Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-26 / 265. szám
Dunántúlt napló 1980. szeptember 26., péntek Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldaljói) is eredményes gyakorlatot — közös elhatározással —f úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még inkább betöltse hivatását. A szakszervezetekkel való" együttműködés a kormány számára nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen is, mert egyfajta formája munkánk társadalmi kontrolljának, hozzájárul döntéseink jobb megalapozásához, s megkönnyíti azok elfogadtatását és végrehajtását. A szocialista demokrácia fejlesztésében elért figyelmet érdemlő eredményeinkről, s az e téren meglévő lehetőségek jobb kihasználásának szándékáról szólva arról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatár- sáik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolgató vezetési stílus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítéljük, mert ellentétes politikai rendszerünk, kel, s mert éppen a legfontosabbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyengíti áz intézkedések értelmét belátó cselekvés készségét. Sokszor elmondottuk, most megismétlem: a kollektíva véleményének meghallqatása, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden vezető elemi kötelessége, A szocialista demokrácia további fejlesztésével együtt — nem annak ellentéteként, hanem szerves tartozékaként — növelni szükséges az egyének és a1 kollektívák felelősségét a feladatok végrehajtásában, és következetesebben számon kell kérnünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rendszerünk fonákságai, vagy éppenséggel jogszabályaink hézagai miatt esetenként túlságosan enyhe, olykor el is marad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de megengedhetetlen, ha vezetőposztok, felelős munkakörök betöltőiről varf’szó. A kormány munkaprogramjába vette, hogy egyértelműbb — a törvényesség követelményeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesíthető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető minden formájának fokozatos visszaszorítására. Társadalmunk becsületes és jóérzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se maradjanak közömbösek a hibákkal, a mulosztásokkal, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvételükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat. A kormány nevében megígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasszunk, a döntéseket demokratikusan és szakszerűen készítsük elő, növeljük az ügyekért viselt személyes felelősséget. Fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden megelőzőnél hurnánusabb és méltóbb keretet biztosítson oz emberi élet számára. Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtéséhez az út közvetve vagy közvetlenül az anyagi javak termelésén keresztül vezet. A szocialistái társadalomban is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jövedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anya- gaiakban, de szellemiekben is teljesebbé és gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra. önök előtt, tisztelt képviselő- társak, s az érdeklődő közvélemény előtt is jól ismert az a világgazdaságban végbemenő változás — vagy ahogyan egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakváltás —. amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak' teljesíteni. Más szóval, o mi gazdaságunkban is gyökéres változásra van szükség. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. TöbbeJc-'KÖzött — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E kövér telményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyo- matékot adott a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, amelv hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára. Nem a felisme- lések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is. alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasóqi eszközrendszerét, de annak is, hoqy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a vi- láqgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki -_ a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható, de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. Mint más alkalopimgf már elmondottam, m9«t is megismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük, újraértékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978 decemberi ülésén végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen —, de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg már elfogadható szintre — csökkentették a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a köz- gazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Az egyensúly helyreállítását elősegítő intézkedések Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vissza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a köz- gazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhőtom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára köny- nyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, dé gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem sza- Bad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, pártós társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül, munkájukat az új követelményekhez igazífották. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat — jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határo- zottobbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány szoros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütemsze. rűen haladnak. Ebből kiindulva az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt országgyűlés elé terjesztjük. Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a nép- gazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem köny- nyen elérhető célok. Fokozzuk gazdaságunk értékalkotó képességét Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak mégcsak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előtünk álló feladat. A számításba vehető energia, és nyersanyagforrások mennyiségileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár ezt több oknál fogva nehéz előrelátni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk ér. tékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha, éppen ezt: az ér- tékálkotó folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani. A következő évekre tervezhe. tő mérsékelt növekedés nem távlati, cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egyhelyben topogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség1 javítást! mago is fejlődés és nem kisebb feladat — az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy mennyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Tisztelt Képviselőtársaim! Céljaink elérésében, törekvéseink valóraváltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha1 azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő köz- gazdasági szabályozórendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-, vállalkozókedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidez jűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. A tapasztalatok szerint oz érdekeltséqi viszonyok megfelelő alakítása mellett figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormány munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncélúsá- got, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását . kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. Á trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes' vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljesítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Ösztönözzük a kis- és közép- vállalatok alakítását Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben - ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni* akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- és középvállalatok alakítását c -, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az ún. háttéripar szerepét is betöltik.. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemben nagyobb teret Szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáknak. A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körülményeket teremtsünk, amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el - úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja a számítását. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében. Tisztelt Országgyűlés! A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Másképben kifejezve, úgy látjuk, az öféves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az (Folytatás a 3. oldalon)
