Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-08 / 217. szám

1980. augusztus 8., péntek

Dunantult napló

3

KOIIIZULTaCIÖ

Moralizálás vagy cselekvés?

(i.)

A

ligha akad valaki, aki — ha a fenti kérdést válasz elé állítja — a moralizálásra szavazna. De túl a moralizálás gyanitottan pejorativ hangulatán, azért moralizálunk, hogy cselekvésre ösztönözzünk. A szubjektív szándékot azonban keresztezi a várt eredmény elmaradása. A világ kettészakad arra, ami van, s arra, aminek lennie kellene. S ebben a nem várt eredményben a moralizáló, a »jót” számonkérö maga is óhatatlanul cselekvésnélküliség állapotában találja magát A cselekvés — és vele a tényleges erkölcs — világa ugyanis a valóság és sohasem a vágyak és szándékok eszményi birodalma. Két kérdéssel is érdemes tehát szembenéznünk közelebbről: 1. Mi a moralizálás? 2. Mi a moralizálás és a cselekvés egymáshoz való viszonya?

A moralizálás természetes ki. sérőjelensége minden olyan társadalmi szituációnak, amelyben a korábbi feltételek fokról fok. ra, vagy éppen hirtelen és kedvezőtlenül megváltoznak, s a társadalom az alkalmazkodás és o teljesítmény megújításának, az „innovációnak" kényszerével kerül szembe. Ilyenkor az eddigi erőfeszítés, a társadalmi össz- tevékenység létező mechanizmusa nem hozza többé mogá- val a korábban megszokott eredményt. Ezért a fejlődési irányok megkérdőjeleződnek, a hosszabb idő alatt kikristályosodott érdekösszefüggések bürokratikusnak bizonyulnak, az élet- és magatartásformák pedig csökkenő materiális háttérrel küszködnek. A szokások, a konvenciók a mindennapi „életfilozófiák" többé már nem hozhatók szinkronba a gyülemlő nehézségekkel. Az egyének rö- videbb-hosszabb távra szóló magánterveit keresztezi a feltételek rosszabbodása; a gyarapodás lelassul, a mobilitás újabb és újabb feltételekhez kö. tődik, várakozás és teljesülés elszakad egymástól.

Ilyenkor az egyetértés semlegességét nemegyszer felváltják a többnyire számonkérö kérdések zsörtölődései: a közélet érthetően felbolydul. Ám, a kérdések arról is árulkodnak, hogy a társadalom egyénei számára a valóság nyelvi-fogalmi értelmezése a korábbi állapot valóságának, mégpedig elfogadott valóságának közgondolkodását tükrözi. S ez természetes is. A nyelvi formák és szimbólumok mindig a kiformálódott társadalmi érdekeltségek összefüggésében kapják meg konkrét történelmi, politikai-ideológiai rendszerjellegüket, s áll össze bennük a valóság értelmes egésszé. A változó társadalmi helyzet azonban kideríti: a gon. dől kodásban nem egyszerűen a valóság tükröződik, hanem egy cselekvési móddal összekapcsolt, történelmileg lehatárolható valóság, amely csak azért azonosulhat a valósággal, mert a cselekvés számára hosszabb időre racionális működési teret biztosit. A társadalmi tudat akkor kerül önmagával mint problémával szembe amikor kiderül, hogy a valóság és az ő valósága többé nem ugyanaz; az. az: a valóság ellenáll a szubjektív szándékoknak és akaratnak.

Az így kibontakozó ellentmondásra kétféle válaszreakció születhet. A társadalom egyénei és intézményei kitarthatnak o valóságfelfogás kialakult formái és tartalmai mellett, s ennek mércéit és elvárásait helyezhetik szembe a tényleges objektív helyzettel, amely ilyenkor mindig csak „véletlennek”, a megszokottól és normálistól valamilyen — nemegyszer szubjektív — okból ideiglenesen eltérőnek értelmeződik. A másik lehetséges reakció lényegében, hogy a társadalmi tudat szubjektumai felismerik tudásuk elégtelenné (inadekváttá) válását és megkísérlik pontosítani azt, ismét ráhangolódva a valóságra.

Ha az első megközelítés kerül előtérbe, akkor fellép a mo. ralizálps társadalmi kísérő jelensége: az elvárások és teljesülések növekvő ellentmondásainak hatására a társadalom különböző szintjén követelések, ként és „kellésenként” fogalmaznák meg különböző elvárásokat. A valóságot kísérlik meg elképzeléseikhez, kialakult látásmódjukhoz igazítani, ahelyett, hogy az utóbbit korrigálnák a valóság bonyolultabbnak bizonyuló tartalmai alapján. S mivel az előbbi utat követik, a társadalmi egyének két csoport, ra oszlanak: az egyik oldalon vannak a számonkérők és követelők, a; másik oldalon azok, akiknek cselekedni kellene. Csakhogy, mivel az alapállás eleve szubjektív, az egész felosztás relativizálódik: mindenkire érvényes, hogy hol számon- kérő, hol cselekvőnek kinevezett. Mire valakit is cselekvőként tettenérhetnénk, átalakul számonkérővé, mire pedig számon kérő-voltát kérdőjeleznénk meg, már a cselekvő jelmezét ölti magára. Létrejön a cselekvések üresjárata: mert a munkálkodás nem a társadalom valóságos tartalmaihoz és ellent, mondásaihoz kötődik, hanem a vélt és gondolt problémák kiüresedett látszatain alapul. S mert a látszatcselekvéseknek

nincs foganatja, minél aktívabb ez a látszatcselekvés, annál na. gyobb az eredménytelenséggel szembeni követelődzés is.

A moralizáló társadalom előtt azonban egyszer bezárul a kör, mégpedig akkor, amikor felsejlik benne, hogy végül is önmagával és az önmaga által teremtett látszatvilág összefüggé. seivel áll szemben. Amikor rájön arra, hogy tulajdonképpen ő a nagy nem-cselekvő.

A társadalmi cselekvés ugyan, is csak a valóság tényleges és nem pedig vélt tartalmain bontakozhat ki.

Hülvely István

Hálózatkarbantartás

feszültség

alatt

Kiképzés Szigetváron

Feszültség alatti hálózatkarbantartást vezetnek be az áramszolgáltató vállalatok - jelentették be szerdán Székesfehérváron, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület vándorgyűlésén. Az új módszer lényege, hogy a szerelést áramszünet nélkül, különlegesen szigetelt szerszámokkal, illetve 100 kilovolt feszültségnek ellenálló szigetelő rudakkal végzik.

Az első szerelési kiképző központot Szigetváron szervezte meg a Magyar Villamos Művek. A feszültség alatti karbantartást eddig Baranya és Fejér megyében honosították meg. A vándorgyűlés első napján az ÉDÁSZ szerelői Sárkeresztesen szakmai bemutatón ismertették az új eljárást.

Újító nők a vasútnál

Több

mint munka- szeretet

Hz okos dolgok könnyítik a munkát

Egyéni ötletek és kollektiv érdekek

Pap Gábomé

Női szabó az eredeti szakmája. öt évvel ezelőtt - munkahelyváltoztatás miatt költöztek Pécsre Budapestről. Pop Gáborné a vasútnál keresett állást. A pécsi vasútállomás anyaggazdálkodójo.

Több millió forint értékű berendezés, eszköz felelőse. A targoncáktól kezdve a szobákat díszítő képekig minden hozzá tartozik.

— Azt hiszem szerencsém, hogy a munkámat szeretem — mondja. — Szerintem ez a szeretet ami hajtja: az embert, ami arra ösztönzi, hogy jó gaz. dója legyen annak, amit rábíztak.

Papné azon sem rest törni o fejét, hogy mit lehetne holnap jobban csinálni, mint ma. Újít. Igaz, az újító titulust elhárítja, mondván, hogy ő csak ötleteket od, ésszerűsít. Sok bosszúságot, s hosszú távon nem elhanyagolandó veszteséget okozott nekik, hogy ha a targoncával fékezni kellett, kilötyögött vagy kiborult az olaj a tárolóedényekből. Papné egy rekeszes kármentesítő tölat jo- vcsolt megoldásként. A rekeszekbe állított tartályok nehezebben dőlnek, ám ha mégis, alattuk a tál, amiről visszakapják a kiömlött olajat... Egy másik ötlete, hogy gumibélyegzőt csináltatott az ót- menesztőhelyek dolgozóinak, akiknek minden egyes teherkocsira rá kellett írniuk, hogy melyik iparvágányra mennek. Amit még az ötletek sorába sem sorol, csak éppen „nem tudta elnézni”, hogy a vasúti sínre tehető megálljt jelző táb. Iák egymásra dobálva hevertek egy sarakban. Készíttetett tartó- állványt, azóta a táblák glé- dában állnak . . .

Papné mégsem csak az igyekezetéből, szorgalmából akar megélni a vasútnál. Egy évet már elvégzett a vasútitiszt- képzőből. Levelezőn tanul, háPraksch Lászlóné

Válaszolt az illetékes

Lapunk június 6-i számában „Füstölgő autóbuszok” címmel cikk jelent meg, mely a Volán 12-es számú Vállalat autóbuszainak beszabályozatlanságát, az„ általuk okozott nagyfokú légszennyeződést kifogásolta. Cikkünkre a közelmúltban érkezett válasz az illetékestől, a KPM Autóközlekedési Főosztályának vezetőjétől, dr. Tőzsér Istvántól. A válaszból az alábbiakat szeretnénk közzé tenni.

A cikk kapcsán az Autófelügyelet légszennyezési szempontból megvizsgálta a 12. sz. Volán Vállalat pécsi telephelyi autóbuszainak gázemisszióját, s azon alkatrészekkel való ellátottságát, amelyek az üzemanyagellátó rendszer beállításához szükségesek. Egyidejűleg tájékozódtak az új füstölésmérő műszer, a DFM—II gyártásának előkészítéséről és az

Füstölgő autóbuszok

Törekvések, eredmények és gondok

1980. évi szállítás lehetőségeiről is, mivel a régi DFM—I típusú műszerek elhasználódtak és alkatrészellátásuk megoldatlan.

„A széles körű vizsgálat és felmérés alapján közlöm — olvasható a levélben —, hogy a Volán Tröszt és vállalatai az energiagazdálkodás és környezetvédelem kérdéseit évek óta kiemelten kezelik. Ennek eredményeként 1974—1980 között a szállítási teljesítmény egységére jutó energiafelhasználás olyan mértékben csökkent, hogy az 1980. évi szállítási feladatok ellátásánál 64 000 tonna megtakarítás mutatható ki az említett bázishoz viszonyítva, melynek az értéke kb. 620 millió forint. Az energiafogyasztás javítása és a füstemisszió csökkentése érdekében a tröszt vállalatainál, így a 12. sz. Volán

Vállalatnál is, a következő intézkedéseket tették:

Széles körben elterjesztették és alkalmazásba vették a korszerű diagnosztikai karbantartási módszert, a rendszeres műszeres fogyasztás-ellenőrzés az állomány 80 százalékánál biztosított (a 12. sz. vállalatnál az autóbuszokat 10 000 kilométerenként rendszeresen ellenőrzik).

A gépkocsik, így az autóbuszok üzemanyag-ellátó rendszereinél is a javítás és a karbantartás technológiai ellátottsága 100 százalékos. A járműállomány döntő többsége a hatóság által is ellenőrzött, zárt technológiás karbantartási rendszerben kerül üzemeltetésre.

Az energiafogyasztást, és a füstemissziót befolyásoló gépjárművezetés technikai színvonalának növelésére a korábban t elkészített és az OMFB által díjazott értékelemző munka alapján elrendelésre és alkalmazásra került az energir:ika- rékos vezetéstechnika elméleti és gyakorlati oktatása. Az új ösztönzési rendszeren dolgozunk. A Volán vállalatok, így a 12. sz. Volán Vállalat, is jelentős eredményeket ér el rendszeresen a gépjárművezetők között meghirdetett energiatakarékossági verseny kereteiben.

Az Autófelügyelet által elvégzett vizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy a 12. sz. Volán Vállalat nem rendelkezik rosszabb feltételekkel, adottságokkal, mint a többi hasonló profilú vállalat, s az autóbuszok füstölésének csökkentése érdekében a lehetőségeken belül igyekszik mindent elkövetni. Sok esetben azonban az eredményességet a vállalat hatáskörén túlnyúló tényezők is befolyásolják és korlátok közé szorítják. Ezek között kell megemlíteni, hogy a pécsi helyi közlekedésben részt vevő járműállomány korszerűsítése érdekében tervezett, legrégebben üzemeltetett Ikarus 180 típusú autóbuszok cseréje elhúzódott és csak a cikk megjelenését követően, 1980. június hó 11-én bonyolódott le (15 darab helyett 18 új csuklós autóbuszt kapott).

Azt is meg kell említeni, hogy 1979-ben és 1980. I. félévében a Magyar Vagon- és Gépgyár belső problémái következtében (tömeges hajtókar-szakadás miatti garanciális problémák) a Rába MAN motorokra vállalt cserefelújítási kötelezettségét nem teljesítette.

Egyes esetekben a közlekedési vállalatok üzemanyagtakarékossági, környezetvédelmi törekvéseit gátolja az üzemanyagellátó-rendszer beállításához, beszabályozásához szükséges alkatrészek hiánya is. A hiányok kiküszöbölésére felszólítottuk az érdekelt kereskedelmi szerveket."

romhetenként egy napot Budapesten tölt. S hogy miként értékelik Papné munkáját a pécsi állomáson, azt jól példázza, hogy már tavaly — négyéves ittlét után — Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.

Praksch Lászlónéról már hallottam. A Mártírok úti vasutas ifjúsági klub vezetője, Katus János emlegette, mondván: az, hogy ebből a légópincéből klubot csináltunk, jórészt Prakschné segítőkészségén múlott. Ö a Pécsi Vasútigozgató- ság Épület- és Hídfenntartó Főnöksége l-es számú építés- vezetőségének vezetője. Édesapja - aki kőműves volt — ősz. tönözte tanulásra. Székesfehérváron végezte az út- és vasútépítő technikumot, pályamester lett. Pápán, majd Veszprémben dolgozott. A férjével való megismerkedés után került Pécsre, húsz évvel ezelőtt. Itt is pályamesterként kezdte, majd több beosztást megjárva, öt évvel ezelőtt nevezték ki építésvezetőnek. A jobbra törekvés neki is életeleme.

— Lehet, hogy furcsán hang. zik, de engem az érdekelt legkevésbé, hogy a csapatunkból kinek a neve alatt fut egy javaslat, újítás, ki kapja érte a pénzt - mondia. - Az a lényeg, hogy találjuk ki az okos dolgot, csináljuk meg, mert a munkánkat könnyíti.

Az ötletei egy részét ma is megosztja, mint mondja két meggondolásból. Egyrészt, hogy minél többen érezhessék az alkotás sikerélményét, másrészt, hogy azok készítsék el, akik dolgozni fognak vele. Akkor lesz az tökéletes.

Ha k issé nehezen is, végül rááll, hogy a saját újításairól is beszéljen. Új munkakörének első évében, Haraszti Pál kollégájával együtt kidolgozták az Épület- és Hídfenntartó Főnökségre vonatkozóan a teljesítménybérezés rendszerét, amit egy év múlva országosan is bevezettek. Azóta már ott tartanak, hogy eqy-egy munkát is teljesítménybérben számolnak el. Prakschné nevéhez fűződik, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósé, gánál ózzál a Resolit nevű anyaggal szigetelik a vizes lakásokat, amit eddig többnyire csak aknák, medencék szigetelésére használtak,

— A legutóbbi ötletemet viszont elvetették. Ezt már csak azért sem akarom elhallgatni, mert ettől függetlenül bevezettük. Arról van szó, hogy az időszakos munkavédelmi oktatásokon kívül egy-egy munka elkezdése előtt külön balesetvédelmi oktatást tartok és kiadom a védőfelszereléseket. A dolgozók aláírással igazolják, hogy ez megtörtént. Nem tagadom, védelmet keresek az aláírásukkal, hiszen volt egy-két olyan balesetünk, amiért egyszemély- ben engem vontak felelősségre. A másik ok amiért csináljuk, hogy valóban használják a felszerelést, a védőeszközöket és figyelienek maqukra, egymásra a balesetek elkerülése érdekében. Egy hónap óta gyakorlat ez a módszer és én úgy látom, hogy azóta sokkal feqyelmezet. tebbek, körültekintőbbek.

Török Éva