Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-31 / 148. szám

6 Dunántúli napló 1980. május 31., szombat Könyvheti ajánlat Közel száz kiadvány között válogathatunk Az idei könyvhétre valamivel kevesebb mű jelent meg, mint az elmúlt években. A műfaji változatosság, a figyelemfel­keltő érdekesség tekintetében azonban úgy érezzük, ez a mostani könyvünnep sem ma­rad el az eddigiek mögött. Ki­adóink arra törekedtek, hogy az ízlés és az érdeklődés szé­les skáláján lehetőleg minden­ki gazdagon válogathasson. Verseskönyvek, regények, al­bumok, memoárok, ismeretter­jesztő művek, irodalmi és kép­zőművészeti tanulmányok, klasz- szikus és mai, magyar és kül­földi szerzők alkotásai várják a könyvbarátokat. E sokszínű vá­lasztékhoz szeretnénk itt rövid ajánlást adni, inkább a talló­zás, mint a teljes áttekintés szándékával. VERSEK MINDENKINEK Bizonyára a keresett művek közé tartozik majd a Helikon kiadó megkapóan szép kiállí­tású Michelangelo-kötete, mely az olasz reneszánsz óriásának verseit, s a versekhez illeszke­dő rajzait tartalmazza. A kötet illusztrációit Tolnay Károly, a világhírű Michelangelo-kutató és monográfia-szerző válogat­ta, a versek világában pedig Rónay György értő tanulmánya segít eligazodni. A világiroda­lom egy másik jeles alkotójá­nak, Bertolt Brechtnek különö­sen érdekes — a fényképdoku­mentum és a költői reflexió együtteséből keletkezett — há­borúsverseit a Zrínyi Kiadó nyújtja át az érdeklődőknek. Második kiadásban ismét kapható a nemrég elhunyt Nagy László posztumusz köte­te, a Jönnek a harangok ér­tem. A könyv a költő életének utolsó éveiben született versek csaknem teljes gyűjteménye. A mai idősebb költőgenerá­ciót olyan nagy nevű lírikusok képviselik a könyvhéten, mint Weöres Sándor, Kálnoky Lász­ló, Zelk Zoltán. Kálnoky László eddigi életművének legjavát válogatta egy reprezentatív kö­tetbe. Közel fél évszázadot fog át a versek kronológiája, be­mutatva egy gondolatiságá­ban mind inkább klasszikussá érő költészet világát. Weöres Sándor Ének a határtalanról című verseskönyve az utóbbi évek gazdag tematikájú és sok húron megszólaltatott lírai re­mekeit tartalmazza. A fiatalabb nemzedékek so­raiból Csoóri Sándor, Garai Gábor, Győré Imre és Csukás István jelentkezik pályája friss termését bemutató új verseskö­tettel. ÖRKÉNYTŐL MOLDOVÁIG Örkény István minden bi­zonnyal negyvenöt utáni pró­zairodalmunk egyik legerede­tibb alkotóegyénisége volt. Életművének kiadása azzal a kétkötetes novellagyűjtemény- nyel indul, amely éppen a könyvhétre jelent meg. A kö­tetek anyagát még maga az író válogatta, szerkesztette és látta el érdekes megjegyzései­vel. így külön jelentést kapnak a bennük sorakozó elbeszélé­sek azon felül, hogy minden olvasónak maradandó élményt nyújtanak. Szintén két kötet­ben adta ki a Szépirodalmi Kiadó Illés Endre finom rajzú novelláit. A Halandók című gyűjtemény felöleli az író mun­kásságának legjavát, a Nyu­gatban pályadíjat nyert Szigor­lat-tál egészen az utóbbi évek­ben keletkezett elbeszélésekig. Jókai Anna azok közé az írók közé tartozik, akiket első művük megjelenése óta olvasók és kritikusok állandó figyelme kísér. Szinte valamennyi regé­nye, elbeszéléskötete széles körű érdeklődést váltott ki ed-, dig. Üj könyve, A panasz le­írása, mely novellákat, tárcá­kat, szépirodalommá formált dokumentumokat tartalmaz. Moldova György hosszú ide­ig nem szerepelt új művel az elmúlt évek könyvhetein. Az idén vaskos szociográfiáját ve­hetjük kézbe, mely a textilipar elevenbe vágó kérdéseivel fog­lalkozik. A nagy népszerűségnek ör­vendő RA-RE sorozatban az idei könyvhétre tíz színes borí­tójú könyvecske jelent meg. Többségük regény, s mint a so­rozattól eddig megszoktuk, fő jellemzőjük a cselekményesség, a nemegyszer krimibe illő tö- ténet. Persze olyan kitűnő írók kezeskednek a jó színvonalért, mint Csáth Géza, Hernádi Gyula, Mándy Iván, Rákosy Gergely. REGÉNYEK A VILÁGIRODALOMBÓL A külföldi irodalom a vára­kozással ellentétben — ami a válogatási lehetőséget illeti — kissé szegényesebb, mint a korábbi években volt. Igaz, a kevés művet kitűnő írók neve fémjelzi, s ez némiképp csök­kenti hiányérzetünket. Az ame­rikai irodalom két olyan kivá­lósága szerepel magyarul mind­eddig ismeretlen művével, mint William Faulkner, Bemard Malamud. A fiatalon elhunyt tehetséges szovjet író, Vaszilij Suksin utolsó regénye is a könyvhéten jut el a magyar olvasókhoz. Suksin — aki filmrendező és színész is volt egyszemélyben — a legendás orosz parasztve­zérről, Sztyenka Razinról akart filmet készíteni. Előbb azonban regény formájában írta meg a történetét. A Jöttem, hogy sza­badságot hozzak a régmúltat idézi, de a mának szóló em­beri tanulságokkal. K. S. Óvodai beiratas Pécs m. város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya értesíti az érdekelt szülőket, hogy az 1980—81- es tanévre az óvodai beiratás jú­nius 2—6. között lesz valamennyi városi, városkörnyéki óvodában. A beiratás helye a lakhelyhez legközelebbi óvodában lesz. A né­met nemzetiségi óvodáskorú gyerme­keket a Kóczián S. u. 17. sz. alatti óvodába, a horvát-szerb nemzetisé­gieket a Szalai A. u. 4. sz. alatti nemzetiségi óvodába írathatják be. Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy tanév közben újabb beiratkozási le­hetőség nem lesz. Mindazon gyer­mekek behatását várjuk, akik leg­később 1981. június 30-ig betöltik harmadik életévüket, de nem járnok bölcsődébe, továbbá a bölcsődéi gyermekek szülei közül azok jelent­kezzenek, akiknek gyermeke 1980. augusztus 31-ig betölti harmadik életévét. A felvételi döntésekről a behatási helyen, június 30-tól tájé­kozódhatnak a szülők. Az újonnan felvett gyermekek, akik harmadik életévüket betöltötték, szeptember 15-től vagy folyamatosan a harmadik életév betöltése után mehetnek óvodába. •Se Lisztérzékeny gyermekek bölcsődei, óvodai behatása: 3 hónap és 6 éves kor közötti, és óvodai, bölcsődei ^ el­helyezést igényelnek, jelentkezésü­ket június 2—6. között az Ajtósi Dürer úti óvodában, illetve bölcső­dében nyújtsák be. Ebben a bölcső­dei-óvodai egységben biztosítják számukra a speciális diétát. A je­lentkezéshez kérjük a qondozó szak­orvos előzetes vizsgálati írásbeli javaslatát. * Bölcsődei behatások: a bölcsődei elhelyezés iránti kérelmeket július 4-ig személyesen vagy postán jut­tassák el az érdekeltek a Módszer­tani Bölcsőde címére (Pécs, Budai Nagy Antal u. 3. sz. 7624.) Ké­relmeket a bölcsőde hétfőn, szer­dán, pénteken délelőtt 9—12 óra között; kedden és csütörtökön dél­után 14—17 óra között; szombati napon 9—11 áráig fogad el. A kérelmen fel kell tüntetni a pontos lakcímet, a gyermek szüle­tési adatait, valamint mellékelni kell mindkét szülő kereseti igazolá­sát (adott esetben az egyedülálló­ság bizonyítását) és a lakhely 'Sze­rinti illetékes védőnő által készített környezettanulmányt. A felvételi ké­relmeket elbíráló társadalmi bizott­ság döntéséről augusztus 1-ig érte­sítést küldenek. A bölcsődei felvételek október 1- vel történnek. — Bölcsődébe azok jelentkezhetnek, akik ebben az évben még nem töl­tik be harmadik életévüket. T avaly ilyenkor már ájuldoz- tunk, a korai vetést a ki­égés fenyegette, porzottak az utak, a cukrászdák má­zsaszám adták el a fagylaltot, a nép még mindig szomjazott, miután megitta az úristen sörét is, a rádió meg a lapok felhív­ták a „nagyérdemű” figyelmét, nehogy szalonnát süssön az er­dőben, mert lángbaborul a vi­lág-, most meg mindenki a ta­vaszt várja, az üres kerthelyisé­gek pincérei az eget fenyegetik, a képeslapok első oldaláról késnek a jóalakú „első fürdő- ző nő” képei, az emberek fel­öltőben toporognak a hojnali buszmegállókban és meges­küsznek, hogy az atomrobbaná­sok miatt van ilyen hülye idő, pedig tulajdonképpen nincs is olyan nagyon hideg, mint mondjuk januárban, amikor még sál is kellett, meg kesztyű és hó is volt. Nyár előtt A magyarhertelendi kirándu­lóknak jobban megy a soruk a geológusok meg a természet jóvoltából, mivel itt meleg vízzel táplálják a medencéket, a na- gyobbikat éppen most töltik fel, egy asszony — kezében viszi a szandálját — lábát mosni ké­szül a sekély vízben, ugrál is szaporán, mert közel hetvenfo- kos, ahogy a pénztárosnő mondja. Meg azt is mondja, a hó eleje óta talán száz Aboligeten a szél felborzol­ja a viztükröt, egy begipszelt kezű férfi félrebillent fejjel al­szik a pádon, a parkolóban néhány kocsi árválkodik, a tu­ristaházat nagytakorítják, a bar­lang bejáratánál egy nő fenn­hangon és többször bejelenti: „A barlangjárat azonnal in­dul...!” — a diákgyerekek fel­gyűrik a gallérjukat és felsora­koznak a bejáratnál, melegitős, nagykabátos idős emberek is odaballagnak, gyógyulni érkez­tek, .........napi kétórás benttar­t ózkodásra ...” és a kúra egy teljes hónapig tart, csők — adja isten gyógyuljanak 'is meg szépen. A büfés kikönyököl az abla­kon és búslakodik:- Május egy óta tartok nyit­va, de minek?- A fürdőzőknek — jegyzem meg szelíden.- Az! A fürdőzőknek... de figyeljen. Az idén egyetlen für- dőzőt láttam, az is öt üveg sö­rért idétlenkedett a vízbe, aztán majd megveszett a hidegtől meg a sörtől, amit persze be- szlopált, ha már megnyerte a fogadást. A hosszú sátornál gyerekek l>ámészkodnak, o táblák felira­tai figyelmeztetik a nem létező­közönséget, hogy „A lövés 5 fo­rint” ... meg hogy „ ... Csak a leesett tárgyak jelentenek talá­latot!”, már úgy értve, hogy aki eltalálja a hurkapálcákat, az a lepottyant műanyag holmi­kat hazaviheti, ha pedig nem, hát nem. Mindazonáltal nagyon szép ez az Abaliget, szomorú­fűzeivel, díszcserjéivel, színes vi­rágágyásaival és üdezöld pá­zsitjával, csak ne dideregnének a fák lombjai ... vendégi ha megfordult a stran­don, tavaly ilyenkor meg ezrek ölték egymást, annyian ültek a betonkádban, hogy eldugult a túlfolyó. Az óriási, gyönyörű ős. fák egyike alatt gyerekes csa­lád ül, sonka, sajt, alma, sör, síró-mászó kisgyerek a leterített pléden — s ezzel ki is merült a mai vendéglétszám. A valaha szép forgalmas na­pokat megélt strandétterem bejáratánál támaszkodik a szol­gálatos rendőr, a külső kerti asztalok üresek, bent a felszol­gálók nevetgélnek, tétlenked­nek. — Hány vendég volt ma? — kérdezem az egyiket. — önök az elsők . . . Délután négy óra .. . Pedig a konyha is működne, az étlap is — valóban olcsón — kínálja fris- sensültjeit, de ha én lennék a szakács, világgá futnék keserű­ségemben. Orfű is fázik, a kőfalra bigy- gyesztett büfé korlátjánál pin­cér könyököl (a kirándulóhe­lyek idei jellemzője: unatkozás­ra kényszerült vendéglátó- ipar...), lemegyünk a Pécsi-tó­hoz, a kanyar után mindig szembeötlik az út jobboldalára merőlegesen álló tornácos, me­szelt parasztház, egyszerű szép­ségével, hanem ... úristen ... fölötte emelkedik egy mode re­kedő emeletes víkendhóz, hát nem igaz, micsoda botütő ízlés szülte ide ezt a dölyfös, ki­rívó akármit! Amúgy sem lehet fenemód dicsekedni a Pécsi-tó partjának beépítésével és akkor itt van megint egy újabb. .. No, mindegy. A vízparton piros sapkás, sza­kállas horgász kiabál és te- kintget a vikendházak közé: — Dani! Nem hallod?! Ne­ked hiába beszélek?! Ez bizony o színművész Me­lis Gabi. — Hát te? — Kijöttem pecázni, most ér­keztem ... — Itt a család is? — Dehogy! — Akkor meg kinek kiabálsz? — A kutyámnak. Pórázon kell tartani, ez a szabály a tópar­ton, mire félrenéztem, már el­tűnt, az anyja ... Dani végül is elősompolyog, szép fehér, borjúméretű ku­tya, a pórázt nem nagyon szí­veli, pedig szelíd jószág, a múltkor egy macska úgy meghajtotta, hogy bemenekült egy leeresztett ablakú Trabant­ba. Hát szégyen-g.yolázat egy kutyától. — Fogtál valamit? — Múlt héten igen. Szeretnék süllőzni estefelé... — Nem unalmas? — Nem. Tanulok közben, lesz egy tévéjáték, valamikor angol hercegi család élt Mecsekná- dasd környékén, ezt dolgozták fel, most tanulmányozom a da­rabot. A piros sapkás angol herceg víz alá ereszti a hálót, csali­hal kéne a süllőzéshez, Dani is mereven bámulja a vizet, de re­ménytelen a helyzet, azt hiszem a halak is fáznak, de ezt nem merem mondani egy vérbeli pe- cásnak. Hazafelé megnézek még két turistaházat és egy kis hegyi vendéglőt, hogyan vészelik át 1980 szép tavaszát... Fehérkút — szokott módon — csendes és szolid, bár az első helyiség va­lamennyi asztala foglalt. A 'konyhában hús sistereg, remek illatok kíséretében, a vendégek autókkal érkeznek, autóbusz- járat két év óta nincs, érdekte­lenség miatt, volt olyan járat, amely egyetlen utast hozott, márpedig ide a Széchenyi tér körülbelül tíz kilométer. Étellel- itallal jól ellátott hely ez, csak éppen Szalon sör nincs (he­lyette Kinizsi van), mert a nyolcnapos szavatossági időn belül nem tudnak túladni a szállítmányon. Az istenkúti tu­ristaház már forgalmasabb, kü­lönösen azóta, hogy az étlapon ilyenek szerepelnek, mint bá- ránypörkölt, báránysaslik, bá­ránygerinc, tárkonyos bárány, rántott bárányszelet. Igazán kár, hogy az alsó kerthelyiséget — amely valaha piros solakos volt, virágszegéllyel, ernyős asztalokkal — ma fölveri a gaz, így aztán a vendégek beszorul­nak a fönti helyiségbe. Ez ilyenkor még nem is baj, de mi lesz nyáron? Patinás, öreg kisvendéglő a Susogó, és az utóbbi években visszaszerezte korábbi jó hírne­vét. Az üzletvezető éppen né­hány törzsvendég véleményére kíváncsi: mit szólnának egy hangulatos kis esthez, amely­nek a mottója az lehetne: „randevú egy bécsi-budai kis­kocsmában ?" Vaqyis: a hagyo­mányos óbudai — Krúdy világát idéző — ételek szerepelnének az étlapon, a velős csonttól kezdve a körömpörköltig, és szintén hagyományos bécsi éte­lek kíséretében, mint mondjuk az „alpesi snitzl”, természete­sen sramli-zenével. Ma már — ezt én teszem hozzá: sajnos — a szórakozóhelyeken túlzottan eluralkodott a diszkó-zene — és szinte alig akad olyan hely, ahol csendes vacsorázgatással, halk kísérőzenével töltheti el a vendég az idejét. Ilyen lesz a Susogó. És persze az időjárás is. Ta­vaszban már ne reményked­jünk, kiszaladtunk az időből, maholnap átlépünk a nyárba. Remélem szandálban, egyszál ingben. Rab Ferenc Fotó: Rapi Emília Nem haraptak a halak

Next

/
Oldalképek
Tartalom