Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-22 / 170. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASAGPOLITIKA '980. JÚNIUS 22. A kórházi porceláiedény-gyártás központja lesz Pécs Szigorú zsűri előtt vizsgázott a készlet Pécs lesz a jövőben a kórházi porcelánedény-gyártós központja. Magyarországon a Finomke- rómia Ipari Művek négy üzeme foglalkozik edénygyártással. Közülük kettő — az alföldi és a pécsi - készít elsősorban tömegtermékeket, nagy sorozatú készleteket. Az elmúlt években végrehajtott korszerűsítés, fejlesztés is ezt a célt segítette és lehetőséget teremtett a profil- tisztításra, termelékenyebb, gazdaságosabb munkára is. Az Alföldi Porcelángyárban például értékelemzéses munkával alakították ki a vendéglátóipar ellátására szolgáló úgynevezett Uniset fantázianevű edénycsaládot, amely már sorozatban készül. A Pécsi Zstílnay Gyár pedig most érkezett az egészségügy speciális igényeit kielégítő kórházi edénygyártás bevezetéséhez, amelynél ugyancsak alkalmazták az értékelemzéses módszert. A tervezéssel foglalkozó csoportban mérnök, orvos, közgazdász és művész dolgozott együtt. Olyan korszerű edénytípusokat terveztek, amelyek megfelelnek a betegek igényeinek, megkönnyítik az ellátó és ápolószemélyzet munkáját, esztétikus és a sokféleség mellett gazdaságosan gyártható. Az edények fehér színűek. Űrtartalmuk a kórházi étkeztetési normákhoz igazodik, de arra is tekintettel voltak, hogy a tálcán jól elhelyezhető legyen. Alkalmas melegítőkonténeres szállításra, tárolásra, a mosogatás gépesítésére. A készlet először az egészségügyi szakemberek előtt vizsgázott használhatóság szempontjából. A napokban pedig a képző- és iparművészeti lektorátus zsűrije minősítette esztétikai, formai szempontból. Mindkét fórumon sikerrel szerepelt a készlet. A Pécsi Zsolnay Porcelángyár felkészült a nagy sorozatú gyártásra, a harmadik negyedévtől a szállításra. Attól kezdve az ország egészségügyi intézményhálózatát Pécsről látják el porcelánedénnyel. » Tíz országban vásárolják Drága, de kelendő a baranyai rongyszőnyeg Tavaly a nagy múltú rongyszőnyeg-szövés nehézségekkel küszködött hazánkban. Örkényben például egy kétszáz asz- szonyt foglalkoztató szövőüzem zárta be kapuját. A Bólyi ÁFÉSZ szőnyegszövő üzemétől sem rendeltek 1979 második felében. Bolyban épp a hajdani gyapjúfonók által elterjesztett és torontáli népi motívumokkal díszített szőnyegek Gyopár nevű utódja veszített a népszerűségéből. Ugyanis drágán kínálták, és Nyugat-Európában a népi díszítést újabban nem kedvelik. De a bútorszövetből készült szőnyegekből is kevesebb kélt el. A 10 éves szövőben, ahol a tőkés exportnak hétéves a múltja — még időben átalakították a termékszerkezetet a MÉSZÖV és az Artex Külkereskedelmi Vállalat tanácsai alapján. Ismét állandó munkát biztosítanak a 170 dolgozónak, és a tavalyi 4 milliós termelési érték helyett idén 7 milliót terveztek. A váltás lebonyolításában közreműködött a 160 dolgozóval évi 17 milliós termelési értéket produkáló csányoszrói üzem, a Sellyéi ÁFÉSZ Euró- pa-hirű, két évtizedes létesítménye. Két vasszövőszéket kölcsönöztek, és ez alapján a bó- <Jyiak tizet szerkesztettek meg, hogy kitűnően tömött, kemény és feszes szőnyegeket állítsanak elő. A fából kialakított szövőszékekkel nem lehet kiváló minőséget elérni. Csányoszró átadta a kis méretű Cirmos nevű szőnyegek kézi gyártását. A terméket különösen az NSZK- ban, Svédországban és Dániában szeretik, de eljutnak vele az USA-ba is. A bólyiak — főként a hidasi részleg asszonyai — fél év alatt megtanulták a csányoszrói útmutatások alapján, hogy miként állítsák össze a színeket rusztikus stílusban a népi motívumok teljes kiiktatásával. A színberakás a szakmai műveltség csúcsát jelenti. Tudjuk, hogy a svédek az égszínkéket, a dánok a barna és a zöld, a hollandok viszont a kék és a szürke együttesét szeretik, és nagyon nehéz a lazacrózsaszín, a hússzín, a natúrfehér, valamint a rozsdaszínű árnyalatok „kikeverése”. Hiszen több bútor-, ruha- és lengyárban inkább elégetik, szemétbe dobják a szabászati és a szövési hulladékot, amit műanyaggal csak minimális mértékben szabad helyettesíteni a szőnyegszövésben. Elérték, hogy egy négyzetméternyi szőnyeget 3— 4 kiló színes rongyból alakítanak ki, pedig a súlyos kenderhiányban ritkán jutnak felvetőfonálhoz. Napjainkban a Cirmosok teszik ki a termékek 60 százalékát és ez az arány csak tovább növekszik. Dr. Hetey Ottóné üzemvezető szerint még több dolgon finomítanak, így például arra törekednek, hogy az anyagbeszerzés és az előkészítés, vagyis a csíkra vágás zavartalan, gyors legyen, a bedolgozóhálózat pedig teljessé váljon. Csányoszró időnként még segít, egyebek között előkészített varrott és festett anyagot, kenderzsineget szállít. A csányoszróiak is továbbléptek és Cirmosból csak a nagyméretűekkel próbálkoznak, például az amerikai piacokon. Varga Sándor üzemvezető úgy véli, hogy minőségben, az 57 féle szín alkalmazásával felülmúlják az indiai és a portugál világelső szőnyegszövőket, de olcsóbban még nem tudnak szőni. Ennek az elérése pedig nem kis feladat. A két baranyai szőnyegszövő üzem áruit pillanatnyilag 10 országban vásárolják. Csuti János Fiatal tehetségek Werte Judit Schmidt József Kalmár Lajos Sebők Vendel Honnan jöttek a legjobb tanulók? Még csak harmadikosok, de javában készülnek az egyetemi, főiskolai felvételire. A műszaki egyetem hallgatói rendszeresen küldik nekik a matematika-, fizikapéldákat, ők megoldják, visszaküldik, aztán várják az értékelő levelet. Nyáron találkoznak is egymással. Két hetet együtt töltenek a tiszakécskei matematika-fizika felkészítő táborban. Középiskolások. Mindenen tudnak nevetni. Legkedvesebb öltözékük a farmer pulóverrel. Szeretik a sportot, a zenét, a jó filmeket, könyveket, s mellesleg jól is tanulnak. A Ziper- novszky Károly Gépipari Szak- középiskola III. E osztályának, a műszerésztagozatnak tanulói. Közülük néggyel beszélgettünk. Werte Judittal, aki Wirth László osztályfőnök szerint nagyon szorgalmas, csendes, néhány tantárgyból kiváló, Schmidt Józseffel, akinek vág az esze, mint a borotva, Kalmár Lajossal, aki nagyszerű képességű, megbízható, szinte minden tárgyból jó eredményt ér el, Sebők Vendellel, akinek szintén nem kell a szomszédba menni egy kis sütnivalóért. Werle Judit Villányban született. Ma is ott laknak. Édesapja Beremenden dolgozik a Siklósi ÁFÉSZ húsfeldolgozójában, édesanyja háztartásbeli. Jutka Villányban végezte a nyolc általánost. — A bátyám is itt, a gépipariban tanult, követtem őt. Nagyon jól tanult, most a műszaki egyetemen negyedéves. Én is a műszakira szeretnék menni. Jutka kollégista. Havonta 250 forintot fizet. Ugyanennyi a zsebpénze lis. A család havi jövedelmét, vagyis édesapja 5000 forintos fizetését csak ak* kor terheli jobban, ha ruhát szeretne vásárolni. Beosztással él a bátyja is. Egyik legkedvesebb tantárgya az orosz nyelv. Társai szerint ebből „profesz- szor”. Talán nem véletlenül, hiszen otthon, a családban egy másik nyelvet is jól beszélnek — a németet. Kalmár Lajos Hirdről jár Pécsre tanulni. Szülei a Hirdi Kenderfonóban dolgoznak. Édesapja esztergályos, édesanyja fonónő. Egy húga van, aki most ötödikes. — Elsőtől negyedikig a hirdi iskolába jártam. A felső tagozatot Vasason végeztem. Szerintem nagyon jó általános iskola mindkettő. Az eredményeimet a középiskolában is tartani tudtam. Két évvel ezelőtt — a jó tanulmányi eredmény mellett — két másik tanulótársával együtt a Kell a jó könyv irodalmi vetélkedő országos döntőjében a 8. helyen végzett. Idén, a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőn szintén tagja volt az országos döntőbe jutott gépiparista csapatnak. Ö is a műszaki egyetemen szeretne továbbtanulni. Sebők Vendel a szomszédos Somogy egy kis falujából, Rák- siból jött Pécsre tanulni. — Jó híre van a gépiparinak, kemény iskolának tartják — mondja. — Én egyrészt ezért jelentkeztem ide. A másik ok pedig, hogy itt van műszerésztagozat. A kecskeméti automatizálási főiskolára pályázok. A bátyja most érettségizett, ősztől a Szovjetunlióban tanul. Katonai pályára készül. Édesapjuk az igali termelőszövetkezet elnöke, édesanyjuk nővér a patalomi szociális otthonban. Sebők Vendel kedvenc időtöltése a repülőmodellezés és a bélyeggyűjtés. Schmidt József Erdősmecskén született, itt végezte az általános iskolát. — Nem volt olyan nap, hogy valamiből ne feleltem volna — emlékezik az általános iskolai évekre. — Kevesen voltunk, nem lehetett számitgatni, kire mikor kerül ismét a felelés. Számunkra az volt a természetes, hogy minden napra kellett készülni. Most látom igazán a hasznát. A középiskolát már mint pécsi lakos kezdte, mivel időközben felépült a kovácstelepi családi házuk. Édesapja, aki asztalos, itt dolgozik a gépipariban. Édesanyja bedolgozó a Szolgáltatóipari Vállalatnál. Bátyja jelenleg másodéves a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Az osztályfőnöküket, Wirth Lászlót, aki 25 éve itt tanít, arról kérdezem, milyenek a falusi iskolákból jött gyerekek, hogy állják meg a helyüket: — Jól nevelt, jó érzésű, szorgalmas fiatalok — válaszolja. — Döntő többségük megtartja azt a tanulmányi eredményszintet, amivel általánosban végzett. Gyors számolás a fiúkkal: összesen hányán vannak most a III. E osztályban, akik jól tanulnak? — Tízen — válaszolja Schmidt József. — És közülük hányán jöttek falusi iskolából? — Kilencen! Török Éva A buszok hátsó ajtóin is fel lehet szállni A komlói jegyautomaták és a tömegközlekedés Komlón a helyi buszközlekedésben tavaly október elsejétől bevezetett jegyautomata miatt panaszok tömkelegé zúdul a tanácsra és természetesen a Volánra. Lapunk nemrég feltette a kérdést, hogy csak elöl utazhat-e a jegyautomata? Akkor válaszolt Molnár István, o komlói üzemegység üzemigazgatója és Erdő János, a Volán 12. sz. Vállalat főosztályvezetője. Értesítést kaptunk Komlóról, hogy június 16-tól, tehát hétfőn üzemkezdettől a helyi járatokon az eddig elöl, a vezető mögötti ajtónál lévő két jegyautomata egyikét cr hátsó ajtónál helyezik el, tehát a felszállás hétfőtől már nemcsak elöl, hanem hátul is lehetséges. A komlói tömegközlekedés vezetői engedtek a tömegigényeknek. Engedtek, de joggal tartanak attól, hogy ezzel újabb panaszáradat zsilipjeit nyitják meg. Nem árt áttekinteni röviden a helyzetet. A jegyautomata bevezetése előtt perselyes buszok járták a várost. A persely elöl volt, felszállni csak ott lehetett, a készpénzes utasok bedobták a kettest, a bérletesek felmutat, ták a bérletüket. A jegyautomata bevezetésével a felszállás szintén csak elöl történhetett: a készpénzes utas jegyet váltott, a bérletesnek viszont nem kellett felmutatnia a bérletét. Tavaly összesen 12 millió utast szállított a 17 viszonylatszámon közlekedő, napi átlagban 651 járat. Ezt a forgalmat 17 helyi és naponta a csúcsidőszakokra vezényelt 18 távolsági busz bo. nyolítja. A bérleteseknek adott gesztussal remélték, hogy gyor. sabbá válik a felszállás. A Volán elképzeléseit nem koronázta siker, és más téren nekik is csalódniuk kellett. A jegyrendszer bevezetésével 3 ellenőr kezdte meg munkáját és tavaly októbertől napjainkig mintegy 1700 bliccelőt csíptek el az összes járatok egytizedén, mert csak ennyin tudtak ellenőrizni. Sokan azt is kifogásolták a fent említett cikk szerint, hogy a főpályaudvarra érkező helyi buszok leszálló és továbbsiető utasait jmiért zaklatják a jegy- és bérletellenőrzéssel. A panasz jogos. Azaz... Komlón az 1-es, a 3-as és a 10-es járatok buszainak közös megállóik vannak a Petőfi téren és a széntröszt épülete előtt, e két hely között valóban érvényes e három busz bármelyikére szóló bérlet, de csak ezen a szakaszon. A Volán Tröszt előírása: a közös útvonalon haladó buszokon a bármelyikre szóló bérlet csakis az egyhelyen lévő, közös megálló esetén érvényes. A széntröszttől a főpályaudvarra tartó 3-as buszon a menetidő két perce alatt lehetetlen ellenőrizni, ezért „zaklatták" néha a leszálló utasokat. Komlón, a nagy többség bér. letes és csak minden negyedik utas készpénzes, mégis a kisebbség, a két forintért utazók okozzák a legtöbb problémát. Hétfőtől a helyi járatú buszokon már hátul is van jegyautomata, és ha az elromlik? A csúcsidő- szakokra Komlón bevetett távol, sági buszokon ezután sem tudnak automatát utaztatni a vo- lánosok, így ezeken a készpénzes Utasok továbbra is csak elöl szállhatnak fel, a bérletesek viszont bármelyik ajtón. Murányi L.
