Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-25 / 142. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. MÁJUS 25. Mivel fizettek az exportbővítő beruházások? A közelmúltban erről folytattak kerekasz- tal-beszélgetést a megye exportőr vállalatainak vezető szakemberei. Az alkalmat a műszaki és közgazdasági tudományos hetek adta, a rendezvény gazdája a Magyar Köz- gazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete volt. A beszélgetés során tanulságos kép kerekedett iki arról, milyen keretek közé beszorítva igyekszik az ipar exportját növelni, s hogy nézeteik szerint mi akadályozza a gyorsabb előrehaladást. Vélemények az exportbővítő beruházásokról ■ Aki fejleszt, annak sem fenékig tejföl A ■ Nem fejleszteni legalább akkora kockázat Partnerei jobb kiszolgálására önálló mintatermet rendezett be székházában a Pécsi Bőrgyár. A nagy cipőgyáraknak lehetőségük van arra is, hogy azonnali vagy pótrendeléseknél Pécsre hozzák külföldi vevőiket, és a helyszínen válasszák ki a megfelelő cipőbőrt. Fotó: Proksza László II hagyományos exportőrök erősödtek meg Hogy az ötödik ötéves tervidőszak elején az export áru-, alapokat növelő beruházásokra előirányzott 45 milliárd forintból mennyiben részesedett Baranya, ezt bevezetőként dr. Kisvári András, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója vázolta. Az elmúlt négy és fél évben a bank főként a könnyűipari vállalatoknak és a megye élelmiszergazdaságának 1,1 milliárd forintnyi hitelt folyósított, amit a vállalatok saját alapjaikból 500 millióval megtoldottak, s így ösz- szesen 1,6 milliárd forintot ruháztak be. Mindjárt meg kell jegyeznünk, ezenbelül igen magas — 44 százalék — volt az építési arány, ami az export gazdaságosságát meglehetősen lerontja. Valamiféle frontáttörésről sem beszélhetünk. A beruházások eredményeként végül is hagyományos exportőreink, a bőr-, a kesztyű-, a bőr- és textilkonfekció, s a cipőipar, valamint az élelmiszergazdaság erősödött meg. Vagyis nem bővült a megye amúgy is szűk kiviteli struktúrája. Igaz viszont, ami exporttal rendelkezünk, annak javarésze tőkés, s hogy ez a kivitel az export- fejlesztő beruházások révén jelentősen felfutott. Ugyanakkor import-kiváltó beruházásokkal is dicsekedhetünk, elkészült a tejporgyár, folyik a sellyei Agrokémia új telephelyének, o bikali halfeldolgozónak és a pécsi baromfi vállalat hulladékfeldolgozójának építése. Mindezek előrebocsátása után a megye nagy exportőrei vették át a szót, mintegy a dolgok másik vetületét adva. A Pécsi Kesztyűgyár az elmúlt években százmilliókat költött fejlesztésre, új kesztyűgyárat és bőrruházati gyárat hozott tető alá. Tőkés exportjukat négy év alatt csaknem megkétszerezték. Hasznosnak ítélhető beruházásokat hajtottak tehát végre, a befektetések a várt devizabevételeket hozzák a népgazdaságnak. Mindemellett Gulyás József vezérigazgató nem titkolta az árnyoldalakat sem, másoknak is tanulsággal szolgálva. Döntéseikkel végül is hosz- szú időre lekötötték fejlesztési alapjukat, hiszen a felvett hiteleket vissza kell fizetni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a mai technikát hosszú időre befagyasztották, a normális szintentartásra sem marad elegendő pénz. A sikeres exportbővítő beruházások ugyanakkor a borítékban sem mutatkoznak meg különösebben, bérezésben valahol középen helyezkednek el, más, belföldre termelő könnyűipari vállalatok többet tudnak dolgozóiknak fizetni, holott belföldre termelni sokkal kényelmesebb. A kesztyűgyári termékek a világpiacon minőségben és árban is igen magas szintet értek el. Ezt a szintet akarják tartani, nem pedig dömpingáruval jelentkezni és azzal versenyezni. A hatodik ötéves tervidőszakban újabb fejlesztésekre nem gondolnak, meglevő kapacitásaikat kívánják minél teljesebben kihasználni. A forintfelértékelés gondjai Jelentős fejlesztéseket tudhat maga mögött a Pécsi Bőrgyár is, többek között új puhabőrgyárat építettek. Mindemellett Csendes László igazgató rámutatott, miközben a beruházás hozza a remélt devizabevételeket, a forintot csak módjával. Ugyanis állandóan csökken a dollár kereskedelmi árfolyama. Ugyanannyi dollár- bevétel után kevesebb forinthoz jutnak. Gondok kísértenek az importot kiváltó beruházásoknál is. Ha a vállalat importot kiváltó beruházásra vállalkozik, az előállított termék esetében nem az importárat, hanem — a belföldi játékszabályoknak megfelelően — a belföldi árat érvényesítheti, ami alacsonyabb. így a felvett hitelt nem tudja az importkiváltó beruházás eredményeként elért nyereségből visszafizetni, hanem más saját pénzforrásokat is igénybe kell venni. Hol itt az érdekeltség? Csendes László megjegyezte még, továbbra is rendkívül nehézkesek az engedélyezési eljárások, mire a külkereskedelemtől megérkezik az engedély az importgép megvásárlására, addigra a kiszemelt gép ára a szállítási határidővel egyetemben már rég nem annyi — természetesen sokkal drágább. A Pécsi Bőrgyárban a hatodik ötéves tervidőszakra szólóan végül is nem merült fel különösebb fejlesztési igény. A hazai bőriparnak immár nem szabad tovább növelni kapacitásait, hiszen nem áll rendelkezésre több hazai alapanyag, a nyersbőrök importja pedig egyre drágább. Ugyancsak az állandó forint- felértékelést nehezményezte Tóka József, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet főkönyvelője. Az árfolyamváltozás aláássa a szövetkezet tőkés exportját, hiszen ők nem tudják hasonló mértékben emelni eladási áraikat a külpiacokon, így a devizabevételeken egyre kevesebb forintot keresnek. A külkereskedelmi vállalatok helyenként körülményes ügyintézésére hívta fel a figyelmet Szűcs István, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója. A külkereskedelmi vállalatokat mellesleg más kritikák is érték, nevezetesen, hogy érzéketlenek az ipar gondjaira, húzódoznak a közös kockázatvállalástól. A kerekasztal-beszélgetésen nosztalgikus megjegyzés emlékeztetett arra, hogy a negyvenes években a Pécsi Bőrgyár műszaki és adminisztratív létszáma negyven valahány főt számlált, s ez a gárda kétoldalú kereskedelmet folytatott a fél világgal. Fémfalásra ösztönözve Az ármegállapítás kötöttségeit támadta szenvedélyesen Török László, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet elnöke. Létrehoznak egy új konstrukciót, melynek a réginél nagyobb a használati értéke, a vevőnek-, is tetszik, hajlandó megadni érte a magasabb árat. Ám ezt a magasabb árat nem érvényesíthetik, sőt, a régi konstrukció óránál alacsonyabb árat számíthatnak. Inkább tovább gyártják a régit, az elavultat Mindennek illusztrálására paradox példát ismertetett Kalocsai Ernő, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet fejlesztési főmérnöke. Kiszámították, ha a hidegüzemük teljes egészében tv-asztalokat gyártana, évente 50—55 millió forintra szökne fel árbevételük, amiből 20—25 millió a nyereség. Ellenben ha ugyanaz a gárda precíz munkával, mikronos tűrésekkel csak importot megtakarító hidraulikákat állítana elő, akkor évi 15 milliós árbevételt könyvelhetnének el, amiből a nyereség 5—6 millió forint. Mármost: a tv-asztal esetében a bedolgozott anyag értéke tizenötszöröse a felhasznált munkabérnek, vagyis ez a termék rendkívül anyagigényes. A hidraulikánál viszont a bedolgozott anyag értéke csak 0,2 százaléka a munkabérnek, vagyis rendkívül munkaigényes termékről van szó. Mégis, az egyszerű tv-asztal jobb üzlet, hiszen többet nyom benne az anyag, értékével arányosan magasabb nyereséget számíthatnak fel. A mai árkalkulációs rendszerek még mindig egyenesen fémpazarlásra ösztönöznek, hiszen amibe több anyagot dolgoznak be, azon «magasabb a nyereség. Sajnos, az árképzés kötöttsége nem teszi lehetővé a magasabb szintű szellemi és manuális munka realizálását. Egy hasznos megoldás mecénást keres Új technológiát és gépi berendezést fejlesztett ki az állati vázrészek — a bőr, a szőr, a pata, a toll stb. — emészthető takarmánytápszerré való feldolgozására a baksai termelőszövetkezet és a sellyei Agrokémia Szövetkezet. A módszer széles körben való elterjesztésének nehézségeit ecsetelte Baksai Antal, a termelő- szövetkezet elnöke. A technológia kidolgozása eddig körülbelül 4 millió forintba került, amihez azonban eddig egyetlen fillér támogatást sem kaptak. A kísérleteket a sellyeiek saját műszaki fejlesztési alapjukból. a baksaiak — lévén, hogy a termelőszövetkezetek műszaki fejlesztési alapján az állam elvonja — részesedési alapjukból pénzelik. A technológiát mellesleg már tucatnyi országban bejelentették, több országban védettséget élvez, mint szellemi terméket jó pénzért el lehetne adni külföldön is. Az állati vázrészeket feldolgozó berendezést jószerivel egy épületudvaron el lehet helyezni, a környezetet nem szennyezi. Most újabb reménysugár a baksai- aknak és a sellyeieknek, hogy az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt érdeklődött. Talán elmozdul a holtpontról az ügy. A kerekasztal-beszéigetésen végül is, ha jelzésszerűen is, sokféle gond felmerült. Tény, nem fenékig tejföl az életük azoknak, akik kockázatokat vállalva fejlesztettek, s most szeretnék learatni ennek gyümölcseit, sem pedig azoknak, akik új ötleteken törik a fejüket és exportbővítő beruházásról álmodoznak. A meglehetősen borongás hangulat, a borúlátó kicsengések ellenére mégis azt kell mondanunk, vállalkozni kell, jó ötletekkel és elképzelésekkel hitelért kilincselni a bankban, mert — s a kerekasztal-beszéigetésen ezt is megpendítették — nem fejleszteni legalább akkora kockázat. Miklósvári Zoltán Kezdeményező emberek Az országgyűlési képviselőjelölt Mérei Emil pillanatok alatt szétzúzta a derűs eszmecserét és a beteg bányászokról kezdett beszélni. Kossuth-bánya alig létezer dolgozójából ugyanis nap, mint nap ezer beteg ember száll le a bányába dolgozni. Két esztendeje történt ez, Borbély Sándor,, a Központi Bizottság akkori titkára látogatott a komlói bányaüzembe, az egy órásra tervezet program késő délutánig elhúzódott, miután az üzemvezető az udvarias, amolyan protokoláris beszélgetést interpellációjával megszakította. Képviselő, képviselő . .., önkéntelenül írogattam jegyzetfüzetembe, amit akkor Mérei Emilről gondoltam, dehogyis jutott eszembe, hogy alig két év múltán valóban országgyűlési képviselőjelöltként hallgatom, majd a választási gyűléseken. Mint csaknem valamennyi ed. digi beszélgetésünk alkalmával, most is törött bányagép-alkatrészek vesznek körül bennünket, aztán műszaki rajzok, melyek az újjáformálódó Kossuth-bánya körvonalait engedik sejteni. Az üzemvezetői iroda ablakában a népesre látni, Mérei Emil műszakváltáskor sokszor percekig nézi a bányából kijövő fáradt, szén poros bányászokat. Nem tétlenül. Tulajdonképpen vele kapcsolatban már korábban kialakult bennem egy jelző, (Kezdeményező ember), amely talán a „képviselőnél" is jellemzőbb rá. Emlékszem egy korábbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta: — Nehéz helyzetben van a bányászat, csak magasszintű intézkedésekkel lehet helyrehozni, amit a hatvanas évek közepétől hat-nyolc éven keresztül elrontottunk. Nem szabad azonban csak erre várnunk. Nekünk mérnököknek azért von diplománk, hogy gondolkodjunk, kötelességünk gondolkodni olyan műszaki megoldásokon, amelyek megkönnyítik a bányamunkát, amelyeket mi a magunk erejéből is képesek vagyunk megvalósítani. De nemcsak ezért kell a fejünket törni, hanem azért is, hogy az emberek jó hangulatban dolgozzanak, hogy a bányászok egészségét, munkaerejét minden eszközzel fenntartsuk. Kossuth-bányán márványpad- lózatú és márvány díszítésű munkásklubot építettek, Sikon- dán pihenőparkot és erdei tornapályát létesítettek. — Nem biztos, hogy minden esetben, hogy mindenki jó szemmel nézte az üzemvezető kezdeményezéseit, látszólag talán fontosabb dolgokra is lehetett volna költeni az erre felhasznált pénzt. Bár a munkások lelkes társadalmi munkája láttán már aligha lehetett kétséges, hogy mi a fontosabb. Hazánk máig is legnagyobb bányaüzeme Kossuth-bánya, a Mecseki Szénbányák dolgozóinak mintegy ötödé itt dolgozik, a széntermelés csaknem felét ők adják. Ebben a bányaüzemben mindig is érzékenyek voltak az új iránt, a mecseki szénmedencében alkalmazott új gépek és technológiák egész sorát próbálták itt ki eredményesen, de az óhatatlan kudarcok sem törték le őket, Felrémlík amikor nyolc esztendeje a vízbetörést követően a sok milliós értékű pajzsokat mentették a bányászok, térdig jártunk az iszapban, alig volt remélhető, hogy a hidraulikus berendezések valaha is működjenek majd, de Mérei Emil már az új beépítést tervezgette. Aztán ugyancsak 1972-ben (szeptember 28-án) délután arról az újításról beszélgettünk, amelynek köszönhetően a fejtésekben folyamatosan lehet termelni. Ak- , kor szeptember 28-án 'délután azt hittük, hogy a két kaparós munkaszervezés nagyot lendít majd Kossuth-bányán. Mire este hazaértünk Kossuth-bánya vágataiban tűz pusztított. Heten haltak meg. Ezt követően hosz- szú ideig csak temetésen, a lezárt bánytérség újbóli megnyitásán, majd újabb katasztrofális bányatűz alkalmával, és az ismételten elpusztult bánya újjáépítése közben találkoztunk. Mérei Emil a műszaki főmérnökhelyettesi beosztást, a termelésivel cserélte fel, aztán főmérnöknek nevezték ki, 1974 elejétől pedig ő a bányaüzem vezetője. Már egyetlen ház sem maradt Komló főutcáján azokból, amelyek a hajdani bányászfalu nyomorúságát hirdették. Az utolsók egyikében lakott Mérei Emil, talán már a dózerok az ablaka alatt dübörögtek, amikor az üzemvezető kiköltözött. A családban sohasem szerették a nagy „költözködéseket". Mérei Emil apja a satupad mellett kezdte a komlói erőműben, munkakönyvében egyetlen bejegyzés maradt, amíg nyugdíjba nem ment. Kossuth-bánya üzemvezetője 1946-ban, az érettségi után csillésként jelentkezett Kossuth-bányán, levelező tagozaton végezte el a bánya- mérnöki egyetemet, az ő munkakönyvében is csak egy bejegyzés van . . . Meghallgattam Kossuth-bá- nyón, néhány nappal később Komlón, a Május 1. Művelődési Házban, majd egy héttel később a hosszúhetényi választási gyűlésen. Azon persze nem csodálkoztam, hogy a bányászokkal könnyen szót értett, tulajdonképpen a komlói lakosok a város nem bányász dolgozóinak gondjai sem lehettek idegenek számára, ő azonban Hosszúhetényben is megérezte képviselőként mit tehet majd az emberekért. Mérei Emil minden reggel háromnegyed ötkor a bányamentő állomásán kezdi a műszakot, ott issza meg kávéját — ök igazán megérdemlik, hogy nekik köszönjek először jóreggelt — mondja. Tehát az ember a legfontosabb! Minden ember az? Mérei Emil szerint igen, de ez nem jelenti azt nála, hogy mindenkit egyforma mércével kell kezelni. Egy alkalommal — emlékszem — a bányába indultunk a népessel, egyik műszaki beosztott engedélyt kért, hogy velünk jöjjön, mert elaludt és lekéste a korábbi vonatot. Az üzemvezető köny- nyen lehetett volna népszerű, engedékeny, ő azonban gyalog küldte a bányába az aknászt. Mint mondta a több kilométeres úton bizonyára gyűlölködve gondol majd rám, de számára az is bizonyossá válik, hogy a kötelességmulasztás megbocsáthatatlan bűn nálunk, én úgy érzem ez a humánum a többiekkel szemben, én ugyanis őket akarom képviselni. Lombosi Jenő K^rikasiiai a Széchényi Klubban
