Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-18 / 135. szám
1980. MÁJUS 18. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Beszélgetések Baranya építészetéről (5.) Minél kevesebb élőmunkával Harka János: „A tervezői gondolatnak kell felhasználnia a korszerű építési technika lehetőségeit” Az 1979-es baleseti statisztikáról Alkohol a volánnál Baranya közlekedésbiztonsága — ügyészi szemmel „A műszaki tervezők, az építőművészek ... törekedjenek esztétikus, változatos, a környezettel összhangban álló építészeti megoldásokra”. (MSZMP KB 1978. október 12-i határozatából.) ' i Elhangzott e beszélgetésekben, hogy az építészet nem az építészek magánügye, s hogy akár egy épület, akár egy városrész tervezéséről van szó, azt sok együttműködő ' csapat munkájaként kell felfogni. Ha tehát építészetről beszélünk, ismerni kell az építőipar véleményét is. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk az ÉVM főosztályvezetőjének szavaira: fel kell kelteni az építőiparban a becsvágyat, hogy ne legyen közömbös az ország arculatát formáló tevékenység iránt. Mostani beszélgető társunk Harka János, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat termelési igazgatóhelyettese. Mielőtt ebbe a beosztásba került volna, építésvezetőként a pécsi építkezéseken dolgozott. A „keze alól" került ki többek között a 26 szintes magasház, a Konzum Áruház, a Szliven ABC, Étterem. Vele beszélgettünk arról, hogyan fest az építészet a „másik" oldalról. A bevezetőben idézett megállapításra szubjektív megjegyzéssel válaszol: — Mindig is szerettem úgynevezett nyakkendős átadásra menni. Egy jól sikerült épület átadása nemcsak megkönnyebbülés, hanem öröm is, ha látja az ember az elvégzett munka minőségét és hogy sikerült megvalósítani a tervezői gondolatot. így aztán jó érzés végigmenni az utcán és nézni a házakat, amelyek létrejöttében én is benne voltam és tudni, hogy elégedettek velük a használók. És ha közben azt is nézzük, hogy mi minden épült ebben a városban a fel- szabadulás óta, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az épületekre rá van írva, melyik évtizedben épültek és akkor éppen milyen volt az építészeti stílus irányzata és az építési technika színvonala. — Akkor csak egyetlen épületet ragadjunk ki. Azt, amelyik a József Attila és Szabadság út sarkán áll és amit erős kritikai éllel „zsiráfetetőnek" titulálnak. Azt hiszem, egy mívesebb betontechnológia sokkal. szebb külsőt adhatott volna ennek a háznak. — Ez a ház valóban jó példa a technológiák fejlődésére. Amikor az épült, még a hagyományos betontechnológiával dolgoztunk: deszkazsaluzat kötöződrótokkal; konténerben szállított, nem egységes szerkezetű beton, egyenetlenséggel járó munkahézagok stb... Mindez meg is látszik a házon. Ma a helynek és célnak megfelelő betont tudunk már produkálni a jelenleg legjobb technológiai gépsor segítségével. Ha ma kellene építenünk azt a házat, egészen más lehetne a külleme és kevesebb kritika érné. — És most nézzünk egy másik, még meg• sem levő épületet: a művészeti gimnáziumot. Tervezője klinker burkolatot irt elő, amivel annak idején a BEV a hétemeleteseket öltöztette lel tetőtől talpig, s amit legújabban a mozgalmi ház kapott. Hosszas huzavona — birósági döntések — után vakolt homlokzatot kap majd az épület. Mi erről a véleménye? — Említette az uránvárosi hétemeletes épületeket; 20 évvel ezelőtt más volt a vállalat munkáinak összetétele és más volt a különböző szakmák lét- számaránya is a vállalaton belül. Abban az időben a kőművesmesteri technológiával, kézműves jelleggel megépülő épületek voltak túlsúlyban, erre voltunk felkészülve. A fejlődés iránya az, hogy a helyszíni élőmunkaigényt ipari előre- gyártással csökkentsük és a helyszíni munkaigényt is lehetőleg gépi technológiával segítettük. Érthető tehát a törekvés a gépesíthető, a gyorsabban végezhető homlokzati megoldásokra. A művészeti gimnázium homlokzati megjelenése a vakolat technológiával nem csupán a hagyományos értelemben vett vakolatot jelenti, hanem egy műkő jellegű száraz vakolatkeverék alkalmazását, melyet a helyszínen víz hozzáadásával, tetszőleges megdolgozással lehet a homlokzatra felhordani. Ezzel időtálló, és esztétikus megjelenést lehet a nevezett épületnek adni. — Lehet, hogy nem az egyedüli, de a vakoltnál csak szebb... — Én mind a két megoldást jónak és szépnek tartom. — Gyakorta éri éppen az építőipart a vád, hogy az olcsóbb megoldásokra törekedve az épületek levetkőztetésére ösztönzi partnereit.- A mi célunk nem az, hogy az épülethomlokzatokat levetkőztessük. A pécsi panelépületeket összehasonlítva a házgyári termékekkel — erre már Pécsett is meg van a lehetőség — nem hiszem, hogy az épületek levet- kőztetéséről beszélni lehetne. Szebbek a pécsi panelek. Célunk az, hogy minél kevesebb élőmunkával, minél magasabb technikai színvonalon és gazdaságosan oldjuk meg feladatainkat. Meggyőződésem, hogy a tervezők és kivitelezők összehangolt csapatmunkája teszi csak lehetővé, hogy olyan városképet formáló épületek kerüljenek ki a tervező asztaláról — a jelenlegi építési technikai megoldások szintén —, amelyben megvalósulnak a gazdasági normatívák előírásai mellett az esztétikai igények is. Hangsúlyozni kívánom a gazdasági normatívák szerepét, amelyeket a tervezőnek, beruházónak és a kivitelezőnek is be kell tartani az épület megvalósításánál, és ez egyértelműen befolyásolhatja a létesítendő épületnél alkalmazott megoldásokat. Az elmúlt évek során a Baranya megyei AÉV jelentős fejlesztéseket bonyolított le, korszerűsítette az ipari termelés körülményeit, kapacitását, bővítette annak az eszköztárnak o választékát, amellyel a tervező élhet egy épület esztétikus, városképet hangsúlyozó és formáló kialakításánál.- Ezt úgy is érthetjük, hogy az építész tervező közeledjen a kivitelezőhöz, a technikához és nem fordítva ...- Pontosabban, a tervezői gondolatnak kell felhasználnia a korszerű építési technika lehetőségeit. Eszközfejlesztéseink minél gyorsabb megtérülése vállalati és népgazdasági érdek is. Az eszközkihasználást csak úgy lehet biztosítani, ha már a tervező asztalon eldől az, hogy a korszerű technikát és technológiát hol és milyen gyakran alkalmazzuk. — Mostanában gyakran hallani: az új viszonyok között, amikor némileg csökken az új építkezések száma, talán több lehetőség lesz a mutatósabb, igényesebb megjelenésű épületek építésére. így van ez? — Az épületek állékonyságát és kihasználhatóságát biztosító megoldásoknál nem lehet „takarékosság" címszó alatt rosz- szat tervezni és kivitelezni. Ugyanez vonatkozik az épületek megjelenésére is. Véleményem szerint ezt a kérdést nagyban befolyásolja az építtetők anyagi, pénzügyi lehetősége. — Önök is itt élnek Pécsett, itt építenek — nekünk, a holnapnak. Próbáljunk végezetül igy közeledni a kérdéshez. — Azt hiszem, nem a szubjektív érzések a mérvadók, hanem az adott gazdasági lehetőségek. Hiába van itt a BÉV- nél egy sereg lokálpatrióta, aki a legszebbet, a legjobbat akarja — hiszen formoilag is, funkcionálisan is a legjobbat, a legszebbet akarjuk valameny- nyien -, ha a dolgokat az eszköz, a lehetőség határozza meg. És természetesen, a gazdaságosság is — mondta a beszélgetés végén Harka János, a BÉV termelési igazgatóhelyettese. Hársfai István Baranyában tavaly 836 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset történt. Ezek során 67-en meghaltak, 368-an súlyosan, 703-an pedig köny- nyebben megsérültek. Szomorú statisztika. De mi van a rideg, elszomorító számok mögött, voltaképp milyen is a megye közlekedésbiztonsági helyzete? — erről beszélgettünk dr. Nagykálozi Zoltánnal, a Baranya megyei Főügyészség közlekedési csoportvezető ügyé. szével. Sok volt a baleset 1979-ben. Azt jelenti ez, hogy romlott a közúti biztonság vagy fegyelem? — A közlekedési balesetek alakulását tekintve évek óta nincs lényeges változás a megyében, minden esztendőben 7—800 balesettel lehet számol, ni, A gépjárműállomány az utóbbi időben lényegesen emelkedett, ezzel arányban nőtt az új jogasítványosok száma, ezért pozitívumként ‘könyvelhető el, hogy 1978-hoz képest gyakorlatilag ugyanannyi személy- sérüléses baleset következett be Ami ennél is örvendetesebb: habár 2,7 százalékkal többen sérültek meg a múlt esztendőben, mint tavalyelőtt, a halálos kimenetelű balestek 13,7, a súlyosak 7,6 százalékkal csökkentek — a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács által irányított széles körű megelőző tevékenységnek is köszönhetően. — Azért van még tennivaló. Elég, ha arra utalunk, hogy még mindig sok gyalogost ért baleset. — 1979-ben 257 gyalogos szenvedett balesetet Baranya útjain. A 33 elhalt és a 224 sérült közül 121 saját maga okozta balesetét. Kézenfekvő a feladat: többet kellene tenni a gyalogosok szabályismeretének bővítéséért. Általános ugyanis a tapasztalat, hogy a lakott terű. létén kívüli gyalogosközlekedés szabályaival kevesen vannak tisztában, a falvak, városok bel. területén pedig sokan nem tartják be a KRESZ idevonatkozó szabályait. Azért a járművezetők is sokat tehetnek az elütések ellen, ha nem csak akkor fékeznek az átkelőhelyek előtt, amikor rendőr van a közelben ... — Egyre szigorúbban lépnek fel az ittas vezetőkkel szemben. A statisztikai adatok szerint azonban mindhiába ... — A fokozott propaganda, a szigorú bírói és rendőri fellépés ellenére sem sikerült tavaly az ittas járművezetést visszaszorítani. Jól példázza ezt, hogy 1979- ben 720 esetben jártak el közlekedési bűncselekmények miatt a hatóságok, ennek 70 százalékában, vagyis 501 alkalommal ittas vezetőkkel szemben. Mégis tavaly 146 alkoholos befolyásolt, ság hatása alatt okozott baleset történt 12,3 százalékkal több, mint 1978-ban. Pedig a módosított Btk életbelépése óta lényeges a szigorítás: a járművezetéstől eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart, az utóbbinál a legrövidebb tar. tam egy év, a leghosszabb pedig tíz év. Az sem riaszt vissza különösképpen, hogy minden járművezetéstől eltiltott személynek büntetése lejártakor újra vizsgát kell tennie. A rendőrségnek számos ittas vezetőt sikerült kiszűrni a forgalomból, de ez még kevés. Olyan társadalmi összefogásra van szükség, amely megakadályozhatja, hogy az ittas vezetők maguk és mások életét veszélyeztetve részt vehessenek a közlekedésben. — Mindezek tudatában hogyan ítéli meg Baranya közlekedésbiztonsági helyzetét? — Néhány vonatkozásban nem sikerült a korábbi baleseti helyzetben javítani, ami arra is visszavezethető, hogy nincs javulás a közlekedési morált illetően. Vannak még aggasztó jelenségek, mint például az ittas vezetés. Ennek csökkentése érdekében a megelőző mun. ka további fokozását tartom szükségesnek. Horváth László Megmosakodott a feltört olajban Megfiatalíthatok-e az olajmezők? Széndioxid segít felszínre hozni a zalai olajat Ma már legendaszámba megy az az eset, ami a hazai olajtermelés hajnalán az első zalai kútnál történt: ami. kor feltört az olaj, a fúrásokat irányító mérnök szabályszerűen megmosakodott a sűrű folyadékban. Azóta lehiggadtak az érzelmek, az olaj mindennapjainkban csaknem a kenyérhez hasonló szerepet játszik és asszerint is foglalkozunk vele. „Hála” az olajválságnak, sok mindent tudunk századunk e fontos nyersanyagáról. Egyvalamiről azonban kevés szó esik: hogyan lehet a maximumig fokozni a termelést Az olaj a mélyben nyomás alatt van, ez a nyomás hajtja a felszínre. A termelés során csökken ez a nyomás és vele együtt a kihozható olaj mennyisége is. Ferenczi Imre, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt főtechnológusa mondja, hogy USA-statisztiká. kai összevetve a hazai tapasztalatokat, az olajmezők becsült készlete kb. 32 száza, lékig termelhető ki — a földtani viszonyoktól függően, kétharmadát tehát örökre magába zárná a Föld. Egyre nagyobb erőfeszítések történnek világszerte és tér. mészetesen nálunk is, hogy minél kisebbre szorítsák a ki- termelhetetlen mennyiséget. Persze, vonnak helyek, ahol a gond még nem gond. A ‘közelkeleti olajmezők szinte kifogyhatatlan bőségben ontják az olajat, s ennek igazolásául azt az iraki „tan- mezőt” említi, ami 1914 óta egyenletesen — és nem csökkenően — adja az értékes folyadékot. Nálunk sajnos nincs ilyesmi. Az 1937-ben termelésbe állított budafai — közismertebben lispei — olajmező 40. születésnapjára szinte már önmaga árnyéka volt. Négy évtized alatt a készlet egy- harmada került a felszínre. — Elpörölhetünk-e több olajat a Földtől? — ez volt beszélgetésünk alapkérdése. — A rászorultság diktálja, hogyan gazdálkodjunk a visz- szomaradó készletekkel. Mi mindenesetre minél többet akarunk kinyerni. Erre különféle módszereken dolgoznak évek óta szakembereink. Az Eger közelében lévő demjéni mezőben kísérletképpen kétféle föld alatti elégetéses módszert alkalmaztunk. Mindkettőnél be kell gyújtani a mezőt a föld alatt levegő hozzáadásával. Az egyiknél 400—500 fokon megy az égés, a tűzfront hajtja maga előtt a hőségtől könnyebbé váló olajat. Ennél viszonylag sok olajkoksz keletkezik, de még így is 16 százalékkal növelhető a kihozatal. Ennek korszerűsített, jobb hatásfokú, tehát gazdaságosabb és gyorsabban lejátszható változata, amikor az égés 200—300 fok körüli hőmérsékleten történik. — A zalai mezők megfiatalítására a helyben talált szén. dioxidot használjuk fel, ami az olajban jól oldódik. A kísérletek a 60-as években kezdődtek, a módszer bevezetése a 70-es években kezdődött, s a hatodik ötéves tervben fejeződik be. A 32 százalékig kimerült mezők termelését 40—50 százalékig vihetjük tovább. Széndioxidos tér. melés egyébként Európában egyedül nálunk van. — Vannak még drága vegyi eljárások, amelyek a csúcspontot jelenthetik az olajtermelésben. Laboratóriumi kísérletek szerint teljesen „ki lehet takarítani” a mezőt, a gyakorlatban a visszamaradó felét-egyharmadát nagy valószínűséggel kitermelhetjük. És van természetesen a bányászati módszer, amit a románok már hosszú ideje alkalmaznak főleg felszínközeli olajtelepekben. H. I.
