Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-18 / 135. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. MÁJUS 18. Baranya bőrfeldolgozó ipara megél a világpiacon Az élet alapja a mozgás - a külkereskedelemé különösen az Beszélgetés Molnár Józsefiéi, a IAHHIHPEX vezérigazgatójával Amely ország önmagába zárkózik, óhatatlanul lemarad. Különösen igaz ez a kis országokra. A nemzetközi munkamegosztásban való eredményes részvétel azonban követelményeket támaszt. Amelyik ország eredményesen akar részt venni a világkereskedelemben, annak sokoldalúan fel kell készülnie erre. Ezékről a követelményekről beszélgettünk Molnár Józseffel, a TANNINPEX Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatójával. — Mindenekelőtt arra kérem, mutassa be az irányítása alatt állá vállalatot. —■ A TANNINPEX évente mintegy 8 milliárd forint forgalmat bonyolít, amelynek 86 százalékát export, 14 százalékát pedig importtevékenység jelenti. A vállalat összforgalmának 57 százaléka a szocialista országok, míg a többi a tőkés és fejlődő országok kereskedelmi partnereivel zajlik. Négyszázötven dolgozónk öt nagy termékcsaláddal kereskedik: a cipő, kesztyű, bőrruházat, szőrme, bőrdíszmű tartozik hozzánk. Harmincnégy országgal vagyunk üzleti kapcsolatban. — Baranya ezer szállal kötődik a TANNINPEX-hez. — Igen. A tőkés kereskedelemből eredő 94 millió dolláros forgalmunk egyharmada Baranya bőrfeldolgozó iparából származik. Legjelentősebb partnerünk a Pécsi Kesztyűgyár, amely 20 millió dollár értékben kesztyűt, bőrruhát, és újabban bőrdíszművet szállít. A Szigetvári Cipőgyár, mint a Minőségi Cipőgyár tagja', ugyancsak jelentős partnerünk, vele közvetve 12 millió dollár értékű kereskedelmi kapcsolatban állunk. A Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet 3,7 millió dolláros forgalmat jelent főként kesztyűből, kisebb mértékben bőrdíszműből. A Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat ugyan csak 1,2 millió dollárral részesedik munkánkból, cipői azonban nagy sikert aratnak mindenütt, szinte egyetlen reklamáció sem érkezett még a termékeire. — Az ipar mostani gondjainak jelentős részét az értékesítési folyamatban, főként a külkereskedelmi vállalatok tevékenységében keresi. Milyen az önök kapcsolata a termelőkkel? Nemrégiben Veress Péter külkereskedelmi miniszter azt mondotta egy tájékoztatón, hogy a hatékonyabb piaci munka, a jobb árak elérése és a népgazdasági egyensúlyt javító fejlesztési döntések egyaránt megkövetelik, hogy a termelő és felhasználó vállalatok megfelelő információkat kapjanak folyó üzleti tevékeny^ ségükhöz és beruházási elhatározásaikhoz egyaránt. Talán nem is annyira az információk mennyiségével van a probléma, sokkal inkább a gyorsasággal és azzal, hogy azt az információt kapja-e a termelő, ami a piaci munkához elengedhetetlen. — Én mindig is termeléscentrikus vezetőnek tartottam magam. Igyekeztem is eszerint dolgozni. Azt vallom, hogy a termelési folyamatban dől el minden, titkaink nem lehetnek az ipar előtt. Most is nálunk vendégeskedik például a Minőségi Cipőgyár egyik vezetője, valamennyi üzleti ügyünkbe, levelezéseinkbe betekintést nyújtunk. Tény azonban, hogy 1979 nyara óta az ipar és a külkereskedelmi vállalatok között feszültség, gyanakvás uralkodik. Az ipar azt hiszi a külkereskedelem nyerészkedni akar, mi a korábbinál is jobban megnézzük, milyen termékeket veszünk át. Az ismét szigorúbbá váló világpiaci feltételek óriási felelősséget rónak a külkereskedelemre, annak ellenére, hogy az iparban dől el minden, mégis rajtunk múlik, mekkora nyereséget sikerül elérni. Információkat kelj adnunk a konkurenciáról, az elérhető árról, a beszerezhető anyagról, a várható divatirányzatokról, a szerződések megkötésénél a legteljesebb egyetértésben kell eljárnunk, az ipar, a külkereskedelem képviselőinek együttes jelenlétében. Mi a kölcsönös bizalom visszaállítására, az érdekazonosság megteremtésére törekszünk, úgy gondolom (Baranyában tanúsíthatják), a mi kapcsolataink jók. — A világpiac tehát arra kényszerit, hogy a termelő és a külkereskedelem azonos érdekeket kövessen. Milyen gondolkodást, milyen taktikát követel ez? — Az új szabályozók azt sugallják, hogy az egész vállalati politikát, a munka módszerét és a gondolkodás rendszerét meg kell változtatnunk. Az iparvállalatok és piac kapcsolatát, az árak kialakítását, az alkalmazható technológiák és termékek megválasztását együtt kell csinálnunk. Ugyanakkor a külkereskedelmi vállalatok belső mechanizmusát is hatékonyabbá kell tenni. Olyan külkereskedőket kell alkalmaznunk, (nehezen tudjuk megfizetni a valóban kiváló szakembereket), akik képesek az új helyzetnek megfelelően dolgozni, biztosítanunk kell a külkereskedelmi vállalat prosperitását, miközben az üzemi demokrácia kiszélesítése is fontos feladatunk. Ugyanakkor a piac befolyásolás új módszereit, a piaci szervezés legjobb eszközeit kell megtalálnunk. A mai kor szerinti külkereskedelem nem elégedhet meg azzal, hogy a hagyományos kereskedelmi módszerekkel dolgozik, az kell, hogy az egész gazdasági folyamatot lássa és ezek szerint dolgozzék. A TANNINPEX és az iparszervezeteknek korszerűsítésével, szervezési és egyéb szempontból is így akarja kapcsolatait rendezni. — Bátran felül kell vizsgálni akár egy évvel korábban állásfoglalásainkat is, aki ma nem képes időről időre megújítani önmagát, elveszett ember. Baranyában például nagyon sok jó példát tudok erre mondani: a Kesztyűgyár és a szövetkezet is, a Carbon, a Szigetvári Cipőgyár, a „Kossuth" Cipőipari Szövetkezet az alkalmazkodóképesség, az újratö- rekvés egész soráról tettek tanúbizonyságot az elmúlt években, a TANNINPEX kereskedel. mi partnerei között ilyen szempontból a legjobbak között vannak. Végezetül nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a vevőink legyenek elégedettek, hanem a fogyasztó is. Külkereskedelmi partnereink nem elég, ha egyszer megveszik termékeinket, még nem lehetünk elégedettek: az kell, hogy tőlük a fogyasztók is szívesen megvegyék, hogy újból és újból vásárlóink legyenek. — Milyen alapvető akadályozó tényezői vannak a nemzetközi munkamegosztásban való részvételüknek? — Mint említettem, nagyon sok buktatója van a mi munkánknak. Nagyon nehéz összhangot találni az ipar, a külkereskedelmi vállalat, a külföldi partner és a hatósági intézkedések, valamint a szabályozók között. Elavult például a hazai minőség ellenőrző rendszer. Rossz termékek kerülnek ki. A termelő, a külkereskedő kevéssé érdekelt abban, amit az előbb mondtam, hogy kereskedelmi partnereink még egyszer ugyanazt a terméket vegyék meg. Nincs megfelelő érdekeltség a külkereskedelemben az alapanyag és késztermék kereskedelem között sem, hogy csak néhányat említsek ... — Ügy vettem észre, hogy ön kereskedő létére filozófus alkat. A gondolkodás-tudomány szellemében hogyan lehet megfogalmazni a jó külkereskedelmi munka alapját? — Az élet alapja a mozgás, ha valamire érvényes ez, a külkereskedelemre különösen az. Lombosi Jenő „Bácshús" - új márkanév Húskombinát épült a futóhomokon Hagyományos tájjellegű ízekre törekednek Baján A narancsszínű lángok hirtelen, hangosan zuhogva csapnak le az automata gépsor szőrtele- nítőjé'ben már élettelenül és tehetetlenül forogva dobálózó disznókra. Az utolsó maradék serték is leperzselőcinek és ezután már tiszta, rózsaszín bőrű, kampókon lógó sertések kerülnék a bárddal várakozó fiatal 'hentesek elé, ahol megkezdődik a húsfeldolgozás. Baján 'húskombinát épült. Naponta 600 sertés Az építkezés gyorsan, a terveknek megfelelően folyt, bár a műszaki átgdás és hivatalos üzembe helyezés csak az év utolsó negyedében esedékes, már januárban megkezdődött a próbaüzem, minden ünnepi ceremónia nélkül, magától értetődően. Most pedig mondhatnánk, a próbaüzem teljes ütemben dolgozik, míg az első hónapokban napi 30 darab sertést vágtak le, addig ma már 600—650 sertést dolgoznak fel naponta a korszerű gépekkel berendezett üzem'ben. A berendezések nagy része import: NSZK, szovjet és lengyel, a spe. ciális nedvszívó és csúszás- mentes padlóburkoló-lapokat Svédországból importálták. Bajának, a Duna menti kisvárosnak 'határában, ezen a1 területen, ahol a kombinát épült, még nem is olyan nagyon régen öreg szőlőtőkék, az utak A Pécsi Kesztyűgyár impozáns bemutatóterme Fotó: Proksza László mentén tövises akácfák igyekeztek megfogni a Dunai—Tisza, közének jellegzetes futóhomók- ját. Erre, a már megfogott homokra épült előzőleg a Bajai Hűtőház, majd ennek szom- szédságálbam a Bajai Húskombinát, ez a 700 millió forintos beruházás, amelynek kapacitását évente 200 000 sertés feldolgozására tervezték. És miért éppen ide, a megye déli részére? Mert ez a megye évente 6—700 ezer darab hízósertést ad az országnak, s ennek kétharmada o déli vidékről származik ... Eddig ez a mennyiség majdnem teljesen kiment a megyéből. Innen, a Duna mellől utazott több száz kilométert a sonkának való Kapuvárra, 'Pápára, ezentúl már itt is készül dobozolt sonka — egyelőre a' próbagyártásból belföldre, 'később exportra. — A hosszú utazás alatt jelentős súlyveszteség érte az állatokat — mondja az igazgató, dr. Horváth István. — A húsipari vállalatok szállító 'körzetének átlaga 116 kilométer, a miénk most igen kedvező, csak 23. Az első tervek szerint csak kis feldolgozó vágóhídnak indult. Ké. sőbb a dél-'bácskai gazdaságok, tsz-ek erőteljes fejlesztésnek indították sertéstelepeiket, indokolttá vált tehát egy ilyen nagy kapacitású, exportra is gyártó kombinát megépítése. A beruházásban 19 tsz és 5 állami gazdaság vett részt, köztük az egyetlen baranyai partner, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Legelőször az üzem készült el. Az irodaépületnek, melybe nemrégen költöztek, még mail. tér- és festékszaga van. A szép, tiszta, 600 adagos étterem részére szép vonalú, narancs- sárga szegélyű, BÁCSHÚS fel. iraté tálakat, tányérokat készíttettek. Ugyanez a meleg, na- . rancssárga szín uralkodik az igazgató irodájában is. Az ország rövidesen megismerkedik az új márkanévvel: BÁCSHÚS. Arról kérdeztük az igazgatót, milyen termékeket takar majd a név, terveztek-e tájjellegű különlegességéket? Tájjellegű ízek — Arra szeretnénk törekedni, hogy termékeink ne legyenek uniformizált ízűek, hanem karakteres, csak ránk jellemzőek. Nagy az igény a tájjellegű ízek iránt. Ezért tervezzük a későbbiekben — az üzem teljes bein. dulása után — bácskai csípős kolbász, fűszeres disznósajt készítését. Az a véleményem, hogy mi ne akarjunk kitalálni semmiféle új trükköt. Akikor lesz a legjobb, ha pont úgy csináljuk, ahogyan például a bo'kodi parasztok otthon, több nemzedéken át. Természetesen a táj. jellegű termékék mellett mi is gyártunk majd parizert, sonka- szalámit, és egyéb olyan olcsóbb felvágottakat, amelyek a lakosság napi igényeit elégíti ki. 550 dolgozó És kik fogják mindezt termelni? Nos a1 munkáskezekkel nincs probléma. Az új üzemnek máris 550 dolgozója van, s a 'környékről bőven van még jelentkező. A megfelelő szakmunkásképzést már az alapozás megkezdésekor beindították. ösztöndíjasok végeztek a kiskunfélegyházi szakmunkásképzőben, és 40-en Pápán tanulták a sonkakészítést. A jellegzetesen alföldi tájból kimagasodó szép épület, szürkésfehér és kék színeivel, BÁCS- HÜS neonfel irattal nemcsak a környék képét alakította át, nemcsak a környék lakóinak biztosít munkaalkalmat, de befolyásolja és koordinálja a part- nergazdaságok sertéstenyésztését. Hiszen a kombinátnak, amely igen jelentős exporttevékenységet folytat majd, rugalmasan kell a piachoz alkalmazkodni, eszerint kell a gazdaságoknak is. Most, a próba- vágások során dől el, milyen minőségűek a sertések, s a kombinát irányítja a jövőben a tenyésztést is aszerint, hogy milyen termékhez milyen minősé, gű hús kell. Sarok Zsuzsa
