Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-22 / 170. szám
2 Dunantmt napló 1980. június 22., vasárnap Paprika, eper, sárgarépa Sok és szép áru a pécsi vásárcsarnokban Gyönyörűség volt nézni tegnap reggel a pécsi vásárcsarnokban a zöldség- és gyümölcsfélékkel telepakolt asztalokat: minden volt bőséggel, mi nyár elején érik, terem. Csillogó paprikák, „izzó” paradicsomok, sápadt újburgonyák, duzzadt szemű cseresznyék és meggyek, aprócska karfiolok és karalábék, félméteres uborkák, hegybe pakolt cukorborsók kellették magukat. Az árusok már kora hajnalban készen álltak a vevők fogadására, de úgy látszik későn kelők a pécsi háziasszonyok, mert az igazi piaci élet jóval hat óra után kezdődött. Persze akkor sem tolongott a nép, nem kapkodták ki egymás kezéből az árut, kényelmesen lehetett gusztálgat- ni, válogatni. Egyébként úgy tűnt, hogy többen akarnak eladni, mint ahányon venni ... Ha ebben van is némi túlzás, mindenesetre tény, hogy a vevők közül is sokan csak egy kis eperért tértek be a vásár- csarnokba. Old községből többen is jöttek eladni a tegnapi piaci napra: Kölcze Zoltánné véleménye szerint tavaly ilyenkor magasabb ára volt a zöldség- és gyümölcsféléknek. Glatter Gézáné, a vásárló mondja: — Én reálisnak tartom az árakat. Az elmúlt héthez képest csökkent többek között a paprika, a fehérrépa és sárgarépa, a burgonya ára. Viszont nem sokat változott az uborkáé és a paradicsomé. Szubotics Ferencné Kővágószőlősről hozott több láda epret: — A héten már volt olyan nap, hogy a mázsát is eladtam. Nézze, milyen szép és egészséges szemek. Valóban, csodálatosak az eprek, az apróbbakat 20, a nagyokat 30 forintért adja kilónként. Ketten mustrálgatják a ládákban pihenő gyümölcsöt, de arrébb mennek. Néhány méterrel odébb a valamivel csúnyábbért a 25 forint jobban megéri nekik . . . Most nézzük az árakat: karalábé 3-4 forint, kelkáposzta 14, nagy paprika 5, kicsi 2 forint, borsó 6-8 forint, paradicsom 40-50 forint, zellerzöldje egy forint, újburgonya 16, zöldhagyma 6,50, répa 10 forint. A gombás standon összesen négyen árusítanak, egy bélavári fiatalasszony vastag vargányát (kilója 80) és tányérnyi nagyságú mezei sam- pion gombát kínál. Kissé so- kalljuk, de ő győzködik, ez az ára. A lángos és pecsenyesütő pavilonoknál nagy a forgalom, a húsbolt előtt még tülekednek is. A vitatkozókhoz közel egy oldi fiatalember, Katona Imre kínálja portékáját. A magyar- történelem szakos tanár járatos a kereskedelem terén is: olyan ügyesen méri és tölti a szatyrokba a paprikát, burgonyát, mintha mindig ezt csinálta volna. Azt mondja, jobban megéri elhozni Pécsre a piacra az árut, mint a szövetkezetnek eladni. Még ha hajnalban kell kelni, akkor is. R. N. Közalkalmazottak Sza kszervezete Olvasótábor a Könyvtáros, tanár, népművelő, szociológus vesz részt a Baranya Megyei Könyvtár olvasótáborának munkájában, amely tegnap kezdődött meg a Pécs- várad melletti Dombay-tónál. A 10 napos tábort nem a legjobban tanuló, a legtöbbet olvasó gyerekek számára hirdette meg a megyei könyvtár, hanem arra kérte az iskolákat, olyan gyerekeket küldjenek ide, akik otthon kevés indíttatást kapnak az olvasásra, önművelésre. 39 gyerek érkezett Baranya különböző falvaibái. Érdekes, építkező jellegű a tábor jellege: a foglalkozásokon egy-egy művészeti alkotás, irodalmi szemelvény, zene, film, riport, vagy szociográfia részlet által pendítenek meg problémákat, olyan területek problémáit mint például család, isötévi tanulás után tegnap érkeztek el a Pécsi Orvostudományi Egyetem fogorvoshallgatói a legjobban várt pillanatig: az egyetem tanácsa nevében dr. Flerkó Béla rektor doktorrá fogadta őket. A huszonhárom fogorvos mellett egy hallgatót általános orvosnak avattak fel. Pécsett viszonylag későn, a hetvenes évek elején indult meg a fogorvos képzés. Az első végzett évfolyamok eddig mintegy hetven fogászt adtak elsősorban a dunántúli városoknak. Soltész Szilviát az avatás után már a gratulálok rohamozzák. Dombay-tónál kola, közösség, társadalmi környezet. A soronlevő idézeteket a gyerekek választják ki, ők szerkesztik a zenei részeket és az kap közülük díjat, aki a foglalkozásokon a legizgalmasabb, legérdekesebb kérdéseket teszi fel. , Szerepel a programon a Jutalomutazás című film is, melynek történetét a táborlakóknak kell tovább írniuk, befejezniük. Végül bírósági tárgyaláson döntenek arról, kinek volt igaza a történetben és kit kell elmarasztalni. Ez az olvasótábor többet ad a megszokottnál, így volt ez a múlt évben is, mivel a gyerekek lehetőséget kapnak itt, saját konfliktusaik feltárására, a beszélgetés, rajz, írás, játék eszközeivel. Ugyanakkor nem hiányzik a 10 napos programból a játék, a főzés és a kirándulás sem.- Szigetvár mellett, egy kis faluban, Szulimánban laknak a szüleim, most Szekszárdon kaptam állást - mondja. — Nem bántam meg, hogy a fogorvosira jelentkeztem. Az első két évben általános képzést kaptunk, harmadévtől szakosodtunk. A klinikán előbb gyermekfogászaton gyakoroltunk, aztán az utolsó évben már felnőtt pácienseket láttunk el. Nagyon szép hivatás ez, és úgy érzem, szükség is van ránk. Erre talán a legjobb „rím” az, hogy Szilviát elsőként az egyik páciense köszönti. A Közalkalmazottak Szakszer, vezete Baranya megyei Bizottságának küldöttértekezletét tartották tegnap az SZMT székhá. zában. öt esztendő után ismét számot vetettek az elvégzett munkával. Mint a bizottság írásbeli beszámolójából is kitűnt, erősödött a szocialista demokrácia a szakszervezeti mun. kában is, tovább javultak a köz. Építők Sza kszervezete Üjmecsekalján, az Építők szállójának kultúrtermében tartották meg tegnap délelőtt az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezletét. A küldöttgyűlésen 21 szakszervezeti alapszervezet 108 küldötte vett részt. Az elnökségben foglalt helyet Podina Sebő, az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének titkára, Szili József, a Szakszervezetek Baranya megeyi Tanácsának titkára, Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője és Varga László, a megyei KISZ- bizottság titkára. Bosnyák János, a Zsolnay Porcelángyár igazgatójának megnyitója után Kiss József, az Építők Szakszervezete megyebizottságának titkára terjesztette a küldöttgyűlés elé a megyebizottság beszámolóját. A közel öt év szakszervezeti munkáját értékelő számadás legsúlyozottabban a termelést segítő tevékenységgel foglalkozott. Megállapította, hogy az építőipar az elmúlt közel öt év alatt jelentősen hozzájárult a megye fejlődéséhez, s a szakszervezeti mozgalom eredményesen segítette a célkitűzések megvalósítását. Megyei szinten az építő, fa- és építőanyagipar főbb mutatóiban teljesítette tervét. 1975-höz viszonyítva az építőipar térmelé- se 20, az építőanyagipar termelése 13 százalékkal nőtt, noha a vállalatok évről évre csökkenő létszámmal valósították meg a termelés bővítését, amely így majdnem egészében a termelékenység javulásából származik. Az így is állandónak mondható kapacitáshiány ellenére az év végére az építőipar annyi lakást fog átadni, mint amennyit eddig egyik ötéves tervidőszakban sem: 15 000-et. A szakszervezet termelést segítő tevékenységével szorosan összefügg az üzemi demokrácia kiteljesedése. Az új demokratikus fórumok jól működnek, a dolgozókat egyre szélesebb körben vonják be a gazdasági tervek kialakításába és végrehajtásuk ellenőrzésébe. Időarányosan megvalósult a középtávú bérpolitikai terv, átalkalmazottak élet- és munka- körülményei. Bővültek a szak- szervezeti jogok, különösen a bizalmiak hatásköre, ennek kö. vetkeztében pedig felelősségük nőtt meg. Dr. Román Lászlóné elnökletével kezdődött meg a küldöttértekezlet, melynek elnöksé. gében helyet foglalt Szegvári Péterné dr., a Közalkalmazottak gondoltabb lett a bér- és jövedelempolitika. Kollektív szerződések jól szolgálják a gazdasági célok megvalósítását és a dolgozók érdekvédelmét egyaránt. Az élet- és munkakörülmények alakulására nézve általánosan elfogadott az a törekvés, hogy elsősorban a munkavégzéssel szorosan összefüggő juttatásokat kell biztosítani. A szakszervezetek nevelő tevékenysége arra irányult, hogy tudatosítsa a dolgozókban a munka legfőbb értékmérőjeként a minőséget és a hatékonyságot. A beszámolót követő vitában felszólalt Podina Sebő, aki a központi vezetőség, valamint az SZMT nevében és Rózsahegyi István, aki a Megyei Pártbizottság képviseletében értékelte az építők szakszervezete megyei bizottságának munkáját. A többi 11 felszólaló közül Meggyes/ József (Dunántúli Tervező Vállalat) a gazdasági tervezőmunka demokratizmusáról, Balatinácz Ilona (MOFA) és Hidegkúti József (Zsolnay Porcelángyár) a szakszervezeti bizalmiak munkájáról, Berecz Gábor (KPM Közúti Igazgatóság) a szocialista brigádmozgalom művelődési feladatairól, dr. Fekete Sándor, (a Mecsek- vidéki Kőbánya Vállalat igazgatója) a szakszervezetek és a gazdasági vezetés kapcsolatáról, Bálint Gyuláné (Porcelán- gyár) a nők helyzetéről, Barlai Norbert (Építőipari Szállítási Vállalat) a bér- és munkaügyi bizottság ötéves tevékenységéről, Matkovits Kornél (BÁÉV) a szakszervezeti nevelőmunkáról, Schlichter József (506-os Szakmunkásképző Intézet) a tanulók szakszervezeti alapszervezetéről, Kiss László (Építőipari Szállítási Vállalat) az ifjúsági brigádokról és dr. Sármány László (BÁÉV) a pénzügyi és ügyviteli munkáról beszélt. A küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta a megyebizottság beszámolóját. Ezt követően megválasztották a 21 küldöttet a felsőbb szakszervezeti küldöttgyűlésre, és 19 küldöttet az SZMT küldöttértekezletére. A 15 tagú megyebizottság élére ismét elnökként Felvégi Ferencet, titkárnak Kiss Józsefet választották. D. I. Szakszervezete központi vezetőségének elnökhelyettese, Koós Lászlóné, az SZMT titkára és dr. Jerszi István, a megyei párt. végrehajtó bizottság tagja, az MSZMP Baranya megyei Bízott, súgónak titkára. Az írásbeli előterjesztést szóban egészítette ki dr. Sziráki Ferenc, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei Bizottsá. gának titkára. Mint mondta, ai különböző államigazgatási, jo. gi szervekkel (a tanácsokkal, a Megyei Főügyészséggel, a Megyei Bírósággal, a bevételi igazgatóságokkal, a szakmaközi bizottságokkal) kialakított, egyre elmélyültebb kapcsolat lehetővé tette a különféle vállalatokkal, gazdálkodó szervekkel az élőbb munkakapcsolat, a nyíltabb településpolitika, a hatékonyabb ellenőrzési és felügyeleti rendszer megteremtését. A beszámoló feletti vitában felszólalt Szegvári Péterné dr., aki a központi vezetőség elismerését tolmácsolta a megyei bizottságnak, rajtuk keresztül a Baranya megyei közalkalmazot. tak valamennyi szakszervezeti tagjának, a kimagasló állam- igazgatási, szervezési és tömegszervezeti munka elismeréseképpen. Dr. Jerszi István tolmácsolta az MSZMP Baranya megyei Bi- zottsága^ üdvözletét és elismerését, és több, az elkövetkező időszakban aktuális feladatra hívta fel a figyelmet. így többek között a szakszervezet példamutatására, a határozottabb fellépésre a negativ jelenségek, kel szemben, a hatékonyabb, elsősorban segítőszándékú ellenőrzési munkára, az állam- igazgatási munkának korszerűsítésével kapcsolatban arra, hogy ez egyben egyszerűsítést is jelentsen. Dr. Hazafi József, a tanácsi igazgatási szerkezet átalakításának jelentőségéről, a helyi kezdeményezések fontosságáról, a szocialista demokrácia kiszélesítésének és a gazdasági célok előtérbe állításának szükségességéről szólt többek között. A hozzászólók dr. Berkes György, dr. Strasszer Tibor, dr. Böbéi Hubert, Pozsgai József, Hesz Antalné, Csepregi István, Németh Jánosné, Bokor Béla és dr. Radnai László a szakszer, vezeti munka továbbfejlesztésének útjait, a bizalmiak helyzetét és feladatait, a> közalkalmazottak tevékenységéből adó. dó speciális követelményeket taglalták. Befejezésül a küldöttek megválasztották a 15 tagú megyei bizottságot, melynek elnöke dr. Berkes György, titkára1 dr. Sziráki Ferenc, szervező titkára Horváth Sándorné lett. Ugyancsak megválasztották a 9 küldöttet a szakszervezetek IX. kong rész. szusára továbbá a 12 küldöttet az SZMT küldöttértekezletére, valamint a háromtagú szám. vizsgáló bizottságot. A megyei bizottság mellett működő nyolc munkabizottság megválasztása után a küldöttértekezlet dr. Sziráki Ferenc zárszavával ért véget. K. Gy. Doktoravatás az Orvostudományi Egyetemen 23 fogász, I általános orvos Le a harisnyanadrággal! Az isten szerelmére, higgyék el nekem, hogy nem viselek harisnyanadrágot még a mai napig sem, tehát eleve nem lehetek elfogult — eme örökös vitát kavaró — gönc mellett, de most kénytelen vagyok ismét ezzel a témával foglalkozni, ám megígérhetem, ezúttal utoljára: soha, de soha többé nem érdekel az ügy, legföljebb akkor, ha a hazai harisnyagyárak valamennyi dolgozója — portástól igazgatóig — Állami Díjat kap, amennyiben végérvényesen megoldják a harisnyanadrág okozta gondokat. Tehát: a közelmúltban — nem tudom már hányadszor, a kereskedelem azt nyilatkozta a rádióban, hogy az említett közszükségleti cikknél sem színben, sem méretben nincs választék, sőt elég gyakran egyáltalán nincs is. Tudtam", hogy előbb-utóbb kihúzzák a gyufát, mert az ipar nem hagyja annyiban a dolgot. Nem is hagyta. Ezúttal ők álltak a mikrofon elé, és azt mondták - nagyon óvatos fogalmazással —, hogy ők belátják a problémákat és ők gyártanának 2-es méretűt, de nincs rá igény, ezért termelik az* ennél nagyobb vagy kisebb méretűeket. És hogy naponta 50 000 harisnyanadrágot gyártanak, de úgy látszik, ez sem elég, hát a kereskedelem esetleg hoz be külföldről ... Ez a labdajáték — sajnos — ismert. Hasonlóképpen zajlott le a közelmúltban egy másik, amikor a rádió riportere azt firtatta, miért csúnyák a magyar férficipők? Mit gondolnak, miért? Mert — a kereskedelem szerint — az ipar elmaradt a divatigényektől. Az ipar szerint — a kereskedelem - nem ismeri a divatigényeket. Tehát megint labdáztak. Nagy szenzáció volt - csak nálunk persze... —, amikor közhírré tétették, hogy az ipar „rááll” a méretarányos konfekció gyártására, nem lesz többé gond a mázsás termetű magyar állampolgár éppen úgy megtalálja a „pószentos” öltözékét, mint a negyvenkilós kis nyüzge polgártársa, egyformán feszíthetnek szebbnélszebb ruhákban a meccsen vagy a sörkertben, s végre nem kell ezreket kifizetni a maszek vagy szövetkezeti szabónak egy-egy fazonért. Hurrá! Korai volt az öröm. Az ipar — a vita hevében — a kereskedelmet vádolta, a kereskedelem az ipart, amiért a méretek nem stimmeltek. Ma — aki testalkatával csak egy kicsit is eltér az átlagos mérettől — kó- doroghat üzletről üzletre - nem talál magának egy becsületes zakót vagy nadrágot, mert ugye, ha vállbán jó, akkor a zakóujjával a cipőjét törölheti, ha pedig az ujja jó, akkor... Az a bosszantó, hogy a kereskedelem kontra ipar vitája évtizedek óta tart, ujjal mutogatnak egymásra, a fogyasztó pedig csak tehetetlenül áll közöttük, mint az árvagyerek és képtelen megérteni, miért mindig ő húzza a rövidebbet. És az is bosszantó, hogy sem egyik, sem másik fél soha el nem ismeri saját hibáját. Egyszer. . . évekkel ezelőtt - amikor tavasszal katasztrofális volt a „krumpli-helyzet”, az új még nem érett be, öreg burgonya pedig már egy szem sem volt a boltokban, következésképpen a mezőgazdaság szidta a kereskedelmet, a kereskedelem a mezőgazdaságot — a tv-ben láttam egy minisztériumi osztályvezető-helyettest, aki kereken és nyíltan bevallotta: kérem, mi tavaly rosszul mértük fel a fogyasztási igényeket, ezért minket terhel a felelősség. És amikor a riporter megkérdezte tőle, hogy ő személy szerint részt vett-e a felmérésben, azt felelte — igen. Egy igazi, eleven osztályvezetőhelyettes volt. Bevallotta ország-világ előtt, hogy hibázott. Nem dobta át a labdát. Le a kalappal előtte. És a harisnyanadrággal? Rab Ferenc tetették az esküt
