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők pénteken folytatják tanácskozásukat. A tanácsok elkötelezetten szolgálják a közösség ügyét Horváth Lajos felszólalása Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának testületi vitája — amint mindig, úgy jelenleg is — jó és felhasználandó alkalom a Kormány és a lakosság véleményének kicserélésére. E párbeszédhez a kormány most is valós, az eredményeket híven tükröző, de a gondokat és teendőket sem kendőző beszámolót, illetve munkaprogramot tierjesztett elő. A mi dolgunk az, hogy a vitában igyekezzünk jól visszaadni a közösség erről szóló véleményét. Úgy gondolom, hogy a kormány munkájának minősítését a legfőbb kérdés megválaszolásával kell kezdeni: azzal, hogy milyen a kormányzati munka társadalmi elismerése és társadalmi támogatása. Ennek a kormánynak eleddig főként a dolgok neheze és a vállalás felelőssége jutott. Állandóan viaskodnia kellett a világgazdaság háborgó hatásaival, miközben belül is emelt mércéhez mértük munkáját. Ahhoz a mércéhez, melyet a 70- es évek elején elért legyorsabb és legkiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés, a legnagyobb fogyasztás és életszínvonal, valamint a legjobb áruellátás jellemzett. Nos, mindezekhez viszonyítva is a kormány, a megnehezült feltételek ellenére, derekasan állta a próbát. Ezzel azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a társadalom, melyben élünk és alkotunk, igenis elismeri a kormány törekvéseit és támogatja azokat. Miért kerül e megfogalmazásba az „igenis" szócska? Azért, mert nálunk újabban az indokoltnál több a panaszos hang és az eredmények fitymá- lása. Szerintem a valóság megszépítése nélkül is van mivel büszkélkednünk és eredményeink méltatása sem szégyellni való dolog. Szóval, én tisztelettel és elismeréssel adózom a kormány igyekvésének. Hasonló véleményt éreztem ki a különböző információs jelentésekből is. Igaz viszont ezekből olyat is kiolvastam hogy a kormányon belüli - bizony eléggé gyakori — személyi változások indítékairól szívesen hallanának több és alaposabb tájékoztatást. Talán ennek hiányára vezethető vissza, hogy időközönként a legvadabb személyi elképzelések kelnek szárnyra és néha bizony szinte országos méretű pusmogás folyik ezekről. Gondolom nem jelent erényrontást, ha itt is szóba hozzuk, hogy o kormányzati politika egyes részeit éri bírálat is. Elég ha csak az Élet és Irodalom hetilapban folyó vitára utalok, melyben a kormány szemére vetik azt, hogy „láthatóan és elsődlegesen gazdasági céljai vannak]”, hogy „kettős hatalom” van, vagyis hát a központi és az egyéni akarat elszakad egymástól. Mások szerint a hatalomban van - lent és fent — egyfajta kettősség. Miért említem én ezt a vitát, noha az idézett megállapításokkal nem is értek egyet? Azért, mert szerintem maga a szabad vita is nyílt politikánk és a kormány iránti bizalom megnyilatkozása, hiszen a vi- tázók bíznak és bízhatnak abban, hogy az ügy érdekében elhangzó merész szóért legfeljebb bátor válasz jár — hozzáteszem, hogy azért ebben még nem jeleskedünk! — és hogy a jobbításért elhangzó szó cselekvést kiváltó kormányzati és társadalmi visszhangra ta*- lál. A most folyó tanácsi középtávú tervkészítő munka arra utal, hogy a döntést hozó testületi szerveknek és testületeknek majdan a terv elfogadásakor idő és kompetencia hiánynyal kell küszködniök. A tanácsi tervező munkát nálunk mindenesetre ugyancsak visszafog, ja, hogy még nincs új országos településfejlesztési koncepció, hogy váratott magára a mecseki szénbányászat fejlesztésének eldöntése, hogy csak munkát fogó megkéséssel ismerhettük meg a bányászla- kás-építés lehetőségeit. Hiszem, hogy ezek csak átmeneti problémákat jeleznek, örömmel olvastam a programból, hogy a kormány — mint a legfőbb végrehajtó hatalom és mint az állami adminisztráció vezető szerve, — fontos feladatának tekinti az irányító tevékenység ösz- szehangolását, további javítását és a szocialista demokrácia gazdagítását. Közös dolgunk mindezt elősegíteni. Tisztelt Országgyűlés! Számtalan belső és külső tapasztalatunk bizonyítja azt, hogy a lakosság közérzetét az ellátás alapvetően befolyásolja. Azt is észrevehettük, hogy az utóbbi időben — kiváltképpen mióta gazdasági nehézségeink növekedtek - az emberek kritikusabban ítélik meg környezetük dolgait. Egy népi ellenőrzési felmérésben olvastam, hogy az elmúlt években a lakosság bejelentéseinek és panaszainak legalább egynegyede az áruellátás és szolgáltatás hiányos, ságaival foglalkozott. Az élet- színvonal növekedésének várható mérséklődése bizonyára még csak fokozni fogja a lakosság ellátással szembeni érzékenységét. És erre fel kell készülnünk. Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jól summázza az ellátás ismérveit, ezért — az ismétlést kerülendő — én inkább azt em(Munkatársunk telelonjelen- tése.) ^ A képviselők mellett számos meghívott, köztük a diplomáciai élet vezetői, tagjai is élénk érdeklődéssel tekintettek az ország- gyűlés tegnap kezdődött tanácskozása elé. Érthető a várakozás, hiszen nem kisebb jelentőségű téma került napirendre, mint a kormány munka- programja. Pontban 11 órakor megkezdődött a tanácskozás. Lázár György, a Minisztertanács elnöke terjesztette elő a kormány programját, melynek lényege és rendeltetése a XII. pártkongresszus határozatában, illetve a Népfront választási felhívásában megfogalmazott célok szolgálata, elérése. A fő törekvés pedig: igényes követelmények, előrelátó é^ megalapozott döntések, következetes és határozott végrehajtás, ésszerű ügyintézés, az Igényes követelmények, megalapozott döntések államigazgatási munka korszerűsítése és egyszerűsítése. A kormány'elnökének beszédét követő szünetben több baranyai képviselőt kértünk arra, mondják el néhány mondatban, miként vélekednek a programról, mi az, amit kiemelten fontosnak tartanak. Mérei Emil: — Egyértelmű, hogy csak hatékonyabb munkával léphetünk előre. Ez a megállapítás szűkebb _ hazámra, a Mecseki Szénbányákra is vonatkozik. A Liasz-program, amit a Minisztertanács is jóváhagyott, nemcsak a vállalatnak; hanem Komlónak is nagy feladatot jelent. Meggyőződésem, hogy a Szénbányák dolgozói képesek e feladatot megfelelő segítséggel végrehajtani. A város pedig a felépítendő lakások fogadására — ha nem is az ütemes teljesítésre — de felkészült. , Deutsch Erzsébet: - A kormány előterjesztése igen kritikus, őszinte hangvételű. A célok, melyekről hallottunk, a biztonságos, kiegyensúlyozott előrehaladást jelentik számunkra. Nélkülözhetetlen, hogy a kormány céljait értse, és elérésüket támogassa minden dolgozó. Gázsity Milutinné: — A legrokonszenvesebb törekvés számomra, hogy a kisközségek lakóit megtartsuk, örömmel hallottam, hogy a kormány a jövőben több erőt kíván fordítani a kisebb városok, a községek alapfokú ellátásának fejlesztésére. , Kasó József:'— Jelentősnek tartom, hogy a mezőgazdaság fejlődése népgazdasági igény. Ez egyben azt is jelenti, hogy fejlesztésének támogatása ennek az igénynek a feltétele. A háztáji és a kisegítő gazdaságok számára perspektivikus fejlődést jelent a kormánynak az az álláspontja, hogy fontos érdek a fentiek több oldalról való támogatása és minél teljesebb kihasználása. Dohoczky Antal: — Nagyon tetszett, hogy a program reális helyzetből indul ki, emberközpontú, és bízik a dolgozók tenniakarásában. Ugyancsak örömmel tapasztaltam: a kormány a szakszervezetekkel szorosan együttműködve kívánja a célokat megvalósítani. Török Éva líteném, hogy hol látok teendőket. A lakosság árufogyasztásának nagy részét még ma is az élelmiszerek teszik ki. „Az él soká, aki jól él”, tartja nálunk a közmondás, és aki ismeri a magyar ember még hosszú ideig maradó fogyasztói szokásait, az tudja, hogy ez a közmondás aligha túloz. Jut-e a fogyasztó asztalára elégséges mennyiségű és választékú élelmiszer? Igen, noha néhány idénycikkből időnként indokolatlan ellátási vesződségek is keletkeznek. Ezeket néha szervezési botlások okozzák, előfordulhat — mint a hal esetében is —, hogy kiviteli kötelezettségeink okoznak átmeneti nehézségeket, de tartós feszültségeket mégis inkább a termelők és a felvásárló kereskedelem közti őskori kapcsolati visszásságok váltanak ki. Régóta kísért az a gond, hogy túl magas a zöldségfélék felvásárlói és fogyasztói ára közti rés, meg túl hosszú az áru útja , is. Mindez alig serkenti a termelőt és közben restségre készteti a kereskedőt is. Márcsak a kistermelés, no meg az ellátás jövőbeni biztonsága miatt is változtatni kelL ezeken. Szembe kell nézni azzal is, hogy az ellátás folyamatossága érdekében nemcsak a helyi kezdeményezésekre, felelősségre, ' hanem a megyei akarat talán „rámenősebb” érvényesítésére is szükség van. A munkaprogram kiemeli, hogy- a kormány az áruellátás és -szolgáltatás színvonalát tartani, sőt javítani akarja. Ez dicséretes törekvés, mégis alighanem érdemes lenne még jobban hangsúlyozni, hogy első helyre tesszük ugyan a gondjainkat enyhítő kivitel növelését, de ugyanakkor ezzel egyenrangú célnak tartjuk a lakosság kiegyensúlyozott ellátását is. A lakosság pénzének kb. egyötödét költi fogyasztói szolgáltatásokra. Sajnos a szolgáltatások megítélése - fejlődésük ellenére — eléggé kedvezőtlen. Úgy vélem, gyorsabban kell itt továbblépnünk, új és rugalmasabb szervezeti formákat kialakítanunk, jobb érdekeltséget teremtenünk elsősorban azoknál, akik valóban a szolgáltatással foglalkoznak és elő kell segítenünk a szolgáltató szervezetek hatásosabb együttműködését is. Jóleső érzéssel olvastam azt a kormányhatározatot, amely ezéket kívánja elérni. » A tanácsi munka három évtizedes változásának fő iránya éppen abban mérhető le, hogy mind nagyobb szerepet kap ebben a lakosság ellátásának és szolgálatának szervezése és hátrébb szorul a régi értelemben vett ügyek intézése. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a tanácsok egyre nagyobb részt kapnak és vállalnak az állami feladatok megvalósításában. Úgy ment el tehát 30 esztendejük, hogy olykor több sikerrel máskor gyengébben, de mindig elkötelezetten szolgálták a közösség ügyét. Hadd mondom el, hogy a tanácsi szervek nemcsak tartoznak, de készek is a kormányzati politika végrehajtásán továbbra is tevékenyen munkálkodni, s a kormány előrevivő törekvéseit saját házuk táján is érvényesíteni. A kormány programját elfogadom.
