Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-11 / 220. szám

A vasárnap krónikája A felmelegedés Boranyá­ban is megkezdődött, bár a tegnap Pécsett mért 26 fok elmaradt az augusztus 5-i nyári csúcstól, a 32 fok­tól. Az idő a kirándulók­nak és a fürdőzőknek külö­nösen kedvezett. A Mecsekre a Volán 21 „többlet-járatot" indított, . míg Horkányba, Abaliget- re, Siklósra és Orfűre a tervezettnél nyolccal több indult el. A balatoni vas­útvonalak erős forgalmat bonyolítottak le, különösen sokan utaztak Siófokra, Szemesre, Lellére, Fonyód­ra. A személykocsi-forga­lom rendkívül nagy volt Hévíz és Zalakaros irányá­ban, valamint délután öt órától Fonyód és Siófok között. A harkányi fürdőbe a külföldiek közül legtöbben Lengyelországból és Cseh­szlovákiából érkeztek. A vízben legalább 15 ezren i- hűsöltek, ami még nem jelentett csúcsforgalmat. A zalakarosi gyógyfürdőben viszont tízezren fordultak meg, főként osztrákok, ju- goszlávok és hollandok. A legnagyobb népszerűség­nek a 32 fokos és a sport­medence örvendezett. Teg­nap felavatták a gyermek- medencét, mely azonnal megtelt. A dombóvári Gunaras nyári gyógyfürdőben az avatás óta eltelt időszak százezredik vendégét kö­szöntötték egy ajándékko­sárral. Az utóbbi időben főként nyugatnémetek utaz­nak ide A csokonyavison- tai fürdő a pécsiek kedven­ce, amit nemcsak a tegnapi látogatottság igazol. Itt megszűnt a veszélyes víz­hozamcsökkenés, mivel bú­várszivattyúkat helyeztek üzembe, de hamarosan el­készül az új kút is. A ta­mási termálfürdőbe legin­kábba Balaton-parton nya­ralók ruccannak át, vasár­nap 4 ezren pihentek az ülőpados medencében. A mohácsiak úi, felkapott termálvizes fürdőhelye Ba­racska környékén, Dávod— Püspökpusztán található, alig 25 kilométerre Mohács­tól. A dunai réven keresz­tül több mint kétezer em­ber igyekezett erre a helyre. A melegben elcsendesül­tek a szállodák. A kaposvári Dorottya kihasználtsága 70 százalékos volt, spanyol, olasz és francia vendégek foglalták le a szobákat. A szekszárdi Gemencben csak 20 szoba maradt üres. Az olasz és az osztrák vendé­gek feltűnően sok libamá­jat és keszeget fogyasztot­tak. A pécsi Mecsek cuk­rászdában négy mázsa fa­gyit vásároltak, ez mint­egy háromezer ember adagja.- Cs. J. ­M ost már tudom, mi vitt a pécsi újmecsekaljai kiserdőbe. Valamiféle nosztalgia, valaminek a keresé­se. Emlékszem, amikor a fia­mat még kocsiban toltam — egek, már két évtizede! —, ak­kor voltak ott zsengék a fák, a bokrok. El-eljárogattunk oda vasárnap délelőttönként, hiszen amikor a házak között még tombolva izzott a napsütés, itt, a kiserdőben már árnyékot lel­hettünk. De sokan is keresték ott akkoriban a pihenést. . . Volt, aki egyszerűen csak na­pozni akart, más — mint jó­magam —, a gyermekét leve­gőztette, ismét más a csendes egyedüllétet kereste . . . Szép volt ez a kiserdő és óriási le­hetőségeket hordott magában. Tegnap délelőtt kiábrándul­tán jártam végig és megköny­Berzencej új közúti határátkelőhely épül PéSs: Országos vasas természetbarát-találkozó Gyors tempóban halad az új berzencei közúti határátkelő- hely építése. Hazánk délnyugati részén, Barcs és Letenye közötti csaknem 100 kilométeres határ- szakaszon eddig csak a gyéké- nyesi vasúti határátkelőhely mű­ködött, indokolt volt hát Ber- zence és a jugoszláviai Gola község között újabb kaput nyitni. A munkálatok lebonyolítója a Baranya megyei Beruházási Vállalat, az épület alapozását és a közműveket a Dél-dunán­túli Víz- és Közműépítő Vállalat végzi, míg a 670 méteres, mind­két oldalon előtetővel felszerelt hivatali épületet jugoszlávok Az elmúlt héten rendezte meg Baján a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége a IV. délszláv nyári néprajzi és helytörténeti gyüj- tőtáborát. Az ország délszlávok által lakott területein élő és dolgozó pedagógusok, népraj­zosok és helytörténet-kutatók egy héten át kutatták a kör­nyék délszlávok lakta községei­nek hagyományait, gyűjtötték Baja, Gara, Katymár, Vaskút, Bácsalmás, Mátételke, Dusnok, Bátya, Felsőszentiván és Bács- bokod néprajzi emlékeit. A dr. Horváth Iván muzeológus irányításával működött tábor résztvevői előadásokat hallhat­tak a néprajzi gyűjtőmunkák szervezéséről, a helyi krónika­írások jelentőségéről, Baja és környékén élő bunyevácok nép­szokásairól és a munkásmoz­galmi hagyományok gyűjtésé­ről. A tábor résztvevői által gyűjtött anyagot a Baja-Szent­nyebbültem, amikor a közleke­dési parkot megkerülve a házak között hazafelé siethettem. Sok évvel ezelőtt már sejtet­tem, hogy a kiserdő ígérete szertefoszlik. Akkor, amikor le­vágtak belőle egy jókora dara­bot a modellezőpályának, majd amikor kihasítottak a testéből egy hosszú csíkot a „garázsvá­rosnak". Tegnap rájöttem, hogy az utóbbi tette be a kaput a kiserdőnek. A garázsok eleje (ha becsuk­juk a szemünket), még elfogad­építik, 650 ezer dollár érték­ben. Az egész határátkelőhely költsége meghaladja a 31 mil­lió forintot. Az épületet minden bizony­nyal szeptember közepén ad­ják át, az új határátkelőhely megnyitása azonban csak 1981 májusára várható, ugyanis még a határ túlsó oldalán is fel keli építeni az épületet, sőt új, a nemzetközi szabványoknak megfelelő utat is. Az új létesítmény az Iharos- berény—Csurgó útvonal mellett, Berzence községből letérve 7 kilométerre fekszik. A Kaposvá­ri Közúti Építő Vállalót mint­istvánban álló bunyevác táj­házban lévő állandó néprajzi kiállítás gazdagítására aján­lották fel. Alig fejeződött be szomba­ton a tábor, tegnap máris egy másik gyűjtőcsoport kezdte meg tevékenységét. Ezúttal a mohácsi Kanizsai Dorottya Mú­zeum munkatársai láttak mun­kához, hogy az elmúlt hetekben Pogányban és Versenden foly-. tatott népmeséket, népdalokat, mondákat, régi használati tár­gyakat és bútorokat felkutató útjukat ezen a héten a Baja melletti Garán folytassák. A csoport, amelyik Sarosácz György múzeumigazgató irányí­tásával végzi munkáját, az ál­taluk gyűjtött anyaggal a mo­hácsi múzeum néprajzi anyagát kívánja teljesebbé tenni. Felvételünkön a Baja-Szent- istvánban álló bunyevác tájház látható. K. L. ható. De nem értem, hogy a rengeteg garázstulajdonosnak miért nem jut eszébe kigazolni a szabad részeket? Lehet, hogy ugyanazért, amiért gátlástala­nul kiszórnak mindent a gará­zsok mögé? Bár ahogy elné­zem, a rendetlenségcsinálás- ban mások is segítenek. Ami­lyen széles a kiserdő — 20— 30 méter? —, olyan szélesség­ben van szétszórva a szemét, a jellegzetes autóshulladéktól az építési törmelékig minden. Hát már csak az irgalmatlanul sok egy 50 milliós költséggel épí­tette meg az átkelőhelyet meg­közelítő korszerű 7 kilométeres utat. Az új határátkelőhely építé­sével egyidejűleg megkezdő­dött a környező településeken, főként Berzencén és Csurgón, évi 5—8 millió forintos költség­gel az utak javítása, a közvilá­gítás, a járdák korszerűsítése, illetve kiépítése, parkok létesí­tése. A határ menti települése­ken végzik a középületek fel­újítását, az elkövetkezendő öt esztendőben központi támoga­tásból 30 millió forintot fordí­tanak erre. Szent Lőrinc második Sixtus pápa diakónusa volt, elevenen sütötték meg 258-ban. A nép­hit szerint az augusztus 10-e táján hulló csillaaok szent Lő­rinc könnyei, mert szent Lőrinc, miközben sütögették, zokogott. Szentlőrincen a templomot 1718-ban emelték, és minden év augusztus 10-én Lőrinc napi búcsút tartottak. Ma már a búcsújárási körmenet elmarad, csupán a Lőrinc napi vásárt tartják meg évről évre. Tegnap délután o piactéren rendezték meg Szentlőrinc, Kacsóta, Ke­resztespuszta és Tarcsapuszta Lőrinc napi búcsúját. Délelőtt néhányon jártak csak a fel­állított bazáros sátraknál, ebéd után mór igazi búcsúhanguiat volt, a helyi lakosok és a. ven­dégek körbenézeqettek, hogy mit kínálnak sátraikban az árusok. „Mindenki fogózkodjék, egy mosolyt kérek, és indulunk" — kiáltja a körhintás, s máris rö­pülnek a tarka szoknyák a le­vegőben, míg a Boney M együt­tes üvölti a Hurrá itt a vaká­ció című számát. Bekukkantottunk a sátrakba, meglepetéssel láttuk, hogy a bazárosok bóvli árukon, mű­anyag puskákon, bizsukon, nyakláncokon kívül új meglepe­téssel is szolgáltak, a nagy­szemét miatt sem láttam egy teremtett lelket sem a kiserdő­ben. Kinek is lenne kedve sze­mét közt sétálni, pihenni, na­pozni?... És a csalánban, a gazban? .. . Gondozatlan, el­hagyatott itt minden. A telepí­tett erdő — elvadult. Pedig a fákat, bokrokat gonddal válo­gatták össze annak idején, s ha az erdő nem olyan lenne most, mint amilyen, arborétumnak is mondhatnám. Nem is tudom, kitől kérdez­zem: magához tér-e valaha ez az erdősáv? Kitakarítják-e a szemétből, elejét veszik-e — akár drasztikus módon is — a további szemetelésnek, kiirtják- e a gazt, rendbeteszik-e a sé- tautakat. . . Szép társadalmi munkafeladat is lehetne . . . Hársfai István A legfiatalabb résztvevő 16 hónapja látta meg a napvilá­got, neki tehát igazán meg­bocsátható, hogy teljes mér­tékben mellőzte a gyaloglást. Nem így a szülei, akik — tár­saikkal és összesen 10 gépko­csival — a Bakony Fémipari Művekből 10 napos túrára in­dulva pénteken csatlakoztak a Vasas Természetbarátok és Természetkedvelők Országos Találkozója résztvevőihez. A két­napos rendezvénynek ebben az évben Pécs adott otthont, augusztus 9-ére és 10-ére szí­vesen vállalva a rendezés nem bajomi céllövöldék tulajdonosai vevőcsalogatóként barna Rexo­na, Atlantic, Alma, Cream 21, Fa szappant, Mixal mosószert és különböző sprayket tűztek ki nyereményként. Nem feles­legesen, hisz rengetegen álltak sorba egy-egy lövésért. A puló­vereket áruló kiskereskedők nem jártak szerencsével, mert jófor­mán semmit sem adtak el. A sátrak útvesztőjében elfáradok a csukott piacrészen hűtötték magukat üdítő itallal és sörrel, miközben a Hosszúhetényből éikezett Kovács Pál tambura- zenekara szórakoztatta őket. — Fogják meg, tolvaj! — or­dítozta egy öblös hang az egyik óruspult mögül. Hiába forgolód­tak a segíteni szándékozók, fizetés nélkül távozott a szem­füles gyerek agy piros pénz­tárcával és egy kis autóval. — Kockázat nélkül nincs üz­let — jegyezte meg rezignáltan- a póruljárt eladó. — Na tessék, tessék — fordult a sok bámész­kodóhoz. — Mit adhatok? Adóm Erika Fadd-Dombori: Nemzetközi horgászlábor Nemzetközi ifjúhorgász-tábor és az 5. országos ifjúhorgász-vetélkedő dön­tőjének megnyitójára kerül sor ma, hétfőn Fadd-Domboriban, Tolna me­gye „kis Balatonjánál”. Nyolcvan fiatalt hívtak meg nevelőikkel együtt az egy hétig tartó, remélhetőleg kellemesen továbbképző táborozásra és versenyre. Fele részben hazaiakat, fele részt csehszlovák, lengyel és NDK-beli ifjú horgászokat látnak vendégül a Holt-Duna melletti üdü­lőhelyen, ahol bőven akad horogra való is, mert a megye horgászai je­lentős ivadéktelepitésekkel gondos­kodtak a holtág halasitásáról. Az országos if júhorgász-vetélkedőn nem­csak fiúk, hanem horgászlányok is partra lépnek, s a hét közepén meg­szemléli a tábort Készéi Károly, a Magyar Horgász Szövetség főtitkára is. A többfordulós versenyen kívül lesz külön barkácsoló- és evezősver­seny, horgászbottal célradobás, kü­lönböző szellemi és vidám vetélkedő, kispályás focitorna, horgászfilmsoro­zat vetítése és csónakostúra is. (b. I.) kis gondját: összesen csaknem 900 vasas természetjárónak és velük tartó családtagjaiknak szállást és étkeztetést, megfe­lelő programokat biztosítani. Itt említjük meg a 16 hónapos ifjú emberke ellenpontját: a ren­dezők egyike 87. évét tapossa. Hogy mit kellett és lehetett ezen a találkozón csinálni? A programfüzét szerint — és meg­erősítette ezt Czap László, a Vasas Szakszervezet politikai főmunkatársa, a sportügyek fe­lelőse is — „a korábbiaknál la­zább program" teljesítése várt az országos találkozó résztve­vőire. De — természetesen — gyalogolni is kellett. Nos, ebbe már beleszólt a szombati esős­felhős délelőtt is: kevesen vág­tak neki a versenykiírás sze­rinti közép-mecseki túrának. Már csak azért is, mert csak­nem 10 kilométert kellett legya­logolni, ellenőrzőpontokat érin­teni, s mindezt időre, hibapon­tok nélkül. — A Tubes környéki sziklás emelkedő nehéz volt... ­mondja egy bonyhádi fiatal­ember. Nos, az alföldiek való­színűleg fantasztikus magassá­gú sziklabérceket emlegetnék majd otthon . . . .. Mindenesetre a túraverseny megvolt. A szombati nap ese­ményeihez tartozott a szabad­téri színpadon rendezett elő­adás is: a budapesti Teszársz Károly Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház tánckara és ka­marazenekara folklór-előadását láthatták a résztvevők. Tegnap a megyeszékhely tör­ténelmi és turisztikai érdekes­ségeivel ismerkedtek az orszá­gos találkozó résztvevői. Jövő­re Veszprém lesz a házigazda, a szervezés máris elkezdődött. M. A. Vajszló: Kodolányi­emlékiinnepség Vasárnap délután Kodolányi Jánosra emlékeztek Vajszlón. A neves íróról, Baranya szülötté­ről elnevezett emlékházban 'és közművelődési könyvtárban a község ünneplőbe öltözött la­kossága nevében a vajszlói Ko­dolányi lános baráti kör veze­tői megkoszorúzták az író szob­rát. Az egykori erdészház vala­ha a Kodolányi család lakóhá­za volt: az író itt töltötte gyer­mekkora egy részét és kamasz­éveit, s innen indult el termé­keny írói pályájának rögös út­jára. A koszorúzási ünnepsé­gen a siklósi zeneiskola három növendéke J. S. Bach vonós­trióra írt három szólamú inven­cióiból adott elő, emelve ezzel is az ünnepi hangulatot. A Kodolányi János baráti kör néhány hete a vajszlói művelő­dési ház kezdeményezésére ala­kult meg. Első jelentős meg­mozdulásuk a tegnap délutáni ünnepség "olt. A koszorúzás után a vajszlói mozi is meg­telt zsúfolásig. Itt Tömös Mihó László, a baráti kör elnöke mél­tatta Kodolányi írói munkás­ságát és ebben Vajszló és az Ormánság szerepét. Ezt követő­en levetítették az író Földindu­lás című drámájából készült tv-filmet. Szolnoknál tetfizött a Tisza A Tisza árhullámának csúcsa vasárnap már Szolnok térségé­be ért, s a mostani vízállás az eddig észlelt maximumot 45 centiméterre megközelítette. A folyó alsóbb szakaszán a las­sú, folyamatos áradás miatt a Hármas-Körös is igen elnyúj- tottan tetőzik jelenleg Kunszent­mártoninál. A hosszantartó, ma­gas vízállás miatt mind a Ti-' szán, mind a Hármas-Körösön több helyen átázások, szivárgá­sok ellen is védekeznek. L. J. Bai°•' Nemzetiségi hagyományok gyűjtése Pedagógusok, néprajzosok és helytörténészek kutattáka délszláv községek hagyományait Szentlőrinc: Lőrinc-napi vásár flz elvadult kiserdő Fotó: Arató Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom