Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-17 / 226. szám

DN HÉTVÉGE 8. __ KULTÚRA 1980. AUGUSZTUS 17. lfegleges tervek Szeged határában Makói hagymás gazda portója az ópusztaszeri emlékpark skanzen részében Fotó: Enyedi Zoltán Úpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark A skanzen két újabb épületét augusztus 20-án nyitják meg lfcillcillcozcis példaképekért A cselekvő hazafiság Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal öt éve augusztus 20-i szá­munkban bemutattuk a Sze­ged határában, Pusztaszeren kialakítandó nemzeti emlék­park terveit, elképzeléseit. A hetvenes évek első felében itt föltárták egy háromhajós román stílusú monostor rom­jait, amely az államalapítás idején épülhetett. Az ásatá­sok már akkor Anonymust igazolták, aki szerint a hét vezér ezen a kies-ligetes tá­jon vezette rá őseinket az állammá szerveződéi útjára. Mi történt azóta? Mint a sajtóból értesül­hettünk, július végén Loson- czi Pál elnökletével Szegeden ülést tartott az ópusztaszeri országos emlékbizottság. Be­jelentették, hogy a miniszté­rium 1980 áprilisában ezt a helyet Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark néven múzeumi emlékhellyé nyilvá­nította. A rendezési tervben korábban több múzeumi épü­let szerepelt. Ezeket a taka­rékossági követelményeknek megfelelően egyetlen na­gyobb múzeumi objektumban tervezik meg, amely egyúttalv magában foglalja a Feszty- körkép bemutatására szolgá­ló gyűrű alakú helyiséget is. Az épület helyet ad az itt föltárt honfoglaláskori lele­teknek; historikus témájú képzőművészeti alkotásoknak, valamint az 1945-ös első földosztás dokumentumainak is. A kettős körgyűrű alakú „csészealj" forma modern épület ilyenformán ötféle múzeumi funkciót teljesít. Az Árpád-emlékmű mögött rom­kertet alakítottak ki. Ez a föl­tárt háromhajós, kerengőfo- lyosós román monostort; a templom ásatások nyomón felszínre került újabb, kb. 40 méter hosszú déli szárny- épületét és Szer falu néhány házának romjait foglalja ma­gában. A központi épület festői környezetében szabad­téri néprajzi múzeum alakul ki. Az építkezések tervezett üte. mével párhuzamosan folyik a Feszti-körkép restaurálása Szegeden. Készül a hatalmas, 1800 négyzetméter területű, 115x15-ös festményt tartó szerkezet elkészítése is. Az utolsó simításokat néhány év múlva, a kép helyére eme­lése után tehetik meg. Az országos emlékbizottság elfogadta Kiss Sándor szob­rászművész és Vadász György közös pályamunkáját az itt fölállítandó felszaba­dulási emlékműre. Ez egy dombon álló 30 méter ma­gas háromoszlopos torony- épület, amely három egymás fölött függő harangot foglal magában. Az emlékművet mintegy 3—5000-es befoga­dóképességű amfiteátrum öleli körül. Az emlékpark külső területén a 32 hektár­nyi fásítás befejeződött. Foly­tatják a közművesítést, a bel­ső terület közlekedési útjai­nak és a vendéglátó helyek, idegenforgalmi feltételek ki­alakítását. Az országos em­lékbizottság az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpar­kot fontos nemzeti-társadal­mi ügynek tekinti. Ennek jegyében alakul napjainkban is az emlékpark szabadtéri néprajzi része. Csongrád megye öt városá­nak áldozatkészségéből itt mutatják be a tájegység népéletének eredeti rekvizi- tumait. Erről a néprajzos szakembert, dr. Juhász An­talt, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettesét kérdez­tük; • — 1979-ben elkészült a skanzen első épülete, egy jellegzetes Szeged-környéki tanya, a XIX. század máso­dik feléből - mondotta. — A korabeli belterjes, szőlő-, gyümölcs-, paprikatermesztő kisparaszti gazdaságot mu­tatja be. Most folyik két újabb épület berendezése. Mindkettőt augusztus 20-án nyitjuk meg. Az egyik egy makói hagymásgazda háza. Eszközei, bútorzata a húszas évek konjunkturális életfor­máját tükrözik, amit Erdei Ferenc leírásaiból is isme­rünk. A másik egy Szentes­környéki tanya. Eltér a Sze­ged-vidékitől: ez nincs elke­rítve. A gabona-kukoricater­melő kisparaszti gazdaságot szemlélteti. Épül ezenkívül a > . csongrádi halászház, amely a dél-tiszavidéki népéletet örökíti meg. Jellegzetessége: nincs kútja; a ház lakói j mindenre a Tisza vizét hasz­nálták akkor. Felállítunk to- j vábbá egy Ffódmezővásár- I hely-környéki olvasókört a • I múlt század közepéből és egy népiskolát a milleneum j éveiből, azaz a múlt század ötvenes-nyolcvanas éveire jellemző fagerendás, egytan- termes, tanítólakásos épüle­tet, Pusztaszerről. Gárdonyi „Lámpás”-át idézi ez hangu­latában is. A skanzent egy í Szentes határából itt felállí­tandó szélmalom egészíti ki, és egy agrártörténeti bemu­tató hely, ahol gépmatuzsá­lemek (gőzgép, a „masina”; vetőgépek, cséplőgépek, Hof- fher traktor stb.) láthatóak. Az emlékpark végső kiala­kítása öt éven belül várható. W. E. A sikondai irodalmi alkotó­ház vendége volt augusztus ele­jén Nemeskürty István. Felhasználva az író sikondai tartózkodását, arról beszélget­tünk: találhat-e a ma embere olyan példaképet magának a magyar történelem alakjai kö­zött, akiről később nem deríte­nek ki valamit, ami miatt csa­lódnia kell benne? — Feladatunk, hogy segít­sünk megtalálni az igazán mél­tó példaképeket, de nem hin­ném, hogy ez a történelemtudo­mányok feladata lenne, sőt, még csak nem is kizárólag az iskoláé. A közvéleménynek is feladata hőseit számon tarta­nia. A reformáció genfi emlék­művén a három főalak mellett álló hat mellékalak egyike pél­dául az a Bocskai István — mögötte kőbe faragva, relief­ként két tette is meg van örö­kítve: az egyiken, hogy békére kényszerítette a császárt, a má­sikon pedig az országgyűlés — akiről, bár győztes felkelést ve­zetett, alig esik szó. Sajátos viszont, hogy milyen gyakran emlegetjük elbukott forradalmaink vezetőit! Ehhez képest keveset beszélünk Bocs­kairól, pedig a magyar törté­nelemtudomány alaposan fel­tárta a kort, szinte mindent tu­dunk róla, a hiba tehát itt ke­resendő. Azt is tudjuk, hogy miért sikerült eredményeket el­érni Bocskainak: ő nemcsak ígért földet, hanem adott is tá­mogatóinak. így jött létre a hajdúk megyéje. Nem tudok az ilyen típusú hősnél jobb eszményt adni a fiataloknak: a cselekvő ember eszményét. De hát mi szeretjük siratni magunkat, hőseinket is szívesen választottuk az eibukottak kö­zül, azok aztán szoborrá me­revedtek, s így már nem lehet­tek valódi eszményképek. Szi­getvár esetében mennyit beszé­lünk például a tragikus sorsú Zrínyiről, kirohanásáról, s szinte alig tudják az emberek, hogy élt egy Horváth-Stansych Márk nevű ember, aki jó tíz évvel ko­rábban sikerrel védte meg a várat. — Miben látja az okát an­nak, hogy a példaképek hatá­sa csökkent napjainkban? — Az utóbbi évtizedekben túlságosan racionálissá vált az oktatás, a hangsúly a közvetlen és gyors hasznot hozó termé­szettudományi tárgyakra helye­ződött. Ok lehet az is, hogy — szinte társadalmi rendszertől függetlenül — hajlamosak va­gyunk a nagy ünnepségekre. Az Ady-centenáriumkor sikerült például egy országnak Ady- csömört okozni — szinte már annak is elege lett a költőből, Ha a Tetthely vagy a San Francisco utcáin egy-egy da­rabját sugározza a tévé, bi­zonyára milliók szorítanak Derrick felügyelőnek vagy Stone hadnagynak. Sokféleképpen lehet ma­gyarázni a krimi népszerűsé­gét, a logikai játékon túl az izgalommal, kalandossággal is. Ha úgy tetszik, a pótlék­jellegével: a mindennapok kalandhiányát töri meg egy- egy film vagy bűnügyi könyv kalandossága. Csakhogy nem szabad elfedelkezni arról, hogy a szórakozás a pihenés egyik formája, amikor is bi­zonyos képességeinket azért hozzuk működésbe, hogy má­sokat tehermentesítsünk, fel­függesszünk. A közkeletű ki­fejezés: „kikapcsolódni” — jól kifejezi ezt a jelenséget. A fbntoskodónak tűnő ma­gyarázat azért szükséges, mert azt az egyszerű kijelen­tést — „szeretem a krimit” — bizonyos körökben kocká­zatos megtenni. Nem is el-, hanem lenéző mosollyal nyugtázzák, amiben az a vé­lemény is benne foglaltatik: aki ilyen hétköznapi szórako­aki addig rendszeresen olvasta műveit. Nem azt mondom, hogy ne ünnepeljünk, de csak úgy, hogy az ünnepség emelje az ünnepelt tekintélyét, nimbuszát. Az is az okok között szerepel, hogy volt időszak, amikor arra értéktelen személyeket istenítet­tünk, s az emberek látták a kü­lönbséget a valóság és a kiala­kított „nimbusz" között. Ezt a sokkot nehéz kiheverni néhány év alatt. Véleményem tehát az, hogy oktatásnak és közvéleménynek együttesen kell létrehozni a múlttal való állandó azonosu­lást, amely lehetővé teszi, hogy megtalálja mindenki a példa­képét a magyar történelemben. A mai napig hiányzik ez a tör­ténelemszemlélet: hovatovább egy fiatal azt kell, hogy higy- gye, hogy a XIX. században kezdődik a magyar történelem és irodalom, mert vajmi keveset tudhat meg a korábbi évszá­zadokról. Ezért írom könyveimet „A magyar népnek, aki ezt ol­vassa” — hogy kapcsolatba ke­rüljünk a magyar történelem­mel, irodalommal. Talán nem szerénytelenség, ha azt mon­dom, sikerült néhány olyan sze­mélyre ráirányítani a figyelmet, akiket példaképül is választhat ifjú olvasóm. zásnak áldoz, az egyéb becs­telenségekre is képes. Ilyen társaságban tudom, megítél- tetésemen az sem enyhít, ha hozzáfűzöm, évi tekintélyes krimifogyasztásom mellett jó­val nagyobb mennyiségben befogadom a mai magyar irodalom jeles (és kevésbé je­les) alkotásait, s a világiro­dalom régi és új remekmű­veit is. És a sznob lebecsü­lést az sem közömbösíti, ha elárulnám: Babits Mihály, akit aligha marasztalhatnánk el az olcsó olvasmányok bű­nében, szintén kedvelte a kri­mit. A jó krimit. Persze, én még csak-csak túlteszem magam az effajta lekicsinylésen, de mit kezd­jen vele az a gyanútlan kri­mikedvelő, aki nincs tisztá­ban a szórakozást, a könnyű műfajokat lebecsülő rossz be­idegződésekkel, s egy-egy gúnyos megjegyzés, vállon- veregetés után joggal érzi sértve magát. Pedig nyugodtan állítható, hogy a krimiolvasástól — a kalandirodalom más műfaja­in át — vezethet út a szép- irodalom felé. Különösen ak­— De hát ma még több fia­tal tartja példaképének egy popegyüttes tagját vagy egy sportolót, mint Mészáros Lázárt, a „Kik érted haltak, szent Vi­lágszabadság" egyik hősét... — Nem biztos, hogy ez le­becsülendő. A pop világát nem ismerem, maradjunk a sportnál. Ha azt látom a televízióban, hogy Növényi Norbert sírva énekli a magyar himnuszt az olimpiai dobogón, akkor ezt úgy értékelem: van, létezik ma­gyar történelmi tudat. S míg van egy Hegedűs Csaba, aki erre tanítja a birkózóit, úgy lá­tom, van cselekvő magyar ha­zafiság is. Ha ezeket a sporto­lókat választja példaképnek egy fiatal, az nem baj. A sport­nál a bajt abban látom, hogy igazánból véve nincs is sport. Ha mondjuk itt, Sikondán vagy bárhol az országban elhatá­rozza magát valaki, hogy tor­nászni akar, van-e rá lehetősé­ge? Csak úgy, ha beiratkozik egy sportegyesületbe, ahol azonban csak akkor foglalkoz­nak vele, ha egy verseny esé­lyesét látják benne. Az nagy­ban emelné a sportoló példa­képek rangját, ha a sport fo­galma nem lenne azonos a ver­seny fogalmával. Mert ma saj­nos, ez a helyzet. kor, ha az út mentén segítő­kész útbaigazítók, s nem fity­málok állnak. Az irodalom élvezete ugyanis mindenek­előtt olvasni tudást tételez fel, s nem kifinomult ízlést. Utóbbit már csak sok-sok ol­vasás után lehet birtokolni. Olvasni tudásról szólva a leg­hétköznapibb dologra gondo­lok: arra, hogy valaki az el­olvasott szöveget úgy értel­mezi, azt hámozza ki belőle, amit és ahogy a szerző el­gondolta. Ha az olvasást il­letően aggodalmaink vannak, még csak nem is a nyolc osz­tályt el nem végzett embe­rekre kell gondolni. Magyar tanárok a megmondhatói, hogy a folyamatos, az értei-, met megmozgató, s a szöveg értelmét befogadó olvasás a szakmunkásképző intézetek első osztályaiban is gyakran hiányzik. Természetesen krimi és kri­mi között van különbség. A rossz kriminek, a ponyvának — joggal — nem adunk ma sem teret. De az sem vélet­len, hogy Agatha Christie — az UNESCO statisztikája sze­rint — a hatodik legtöbbet — Manapságt igaz gazdasá­gi vonatkozásban, divatos fo­galmakká váltak olyan szavak, mint kockázat, vállalkozás. Ad­hatnak-e segítséget a kocká­zatvállaláshoz a történelmi alakok, a példaképek? — Ha cselekvő hazafiak vol­tak, hát ezzel magával, a cse­lekvésükkel —, amit sokszor éppen kiszolgáltatott helyzetük indukált. Könnyű vállalkozásról beszél­ni, de ezt nem lehet elrendelni. Erre nevelni kell az embereket. S arra is, hogy nemcsak mér­hető kategóriák —, tanulmányi átlag, termelékenység —, ve­szik őket körül, hanem nem mérhető tartalmú fogalmak is: etika, morál, erkölcs. Ezekben lehetnek igazán példaadók tör­ténelmünk ismert vagy elfele­dett hősei. — Végezetül a szokásos kér­dés az alkotóházban lévő író­hoz: min dolgozik most, mi lesz a legközelebbi munkája? — Az igazság az, hogy most csak pihenni jöttem, legújabb kötetem kézirata már a kiadó­nál van. A Magvető fogja meg­jelentetni jövőre Parázs a ha­mu alatt címmel. A köztudatban Bach-korszaknak ismert idő­szakról írtam; a könyv Haynau leváltásával kezdődik, s az 1859-es solferinói csatával vég­ződik. Ilyesformán folytatása o „Kik érted haltak szent Világ­szabadság" című könyvnek. Azt szándékoztam megmutatni, hogy hogyan sikerült a magyar nemzeti létet megőrizni és megvédeni egy olyan korban, melynek hivatalos törekvése épp az ellenkezője volt. — Áttekintve történelmi mun­káin, olyan kép rajzolódik ki, hogy közeledik a magyar tör­ténelem tegnapjához. Ennek részletes, alapos bemutatását igénylik fiatalok is, és azok is, akik átélték a kort. Ezt látszik erősíteni, hogy jelent meg köny­ve a második magyar hadse­regről ... • — Szeretném, ha az olvasó átélné a magyar történelem fo- . lyamatosságát. De számomra történelem az, ami az én esz­mél kedésem előtt történt, tehát már az az időszak sem, amit o Requiem egy hadseregért című könyvben leírtam. Ezért bizony­talan vagyok abban, hogy a közelmúltról tudok-e, fogok-e írni. Bodó László fordított szerző a világon. Egérfogó című darabja 1952 óta egyhuzamban, több mint tízezer előadással szerepet az egyik londoni színház műso­rán. Sherlock Holmes törté­neteiből is vagy másfél száz film készült. A jó krimi ugyan­is egyfajta mese: bűnesetet feldolgozó történet, amelyben 'a jó — általában a nyomo­zást irányító személy képvi­seli — végül is elnyeri jutal­mát, a bűnös a büntetést. Természetesen ez nagyfokú leegyszerűsítés, hiszen a kri­mi „művészetéhez” az is hoz­zátartozik, hogy a képlet ne legyen túlságosan egyszerű, az elkövetés módja, a felde­rítés leleményessége az új­szerűség izgalmát nyújtsa ol­vasónak, nézőnek. A kizárólagosság persze a krimi esetében is visszaüt. Ha valaki egyedül ezt a fajta irodalmat olvassa, csak ilyen filmet néz, annak meggyőző­désévé válik, hogy más szó­rakozás nincs is. S ez már öncsonkító hatású — ha nem is fizikai értelemben. Röpirat a krimi védelmé­ben? Nem. A szórakozás, a szellemi játék, az ízlés külön­böző szintjeinek védelmében. Tehát nagyon is demokratikus alapkövetelmények védelmé­ben. Marafkó László II krimi védelmében ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom