Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-13 / 101. szám
Létbiztonság ■ gen, ez így igaz: hazánkban létbiztonság van. Három és fél évtized országépítő munkája meghozta a maga gyümölcsét: megszűnt gondnak lenni o mindennapi kenyér előteremtése, országos jelenség- a jólöltözöttség, milliók tekintenek ki új házak és lakások ablakain a tavaszhoz illő kedvvel, terveket dédelgetünk, néha már majdnem gyermeki bizakodással, mint akiket semmi boj nem érhet; igen, mert tervezhetők a holnapok, ötvenévestől fölfelé közöttünk élnek azok a generációk, akik életük egy részét úgy élték le, hogy megtapasztalták ennek az ellenkezőjét is, a teljes kilátástalansáqot, amely a többség osztályrésze volt. Nem szívesen emlékeznek vissza arra az időszakra, akad közöttük olyan is, oki feledékeny, de leabelül nagyon is tudja, mit kell félteni. Gyermekeink és unokáink azonban ebbe a biztonságérzetbe születtek bele, nem ismerik azt a másikat, nekünk pedig, a szülőknek nagyobb váavunk, kívánságunk az élettől aligha lehet annál, hogy megtartsák, amit mi megteremtettünk, és leaven ereiük, bizakodásuk továbblépni. Ehhez persze — bármilyen sokat tesz is — nem eleqendő a jóllakottság érzése, vagy az a tudat, hogy van bőrzokónk és annyiszor váltunk inget, ahányszor akarunk; kell az a harmónia is, az a kiegyensúlyozottság, a céloknak, az érdekeknek az az egyirányúsága, amelyet q XII. pártkongresszus tudatosított bennünk a maqa nyíltságával, a gondokat sem tokargató szókimondásával, s azzal, hoqy eszmei muníciót tudott adni a legközelebbi évek feladatainak megvalósításához, kiielölvén az előrehaladás irányát, módozatoit. Akik szóltak a kongresszuson, többnyire a maguk munkájáról beszéltek. Azt mondták el, hogy területükön, ahová hivatásérzetük, -szakmájuk, rátermettségük köti őket, mi az, amit már sikerült elérni és mit kívánnak elvégezni a közeli jövőben, Nem hangzottak el látványos ígéretek, pátoszos fogadalmak, ezért voltak ezek a megnyilatkozások hitelesek. S mert maga a kongresszus méltó helyére állította az emberi munkát, boldogulásunk, biztonságérzetünk forrását. A párt nem először teszi ezt. Most azonbon olyan felismerések birtokában hív cselekvésre mindenkit, amelyek az utóbbi években társadalmi méretekben eljutottak az emberek tudatáig. A közgondolkodásban mind nagyobb teret kap oz érdekek azonosságának figyelembe vétele, a népben, a nemzetben gondolkodás, amelyben kifejeződik az egyén érdeke is. Ezekhez a gondolatokhoz pedig igen sok érzelem is kapcsolódik, amelyet nincs okunk szégyellni, takargatni, hiszen benne tükröződik a szocialista hazafiság sokféle megnyilvánulása, ezernyi szálú kötődés a mához, mindahhoz, ami velünk, általunk történik. Vágyainkat, törekvéseinket fejezi ki az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolójában az a megállapítás is, amely kimondja: „Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyor nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját keze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje legjavát nyújtva dolgozzék. Minden munkahelyen azoknak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, tekintélyük, ozok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dolgoznak”. Az összefüggés teljesen világos: a munka és a létbiztonság szorosan összetartozik, a két fogalomkör egymást feltételezi. Nem független a teljesítménytől. Nem mindenkinek ígér, nem amúgy „általában" biztonságot, gond nélküli életet. Nagy hiba lenne, ha így alakulnának a dolgok; az egyenlősdi-szemlé- let máris visszaütött minden vállalatnál, ahol nem ismerték fel idejekorán a kiemelkedő teljesítmények erkölcsi-anyagi elismerésének döntő fontosságát. S az is nyilvánvaló, hogy ez a szó: munka, napjainkban gazdagabb jelentéstartalmat hordoz, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Nem elég „hajtani". Elsőrendűvé vált az is: hogyan „hajtunk”. Ehhez a fejlődéssel lépést tartani tudó, gondolkodó, művelt munkásokra van szükség. állhattuk, olvashattuk Horváth Józsefnek, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosának kongresszusi felszólalását: „... A termék- szerkezet átalakításához kapcsolódó munkaerő-átcsoportosítás személy szerint engem is érintett — mondta. — A vezetőkkel történt közös megegyezés alapján két fiammal együtt — akik szintén esztergályosok — átkerültünk egy új gyártmányt előállító üzembe. A korábbinál lényegesen korszerűbb, programvezérlésű gépen vállaltunk munkát”. Elmondta természetesen, hogy ehhez tovább kellett tanulniuk mindhármuknak. Tanfolyamot végezni, új tudásanyagot elsajátítani, ezzel mintegy átértékelve, más megvilágításba helyezve a régebben tanultakat is. Csak arról nem szólt, hány ébren töltött fél éjszakát jelentett ez számukra, hogy milyen erőpróbát kellett kiállniok, míg alkalmassá váltak az új feladat betöltésére. Pedig biztosan nem volt egyszerű erőpróba. Ilyen erőpróbákra azonban szükség van, ha valaki előre akar lépni. Az a jó, hogy kellenek ezek a próbatételek. A társadalom fejlődésének ügye éppúgy igényli valahányat, mint azok létbiztonsága, akik vállalkoznak rójuk. Pártunk kongresszusa azt a mércét állította elénk, amelyet elérni nem. könnyű. Kimondta: a létbiztonság csak a jó munkást, az eredményesen dolgozó kollektívát illeti meg. Ez így igazságos, így szocialista. Kovács Imre Üzembe helyezés és rakodás a Szaljut-6 űrállomáson Gyakorlati képzésen a magyar, vietnami, kubai, mongol és román űrhajósjelöltek Másodszor köszönti a világűrben Valerij Rjumin az űrhajózás napját: a Szojuz-35 és a Szaljut—6 fedélzeti mérnöke ebben az időpontban a múlt évben is az űrhajón dolgozott. Éppen az ünnepen mutatja be a Szovjet Televízió azt a dokumentumfilmet, amely Vlagyimir Ljahowal végrehajtott 175 napos űrutazásukról készült, s amelynek összeállításában természetesen Rjumin is részt vett. Szombaton a két űrhajós folytatja a megkezdett munkát: az űrállomás berendezéseinek ellenőrzését, fokozatos üzembe helyezését, a teherhajó kirakósát és megkezdi a megfigyeléseket is. A tartós expedíció két tagja egyelőre még nem dolgozik teljes terheléssel: a programot úgy állították össze, hogy szervezetük fokozatosan alkalmazkodhasson a világűr körülményeihez. Orchideákat nevelnek az űrállomáson az új űrexpedíció tagjai. Popov és Rjumin egy új biológiai kísérlethez vitt fel megfelelő berendezést: a Malachit elnevezésű miniatűr üvegházban orchideát akarnak növeszteni. A tudósok úgy vélik, hogy a kísérlet kettős célt szolgál — nemcsak a növény növekedését figyelhetik meg az űrhajósok, hanem a színes virág az űrállomáson közérzetüket is kedvezően befolyásolja. A Csillagvárosbon első repülésükre készülő magyar, vietnami, kubai, mongol és román űrhajósjelöltek már túl vannak az elméleti felkészítésen, s jelenleg szovjet társaikkal együtt gyakorlati képzésen vesznek részt — nyilatkozta Vlagyimir Satalov, a szovjet űrhajósok felkészülésének irányítója az Izvesztyijának adott interjújában. Satalov elmondotta, hogy minden a tervek szerint halad. A szocialista országok jelöltjeinek egyformán jól fel kell készülniük mind a Kozmoszban végzendő kutatómunkára, mind a fedélzeti mérnök teendőinek ellátására. Arra is késznek kell lenniük, hogy szükség esetén önállóan földre hozzák az űrhajót. Az űrállomást ugyancsak behatóan kell tanulmányozniuk, hogy váratlan helyzetekben — önállóan is — értőn és hathatósan tudják kezelni az összekapcsolt űrhajót. A nemzetközi együttműködés lehetővé teszi valamennyi szocialista ország tudományos erőtartalékainak hatékony bevonását az űrkutatás fejlesztésébe, és jelentősen hozzájárul a részt vevő országok népei közti barátság erősítéséhez — hangsúlyozta befejezésül Vlagyimir Satalov. Államcsíny Libériában A nemzeti gárda csapatai, Samuel Doe főtörzsőrmester vezetésével, megdöntötték a kormányt — jelentette be a libériái hadsereg egyik szóvivője szombat délelőtt a monroviai rádióban. William Tolbert államfő biztonsági szolgálatának egyik tagja elmondta, hogy oz elnököt és az elnöki gárda főparancsnokát a lázadók hajnalban megölték. A főváros még délelőtt is automata fegyverek ropogósától volt hangos, de az AFP tudósítója szerint a katonák a levegőbe lövöldözve válaszoltak az államcsíny fölött lelkendező tömeg ujjongására. Palóntapiac a pécsi vásárcsarnokban Erb János felvétele Kevés a piaci felhozatal A szigetvári palántanevelő első szezonja Óvatos becslés szerint a megye zöldségtermelő mezőgazdasági üzemei, a szakcsoportba tömörült termelők és a kiskerttulajdonosok évente tizenkétmillió palántát ültetnek el. Ezt a hatalmas mennyiségű palántát a korábbi években az üzemek saját kertészetei, az áfész-szakcsoportok által megbízott tagok állították elő, a kiskerttulojdonosok jelentős része pedig még ma is saját nevelésű palántát használ. Szombaton palántanézőbe indultunk a pécsi piacokra. Arra voltunk kíváncsiak, milyen a felhozatal. A Felsőmalom utcai piacról dolgavégezetlenül távoztam fotós kollégámmal. Aki itt akart vásárolni, sojnálattal kényszerült tudomásul venni, hogy egyelőre nem ültethet palántát a fóliasátor alá. A vásár- csarnokban viszont öt árus standján láttam a paprika-, paradicsom-, korai káposzta-, a karalábé- és karfiolpalóntákot. Volt aki szálason, mások tápkockába ágyazva kínálták portékájukat. Az árak eléggé borsosok. Átlagosan hórom-öt forintért adták például a paprika- és paradicsompalánta szálát, a Természetfotó ’80 kiállítás nyílt szombaton Pécsett az Ifjúsági Házban a MAVOSZ jubileumi pályázatára érkezett felvételekből. (Tudósítás a 2. oldalon.) többi palántát ötven-hatvan fillérért árusították. A megye zöldségellótásábar» jelentős részt vállaló áfész- szakcsoportok a korábbi évekhez hasonlóan „kerítésen belül" szervezték meg idén is a palóntanevelést. Többségük egy-egy tagot jelölt ki, akik társaik számára felnevelik o fólia alá ültethető palántákat, így az ellátás megoldottnak tekinthető. Természetesen azokra a termelőkre értendő a fenti megállapítás, akik szerződést kötöttek a zöldségtermesztésre. A Siklósi Áfész például a be- remendi termelőszövetkezettel közösen oldotta meg a szakcso'- port tagjainak palántaellátását. A Komlói és Mohácsi Áfész szakcsoportja viszont o Tolna megyei Mözsről vásárolja a palántákat. Végső soron azoknak a kiskerttulajdonosoknak jelent gondot a beszerzés, akik nem szerződtek zöldségtermelésre: ők azoktól a termelőszövetkezetektől, illetve áfészekcől várhatnak seaítséget, amelyeknek saját palántanevelőjük van. A szigetvári palántanevelő, amely ebben a szezonban kezdte meg működését, még nem enyhíthet a gondokon. Az üvegház és fóliaváros beüzemelési időszakában több műszaki hibát kellett korrigálni, így a fóliás kertészetek többségének egyelőre nem tudták oz igényeit kielégíteni. Az viszont mindenképpen biztató lehet o jövőt tekintve, hogy átlagosan huszonöt fillérért adták el o palántákat szálanként. Nagyobb tételt — megközelítőleg harminc-harmincezer darabot — káposzta- és karfiolpalántából értékesítettek elsősorban kistermelőknek, akikkel szerződést kötöttek palántanevelésre. A tizenhárom tagot számláló társulás egyhektáros üvegházában kétszáznyolcvanezer szál paprikát tápkockáztak eddig, de szépen fejlődnek a káposzta-, karalábé-, a karfiol- és kelkáposztapalánták is a termálvízzel fűtött épületben. A szigetvári primőröket a Zöldért útján hozzák forgalomba. S. Gy. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVII. évfolyam, 101. szám 1980. április 13., vasárnap Ára: 1,60 Ft
