Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-01 / 210. szám
1980. augusztus 1., péntek Dunántúli napló 3 Ki legyen a brigád vezető? Tudni kell bánni az emberekkel A z ügy tulajdonképpen már eldőlt, amikor délután fél kettőkor a Pécsi Dohánygyár Münnich Ferenc szocialista brigádjának tagjai műszak előtt összegyűltek, hogy brigádvezetőt válasszanak. Csak egy nevet lehetett hallani: a Brückner Antal! Az előző brigádvezető mór nincs a gyárban. Vidékről járt be. Változott a busz menetrendje, nehezen ért be, későn jutott haza. Szakképzett ember volt, hogy elment, ezt nemcsak brigádjának tagjai sajnálják, hanem a gyár is észreveszi. Több mint egy hónapja döntött így, akkor került előtérbe: a kétszeres aranykoszorús, közel ötven tagból álló brigád minél előbb válasszon magának ,,főnököt”. A dohánygyárban nagy létszámú brigádok vannak. Nyilván a gazdasági vezetésnek sem közömbös, hogy egy-egy ilyen közösséget ki vezet. Alkalmasnak kell lennie a munkafolyamat áttekintésére, ismernie kell a gyártási fázisokat, a célokat, munkatársait, tudni kell bánni az emberekkel, szervezőkészség szükséges, s az a lendület, amellyel nyolcórai kemény munkát követően is — ha szükséges - mozdítani tudja a brigádját, közösséggé tudja őket kovácsolni. Nem mindegy a brigád tagjainak sem, hogy ki lesz a vezető.- Azt nem értem — mondja Bérezési Istvánná művezető —, hogy miért ragaszkodtak itt férfi brigádvezetőhöz . . . Harminchat asszony és tíz férfi dolgozik egymás mellett. Arra gondoltam, hogy nőt választanak maguk közül. Brückner Antal, az új brigádvezető 1961 óta dolgozik a gyárban, beállító gépmester. A Münnich Ferenc szocialista brigádnak alapítótagja, éveken át brigádvezető-helyet- tes volt. Magas, erős termetű, szigorú arcú. A brigádot egy öttagú tanács vezeti: a brigádvezetőből, két helyetteséből, a szak- szervezeti főbizalmiból és egy „sima" brigádtagból áll. Amikor a korábbi brigádvezető elment, a tanács közvéleménykutatást rendezett: kit javasol a közösség a brigád élére. Természetesen nemcsak Brückner Antal neve került szóba. A nők közül — akinek családi körülményei megengedték volna a többletmunka vállalását - talán tízen is lehettek volna brigadérosok. Közülük azonban ötnek már van valamilyen társadalmi megbízatása. A másik öt nem vállalta: jobb egy erős kéz ilyen nagy közösség élén! — mondták. — A Brückner Tóni nagyszerű szervező! - mondja Puskás Ferencné brigádvezető-helyet- tes. Még mindig csodálkoznak azon egy kicsit, hogy a múlt évben sikerült egy kétnapos, közös kirándulást megszervezni. A brigádban különböző korú, érdeklődésű, elfoglaltságú, családi körülmények között élő emberek dolgoznak. Mindent összeegyeztetni, hogy végül is a busz megteljen, mindenkinek legyen két nap szabad ideje: ez valóban jó szervezést igényelt. A kirándulás kitűnően sikerült. A brigád jól dolgozik. A választás előtt Gy imesi Sándor brigádvezető-helyettes az első félév eredményeit ismertette. A megengedhető 5 százalékos selejtet sikerült 3,9 százalékra leszorítani. Ebben természetesen minden tagnak szerepe van. A munka egyértelműen sínen van. Különösebb dolga ezen a területen a brigádvezetőnek jelenleg nincsen — mondotta megválasztása után Brückner Antal. — Ami azonban a tanulni-élni részt illeti, itt van mit tenni. Mindenekelőtt: szorosabb közösséggé formálni a brigádot — ezt tartom a legfontosabb feladatnak. S a legnehezebbnek is. — Hát ez az! — mondja Nagy Józselné szakszervezeti főbizalmi. — Közömbös emberekre nem lehet építeni.- Egy ilyen megbízatás — mondja később Brückner Antal — nem hálás. Ahány ember, annyi egyéniség, annyiféle szempont, elvárás. A brigád egy közösség, közösen húzzuk a szekeret. Minden tagjától nem lehet 100 százalékos teljesítményt elvárni. Szót kell értenünk velük is, mert közöttünk dolgoznak.- Azt mondta, hogy először nem akarta elvállalni a brigád vezetését. Miért döntött mégis az ellenkezője mellett? — Mert ez a közösség már 1967 óta — kisebb-nagyobb változásokkal - együtt van. A kétszeres aranykoszorús cím jelzi, hogy szép utat jártak be. Olyan alapok teremtődtek meg, amelyeket nem lehet kihasználatlanul hagyni. Ügy éreztem, ennek érdekében brigádvezetőként többet tudok tenni. Ezért vállaltam el: maradjunk az eddig járt úton. M. A. Aki nem akar beiyegärus fenni Balatinácz Ilona szakszervezeti bizalmi A színházi embereknek érzékeny a fülük a tapsra. Igen sokfélét tudnak megkülönböztetni: lelkes, unott, udvarias, fergeteges - s még ki tudja hányfélét. Azt a tapsot, amit Balatinácz Ilona, a MOFA szakmunkásnőA károlymajarl asszonybrigád Jobban élnek, másként gondolkodnak Szókimondó, tréfáskedvű, temperamentumos emberre számítva készültem a vele való találkozásra, ám Rafaidusz László megfontolt, szolid, nyugodt férfi. Hat év óta nőfelelős. A Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát károlymajori termelőüzemének párta lapszervezete bízta meg ezzel a feladattal. — Számomra is furcsán hangzik kimondani, de akkor mindössze egyetlen női párttag volt az alapszervezetünkben, de már volt megbízatása, ezért esett rám a választás — mondjo. — Nem találtam könnyű feladatnak, talán pont azért, mert azonnal és több konkrét feladatot kaptam. A gazdasági munkával kapcsolatban azt kérték, hogy próbáljuk fiatalítani a női brigádot és erősítsük a jó munkaszellemet. Kemény diónak ígérkezett a nyolc osztályt el nem végzettek beiskolázása. A szakmai és a politikai oktatásba való bevonásuk is a feladatlistán szerepelt. Nem szépíti a hetvenes évek eleji állapotot. — A legalsó lépcsőfokról indultunk - mondja. — Hogy miért, arra magyarázatul szolgál, hogy az asszonybrigád tagjai többségben a hajdan itt cselédeskedett parasztok gyermekei. A jobb élet lehetősége felnőttként érte őket. A szorgalmas munkájuk, igyekezetük a bólyi gazdaság erősödésével párhuzamosan hozta életükbe a változást. Mindenekelőtt a biztos, jó megélhetés forrását jelentette számukra. A sor a munkakörülmények javulásával folytatódott, aztán eljött oz az Munkába indulnak ebéd után az asszonyok idő, amikor a családi életük szebbé tételéhez is segítséget adott a gazdaság. Megkezdődött a cselédlakások felszámolása. Bontott anyaggal, kedvezményes kölcsönnel, jutányos szállítással segítette őket a munkaadó, illetve az új házak nagy része kulcsátadással épült. — Rafaidusz László jó példaként állt o többiek előtt — mondja Fóris Kálmán, a kombinát párttitkára. — Az emberek egy része nehezen vágott bele az építkezésbe. Voltak, akik nagy családjukra hivatkozva akartak a régi házukban maradni. Rafaiduszéknak négy gyermekük van, mégis belevágtak! — válaszoltuk nekik, s egyre több lett a követőjük. És Rofaiduszék hamarosan amolyan tanácsadó szerepet töltöttek be, s nemcsak a házépítésben, különféle ügyes-bajos dolgaikban, még családi problémáikban is tanácsukat kérték az itteniek. Főként az asszonyok. — Hogy feladatokkal folytassam — veszi át a szót Rafaidusz László —, néhány éve komoly Címerezik a kukoricát gondunk volt, hogy nem jöttek a fiatalok, vagy ha jöttek is, nem maradtak sokáig. Igaz, a munka nem éppen könnyű — a növénytermesztésben dolgozunk —, de nemcsak ez volt a baj. Az asszonybrigád nehezen fogadta be őket. Sokat győzködtünk egymással, míg megértették, hogy a kezdő, gyakorlatlan fiatal később már kamatozik nekünk. Kialakítottuk a patro- nálási rendszert. Azt már egyetlen asszony sem állta, hogy az ő „tanítványa” lemarad a sorokban. Ma a 28 fős brigád egy- harmada fiatal. Náluk nincs gond a nyolc osztállyal. A régiek közül öten végezték el a 7—8. osztályt a helyben szervezett oktatással, s van, aki ősztől a mohácsi mező- gazdasági szakközépiskolában tanul tovább. Rendszeresítették a szakmai továbbképzést, s egyrész ennek, másrészt a folyamatos munkalehetőség biztosításának köszönhető, hogy az asszonyok felét állandósították — télen a hibrid üzemben dolgoznak. A közös kirándulások — Aba- liget, Sikonda, mojsi erdő, Mohácsi-sziget — még szorosabb ra fűzte köztük a barátságot. A szakszervezeti politikai oktatás eredményeként pedig ma már véleményt is mondanak. Nemcsak a munkáról, hanem ónnak elismeréséről is. Legutóbb egy kitüntetés odaítélésénél vitatkoztak össze a gazdasági vezetéssel.. . Az évek során összeforrt szocialista brigád a kislippói óvodát, iskolát patronálja. Minden évben kifestik a helyiségeket, ők gondozzák a parkokot, segítenek a nagytakarításban. Az óvodásoknak játékokat, apróbb dísztárgyakat készítenek. Ösz- szel egy kommunista szombatjuk munkabérét a fóti gyermek- városnak utalják ki. A következetes szemléletet formáló munka eredményei közé tartozik az is, hogy Rafoi- dusz László több nevet tudott mondani, mikor a pártvezetőség arról kérte a véleményét, hogy a jövőben kiket tart méltónak o pártba való felvételre. T. É. Balatinácz Ilona je kapott felszólalása utón az Építők Szakszervezete legutóbbi megyei küldöttértekezletén, még a legtapasztaltabb színházi „rókák" is lelkesnek minősítették volna. Balatinácz Ilona majd tíz év óta szakszervezeti bizalmi, idén választották újra. Valószínűleg azért, mert számára a bizalmi feladatköre a termelés gondjaitól a munkatársak személyes problémáinak megoldásához adott segítésig terjed. — Nem vagyok, s nem is tudok csak „bélyegárus" lenni, ahogy a szakszervezeti bizalmiakat nevezik maguk között a munkások, szakszervezeti tagok. Talán a küldöttgyűlésen is azért kaptam a tapsot, mert ki mertem mondani ezt a szót „bélyegárus" egy ilyen fórum előtt is, amikor a bizalmi munkám tapasztalatairól beszéltem. S arról is, hogy mit tekintek a bizalmi legfontosabb feladatának: legyen közvetítő a munkásak és a gazdasági vezetők között, s ne csak lefelé, vagy csak felfelé képviselje az érdeket. Persze könnyebb csak duzzogó „bélyegárusnak" lenni, de hát ilyen bizalminak sem a munkások. sem a gazdasági vezetők előtt nem lehet tekintélye; nem hisznek neki, és nem hisznek benne az emberek. S lehet-e valaki bizalmi bizalom nélkül? Ahol nincs tekintélye a szak- szervezetnek, ahol nincs egyetértés a munkások és a gazdasági vezetők között, ott én mindig elsősorban a bizalmit hibáztatom. Konkrét példákat említ, amikor több bizalmi nem merte „tovább vinni felfelé" a problémákat, megijedt attól, hogy a főnökök, vagy nagyobb nyilvánosság előtt szóljon. — Féltek, hogy nem tudják kifejezni magukat, nem lesznek képesek a vitában megvédeni az álláspontjukat, megijedtek, hogy hátha lesz valami következménye. Csak engem unszoltak, mert ugye én mindenki előtt ki merem nyitni a számat. S ez igaz is, mert én azt vallom, hogy csak árthat, ha elhallgatjuk a gondokat egymás előtt. Szenvedélyesen, energikusan san beszél, mintha1 engem is meg kellene győznie. Egyre inkább el tudom képzelni, milyen harcos, szívós vitapartner lehet.- Engem nem könnyű kibeszélni a szobából. Csak akkor adom fel az álláspontomat, ha bebizonyítják, hogy nincs igazam. Nyolc éve bizalmi. Munkájával kivívta 26 fős csoportjának a megbecsülését. S szerzett néhány haragost „fent" és a munkatársai között is. Olyan, akire azt szokták mondani: nehéz ember. — Szeretem a1 szemébe mondani mindenkinek, mi nem tetszik, még ha a munkatársamról van is szó. Például, ha valaki csak a főnökök előtt hajt a munkában, vagy ha nem segít a másiknak. A főnökök előtt bárki megjátszhatja magát, de a közösség előtt nehezen. S ez a döntő, amikor jutalmakról, béremelésről, prémiumról folyik az egyezkedés. Nemegyszer olyasmit is vállalt ami kezdetben eleve szélmalomharcnak ígérkezett. Aztán mégis elérték hogy a gyakorlatban sincs különbség a bérezésben férfiak és nők között, s azt is. hogy most már nem a gyárban eltöltött évek száma, hanem csak a munkateljesítmény határozza meg a bért.- Amikor javasoltam, azt hittem, lefogják érte harapni a fejemét az idősebb munkások. A kollektíva végül is mellém állt. Azt mondják róla, hogy bátor, rámenős, nem ismer zárt ajtókat maga előtt. — Annak idején a hagyományoknak megfelelően a főnököm jelölt bizalminak. Azt hiszem, hamar megbánta, mert én komolyan vettem a megbízatást. Kezdetben sok nézeteltérésünk volt. mert uqye én szokatlan módon „mindenbe beleszóltam, ha kellett, ha nem", az ő véleménye szerint. Volt olyan is, hoqy sírva mentem a szakszervezeti titkárunkhoz: vagy váltsanak le. vagy védjenek meg a főnökeimmel szemben. Azóta megedződtem, s azt hiszem a főnökeim is felismerték, hogy én csak segíteni akarok, s a követelményeket épp úgy képviselem „lefelé" mint az úgynevezett sirámokat felfelé. Harmincnyolc éves, 1963 decemberétől dolgozik a Mohácsi Farostlemezgyárban. Kiváló munkájáért nemrégiben miniszteri dicséret kitüntetési kapott. Dunai Imre Három éve kezdődött az üdültetés Iskolások a szigetvári várban Ezekben a napokban Hajdú- Bihar, illetve Somogy megyei gyerekek szállták meg a szigetvári várat. A száz általános iskolás két hetet tölt a Zrínyi dicsőségét idéző falak között, Pontosabban itt laknak, de szin te mindennap más-más bara nyai településsel ismerkednek Autóbusszal kirándulnak Sellyé re, Harkányba, Siklósra, Pécs re, Abaligetre; Mozsgóra, Sasrétre, Ibafára. vonottal utaznak Barcsra, hogy megnézzék az ősborókást. A kirándulások mellett sok-sok játékos programra, illetve strandolásra is bőven jut idő. A gyerekek a várban reggeliznek és uzsonnáznak, ebédelni, vacsorázni az Oroszlán étterembe járnak Előttük komlói, Szolnok, Zala és Komárom megyei gyerekek töltöttek itt egy-egy hetet, tíz napot. A vár-tábort budapesti gyerekek zárják. A Medve utcai általános iskola Bem úttörőcsapatának tagjai jönnek tíz napra. A június 23-tól augusztus 10. ig tartó tábort három évvel ezelőtt szervezte meg első ízben a Mecsek Tourist szigetvári ki- rendeltsége. Első ízben csak Csöng rád megyei gyerekek üdültek a várban. A következő évben már nagyobb propagandával dolgoztak, s a szigetvári tábor híre más megyébe is eljutott. Meghívó levélben értesítették a fővárosi, a megyei úttörőelnökségeket, s az eredmény: idén több mint ötszáz gyermek pihent és szórakozott Szigetváron, ismerkedett Baranyával.
