Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-01 / 119. szám
a Dunántúli napló 1980. május 1., csütörtök Plakát és történelem Vörös ember kalapáccsal Plakátok hirdetik az ünnepeket. Lendületes, színes acéltraverzhez hasonló, az ég kékjébe olvadó betűk: Éljen Május 1. Mindez a jelen. De amíg a falragaszok a dolgozók majálisának megszokott kísérőivé váltak, sok esztendő telt el. Európában mindössze London lakói ünnepelték dekorációval — Walter Crane alkotásaival — az 1890-es május elsejét. Egy esztendő múlva ugyancsak az angol fővárosban röplapok és plakátok köszöntik a munkásfelvonulást és a párizsi kommün 20. évfordulóját. Hamarosan a francia főváros házfalain is cselekvésre, összefogásra buzdítanak a falragaszok. Magyarországon egyelőre várni kell a megjelenésükre. Az első ilyen rajzos melléklettel 1898-ban jelentkezik a Népszava. A mai szemmel naivnak tűnő grafikán a parolázó földműves és kovács mögött felkelő nap az új idők hajnalát hirdeti. A következő esztendőben a bőrkötényes, jakobinus-sapkás női figura mellett a felirat: „Védelmet a munkának, jogot a népnek". 1912-ben talán a legmerészebb ötlet valósul meg a nyomdában: az ingatag trónusból kiesni készülő király az Osztrák—Magyar Monarchia végnapjait sejteti. Nemzetközi jelképpé vált Az első igazi politikai tartalmú magyar plakátot a Népszava reklámjaként Bíró Mihály tervezi 1911-ben. Ez a rajz évtizedeken át önálló életet él. A vörös f^rfi a lap címoldalának háttere előtt emeli magasba a kalapácsot. A figura a Tanács- köztársaság idején önálló alakként május elsejét köszönti. De sorsa ezt megelőzően történeti érdekesség: a kalapáccsal lesújtani készülő férfi láttán a szemlélődő önkéntelenül a forradalomra gondol. Bíró plakátja példa: hoqyan lesz jelvény- nyé, sőt jelképpé egy műalkotás, motívumai hogyan fejeznek ki politikai gondolatot. A hatalmas izomzat a munkóserőt, a szerszám a munkásfegyvert, a mozdulat a forradalmisóqot, a vörös szín a felkelők és lázadók vérét, az ügyért meghalni készek elszántságát jelképezi. A Népszava-plakát 1911-től a Tanácsiköztársaság leveréséig az úisóg propagandaeszköze marad. A reakció — felismerve a kép belső tartalmát — emiatt is támadja a lapot. Bíró válaszként vasláncos puskás, pisztolyos csendőröket rajzol a munkása köré. A meztelen testet leszorító bilincsek ellenére a vörös ember mozdulata változatlan: a kalapács ütni készül. Első szabod május elsejei plakátunk főalakja nemzetközi jelképpé válik. 1922-ben egy kínai sztrójkbrosúrón tűnik fel. Bíró Mihály — aki a fehérterror elől menekült el hazájából — Bécsben találkozik a kínai munkásküldöttséggel. Az 1930-as években Olaszországban antifasiszta röpiratokon és falragaszokon látható a kalapácsos ember. 1965-ben John Berger angol marxista művészettörténeti könyvének címlapjáról sújt az olvasó felé. 1970- ben viszont egy anarchista olasz szervezet plakátjáról fenyegeti a világot. A vörös férfi a magyar munkásmozgalomból sem tűnik el. A harmincas évek egyik május elsejei, munkásegységet propagáló, rajzos kommunista röp- iratán a tüntetők soraiban látni. Később az 1945-ös választás szociáldemokrata párti jelképeként tér vissza történelmünkbe. Az MKP és a szociáldemokrata párt 1948-as egyesülése után egy ideig nem látható, 1959- ben támad fel Raszler Károly Tanácsköztársaságra emlékeztető rézkarcában. Bennük a mozgósító erő Ugorjunk vissza néhány évtizedet. 1919-ben Bíró Mihály és művésztársai öltöztetik díszbe Budapestet május első napján. Az elkövetkezendő 25 esztendőben a plakát mozgósító szerepét más veszi át. A szociáldemokraták a NépszaVa-mellék- let immár önálló sajtótermékként való kiadásában köszöntik május elsejét. Bíró Mihály, Szőnyi István és a többi grafikus képekben, Várnai Zseni, Juhász Gyula, Keszthelyi Zoltán versekben megfogalmazott igazságát százezrek nézik és olvassák. Az illegális kommunista párt képzőművészei rajzos röplapokat terveznek. Bán Béla, Fenyő A. Endre, Goldman György, Háy László és Sugár Andor művei a munkásság propagandafegyvereivé válnak. A grafikusok már nemcsak az izmos felsőtestű, erőtől duzzadó munkások alakját rajzolják meg, egyre gyakrabban ábrázolnak könyvet olvasó, gondolkodó, a jövőnek tanuló kétkezi dolgozókat. A Horthy-korszak fasiszta, háborút reklámozó grafikáival ellentétben az 1919- től 1945-ig terjedő időszak illegális röpcédulái, gúnyrajzai, ha formailag nem is plakátok (képi elemekkel és rövid jelmondattal, vagy tisztán szöveges megoldással egy oldalra nyomtatott, figyelemfelkeltő propagandaeszközök), mégis házfalakra, palánkokra ragasztva mozgósító erejűek. A felszabadulás utáni első május elsején két plakát jelenik meg. Az egyik egyszerű kiáltvány. A másik szép grafika a szabad május elsejét köszöntő felirattal. A következő esztendőkben az újjáépítés, a földosztás, a béke és az elért eredmények megvédése, a munkás-paraszt szövetség megteremtése, azaz a kor alapvető politikai teendői jelennek meg a május 1-i plakátokon. A pártharcok idején kiváló művészek, Konecsni György, a már 1918-ban tevékeny Bortnyik Sándor és a többiek rajzban fogalmazzák meg az MKP céljait. A későbbiekben — egészen napjainkig — újabb és újabb, a kor követelményeinek megfelelő gondolatokat fejeztek ki a május 1-i plakátok. Konecsni György 1968-ban földgömbből alakítja ki az egymást szorító két kezet, így hangsúlyozva május elseje nemzetköziségét Szilvásy Nándor 1973-as alkotásának egyes számja piros- fehér-zöld színcsóvából formálódva, az ünnep nemzeti jellegét domborítja ki. Aktuális politikai mondanivalójuk, formanyelvük szinté évről évre változott, de alapvető tartalmuk egy évszázad óta változatlan. Horváth Kálmán 'W 1919 MÁJUSI. A vörös kalapácsos ember Bíró Mihály plakátja Ezen a gépen készült a kalapácsos ember plakátja AA 3APABCTByET : M AYH APÓ AH AH COAMAAPHOCTb I Május elsejét köszöntő plakát
