Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-01 / 119. szám

1980. május 1., csütörtök Dunántúli napló 9 Grain András rajza Simon István A munka azért készül Lehet-e munka végül valami kicsike piszok nélkül, mely kezedet nem keni be? Amit megfogsz, nem engedelmes, mert az is visszafog és dühében beszennyez; így áll hát a dolog. A munka azért készül, s tudja, ki nekilát, hogy épp általa szépül, tisztább lesz a világ. Hisz annak is azért van a keze annyiszor a fölmosófazékban, ki gangot mos, súrol. Ha félted tisztaságod, és magadat ezért mindenből kivágod, az életed mit ér? A tisztasághoz, látod, s azokhoz nincs közöd, kik szépítik a világot, s azoknál nem vagy te se több, kik kényeskedve húznak lábukra bármi híg sár ellen sárt papucsnak, de tiszták, azt hiszik. Kassák Lajos Májusi ihlet Messziről jöttem s ők azt mondták, maradj velünk, pajtás házuk kapujában álltak, vígan, szomszéd szomszéddal s láthatták a feladatot, mit teljesítenem kell vörösen lobogó zászlót vittem a tömeg előtt Munkások és parasztok vándoroltak az utakon .csapongott a szél s a messziségben kertek virultak ki szembe jött velünk, hihette, a zengő időben ölni és gyújtogatni indulunk egy világ ellen. S lépkedtünk harag nélkül, csak azért, hogy felmutassuk igaz szivünket fájdalmaival, reményeivel hogy világgá énekeljük májusi ünnepünket mely belőlünk sarjadt s megmutatja arcunk redőit Ó, hát kicsodák a mi hű barátaink, daloltuk gyertek velünk mind, hogy újjá építsük a világot s mentünk, mentünk távoli jelek fényesitése felé trombiták szóltak s az égen aranyvitorlák ringtak. Csanádi János Emlékezés egy régi reggelre Pattogatott-kukorica reggel, fehér napfény ugrál a falon, oly ütemre, ahogy a lomb hajlik a friss szélben túl az ablakon marhabögés a szomszéd istálló falai közt, kakasszó a kert szemétdombján, porhanyója málló, mint az avar, az érett dohány; kút csikordul, megcsobban a mély víz, csorog vissza a lukas vödör, zománc-lavór szélére a vas-iz rárakódik, mosakodok, számra ízlelni kezem vizet söpör — pattogatott-kukorica reggel ráköszön a lombra méh-sereggel. reggelire fölforrt már a tej; a tehén is már a legelőn; nyújtózkodok, s nem tudom, honnan jön: pattog villamos-szikrás sereggel egész testem eltöltő erőm. Bárdosi Németh János Képzelt hazám Határtalan az én hazám, ahogy a felhők, madarak útján sorompó nem akad csak szállnak szabadon, lazán: egy-szál magamban füttyösen mennék a táj, nép rokonom s a kezemet is úgy adom ahogy fa gyümölcsét ősszel, nem nézve mennyi gond, robot adta-aszalta eddig így, szívem se volna rossz, irigy, ha máshol több az emberség, emelje dolgát és kedvét, segítsen minket is a jobb. Május elseje kilencvenéves A múlt század kilencvenes évei a marxi-engelsi életmű lezárulásával soha nem álmo­dott erejű és teljességű elmé­leti fegyverzet birtokosává tet­ték a világ munkásságát. A tör­ténelem során nem volt még egy társadalmi erő, osztály, amely a marxizmushoz fogható, a lét nagy egészét átfogó, a teó­riát és a gyakorlatot dialekti­kus egységként megragadó el­mélettel, világnézettel rendel­kezett volna. Marx 1833-ban bekövetkezett halála után Engels minden energiáját kettejük életművé­nek végleges formába' öntésé­re, Mairx hagyatékának sajtó alá rendezésére fordította. így 'jelenhetett meg A iőke II. és III. tötete, így sikerült megal­kotnia még két saját, nagy, rendszerező művet, A család, a magántulajdon és az állam eredete, valamint a Ludwig Feuerbach és a klasszikus né­met filozófia vége című mun­kákat. Igen jelentősek még a kilencvenes években írott leve­lei a történelmi materializmus, ról és jelentős mindaz, amit — bár funkció nélkül - ezekben az évéktien 1895-iben, Lon­donban bekövetkezett haláláig a nemzetközi munkásmozgalom kibontakoztatásáért tett. ,,'Az emberi társadalom elő­története" azonban az elmélet megalkotásával nem ért véget. A munkásság továbbra is „a polgári társadalom méhében fejlődött” és vívta a maga har­cait. A pozitív erőik mélilett megjelenték a regresszív cso­portok, a forradalmárok mel­lett az opportunisták, a kispol­gári szocializmus szószólói és hívei, ott voltak az anarchistáik, a proletárosztály pereimén pe­dig mintegy fél évszázada ott sötétlett a lumpenproletáriátus. Már magának Marxnak és En- gelsnek intenzív harcot kellett folytatnia a marxi elméletek el. torz ító i va I, fél rém ag yarázói va I. A világtörténelmi folyamat, a szocializmus felé való hala­dás azanlban végérvényesen és visszafordíthatatlanul meg­kezdődött. A munkásosztály nemcsak néma erő volt, ellen­kezőleg: marxi elméleti fegy­ver birtokálban egyre élesebb harcokiba bocsátkozott a világ számos pontján. Ennék egyik történelmi je­lentőségű példájaként emlé­kezünk idén kilencvenedszer a chicagói véres eseményekre, amelynek során hét rendőr és négy munkás vesztette életét 1886. május 4-én az amerikai nagyvárosiban megrendezett tiltakozó gyűlésen, ahol a mun­kások országos megmozdulás keretében nyolcórás munka­napot követeitek. A négy jog­talanul kivégzett munkás: R. Parsons, A. Spies, G. Engel és A. Fischer mártírok és az 1531-es május elsejei olasz munlkástüntetések emlékére a II. Infernacionálé 1899-ben Pá. rizsiben megrendezett alakuló kongresszusán május elsejét a munkásosztály nemzetközi szol ida ri tó só nak ünnepévé nyí l - vánftották. Az első május elsejék idején — amikor már százezreik vették részt a munkásság nagy meg­mozduló sailban — Engels is élt. A proletárhatalom égisze alatti szabad május elseje, a szocia­lista társadalom azonban még utópiának is túl szép lett volna akkoriban. Éveknek, évtizedéknék kel­lett eltelnie, amíg a marxizmus elmélete a valóban forradalmi erők kezeibe kerülve, Lenin munkásságával kiegészülve, az ő vezetésével létrehozta azt az új rendet, amely állami ünnep­pé, a dolgozók nagy nemzet­közi szolidaritási demonstráció, jóvá léptethette elő május el­sejét. Bebesi Károly Zrínyi Miklós emlékezete Neve mellé az utókor okkal illesztette ezeket a jelzőket: költő, hadvezér és politikus. Irodalmi alkotásai, elsősorban a Szigeti veszedelem a magyar múlt számottevő értékei. A tö­rökellenes harcokban bátor és leleményes katonaként vett részt. Államférfiként az ország gondjait vette vállára. Egy nehéz, bonyolult korszak összetett, sokarcú egyénisége volt. A magyar későreneszánsz talán utolsó nagy alakja. Gon­doljuk el: amikor háromszáz­hatvan évvel ezelőtt megszüle­tik — 1620. május 1-én —, már csaknem egy százada a török az úr az ország nagy részén. A Felvidék és Nyugat-Dunán- túl Habsburg fennhatóság alatt áll. A töröknek adózó Erdély pénzért váltja meg viszonyla­gos önállóságát. A Zrínyi csa­ládban nagy hagyománya él a műveltségnek, a közéleti gon­dolkodásnak, a törökellenes harcnak. A fiatal Zrínyi Miklós Szigetvár 1566-os hősi védel­méről talán olyan öregektől hallott mesélni, akik tizennyolc­húsz éves fejjel az ostrom szemtanúi voltak. Ha várat épített, falakat erő­sített, ha lesvetésre indult vagy rajtaütött a martalóc törökön: birtokait és az országot egy­szerre védte. Ha kereskedőkkel tárgyalt, ha pénzt gyűjtött, ez a pénz saját Csáktornyái várának és a hazának az erejét egy­szerre növelte. Családi és ma­gánemberi érdekeit mindig ösz- szekapcsolta a nemzeti, közös­ségi célokkal. A Muraközt soha nem tudta a török elfoglalni. Zrínyi viszont fölégette az eszé- Iki hadí'hidat, s elváqta a tőreik fő utánpótlási vonalát. Fölépí­tette a Dráva és a Mura ösz- szefolyása közelében Clj-Zrínyi- vórát. S megkísérelte Kanizsa visszavételét is a töröktől. Gondolkodása, problémaér­zékenysége messze túlterjedt birtokai határán. A Habsburg- uralkodóval és az erdélyi feje­delemmel levelezett. Ország­gyűlésre járt; Zágrábba, Po­zsonyba, Bécsbe utazott. A nemzeti hadsereg megszervezé­sén töprengett. A királyválasz­tás alkalmával különféle poli­tikai terveket szőtt. Képességei alkalmassá tették volna, hogy nemcsak egy megyényi terület, de az ország gazdája is le­gyen. Kevés volna azonban Zrínyi­ben csak a kiváló katonát és a messzire tekintő politikust lát­ni. Valójában a körülmények rótták rá ezt a szerepet. Ha rajta áll, nem kardot, hanem egész életében talán könyve­ket forgat. Tizenhat éves korá­ban Itáliába utazik, ma úgy mondandók: féléves olaszor­szági tanulmányutat tesz. Itá­liai kapcsolatait később is meg­őrzi, s amit Rómában és Ve­lencében látott, oz épületek, a festmények szépsége később is mértéket jelentett számára. Kedveli a zenét, a virágokat, szeret vadászni, képeket, érme­ket gyűjt. A kard nemcsak az emberi élet kioltására alkalmas fegyver a számára, hanem szépmívű ötvösmunka is, dísz, művészi érték. Könyvtára még a nyugati utazóban is ámulatot ébreszt: kora tudományossága minden fontosabb művét meg­szerezte. Számos idegen nyel­ven olvas és levelez. Érzéke volt a nyelv, a stílus finomsá­gaira, a gondolat árnyalt és művészi kifejezésére. Valami jelképest kell látni abban, hogy mikor a körülmények szoronga­tó hatására végérvényesen bú­csút mond a költészetnek, ezt a búcsúzását is versben teszi: „Nem írom pennával, / Fekete téntával, / De szablyám éli­vei, / Ellenség vérivel, / Az én örök híremet." A régi magyar költészetnek talán legszebb négy sora az a vers, amelyben halálsejtel­mét fogalmazza meg. A meg­szokottól eltérő szórend csak növeli a kifejezés érzelmi fe­szültségét: „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / Órám tisztességes csak légyen utol­só, /' Akár farkas, akár emész- szen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.” Fölösleges azon tűnődni s ta­lálgatni, hogy megsebesített vadkan vagy bécsi orgyilkos ol­totta ki életét. Zrínyi élete úgy ért véget, mint a görög sors­tragédiák. Halála szükségszerű és tragikus halál volt. Mindösz- sze negyvennégy évet élt. Útját tragédiák kísérték végig. Még kisgyerek korában elvesztette szüleit. Meghalt első felesége, eltemette két gyerekét. Kanizsa alól elparancsolta a császár. Új-Zrínyi-várát i!'3-rcm,boúja a tö­rök. A magyarországi hadak fővezérévé nem őt, hanem Mcntecuccolit nevezték ki. A szentgotthárdi csatát — ilyen még nem volt a történelemben — olyan békekötés követi, amely a vesztes töröknek ked­vező. Barátaiban, irodalmi ter­veiben, politikai álmaiban csa­lódnia kellett... Szövetségesei cserben hagyták. A nádorságra hiába pályázott. A bécsi hadi­tanácsban megrágalmazták. .. 1664 után élete folytathatatlan­ná vált. El se tudjuk képzelni, mit tehetett volna a szégyenle­tes vasvári békekötés után. Ta­lán ugyanarra az útra sodró­dik, mint öccse, Péter? A kur- saneci erdő avarján a korszak legkiválóbb magyarjának élete tragikus szükségszerűséggel ért véget. Zrínyi Miklós személyisége, élete és sorsa sokat foglalkoz­tatta az utókort. Minden kor kereste a hozzá szóló üzenetet. Petőfiék, a reformkor nagy nemzedéke a Habsburg-elle- nességhez talált benne jelké­pet. Babits Mihály az Itáliát já­ró, a Szent Márk dicső terének köveit taposó férfit eleveníti meg. Illyés Gyula a két Zrínyi testvér, Miklós és Péter kapcso­latában a népek barátságának és testvériségének a szükség- szerűségére mutat rá: „Péter lefordította Miklóst", tudniillik Zrínyi Miklós nagy művét, a Szigeti veszedelmet öccse, Pé­ter ültette át horvát nyelvre. Zrínyi Miklós tudta, hogy nem lehet eszmények nélkül él­ni. Ezért állította a maga kora elé a csaknem száz esztendővel korábban történt eseményt. Szigetvár hősi védelmét. Zrínyi Miklós maga - is példa-ember volt. Neve a magyarság önbe­csülésének, szabadságvágyá­nak, az egyéni és a közösségi helytállásnak, a történelem előtti felelősségének ma is von­zó példája. Tüskés Tibor Makrisz Zizi: Mozaik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom