Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-17 / 226. szám
1980. AUGUSZTUS 17. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. A Romkert őrzi István király bazilikájának maradványait, s hozzá csatlakozik bálra lent a régi várfal részlete István király Aki Székesfehérvárra látogat, tudván tudja, hogy ez a város volt első királyunk, István székhelye, s az őt követők koronázási helye, a házai közt mégis a legutóbbi századok hangulatát érzi lengeni. De hát nem üt-e át a barokkon a régebbi múlt, az országló nagy király kora? Nem érezhetjük-e oda a székesegyházi romok fölé királyi trónusán? Nem láthatjuk-e meg az egykor a várát körülvevő mocsarakon túl délre nyúló síkon törvénykezni augusztus derekán? A város őrzi ősi lenyomatát. A mai utcákban ott húzódnak a régi utak, a terekben, a negyedekben a régi városrészek. Aki Buda felől érkezett annak idején Fehérvárra, a mai Beré- nyi út, Engels Frigyes utca vonalán jött, s a későbbi budai külváros helyén, a mai Dózsa György tér táján találkozott az esztergomi utassal, és együtt mentek a várba a mai Március 15. utca táján. A Pécsről és Földvárról érkező útja pedig egybeesett a mai Széchenyi úttal, s a vár délkeleti falai alatt, a várárok előtt — a Piac tér helyén — a Liszt Ferenc utcáig, ahol a mai Palotai út nyomán a Veszprém felől érkezők csatlakozhattak, [gy a Szabadság tér helyén találkozhattak össze a budai s esztergomi utasokkal a fallal s árokkal körülvett, ingoványok között, nehezen megközelíthető kiemelkedésen épült település közepén. Járjuk körül ezt a régi várost, falai helyét s maradványait! Ha a Március 15. utcán lépünk be, a mai Várkapu utca torkolatában keresztezzük a hajdani falak helyét. Nem messze innét a régi Budai kapu után, az István Király Múzeum épülete helyén kanyarodott a fal, s tovább a Népköztársaság útja és a Bástya utca közt húzódott: a Lakatos utca és a Szabadság tér között. Keleti oldalán, a Népköztársaság útja felől a város egy alkapitányának, Wa- thay Ferencnek a szobra emlékeztet 1602 nyarára, amikor az alig egy éve visszafoglalt várost újra bevette a török. Az Isztambulba elhurcolt Wathay „az Tenger melletti Galata Tornyában" raboskodván hosz- szú évekig „Szomorúságos ba- nattiaban” énekelte meg a harcokat. E falmaradványtól délre, a Romkert mélyebb, ezeréves terepszintjén találjuk az István királyhoz legközelebb álló emlékeket. A múlt század óta több ásatás során tárultak itt fel a nagy király alapította bazilika maradványai. Látjuk a hatalmas pillérek csonkját, a királyi trónus emelvényének köveit, a királyi kriptát. Sok sír került elő idők folyamán e bazilika alól és a környezetéből, így a Romkert hosszanti oldalán elhaladó út alatti, valamint a szemközti új ház árkádjai alatt s előtt megőrzött sírkápolnák romjai közül. Királyok sorát temették ide. Maradványaik közül III. Béláét és első felesé- géét, Antiochiai Annáét sikerült azonosítani. A Romkert bejáratánál levő mauzóleumban láthatjuk azt a nagy, díszesen faragott kőkoporsót, amely talán István király tetemének adott nyughelyét. A várfal innét a mai Nép- köztársaság útja mentén bástyákkal csipkézve ment a Vörösmarty térig, s onnan észak Az úton túl a Romkert a bazilikával — az úton innen két temetkezési kápolna nyúlik be az új épület alá városában felé a másik oldalon. Ezen a részen egy-két Csók István utcai ház udvarán látni még a fal néhány részletét, s úgyszintén a külső oldalról, a Megyeház köz és a már említett Liszt Ferenc utca közötti részen. Igaz, ezek a falak, bármilyen régiek is, nem István korából valók lehetnek, már csak azért sem, mert sokszor kellett újjáépíteni e várost és védműveit. Kezdetben bizonyára fából és földből készült falakkal kerítették körül a várost. A partos domboldalon így emelt fal a legutóbbi idők régészeti kutatásai szerint tíz-tizenöt méter magas is lehetett, míg ahonnan a földet jórészt nyerték, az alatta húzódó széles védőárok több mint három és fél méter mély. A kor építészetére emlékeztet a bazilika hatalmas épületének maradványán kívül az utóbbi évtizedben előkerült még régebbi két épület romja. István apjának, Géza fejedelemnek az uralma idejéről való Szent Péter templomé a mai püspöki Székesegyház előtt, s a Szent Kereszt prépostsági templomé. S a sokszor feldúlt középkori Fehérvárnak még mennyi kőemléke lehet a föld alatt! Hiszen itt állt valahol a bazilika körül István királynak a palotája is; volt itt káptalani iskola, ahol az ország első püspöke, Gellért tanított (az ő születésének ezredik évfordulóját szeptember végén ünnepük Esztergomban és Budapesten). S itt őrizték — talán a bazilikához kapcsolódó kamrákban — a koronát és tartozékait, az ország kincstárát és az okleveleket, köztük az augusztusi törvénykezések nem egy dokumentumát. Ez utóbbiak közül az augusztus 15-i, illetve később 20-i fehérvári törvényhozások, országgyűlések leghíresebb törvénylevele egy későbbi okmány alapja lett: az egykori magyar társadalom hatalmi tényezőinek alkotmányáé, az 1222-es Aranybulláé... S ha végigjártuk az állam- szervező király székvárosát, látogassunk be a róla elnevezett múzeumba is, ahol eredetiben vagy másolatban számos tárgy teszi teljesebbé bennünk a felidézett kor élményét. N. F. Wathay Ferenc vicekapitány szobra a várfal előtt Királyi nyughely — talán Istváné — lehetett ez a díszesen fara gott kökoporsó a Romkert mauzóleumában Alkotmánytörténelem Llammurabi babilóniai király időszámításunk előtt 1800 évvel törvénykönyvet alkotott, amelyben összefoglalta birodalma lakóinak számos kötelességét, és azt a néhány jogot, ami a királyi teljhatalom mellett jutott nekik. Általában ezt a kőbe vésett törvénykönyvet szokás az első alkotmánynak nevezni. Ilyen értelemben alkotmány Mózes öt könyve, s a görög városállamok írott és íratlan törvényeiben is megtalálhatók a későbbi alkotmányok mintái. Mégis hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valóban alkotmányos alapon szerveződjenek az államok. Olykor az uralkodók ellen felkelt nemesek kényszerítettek ki olyan törvényeket, amelyek alkotmányos jogokat adtak. Az elsőt 1215- ben Angliában: Földnélküli János király aláírta — és később visszavonta — a Magna Chartát, azaz a Nagy Iratot, amely valójában szabadságlevél volt az egyházi és világi hűbéresek, valamint a városok számára. Évszázadokon ót uralkodók praktikája volt, hogy ha ingott alattuk a trón — az abszolút, korlátozás nélküli monarchiát átalakították (vagy legalább ígérték) alkotmányos monarchiává. Alkományozó Nemzetgyűléssé alakult át 1789-ben a francia Rendi Gyűlés is —ám a nép gyorsabban határozott, s eltörölte a királyságot alkotmánytervezetével együtt. Hasonlóképpen járt az utolsó orosz cár, II. Miklós is, .^i 1905-ben ígérte meg alkotmány adását és a törvények alapján való kormányzást. Pedig a királyoknak, császároknak, cároknak lett volna idejük az alkotmányosság bevezetésére. Nem így az első proletárállamnak, a Párizsi Kom- münnek, amely rövid ideig állott fönn, állandó veszélyben forgott, fegyveres harcokat kellett vívnia, s mégis meghozta a maga alkotmányát. Ebben leszögezte: 1 a Kommün tagjai bármikor visszahívhatók; 2. egy kézben kell lennie a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak, mindkettő a Kommün hatásköre, s ugyanazok dolgoznak a végrehajtáson, akik a törvényeket hozzák, Mindez életbe is lépett, s egy sor más tervezet volt még, amit már elfogadni sem volt ideje a Párizsi Kommünnek. Napjainkban csaknem annyi az alkotmány, ahány ország van a földön. Akadnak még olyan országok, amelyek rövid ideje nyerték el függetlenségüket, s az alkotmány törvénybe iktatására majd csak az elkövetkező időkben kerülhet sor — de vannak olyanok is, ahol diktátor vagy katonai junta ragadta kezébe a hatalmat, s első dolga volt, hogy felfüggessze az alkotmányt. Hitler, Mussolini és Franco hatályon kívül helyezte az addigi alkotmányt, s egyszemélyi diktatúrájának alapelvévé tette, hogy alkotmányos az, amit ő elrendel. Hasonlóképpen történt Chilében is: Pinochet tábornok és katonatiszti klikkje egyik legelső intézkedéseként eltörölte az alkotmányt és az abban biztosított állampolgári jogokat. Új országok új módon fogalmazzák meg á maguk alkotmányát. Algériában például 1963- ban emelték törvényerőre az alkotmányt, amelynek első két paragrafusa: „Algéria népi és demokratikus köztársaság; szerves alkotó része az arab Maghrebnek, az arab világnak és Afrikának". Szól az államhp- talomnak a nép általi gyakorlásáról, a gyarmati rendszer minden nyomának eltünetéséről, az emberi méltóság tiszteletben tartásáról, a kínvallatás és az ember épsége ellen irányuló minden fizikai vagy erkölcsi kényszer elítéléséről. Minden alkotmány a múltban gyökerezik és az adott helyzetet rögzíti. Algériában a gyarmatosítók embertelen terrort alkalmaztak, napirenden voltak a kínvallatások —, ezért került be az alkotmányba ennek elítélése és kizárása. S bár a más fele- kezetűek egyenlőségét is garantálja az algériai alkotmány —, kimondja, hogy az államfő csak 35. évét betöltött, algériai származású, muzulmán vallású férfi lehet... Mások a viszonyok, s így egészen másfajta az alkotmány a kétnemzetiségű Cipruson. Ott minden fontos tisztség betöltésénél külön meghatározza, hogy azt török vagy görög nemzetiségűnek kell betöltenie. Az alkotmány első paragrafusa kimondja: „Az elnök görög, az alelnök török, akiket a ciprusi görög, illetve török közösség a jelen alkotmány rendelkezéseivel összhangban választ." Ugyanígy a hadseregben — bár nincs kötelező katonai szolgálat — 60 százalék görögnek, 40 százalék töröknek kell lenni, a rendfenntartó fegyveres testületeknél az arány 70:30 százalék. Másfél évtizedig tartott mindössze ennek az alkotmánynak a tényleges hatálya, akkor véres események játszódtak le a szigetországban, s gyakorlatilag kettészakadt. Az alkotmány elvileg érvényben van, s ha a két közösség tárgyalásai egyszer eredményre vezetnek, ismét életbe lép. Mást és mást hangsúlyoznak a különböző országok alkotmányai. Némelyik afrikai országban például azt, hogy az állampolgárok között nem szabad különbséget tenni — törzsi hovatartozásuk szerint. Az iszlám országokban fontos szerepet kapott az alkotmányban a vallás, az európai fejlett országokban pedig az állam függetlensége az egyháztól. Svédországban nemrég módosították az alkotmányt úgy, hogy a királynak ténylegesen szinte semmi beleszólása rjincs az állami ügyekbe, Franciaországban pedig az ötödik Köztársaság alkotmánya a kormány és a parlament jogkörének egy részét is az államfőre, a köztársaság elnökére ruházta át. Magyarországon régen sokan és sokszor hivatkoztak az „alkotmányos” jogokra, előírásokra — de alkotmány nem volt. Igaz, már 1222-ben, Európában másodikként sikerült elérniük a magyar nemeseknek, hogy a király tevékenységét sok tekintetben ellenőrizhessék — ezt tartalmazta az Aranybulla, írott alkotmányt azonban először 1919-ben fogalmaztak, a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban, s ez sem léphetett életbe az ellenforradalom győzelme miatt. Llarmincegy éves a Magyar * * Népköztársaság alkotmánya. Több módosítást hajtottak végre rajta, a lényeg azonban változatlan: A Magyar Népköz- társaságban minden hatalom a dolgozó népé! Várkonyi Endre
