Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-22 / 170. szám

1980. JÚNIUS 22. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVEGE 3. Kérlelhetetlenül egy rendszer a kutatás és a termelés Nem vagyunk szegények ásványkincsekben Az ezredfordulóig az energiaárak háromszorosára is nőhetnek Néhány éve az (a még vicc­nek re rossz) mondás járta: fel kell akasztani azt a geológust, aki új ásványkincset fedez fel, ugyanis a kitermelés olyan nagy összegeket emészt fel, amelyet még a leggazdagabb országok is csak nagy nehézségek árán képesek előteremteni. Nos, ma is alaposan át kell gondolni, mikor, hol és mennyit fordítunk kutatásra, ásványkincseink hasz­nosítására. Kétségtelen azon­ban, hogy többé sosem lesz olyan olcsó importenergia, olyan könnyen megszerezhető nyers­anyag, amely miatt hazánk ás­ványkincseinek hasznosítása háttérbe szorulhatna. A két leg­utóbbi pártkongresszus is fog­lalkozott ásványkincseink kiak- názási lehetőségeivel, ha ugyanis nemzeti jövedelmünk­ből a mostaninál nagyobb ösz- szeget is volnánk képesek a kutatásra, feltárásra, kiterme­lésre felhasználni, akkor is szembe kellene ; néznünk azzal a helyzettel, amelyet a hatva­nas években, a hetvenes évek elején teremtettünk: az ebben az időben olcsónak számító szénhidrogénekből nyerhető energia bázisra korszerűsítettük termelési kapacitásunk nagy hányadát. Mindezek figyelem- bevételével érdemes csak a ha­zai földtani kutatás helyzetéről beszélni. Mostani írásunkhoz nagy segítséget kaptunk az el­múlt hónapokban Pécsett ren­dezett ankét résztvevőitől, első­sorban dr. Fülöp József akadé­mikustól, a Központi Földtani Hivatal elnökétől, dr. Kapoiyi László nehézipari miniszterhe­lyettestől, dr. Kassai Miklóstól, az MF Területi Szervezetének vezetőjétől. Tizenhatezren Érdemes néhány mondatban áttekinteni, milyen óriási mun­kát végez a geológia szerveze­teiben foglalkoztatott 16 000 fő, akik közül kétezren egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Az idén 3,6 milliárd forintot fordí­tanak a gazdaságosan kiak­názható ásványi nyersanyagok, valamint a felszín alatti vizek törvényszerűségeinek, mennyisé­gi és minőségi viszonyainak felderítésére, az ásványva­gyon bányászati tervezését és a termelést megalapo­zó részletes kutatásra, az ás­ványvagyon számbavételére, gazdasági minősítése, mérleg­szerű nyilvántartására. Ezenkí­vül foglalkoznak a település és területfejlesztés, a közlekedési hálózat fejlesztésének földtani megalapozásával, a melioráció, a rekultiváció és öntözés föld­tani problémáival, alapozásá­val, a természet és a környe­zetvédelem földtani feladatai­val, amelyek közül nem kell hangsúlyozni például, mennyire fontos a kommunális, ipari és mezőgazdasági hulladékok geológiai szerkezetekben való biztonságos elhelyezése. Az ötödik ötéves terv Mint említettük, a hatvanas években olcsóbbnak tűnt az energiahordozók és nyersanya­gok importja, mint a hazai ki­termelés, ennek hatására aztán a kutatási tevékenység is har­madára esett vissza, mint ko­rábban volt. Az ismert 1973-as árrobbanást követően egyszeri­ben felértékelődött a hazai nyersanyagvagyon, a kutatás azonban egyik napról a másik­ra nem nyerte vissza a rangját. Az ötödik ötéves tervben azon­ban valóban jó eredményeket könyvelhet el a hazai kutatás. Erre a tervidőszakra 30 millió tonna ipari szénhidrogénva- gyon felderítése volt a cél - 1979 végéig elért eredmény 36,8 millió tonna volt. A hazai szénhidrogén népgazdasági je­lentőségét bizonyítja, hogy egy tonna kőolajat 930 forintért, ezer köbméter földgázt pedig 455 forintért képesek kitermel­ni (ebbe a kutatás is beleszá­mít), ugyanakkor a világpiaci ár jelenleg 195, illetve 120 dol­lár. Az elmúlt tervidőszak első négy esztendejében a földtani kutatás pótolta az időközben kitermelt földgáz teljes mennyi­ségét, kőolajból pedig csak­nem egyharmadát. ' Szénhidro­gén-termelésünk hosszú távú szintentartásáért már a követ­kező tervidőszakban 35 millió tonna új ipari vagyon felkuta­tása a cél, amelynek azonban nélkülözhetetlen alapfeltétele a szénhidrogén-földtani ismeretek folyamatos fejlesztése, évente 3000 kilométer szeizmikus vonal bemérése, 200 kilométer kuta­tófúrás lemélyítése. 1981 és 1986 között legnagyobb intenzi­tással a Duna—Tisza-közén, a Kelet-Alföldön, a békési és sze­gedi medencékben folyik majd a kutatás. Kisebb mennyiségű fúrásokra kerülhet sor a Zala és a Dráva medencében is. A kőszénkutatás 1976 és 1980 közötti kiemelkedő eredményes­ségét jelzi, hogy pótolta a ki­termelt ósványvagyont, sőt fe­keteszénből az ötesztendős termelés nyolcszorosával, barna­kőszénből háromszorosával, lig­nitből pedig harmincszorosával növelte meg az ipari ásvány­vagyon mennyiségét. Mint ar­ról már többször beszámol­tunk, Máza-Dél elnevezéssel az ÉK-i Mecsekben 1979 végéig mintegy 200 millió tonna ipari kőszénvagyont állapítottak meg, a most folyó és tervezett kuta­tásokkal pedig még 120—180 millió tonna ipari vagyon növe­kedésére lehet számítani. Az új kőszénterület ásványvagyona egyező a pécs-komlói bányák vagyonával, a település hely­zete, a kokszolhatóság azonban kedvezőbb, mint a jelenleg mű­ködő bányákban. A mecseki szénbányákban egyébként je­lentős feltárt kőszénvagyon van — a bányaüzemek műszaki re­konstrukciójával 900 000 ton- na^v kokszszén-koncentrátum előállítása, esetleg még új bá­nya nyitása nélkül is lehetsé­ges. Az elmúlt tíz esztendő ki­emelkedő fontosságú feladata volt az eocén-programban terv­bevett bányászati fejlesztés földtani megalapozása, amely négy új bánya nyitását vette számításba. Márkushegy, Nagy­egyháza, Mány és Lencsehegy- II. igazolta a geológusok elő­zetes ismereteit: 52, 18, 55 és 103 millió tonna ipari kőszén­vagyont mutattak ki. Az eocén kőszén mellett je­lentős energiahordozó nyers­anyagbázisunk a borsodi bar­nakőszén-medence, mely az erőművi, ipari széntermelés mel­lett jelentős szerepet játszik a lakossági igények kielégítésé­ben is. Az egész országra ki­terjedő lignitkutatási program keretében 2250 millió tonna megkutatott és 800 millió tonna reménybeli, külfejtéssel művel­hető ipari lignitvagyon vált is­meretessé. A következő tervidőszakban folytatódik és 1985-ig befejező­dik Máza-Dél kutatása, nagy fontosságú a borsodi barnakő­szén-medence tervezett bányá­szati fejlesztésének földtani megalapozása, a jövőt tisztázó kutatást végeznek a kimerülő ajkai és nógrádi szénbányák pótlására. Bauxit és réz A „fehéraranyunk" kutatásá­ban 15 millió tonna új ipari va­gyon felderítése volt a cél, vc- lamint a tervezett bányászati beruházásokhoz (Nyirád, Ihar­kút II.) szükséges részletes föld­tani kutatás elvégzése. A nagy tapasztalattal rendelkező, nem­zetközileg is elismert magyar bauxit-kutatók az elmúlt négy esztendő alatt csaknem teljesí­tették feladatukat, 14,8 millió tonna új ipari vagyont derítet­tek fel. Bauxitvagyonunk érté­ke a világgazdasági változások közepette lényegesen felértéke­lődött, a korábban gpzdaság- talannak minősített készletek túlnyomó többsége is a mai árak mellett már gazdaságo­san kitermelhető. A következő tervidőszakban a Nyirád, Ba- konyoszlop, Iharkút bányászati fejlesztések földtani megalapo­zása a cél, valamint 15 millió tonna ipari vagyon felkutatá­sa. A hazánkban folyó földtani kutatás nemzetközi viszonylat­ban is elismerésre méltó ered­ménye a recski mélyszinti szí- nesfémérc-lelőhely felfedezése, amelynek kiaknázásával évi 50—60 ezer tonna réz és 30—40 ezer tonna ólom és cink áll­hat a népgazdaság rendelke­zésére. A lelőhely megismerése jól szervezett, módszertanilag példamutató kutatómunka ered­ménye. A recski lelőhelyen 1976 és 1980 között 30 000 mé­ter kutatófúrást mélyítettek le, megépült két 1200 méter mély­ségű akna, elkészült az akná­kat összekötő vágat, valamint 40 000 méter körüli bányabeli kutatófúrás. Versenyben akár egymással is Természetesen a hazai kuta­tásról teljes képet adni egy írás keretében lehetetlen, hiszen például az Országos Érc- és Ásványbányák mintegy 150 bá­nyatermékkel 25 ipari és me­zőgazdasági ágat lát el. Nem szóltunk a felszín alatti vizek kutatásáról, az ipari-mezőgaz­dasági és társadalmi célokat szolgáló és a nemzetközi geo­lógiai kutatásokról. Természe­tesen nem hisszük, hogy ás­ványkincsekben dúskáló ország vagyunk, de tulajdonképpen szegények sem. Az utóbbi idő­ben a gazdaság-kutatók hihe­tetlen energiát fordítanak a jövő prognosztizálására. A gaz­daság jövőjének legalább 250 modelljét készítették el, ame­lyekben kevés azonosság volt, de az csaknem mindegyikben szerepelt, hogy az ezredfordu­lóra az energiaárak akár há­romszorosára is nőhetnek min­den különösebb inflációs fo­lyamat nélkül is. A földtani ku­tatás fontosságát, a saját erő­források maximális felhasználá­sát, valamint a kutatás, feltá­rás, termelés homogén rend­szerét feltételezik és azt is, hogy a technikának alkalmazkodnia kell az ásványkincsek minősé­géhez, a rendelkezésre álló energiához. A jövőről gondolkodva fel­tételezhető, az atomenergia, a szén és szénhidrogének verse­nyeztetése, párhuzamos fel- használása is. Nem utópiszti­kus gondolat, hogy az alumí­niumiparunkhoz hasonló réz, kokszszén, atom komplexumo­kat is hozzunk létre, amelyek Baranya gazdaságát alapvető­en érintenék .. . Lombosi Jenő A mágocsi telitalálat A „Jó napot, hogy van szomszéd" helyett Mágocson alighanem a „Jó napot, hogy vannak a pulykái" köszönés járja mostanában. A megyé­ben is úgy ismerik őket: — ja, az a pulykás falu! A pulyka, ez a különleges baromfiféle Közép-Amerikából származik, még a mexikói az­ték őslakók szelídítették házi­állattá. Európába csak a 16. században került, s hogy ha­zánkba mikor, arról nincsenek feljegyzéseink. Mindenesetre Mágocson olyan szakértelem­mel foglalkoznak vele, mintha legalábbis itt lett volna az őshazája - pedig alig 6 éves múltja van, ha egyáltalán múltnak lehet nevezni ekkora időt. Mágocson telitalálat a puly­ka. Több évtizedes hagyománya van Mágocson a baromfitartás­nak, brojlercsirke és árutojás termelésre rendezkedtek be. Ám különböző problémák miatt 1973—74-es években kétséges­sé vált az ágazat további léte. Akkor jött a gondolat: ne csir­két tenyésszenek a továbbiak­ban, hanem az export piacon is kelendő pecsenye pulykát. Voltak ellenzői, és voltak óva­toskodók, ami érthető, hiszen 25-30 millió forintot kellett köl- teniök aF'eddigi csirkeólak át­alakítására és bővítésére, hogy pulykatartáshoz megfelelő le­gyen. 1974 februárjában érke­zett az első napospulyka-szál- lítmány. Aztán következett az újabb elhatározás, meg kell próbál­ni háztájiba kihelyezni az ál­latokat, és így növelni az ex­port pecsenye pulyka mennyi­ségét. Ellenzői ismét voltak, ám akik hittek benne - köztük Benedek András, a baromfi- ágazat vezetője - szinte meg­szállottan szerveztek, intézked­tek. Először tíz családot keres­tek fel, olyanokat, akik lelkiis­meretesek, megbízhatók és a pulykatartáshoz is megfelelő feltételekkel rendelkeztek, az­tán összehívták őket és meg­beszélték a teendőket. Az akció sikerét ngi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy az első tíz vállalkozó család után ma már 320 család fog­lalkozik pulykaneveléssel, or­vos, tanácsi dolgozó, pedagó­gus és egyszerű paraszt egy-, aránt. A pulyka társadalmi érintkezési formát, közös be­szédtémát is teremtett - hiszen még a fodrászüzletben frizura­készítés közben is legtöbbször ezt tárgyalják - foglalkozásra és korra való tekintet nélkül. Az emberek versengenek, egymást licitálják túl. Sőt, szinte új nép­szokást kezd kialakítani a „pulykás”: a kész pecsenye­pulyka elszállításakor összefog­nak, kalákában segítik egy­mást a rakodásban (erről a tartóknak kell gondoskodniuk), s ilyenkor a ház asszonya po­gácsával, vagy egyéb harap- nivalóval kínálja a segítőket és együtt isszák meg rá az áldo­mást. Az előnevelt pulykát, a tá­pot, az almot, a gyógyszereket a tsz adja. Állategészségügyi szaktanácsadást és ellenőrzést is biztosít. A gazdák pedig ga­rantálják a technológiai fegye­lem betartását, és a legjobb minőségű pecsenye pulyka biz­tosítását. A minőség pedig sa­ját érdekük: zsebre megy! Ezért aztán nem sajnálják a pénzt önetetőkre, önitatókra, és kü­lönböző higiéniát biztosító be­rendezésekre. Sőt, még ennél is többet áldoznak! Volt olyan gazda, aki maga egy régi, ud­vari szoba-konyhába költözött, s a parkettás, kétszobás házat pulykanevelésre rendezték be. (Ma már egy luxus lakóház épí­tését kezdte meg.) Ennek köszönhetően aztán a tsz bevétele évről évre rohamo­san emelkedett. 1974-ben 17 millió forint volt a tsz-ben elő­állított pulyka értéke, a háztá­jiból származó pedig 1 millió 960 ezer forint. 1977-ben az árbevétel 47 millió 824 ezer fo­rint volt, a háztáji pedig már 35 millió 270 ezer forint hasz­not eredményezett. 1979-ben pedig a háztáji meghaladta a tsz-pulykák árbevételét: 59 mil­lió 85 ezer forint volt a 49 mil­lió 187 ezer tsz-ben előállítot­tal szemben. — Ekkora eredményt lehetet­len lett volna elérni, ha nem fejlesztjük ki a háztáji gazdál­kodást — mondja Benedek András ágazatvezető. A tsz- ben 2000 négyzetméteres szu­perólban nőnek fel a pulykák, de ez a szuperól 1976-ban 7,5 millió forintért épült. A háztáji gazdaságokban pedig jelenleg 20—22 ezer négyzetméter puly­katartó területet tartunk szá­mon. Azt hiszem, nem szüksé­ges nagyon számítgatni, hogy mennyibe került volna. — A másik: a boldogasszony­fai keltetőből nem egyenlete­sen kapjuk a napospulyka állo­mányt, van időszak, mikor hat­ezer, van mikor tizenötezer da­rabot küldenek. Ekkora inga­dozást csak ilyen rugalmas ház­táji gazdálkodással lehet el­lensúlyozni. Persze a gördülé­keny szervezés, a kiszállítás, a táp és alom, valamint a gyógy­szer-ellátás időbeli biztosítása, a pecsenyekész állatok pontos átvétele nem kis feladatot ró ránk. — A gazdáktól pedig mi is sokat tanulunk, ötletekkel, po­fonegyszerű újításokkal állnak elő. A leghasznosabb, amit megtanultunk, az emberek maxi­mális érdekeltsége. Be is ve­zettük a tsz-ben az érdekeltség irányú bérezést, összehívtuk a pulykatenyésztésben dolgozó asszonyokat, s mondtuk, min­denki azzal alakítson brigádot, akivel akar, akivel a legszíve­sebben dolgozik (érdekes, azok­kal senki sem akart dolgozni, akiket mi is gyenge munkaerő­nek tartottunk). Minden brigád egy-egy ólért a felelős, s az abból kikerülő pulykák minősé­ge után kapják a bért. Har­minc-negyven százalékos ered­ménynövekedést tapasztaltunk. “Ezek az asszonyok most szív­vel lélekkel dolgoznak, eddig három művezető hajtotta a 120 asszonyt, most a 120 asszony hajtja a három vezetőt. Az eredményt tükröző számok önmagukért beszélnek. Szeren­csésen találkozott és hangoló­dott itt Mágocson a népgaz­dasági, a termelőszövetkezeti és az egyéni érdek. És a tsz a kedvezőtlen adottsága ellenére 21 milliós nyereséggel zárta az évet... Sarok Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom