Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-15 / 163. szám
1980. JUNIUS 15. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Herekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben A felvételen balról jobbra: Kincses István, dr. Kamarás Károly, Szűcs István, Roszprim Nándor és Kecskeméti István Mérhető-e a munkafegyelem? Gazdasági továbblépésünk lényeges feltétele o termelés jövedelmezőségének a javítása. Ehhez a termelékenységnek és a minőségének is javulnia kell, amiben fontos szerepe van a fegyelmezetten végzett munkának. Rovatunkban ezúttal a munkafegyelemről, a különféle intézkedések hatásairól beszélgettünk dr. Kamarás Károllyal, a Baranya megyei Tanács munkaügyi osztályvezető-helyettesével, Szűcs Istvánnal, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatójával. Kincses Istvánnal, a Mechanikai Laboratórium pécsi gyárának üzemvezetőjével és Kecskeméti Istvánnal, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat kőművesével. — Mi a véleményük az általánosan tapasztalható munkafegyelemről? Kamarás K.: — Nem mondható el, hogy kielégítő a munkafegyelem, de jelentős változás indult meg. A létszámszabályozás rendszerének változása és a gazdasági szabályozó rendszer módosítása stabilizálta a létszámot, kor. látozta a felvételt. A vállalatok most már nagy gondot fordítanak a dolgozók leterheltségének figyelemmel kísérésére, s ahol csak lehet, teljesítménybérért foglalkoztatják az embe. reket. Az egyértelműen elmondható, hogy Baranyában javult a táppénzes fegyelem, csők. kent a táppénzes napok száma. Egyébként a leterheltségvizsgá. latok eredményeként a' pécsi Sopiana Gépgyárban 30 nem fizikai dolgozót fizikai állományba tettek át, s „kiesésük” sem. milyen gondot nem okozott volt munkahelyeiken. Szűcs /.: — Nálunk nagy munkafegyelem-vétség az utóbbi időben nem fordult elő. A munka- fegyelmet közvetlenül nem tud. juk mérni, de gazdasági mutatószámaink egyértelműen bizonyítják. hogy nagy előrelépés történt a Carbonban a munka- fegyelem terén. Kecskeméti /.: — A megszigorított teljesít, ménybérezéssel és az egyösszegű utalványozással sokat javult a munkafegyelem nálunk. Jó az ösztönzés, hisz érdekeltté vagyok téve, hogy jól dolgozzak, de véleményem szerint nagyobb hatáskört kellene biztosítani a középvezetőknek. Kincses /.: — A Mechlaborban órabéres rendszer van, így csak nehezebben lehet érzékelni a problémákat. Kézenfekvő lenne átállni a teljesítménybérezésre, de az éves darabszámúnk alacsony, így nem tudjuk megoldani a folyamatos gyártást. A munkafegyelem javításában nagy szerepe van a kollektívának, s persze a következetes vezetésnek. — Igaz-e, hogy a vezetés fegyelme alapvetően meghatározza a fizikai munka fegyelmét? — Kecskeméti : — Ez mindenképpen igaz. Mert ha a vezető otthon van a szakmájában, s erkölcsileg is példát tud mutatni, akkor van alapja követelni, dicsérni, bűn. tetni. Szűcs /.: — Itt jegyezném meg, hogy sajnos a vezetők többsége. — magamat is beleépítve — óvatosan bánik a dicsérettel. Pedig a kiváló munkát el kell ismerni. Azt én is vallom, hogy a vezfetők személyes példája so. kát nyom a latban a dolgozók, nál. Kincses /.: — A kiadott munka szómon, kérése a középvezetők legfontosabb feladata, de a személyes példának is óriási a jelentősége. Véleményem szerint csak akkor kell foglalkozni a munkafegyelemmel, ha nincs munka. A feltételeket azonban biztosífani kell... — Már szó volt a munkalegyeimet javító intézkedésekről. A munkahelyeken mutatkoznak- e ennek jelei? Kamarás K.: — A munkaerővel is úgy kell bánni, mint a pénzzel. Egy pozitív folyamat mindenképpen elkezdődött. Például 1979-ben a megye szocialista iparában a bázishoz képest a termelés 3,4 százalékkal nőtt, ugyanakkor a létszám egy százalékkal csökkent. Az egy főre jutó termelés négy százalékkal emelkedett. Az idei esztendő első neqyedében a létszám két százalékkal csők. kent, a termelés öt százalékkal nőtt, s az egy főre jutó termelés hét százalékkal emelkedett. Szűcs /.: — Évekkel ezelőtt ha elmen, tek húszán, harmincon jöttek helyettük, most elmennek húszán, s jó ha tízen jelentkeznek. S egyre csökkenő létszámmal évről évre emelkedik a dől. lár- és rubelkitermelésünk. Ez elsősorban a szervezettség szín. vonalának és a munkafegyelem javulásának köszönhető. Kecskeméti I.: — Még nem is olyan régen be kellett osztani az anyagot, hogy ki tudjuk dolgozni a munkaidőt. Ez most megszűnt. A vállalatomnál szervezettebb lett a munka. Ma már mindenki azon van, hogy minden anyag ott legyen, hogy dolgozhassunk. Nálunk nagy ösztönzés, hogy ha valamit rosszul csinálunk meg, garanciában vissza kell mennünk és újból elvégezzük a munkát. Ez pedig már zsebre megy .. . Roszprim Nándor Kiváló eredmények Kistermelők kitüntetése A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a SZÖVOSZ által alapított kistermelői kitüntetéseket az 1979. évi eredmények és a benyújtott pályázatok alapján a közelmúltban országos bizottság bírálta el. Ennek során a kertészeti, állattenyésztési és méhészeti ágazatokban Baranya megyéből az alábbi szakcsoportok és kistermelők kapnak kitüntetést: A BERECZKI MÁTÉ emlékplakett arany fokozatát kapta: a Mohács és Vidéke ÁFÉSZ keretében működő szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportja a Komlói ÁFÉSZ keretében működő „Zrínyi Ilona” zöldségtermelő szakcsoportja. Az emlékjelvény arany fokozatát kapta a Bólyi ÁFÉSZ zöldségtermelő szakcsoportjának tagja Balogh Béla töttösi kistermelő fólia alatti zöldség termeléséért. A BÁLDY BÁLINT emlékjelvény arany fokozatát Máté László, a Pécsi ÁFÉSZ dolgozója kapta nyúlte- nyésztés szervezéséért. Ezüst fokozatot Fink János udvari nyúltenyésztő, eredményes húsnyúl termeléséért, bronz fokozatot Bu- zási László beremendi sertéshizlaló, aki az ÁFÉSZ útján 47 db hízottsertést értékesített. A SÖTÉR KÁLMÁN emlékjelvény arany fokozatát Mészáros József pécsi, a bronzfokozatot Szabó Jenő vejti méhésznek ítélte oda a bíráló bizottság. Az aranyplakettek és jelvények átadására a kitüntetésben részesülő szakcsoportok és szakcsoporti tagok részére az országos mezőgazdasági és élelmezésügyi kiállításon ünnepélyes keretek között kerül sor. Az ezüst- és bronzfokozatok (kitüntetések) átadására a közeljövőben a MÉSZÖV székházéban kerül sor BJ Érettségiző szakmunkások M ájus vége, június első fele a vizsgák, vizsgaizgalmak, a reggeltől estig tanulások időszaka. Ekkor öltöznek egy- egy nap ünneplőbe egyetemek, főiskolák hallgatói, hogy aztán körmöt rágva, vagy izzadó tenyérrel, reszketve topogjanak az ilyenkor félelmetes és mindenható vizsgáztató ajtaja előtt. Számukra a sikertelenség legfeljebb egy „uvét” jelent, ám a középiskolásoknak az érettségi vizsga a „nagy" befejezést jelenti az életbe lépés előtt, vagy startot az egyetemre. És mit jelent azoknak az érettségi, akik- munka mellett, felnőtt fejjel, vasakarattal vállalták a tanulást, a magasabb fokú ismeretek megszerzését? Van, akinek tán a pozíciója miatt kell, van, aki a több pénzért, van, aki pusztán a több tudásért, mint beszélgetőpartnereim is. — Pénz? Beosztás? Ilyen eszembe sem jutott. Egyszerűen csak szerettem volna tanulni. Hülyén hangzik? Azért, hogy a dolgokat jobban megértsem, a megértetteket jobban tudjam megfogalmazni — mondja Jermás József, az 500-as szakmunkásképző műhelyének karbantartó dolgozója. Sánta Lászlóné kesztyűgyári dolgozó is tiltakozik, mikor pénz és munkabeli előnyökről faggatom. — Ugyan most már kell a beosztásomhoz az érettségi, kineveztek rendészetvezetőnek, de az iskolát nem ezért kezdtem el. Akkor még szó sem volt róla. Betanított kesztyűvarróként szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt négy éve. Magam is meglepődtem, milyen könnyen ment a tanulás, a sikeres vizsga után pedig úgy megjött a kedvém a továbbtanuláshoz, hogy elhatároztam, megszerzem az érettségit is. Már másodikos voltam, mikor az új munkafeladattal megbíztak. — Olyan kis faluban voltam általános iskolás —meséli Jermás József —, hogy az elsősöktől a nyolcadikosokig egy osztályba járt mindenki. Az iskola továbbtanulási statisztikája abban az évben száz százalékos volt, mert egyedül én végeztem a nyolcadikat és felvettek a Széchenyi szakközépiskolába, ahonnan sajnos egy év múlva kibuktam. Az orosz nyelv miatt. Mi nem tanultunk oroszt, és nekem egyszerre kellett volna behozni a négyéves lemaradást és párhuzamosan tanulni az elsős tananyagot, nem ment. Következő évben jelentkeztem az ötszázasba forgácsolónak, és kis kitérő után lám visszajöttem dolgozni oda, ahol tanultam. Sánta Lászlónét a szerelem akadályozta meg, hogy fiatalon legyen diák; 16 évesen már asszony lett. — Akkor elmulasztottam, most bepótolom. A középiskola mellett végeznem kell a kétéves rendészeti iskolát is, méghozzá Budapestre keíl konzultációra járni. Az itteni írásbeli érettségi után három nappal kellett ott is a vizsgán helytállni. Mondtam is a kollégáimnak — nevet jókedvvel —, úgy látszik, én nyugdíjba is valamilyen iskolából megyek, mert még le sem érettségiztem, már aláírtam, hogy elkezdem a marxista iskolát is. Muszáj, mert ez egy ilyen gyár, itt mindenki tanul, nem lehet lemaradni .. . Ezek az emberek a munka mellett vállalták a tanulást, de ez terheket ró a családra is. — A feleségem biztatott és ösztönzött azzal, hogy ő is tanult — mondja Jermás József — laborasszisztensi, majd izotóptanfolyamot végzett. Úgy éreztem, most rajtam a sor. Először nagyon neKezdeményező emberek... A üzem vezetője Még néhány szót a futball- ról beszélünk, kérdem könnyű szívvel hagyta-e oda még ifjúsági játékos korában O' focipályát? Persze, hogy nem ment könnyen, ma is néha megmozdulnak a lábai, amikor a PMSC- mérkőzésen másként bánnak a játékosok a labdával, mint ó szeretné. Aztán minden átmenet nélkül a munkáról kezd beszélni: — Ha' milliomos lennék, mondjuk 100 millióm lenne, befektetném ide a vállalatomhoz, ennél szebb munkát az ember aligha végezhet írók, költők, zeneszerzők talán nem sértődnek meg, ha azt mondom: otthont építeni, ezerszámra ottho. nokat építeni a legnagyobb dolog amiért érdemes hajtani. Már az a szó is, hogy építeni ... Mi más lehet szebb? Sokat gondolkodtam míg leírtam amit Jakab József, a Ba- •ranya megyei Állami Építőipari Vállalat lakásépítési főüzemének vezetője mondott, jól tudom, hogy ezren és ezren felszisszennek: hát akkor építs több lakást, hát akkor építsd meg jól a lakásokat, mert például az enyémben, az enyémben . .. Két esztendeje Budapesten, Újpalotán dolgozott a vállalat hatvan munkása. Ja. kab József volt a vezetőjük. A befejező munkákat végezték a lakásokban, magam is csodálkoztam, amikor a' műszaki átadásnál a beruházó messze a legjobbnak minősítette azokat a lakásokat, amelyekben a pé. csiek dolgoztak. Pedig Pécsett magasabb a követelmény. No de maradjunk Jakab József portréjának úgy érzem legmarkánsabb vonásánál: kezdeményező ember. Az építőiparban nem könnyű forradalmi vál. tozásokat bevezetni, a szervezetet megváltoztatni, ennek a 41 esztendős embernek mégis volt erre bátorsága. Az elmúlt esztendőben a vállalatnál a lll-as számú főépítésvezetőség építet. te a lakásokat Lvov-Kertváros- ban, a Mecsek-Nyugaton az alapozástól a befejezésig. — Azon gondolkodtam. — mondja — hogy sokkal jobban menne a munka ha üzemszerű szervezeti formában dolgoznánk. Az alapozás és a fogadószint építésére, aztán a panelok összeszerelésére, végül a befejező szakipari munkára kü. lön üzemeket hoztunk létre. Ré. gebben, átlagosan 420 fő 1400 lakást tudott felépíteni évente és egy-egy munkás 1 millió forint körüli termelési értéket állí. tott elő. Most 350-en építenek meg ugyanennyi lakást 300 ezer forinttal nőtt az egy munkásra eső termelési érték. Megszilárdult a munkafegyelem, minden héz volt. Hároméves kisfiam mindig ott bolyongott körülöttem, ceruzát kért, a füzeteimet is kidekorálta, ő is tanulni akart. Nem volt szívem elküldeni. Sokszor volt, hogy éjfélkor keltem fel, mert akkor jutott eszembe a matekpélda megoldása. — Nálunk az egész család tanul — feleli kérdésemre Sántáné. — A férjem az ércbányánál villanyszerelő csoportvezető, most harmadikos a villamosipari szakközépiskolában. A lányom pedig a bőrruházati gyár szakmunkástanulója. A férjemmel beosztjuk: amelyikünk éppen vizsgázik, azt a másik szolgálja ki. Hadd említsem meg, a gyártól is nagyon sok segítséget kapok. Például matematika korrepetitort is fizetnek. Nélküle sokan nem boldogulnánk. Diákok, felnőtt fejjel és diákizgalommal. Húszadika után kapják kézhez a bizonyítványt, ami kitartásuk bizonyítéka is. Kívánunk nekik, és valamennyi érettségiző felnőttnek sok sikert. Sarok Zsuzsa dolgozó legalább egy esztendőre előre tudja, mikor mit kell csinálnia, jól begyakorlott mun. kafolyamatokat végeznek ... Be. vezettük, hogy munkakezdés előtt és a munka befejezése előtt is 15 perccel minden munkásnak jelentkeznie kell a művezetőjénél, az öltözőkbe munkaidő alatt nem lehet bemenni, be vannak zárva. Elképzelhető, hogy a lógás lehetőségét ez mennyire leszűkíti. A dolgozók 90 százaléka örült ennek, többségük több. mint tíz esztendeje nálunk dolgozik, régeb. ben sem velük volt a baj. Természetesen a borítékon is észrevették intézkedéseink kedvező hatását. — Most azon töröm a fejem, hogyan lehetne a trafóházakat is előregyártott szerkezetekből felépíteni. A hőközpontoknál már sikerült ez, korábban 12 hónap alatt építettünk hagyományos módszerekkel meg egy hőközpontot — most 3 hónap alatt átadjuk a technológiai szerelésre. A főüzem vezetője az alapos ismeretekkel rendelkező szakember precizitásával részletezi a technológiai és szervezeti változásokat. Emlékszem néhány éve Katona Gyula munkatársá. val a darupálya alapozását vál. toztatta meg. Kockázatos volt, de sikerült. A Műszaki Egyetem talajmechanikai vizsgálata után kellett alapozniuk, egy daru felállítása három hétig tartott, minden folyóméter darualap 2000 forintba került. Az új módszerrel — az ötödik beépítésénél már nem félt Jakab János attól, hogy feldől a daru — 3 nap alatt folyóméterenként 800 forintért készült el a darupálya alapja. Aztán megszüntette az épülő házak körüli betonkeverést. Minden daru körül naponta 10— 12 köbméter betont kellett keverni, 3—4 ember foglalkozott ezzel, az épületelemek összeszerelésénél szükséges beton biztosítására1. A betonüzemekből mixerkocsik hordják, amelyek óramű pontossággal érkeznek, amikor a kötőanyagra éppen szükséq van. Olyan egyszerűnek tűnik minden, ennyire könnyen is lehetett ezeket az elgondolásokat meg. valósítani? Elég ehhez a gondolkodás. a kezdeményező készség, bizonyára partnerek is kellenek. Jakab József úgy tűnik kitalálja, hogy min gondolkodom. — Nem megy minden egyszerűen. Tíz esztendeje például a Szamos-közi árvíz után nem egészen fél év alatt 53 családi há. zat építettünk fel félszáznyi munkással. Szörnyű volt az anyagellátás! Mit tehettem, minden este fehér asztalnál sze. reztem meg a másnapi munkához szükséges anyagokat. Előre elköltöttem a pénzt, amit a kormánykitüntetéshez később kaptam ... Lombosi Jenő
