Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-15 / 163. szám

DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. JUNIUS 15. Hagyma teh&t talpon maradni? (24 Gyors, rugalmas alkalmazkodás a megváltozott feltételekhez Beszélgetés Gulyás Józseffel, a Pécsi Kesztyűgyár vezérigazgatójával Kalapos István kőműves brigádja az egyik tízemeletes tömb tetőfalazását végzi a Kertvárosban Fotó: Proksza László Kalapos István kőművesbrigádja Másodszor kaptak kiváló címet A gyorsan változó világgaz­daság keményedő feltételeivel évek hosszú sora óta szembe kell néznie a Pécsi Kesztyűgyár­nak. Termékeinek 65%-át a tő­kés piacokon értékesítik, mind­emellett a kesztyű és a bőrru­ha a kereslet szeszélyeinek leg­inkább kitett divatcikket képez. Minden év nehezebb volt, mint az előző, s eközben a válla­lat mégis évi félmilliárd forint­ra tornázta fel termelési érté­két, megsokszorozta dollárbevé­teleit. Időközben az új pécsi kesztyűgyár és bőrruházati gyár belépésével a vállalat történe­tében lezárult egy korszak, az extenzív fejlesztések időszaka. Az intenzív fejlesztés előtérbe kerülése, a világgazdasági vál. tozások új fejleményei, s ennek megfelelően az ár. és közgaz­dasági szabályzók változásai most újszerű feladatok elé ál­lították a* vállalat kollektíváját, még nehezebb talpon maradni, Erről beszélgettünk Gulyás Jó­zseffel, a Pécsi Kesztyűgyár ve­zérigazgatójával. A ruházkodáson spórol a világ — Milyen nehézségekkel ta­lálják szembe magukat a tőkés piacokon? — Közismert, a nyugati or­szágok is gazdasági gondokkal küszködnek, mindenütt infláció dúl, ezzel együtt ezekben az országokban az utóbbi időben visszaesett a ruházati cikkek ke. reslete. Ha ugyanis jobban be kell osztani a pénzt, az embe­rek inkább a ruházkodáson ta. karékoskodnak, mintsem le­mondjanak mondjuk a gépko­csizásról, az utazásról. A másik dolog, mivel szembe kell néz­nünk, a nagy konkurrencia. Kon. kurrenciánk tulajdonképpen mindig is volt, ám az utóbbi időben sokkal élénkebbé vált a kínálat, a versenytársak hal­latlanul olcsó árakkal jönnek, ha a minőség el is marad a miénktől. A vásárlókat viszont csábítja az olcsóbb ár, inkább leszállítják a minőséggel szem­ben támasztott igényüket. Mind. ezzel nem azt akarom monda­ni, hogy termékeinket nem tud­juk eladni, de mindenképpen gondjaink támadtak az érté­kesítésnél. A korábbi évek 15— 20 százalékos áremeléseit im­már nem tudjuk megismételni, most jóval kevesebbel be kell érnünk, 5—10 százalék már jó áremelésnek számít, S végül a1 külső nehézségek között kell megemlítenem az importbőrök beszerzési gondjait. A külföldi bőrök árai az utóbbi időben olyannyira megemelkedtek, hogy jószerivel már el sem bírja a kalkuláció. — Hogyan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez? — A vállalatra eddig is az volt a jellemző, hogy gyorsan és rugalmasan tudott alkalmaz­kodni a piaci igényekhez. Mind. ez kifejezésre jut a termékszer. kezet gyors változásában. Rövid idő alatt felfejlesztettük a sport­kesztyűgyártást, új profilként ki. alakítottuk a bőrruhagyártást, indítottuk a most napirenden szereplő, bőrdíszművonalat. A gazdasági környezet változásai persze folyamatban van­nak, még előbbre kell néznünk. Hol a kiút a ne­hézségekből? Az egyik megol­dás a termékszerkezet további rugalmas variálása, a másik pe. dig munkánk hatékonyságának növelése. Vannak még tartalékok — M/kénf változik tovább a termékszerkezet? — Törekszünk például arra', hogy bőrhelyettesítő anyagokat — különböző textíliákat, műbő. röket, műirhát — vonjunk be a termelésbe. Igyekszünk export­kínálatunkat azáltal is szélesí­teni, hogy olcsóbb bőröket vá­sárolunk és dolgozunk fel, me­lyeknek révén az alacsonyabb árkategóriákban is jelentkezünk kínálattal, s ez egyúttal viszi a drágább árut is. Például a Bu­dapesti Díszműbőrgyárban a ser­tés kesztyűbőrök termelése so­rán visszamaradnak olyan bő­rök, amelyeket eddiq nem vá­sároltunk meg. Ezentúl ebből a bőrféleségből is vásárolunk. Rosszabb minőségű bőr, de egyúttal olcsóbb, s a belőle ké­szült olcsóbb kesztyűket export­ra is ajánljuk. — Másik megoldásként a ha­tékonyságot említette. — A termékszerkezet rugal­mas variálása mellett a másik vonal munkánk hatékonyságá­nak növelése. Ismételten meg­nézzük, hol vannak tartalékok a1 termelésben, s igyekszünk ezeket feltárni, felhasználni. Egyrészt saját erőből végzünk ilyen szervező munkát, másrészt igénybe veszünk külső segítsé­get is, partnerünk ebben a Tex. tiiipari Kutató Intézet és a Könnyűipari Műszaki Főiskola. Az utóbbi időben vállalatunk számos szakembere tanulmá­nyozta a kesztyű- és a bőrruha gyártását az NSZK-ban, Cseh­szlovákiában, Romániában, Ju­goszláviában, Lengyelország­ban. Egybevetették a technoló. giákat, a műszaki szervezési módszereket és sok hasznos ta. pasztalatot szereztek. Mindezek arról győztek meg bennünket, hogy a termelékenység terüle­tén nekünk is gyorsabban kell lépnünk. Törekszünk például ar­ra, hogy a szabászatokban egyes, eddig kézzel végzett mű. veleteket gépre vigyük. Az ed­digi eredmények biztatóak. Akad olyan gyártmányféleség is, ahol 30 százalékkal tudtuk csökkenteni a normaidőt, mi­közben a szabászok keresete is növekedett. A Könnyűipari Mű­szaki Főiskola által a varrodá­ban végzett vizsgálatok bebizo. nyitották, hogy például a stepp- varrók sok olyan felesleges moz­dulatot végeznek, amelyek nem tartoznak közvetlenül az adott munkafolyamathoz, s amit el le. hetne hagyni. A felmérés szerint 30—35 százalékra tehető az így kieső idő, amit ha a varrónő az’ adott munkafolyamatra for. dítana, ennyivel nőne a ter­melékenység, s nőhetne persze a dolgozó keresete is. Nemrég hat varrónőnket Budapestre küldtük, ahol készségelemzés munkamódszert betanító tanfo­lyamon vettek részt. Most az ő feladatuk lesz a régi dolgozók és az új belépők körében elter. jeszteni ezeket az új munka- módszereket. — Hozzányúlnak-e a normák­hoz? — A normakarbantartásra is figyelmet fordítunk, tapasztala, taink szerint ugyanis a norma­időkben is vannak még tartal- lékok. jgy például kesztyűs és bőrruházati vonalon is levettünk a normaidőkből, mert úgy érez­tük, hogy erre lehetőség van. Hangsúlyozom, a1 normaidőkből vettünk le, s nem a bérekből, mi nem a keresetet sokalljuk. A tapasztalatok igazoltak ben­nünket, a> varrónők viszonylag rövid idő alatt elérték korábbi teljesítményszázalékukat, ezzel együtt nőttek a teljesítmények és a bérek is. Vannak továbbá olyan törekvéseink, hogy felül­vizsgáljuk azokat a munkamű­veleteket amelyeket most idő­bérben látnak el, de normáz- hatók. Ez évben sor kerül az összes, nem darabbéres mun­katerület felülvizsgálatára, be­leértve az időbéresek és az al­kalmazottak munkaterületét is. Mindezzel az ésszerűbb és gaz. daságosabb létszámgazdálko. dás megteremtése a célunk. Az új jelszó: olcsóbban termelni — Engedjen meg végezetül egy kérdést! Eddig a Pécsi Kesztyűgyárban az volt a jelszó, termelj ma többet, mint teg­nap. Most mi az új jelszó? — Gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodni a megváltozott fel. tételekhez. A mennyiség bűvö­letében nem élhetünk tovább, ma ez a jelszó: termeljünk ol­csóbban! — mondta interjúnk végén Gulyás József vezérigaz­gató. Miklósvári Zoltán A brigádnaplóba a fotókat trükkösen csinálta meg Schling- hoffer András, ugyanis a feje­ket elcserélte. A Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat Kalapos István vezette húsz­fős kőműves brigádját a való­ságban azonban nem jellemzi ez a játékos fejetlenség. Más­ként aligha kaphatták volna meg a Kiváló ifjúsági brigád címet. Irigylik őket, mert kétszer egymásután nyerték el a ran­gos vállalati elismerést. A 32 éves brigádvezető és Varga Lajos, a 42 éves helyet­tese a jutalom okait csakis a jól szervezett termelőmunkában keresték. A lakásépítési hierar­chiában a panelszerelők után következnek és a kulcsátadásig mintegy 15-féle munkaművele­tet végeznek el. A falakról le­verik a betonbütyköket, simává teszik a tapétázáshoz. Megad­ják az alapvakolást, a szerel­vények körüli meghibásodáso­kat eltüntetik, beteszik a nyílás­zárókat, létrehozzák a tetőfel­építményeket, az aknákat, a trafóházat és a hőközpontot. Nem is gondolná a kívülálló, hogy egy panelépület kialakí­tásában milyen sok a kőműves- munka. Ehhez a nehéz fizikai erőkifejtést igénylő építőmes­terséghez nem is vonzódnak a fiatalok. Feladatuk, hogy a gyenge minőségből jót, sőt kitűnőt csi­náljanak, amire a házi meózás 1., 2. és 3. osztályba soroló követelményei is ösztönöznek. Például a falfelületek tükörsi­mák legyenek és a sarkokban a panelok pontosan illeszked­jenek, legfeljebb 2—3 milliméter hézag lehet köztük. Nem pa­naszkodnak -az előttük dolgo­zók hanyagságára, az anyag­hiányra és emiatt nem ácsorog- nak, nem civakodnak. Hetekre, sőt hónapokra előre biztosítják a megfelelő anyagokat, aminek a megszervezésében szinte min­denki részt vesz. Kevés magyarázatból meg­értik egymást, annyira össze­szoktak. Pont öt éve ment el egy társuk, de az sem a kollek­tívájukra panaszkodott. Az ösz- szeforrottságra vall az is, hogy fegyelmit egy évtizede nem osztottak ki és legutoljára hat éve késett egyikőjük. Mindig kezeskednek az új munkásért és ennek köszönhető, hogy a közösségük nem átjáróház. A feladatokat pontosan meghatá­rozzák, személyeknek szólnak és nem mosódhat el a felelős­ség. Fantasztikus iramot dik­tálnak napi 8—10 órában, ami­ből mindenki egyformán kiveszi a részét. Alig bírnak órabérben és teljesítményben különb­séget felmutatni. Órabérben a legkisebb 17, míg a legna­gyobb 18 forint 50 filléres és az átlagkereset 4000-4500 forint. A munkaközösséget vezetők egyformán követelnek minden­kitől és ebben nem számít a haverság, a barátság, hisz az csak széthúzáshoz vezetne. A brigád 1962-ben szervező­dött, az alapítók közül tízen még együtt vannak, így a Ros- kó házaspár, Somogyi Sándor, Sillei Tivadar, Dobai Sándor, Dohoczki Gyula. Közülük né­gyen pécsiek, ketten szálláson laknak, a többiek bejárnak, így Szentlászlóról, sőt a Tolna me­gyei Varsádról is. Komoly húzó­erőnek számít, hogy 15-en ma­gas szinten képzett szakmunká­sok. Németh Gyula és a moz­galmi életet szervező Hideg István nemrég érettségiztek, Vajda János pedig KlSZ-vezető- képzésre jár. Heil Jánost a na­pokban hívták be katonának, de leszerelés után visszajön. Az elért minőségi színvona­lat tartani akarják, bár ez már oly magas, hogy innen nehéz emelkedni, de annál könnyebb zuhanni. Egy cseppet sem elé­gedettek, pedig idén a legki­válóbb teljesítményt nyújtották, amikor eddig átadtak 210 la­kást és ebből 135-be be is köl­töztek a tulajdonosok. Jelenleg a Siklósi városrész keleti csücskében, a málomi szőlőhegyen egy tízemeletes be­fejezésén fáradoznak. Ha az ajtókulcsokat próbálják ki és készülődnek az új munkahelyre, akkor az 55 éves Gregoricz Pál, a brigád legidősebb tagja — aki pávakörös is —, mindig rázendít egy dalra. Kis házi­ünnepségen elbúcsúznak a kész lakóháztól. Csuti János A nyugatnémet SCHODEL bőmyújtógép 25—30 százalékos ter­melékenység növekedést eredményez. Fotó: Proksza L. HŰTŐTORONY SZÉLVIHARBAN. Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástani Tanszékén a közeljövőben felépülő bicskei erő­mű hűtőtornyát vizsgálják a szélcsatornában. A százhuszonegy méter magas építmény palástjának felületét a szélnyomás csökkentésére bordákkal törik meg, A vizsgálatok alkalmával — gyakran valóságos orkánt „fújnak" a ventillátorok — a makettre, bordák számát és méretét így határozzák meg. A Herendi Porcelángyár városlődi Majolika Gyárában meg­kezdték az új üzemcsarnok modern gépein a világszerte népszerűvé vált római edények hazai gyártását. A Varma agyagedényekből, amelyben ősi módon süthető a pecsenye, az idén harmincezer darabot gyártanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom