Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-25 / 142. szám

1980. MÁJUS 25. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Mikor szép egy napom? Ha tudom, hogy ma is a tudásom legjavát adtam... A munka szépsége Tavaszi BNV Jármű- újdonságok És a pénz? - kérdeztem visz- szo, amikor ifjú ismerősöm az ideális munkahelyről mondott véleményt. A választ némi gon­dolkodás után adta: “Termé­szetesen a pénz is fontos, de ha csak a pénzt látja azember, régen rossz. Van más is. Hadd mondjaim, most úgy, ahogy pontokba foglalta. 1. A szakmai jártasság. 2. Észrevegye az ember, hogy a munkájának értelme és érté. ke van. 3. Jó legyen a munkahelyi kollektíva: a munkatárs a mun­kában barát. 4. Végezetül fontos a veze­tőkkel való jó kapcsolat; azaz a munkást tekintse partnernak a felettese, építsen tudására, bízzon benne. Csölle Zoltán állította fel ezt a rangsort: a MÉV 31 éves la­katosa. Csölle Zoltán: az ember lássa a munkája értelmét Komoly, megfontolt ember; minden mondata mögött élet­tapasztalat. Sokat dohányzik: egyiket a másik után. Érdekli a téma, s megtiszteltetésnek veszi a lehetőséget, hogy véle­ményt mondhat. A pénzkérdéssel provokálom: — Az Ércbánya Vállalat köz­ismerten jól lizet. Nyilvánvaló, hogy ezért tette ön a pénzkér­dést az ötödik helyre a rang­sorba. Azonnal visszavág: — A munka szépségéről kér­dezett, arra válaszoltam. Kü­lönben 4400 forintot keresek, havi átlag bon, s ez nem csilla­gászati összeg. Csölle Zoltán érettségi után ment a MÉV-hez, s azóta két megszakítással ott dolgozik. Előbb az NDK-ba ment három évre, később a katonaság vitt el két évet. Sohasem gondolta volna, hogy a lakatos szakma — életének értelmét adja majd egyszer. A gépiparban nem ke­rült az eminensek közé, s ha a jövőről kérdezgették a szülei, halasztgatto a döntést. (Alkal­mazotti kategóriából jött, amennyiben ez érdekes lehet.) — Tulajdonképpen az NDK- ba n éreztem meg először a munka szépségét. Esztergagép mellé kerültem, hamar megis­mertem a fogásokat. A munka­társak meqkülönböztetett figye­lemmel kezeltek bennünket, „idegeneket”. Jól éreztem ott magam. Vettem egy motort, o szabadnapokon jártuk a vidé­ket, ismerkedtünk az országgal. Felesége karl-marx-stadti lány: Attila fia 4 éves, Anikó lánya kettő. — Mi vitte az Uránhoz? — Nem is tudom. Akkoriban úgy gondoltam, hogy nagy le­hetőségek hazája az uránérc­bányászat, s fel is vettek. Vallja ma is: nem a munka ja, hanem a munkatársai tar­tották ott. A kollektíva döntött a sorsa fölött, akkor amikor be­fogadták. A szakmát később fedezte fel. — A gépek karbantartását végezzük; jelenleg brigádveze­tő vagyok. Nem tudom, marad, hatok-e? Ugyanis szakszerveze­ti főbizalminak választottak, s ez, lehet, hogy összeegyeztethe­tetlen a brigádvezetőséggel. Gyorsan a munkájára vált Az ércdúsító gépeinek állapota felett őrködnek, azokat javítják, így aztán a termelés zavarta­lanságának biztosítása a fel­adatuk. — Ügy kell dolgoznunk, hogy közben ne vegyenek észre ben­nünket. S ez nem kis dolog. Mi adjo a biztonságérzetet? — Úgy ismerem a gépeket, mint a tenyeremet. Tudom, hova kell nyúlni, mit kell kicserélni... Már a gépek hangjáról. — Azt mondják önről, hogy ami a szivén, az a száján is. Az ilyesmi általában kellemetlen­ségeket szül... — Ezt nem írom alá. Ideig- óráigi lehet, hogy nem tetszik valakinek, valakiknek, de ha bebizonyosodik, hogy igazam volt, már más a helyzet. Hosz- szabb távon ez valamiféle el­ismerést szül, főleg, ha munka is van mögötte. Hosszasan beszél a munka­társi kapcsolatokról, a brigád­mozgalom emberformáló erejé­ről. Ez az. ami a munkán túl is összeköti az embereket. — Álmok? — Végre egy lakás. Szüleim­nél lakunk, mind a négyen. o Boda Miklós Csölle Zoltán ellentéte. Legalábbis modorá­ban, alkatában. Szája szegle­tében mindig mosolyog: ter­mete tiszteletet parancsol. Ta­lán kell is ez egy mozdonyve­zetőnek ! Tíz éve a vasútnál dolgozik, s nagyon büszke arra, hogy 28 évesen már „fiatalokat” okta­tott a mozdonyvezetésre, s ta­lán mindent elért, ami ebben a szakmában elérhető. Utazott fővonalon, mellékvonalon, szin­te minden gépet alkatrészeire lebontva ismer. Most éppen tranzit-állományban van, Ju. goszláviába visz le vonatokat. Ami Csői lével azonos: ő is a gépiparban érettségizett, s ő is szereti azt, amit csinál. Szereti nagyon. — Nálunk a családban szinte mindenki a vasútnál dolgozik — mondja, s némi dicsekvést érzek a hangjában. - Már kis­sráckoromban ott forgolódtam a mozdonyok körül, s jól em­lékszem, kalaki megkérdezte: „öcsi, akarsz ilyet vezetni?” Rávágtam: „Fogok is!” — Mi a mozdonyvezetés szép­sége? — Állandó mozgás, változás. Két azonos szolgálat nincs. Meg aztán kérdezem: van-e annál szebb és jobb, ha az ország­bon mindenütt akad egy isme­rős, egy barát? Mondja: úgy tanulta, hogy kétféle mozdonyvezető van. Az egyik csak vezető: felül a gép. re és oda viszi, ahova kell. Semmi több. A másik ápolja, szereti o gépét, tisztogatja, tö- rötgeti, becézi ... — Szerintem mindenkinek van példaképe. Az én példaképem- két ember. Szabó Sándor idős, rutinos mozdonyvezető, akii ha mesélni kezd a régi időkről, a gőzösökről, csak leül az ember és hallgatja. Olyan szeretettel még senki sem fogalmazott a szakmájáról, mint Sanyi bácsi, A másik Dorazsac Ferenc. Ö most ment nyugdíjba, de dol­gozott az utolsó percig. Sem­miféle szabadságot nem vett ki... Az utolsó nap, amikor le. szállt a gépéről, még egyszer átvizsgálta az utolsó csavarig, áttörülgette, megtisztogatta. Minha másnap újra ő menne vele ... Miklós is lakásra vár: Edina lánya 6 éves, Miklós fia 5. Ügy néz ki, hogy ha nem is az idén, de jövőre megoldódik a lakás­gondja. Beszélgetés közben maga elé teszi az óráját: hatalmas zsebóra, pontos jószág. A fe­delén egy régi 424-es, amit an­nak idején a gyors futásáról „Nurmi"-nak becéztek, a finn csodafutó nyomán. Látja, hogy a 424-est szem­lélem. — Nem pontos a rajz — szó­lal meg. - A szerkocsinál egy- gyel több a a kerék. A vágyairól csak annyit: most dízeleken megy, de a jövő a villanymozdonyé. Szeretne el­sők között ott lenni az átképző tanfolyamon, hogy ne érje vá­ratlanul 1985, amikor itt is meg­kezdődik a villamosítás. — Tudja — magyarázza —, nem jó a szakmában lemarad­ni. Jó érzés az, ha az ember biz­tosan mozog a pályán, ha1 érti azt. amit csinál. Ez adja a fej­fájás nélküli napokat. Régi mondást idéz: a vasúton sem­mi sem állandó, csak a válto­zás. Ebbe kell élni, s aki nem tud fejlődni, tovább lépni, az menthetetlenül lemarad. o Zoltán és Miklós — mindket­ten azonos úton járnak. Mind­ketten KISZ-titkárok, mindket­ten párttagok. S valahogy mindketten azonos dolgot fe­szegettek a KlSZ-küldöttérte- kezleten, ki-ki a sajátján. Hangjukból a munka, o szak­ma szeretete csengett ki — ezért esett a kiválasztás rájuk. Zárjuk a sorokat, Boda Mik­lós szavaival: — Mikor szép egy napom? Ha úgy végződik, hogy tudom: ma is a tudásom legjavát ad­tam ... A járművek kiállítóterületén a legrangosabb és leginkább kö­zönséget vonzó bemutatkozó­nak az IKARUS gyár tűnik az idei BNV-n. Bár a szélben lobogó, Mer­cedes emblémával ellátott óriási zászlók hirdetik a rangos cég jelenlétét, az idén csak egy típusú — igen tetszetős kivitelű minibuszt és különböző munka­gépeket hozott. A Fiat cég is elsősorban haszonjárműveket, közjárműveket hozott a buda­pesti seregszemlére. A népsze­rű csehszlovák MOTOKOV ez­úttal új típusú teherautókat, a jugoszláviai Utva cég pedig pótkocsikat mutat be. Az NDK- beli Transport-maschinen pedig teherjárművekből és tartozékok­ból szervezett kiállítást. A magyar közúti járműgyár­tás egyik kiválósága, az IKARUS Karosszéria és Járműgyár az idén 10 újdonsággal mutatkozik be a vásáron. A legelegánsabb a többszörösen nemzetközi díj­jal kitüntetett luxus távolsági autóbusz korszerűsített változa­ta. A változtatásokat fokozott biztonsági követelmények, utas­kényelmi, esztétikai és műszaki szempontok figyelembevételével hajtották végre. Többek között nagyobb teljesítményű motor­ral, koccanásgátló lökhárítóval, nagyobb keresztmetszetű szellő­zőcsatornával, kényelmes, dönt­hető ülésekkel látták el. Érdekes és szép a 18 méter hosszú, csuklós városi autóbusz, amely az USA közlekedési elő­írásoknak megfelelően készült. A légkondicionált járművet 69 ülő és 35 álló utas szállítására tervezték. A Csepel Autógyár­ral közös kooperációban készült a 14 méter hosszú, alacsony padlószintű, repülőtéri autó­busz. Igazi vásári újdonság a BNV- díjas, csontfehér színű, kávé­barna csíkozású, érdekesen csapott orrú midibusz, amelyet 23 utas szállítására terveztek. A karosszériánál eddig még nem használt új technológiát, üveg­szálas poliészter injektálást al­kalmaztak. Az utaskényelem szempontjából is előnyös tu­lajdonságokkal rendelkező ka­rosszéria a korrózióval szem­ben is igen ellenálló, ugyanis 14-féle műanyag elemet építet­tek be, ami jelentős súlycsökke­nést is eredményezett. A „nagyok" mellett hangula­tosságával tűnik ki az ovibusz. Az oldalára színes mesefigurá­kat festettek, az üléseket a kis utasok méreteihez tervezték, és az ötletes, lehajtható, puha, na­rancsszínű kapaszkodó bizton­sági övként is szolgál. Az au­tóbuszban narancssárga mos­dótól, vízcsap és W. C. is ta­lálható, természetesen minden gyermekméretben. Járműveket kiszolgáló jármű­vet hozott többek között a vá­sárra a BUQAMOBIL, mégpe­dig 28 000 literes üzemanyag­szállító kocsit. A kiállító város ,,A" pavilonjában szintén jár­művekkel, közlekedéssel kap­csolatos tárgyakat láthat az ér­deklődő. A különböző autóal­katrészek, szerelvények, a »jár­művek műszaki állapotát vizs­gáló diognosztikai berendezé­sek mellett láthatók a szovjet AVIA-export utasszállító repülő­gép modelljei, a Magyar Hajó- és Darugyár mini hajói, uszályoi és kompjai, a Ganz-MÁVAG kis vonatmakettjei. Ezek mellett érdemes egy pil­lanatig megállni, hiszen a Ganz-MÁVAG vonatjai körbe­futják a világot, elegáns, szí­nes vagy ezüstfényű kocsijai trópusi, dús csapadéké vidé­keken és sivatagokban, ten­gerparton és hegyek között szállítják az utasokat. Például irigylésre méltó kényelemmel látták el a tunéziai vasút ren­delésére gyártott luxus dízelvo­natot. A légkondicionált, rend­kívül kényelmes repülőülések mellett elsőosztályú konyha, ét­terem és bár, továbbá a kettős ablakok között leereszthető és állítható fényzsalu szolgálja az utasokat. Minden autós számára isme­retesek az ország autógumi-el­látásának hiányai. Épp ezért üdvözölhető a Taurus Gumi­ipari Vállalat vásári nagydíjat elnyert textilradiálos gumiab­roncsai, amelyek ugyan egyelő­re mezőgazdasági gépek szá­mára készültek, a próbálkozás reményt keltő. Mivel minden anyag, így o gumi is, korróziót szenved idő­vel, érdemes megemlíteni a Ti­szai Vegyi Kombinát korrózió- védő termékeit, köztük az AUREFA gumiabroncsfestéket. Az időjárás, elsősorban az ult- raibolyo-sugórzás roncsoló ha­tása következtében a gumiab­roncsok felületén kis repedések keletkeznek. Az új festék védel­met nyújt ezekkel az időjárási hatásokkal szemben. Az ecset­tel is felvihető festék matt fe­kete bevonatot képez, jól tapad a gumiro, megszünteti a haj­szálrepedéseket, csökkenti a gumi öregedési folyamatát. Használatban lévő vagy hosz- szabb ideig raktárban tárolt gumiabroncs, de más gumiszer­kezetek védelmére is alkalmas. Sarok Zsuzsa Kozma Ferenc Boda Miklós: nem szabad a szakmában lemaradni . • .. ■ ;s<# ---­A derűs-mesefigurós ovibuszban bizonyára szívesebben utaznak majd a legkisebbek. Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom