Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-20 / 108. szám
DN HÉTVÉGE 8. TUDOMÁNY — MŰVÉSZET 1980. ÁPRILIS 20. Martyn Ferenc: A fasizmus szörnyetegei Erb János felvitelei n kutatás targya: az infrastruktúra Települések válaszút előtt Meddig nőhet a városok teherbíró képessége? Beszélgetés Sas Béla közgazdásszal Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba az az 1971-ben napvilágot látott kormányhatározat, amelyet általánosan településhálózat-fejlesztési koncepcióként emlegetnék. Megszületésének akkoriban elég nagy sajtóvisszhangja volt, aztán a végrehajtás időszakában, a hetvenes évek közepén — Gyűrűfű esetét leszámítva — kevesebb szó esett róla. A most megmutatkozó újabb társadalmi érdeklődés annak köszönhető, hogy a jogszabály kihirdetését követő közel tíz év múltán olyan jelek mutatkoznak, amelyek elgondolkodásra kell késztessék a gazdasági, igazgatási és kulturális szakembereket. A demográfiai hulláim tetőzésével különösen élesen az oktatási tárca területén vetődtek fel a problémák, de nem volt feszültségektől mentes a gazdasági és a közigazgatási szerkezet kialakítása sem. A most felszínre került problémák egyik (lehetséges okaiként nevezhetjük meg azt, hogy a telep üléshá I óza t-fej lesztés i kon cepció az 1950-es években megindult, majd a 60-as évek elején újabb lendületet kapott migrációs, elvándorlási folyamatot vette alapul, amikor a jövő terveit kidolgozta. A falusi lakosság városra törekvésekét, s ég télén ül folytatódott a hetvenes években is, sőt, ekkor vált igazán tömeges méretűvé, de azt már nem lehet elmondani, hogy a migráció iránya követte volna a koncepció kidolgozóinak elképzeléseit: a kis falvak lakói igen nagy százalékban nem a települési hierarchiában előttük álló nagyközségekbe, kisvárosokba, hanem egyenesen a nagyobb iparvárosokba és a fővárosba áramlottak, fokozva azok infrastrukturális, ellátási gondjait. * Az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében a közelmúltban fejeződött be egy négy megyét érintő dél-dunántúli i nf ra st r uk t ú ra - vi z sg á I at, a melynek adataiból - jóllehet végleges feldolgozásuk még hátravan — hasznos információkat nyerhetünk a sokakat érdeklő településhálózat-fejlesztési helyzetről is. Ezért kerestük meg Sas Béla osztályvezetőt, aki a vizsgálatot irányította.- Mindenekelőtt arra kérem, ismertessen meg bennünket az infrastruktúra szó leghelyesebb értelmével, hiszen ez a kifejezés sokszor el fog hangzani a beszélgetés során. — Elég nehéz kérdés, mert a szakirodalomban sincs erről egységes álláspont. Az infrastruktúra tulajdonképpen gyűjtőfogalom, magyar megfelelője a „háttérgazdaság" lehetne. De azt hiszem most elég úgy értelmezni, mint a közvetlen termelést, fogyasztást megala. pozó feltételrendszert. Ide tartozik az álltaiábain nem termelő célú állóeszköz-állomány, ennek működése, a legtöbb szolgáltatás, de tulajdonképpen Takáts Gyulát elsősorban mint költőt ismerik olvasói, hiszen az utóbbi évtizedekben — leszámítva néhány ifjúsági regényét — a líra vált uralkodóvá munkásságában. Ez a két prózai alkotás, melyet most egy kötetben jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó, pályájának korábbi szakaszán keletkezett. A Pol. gárjelöltek 1945-ben, a Színház az „Ezüst Kancsó”-ban pedig 1957-ben látott napvilágot. A két regény nem véletlenül került egymás mellé. Rokonítja őket az a világ, melyet a szerző oly érzékletesen ábrázol: a lehangolóan szürke kisvárosi élet. Ma már szinte kuriózumnak számít ez a világ reménytelen tespedtségével, különc figuráival, a két világháború kö. zötti időben azonban a magyar valóság szerves része volt. Századunk írói sokszor megírták ezt a témát változatos bőséggel és kritikus szemlélettel, a kisváros egyféle szimbóluma lett az élni aga az ember is, mint munkaerő, szellemi kapacitás. — Mi volt az önök által végzett kutatás közvetlen célja? — A vizsgálat az intézet középtávú kutatási tervéhez kapcsolódik és o régió mintegy 900 településére terjedt ki. Az infrastruktúra és a településhálózat összefüggéseit hivatott feltárni. Első lépésként egy 42 mutatóból álló adatbázist ala. kítottunk ki, amelyben többek között szerepelnek demográfiai, közlekedési, hírközlési, egész, ségügyi, oktatási, művelődési, és más, elsősorban o kommunális ágazatokra vonatkozó információk. Az eddig feldolgozott adatok azt tükrözik, hogy az infrastrukturális ellátottság színvonalbeli különbségeit leginkább a következő tényezők határozzák meg: a népsűrűség, az intézményi ellátottság, a víz- és csatornahálózat kiépítettsége és a kiskereskedelmi áruforgalom. A kép erősen hierarchizált szerkezetet tükröz, de ez nem meglepő: tulajdonképpen a településfejlesztési koncepció által érvényesített jellegnek felel meg. — Tehát azt jelenti, hogy az infrastruktúra követi az igazgatási hierarchiát? — Igen. S ez számunkra mindjárt azt a kérdést veti fel, hogy mennyiben egyezik meg a kialakult kép az országos koncepció modelljéből levezetett hierarchikus szerkezettel. A kormányhatározat ugyanis nem törekszik az országban található régiók és kistájak sajátosságainak figyelembevételére; a szerepköri beosztást egyformán alkalmazták az Alföldön, a Dunántúlon, a Kisalföldön, tehát más-más településszerkezetű országrészekben. Baranyáiban és más aprófalvas megyékben például több egyenlő nagyságú, nem is olyan régen még hasonló, vagy azonos helyzetű község közül emeltek ki egyet- egyet központnak. Most itt összpontosul a tsz-vezetés, o tanács, előbb-utóbb az iskola is. A többi falu pedig megáll a fejlődésben. Hogy az infrastrukturális ellátottság milyen mereven követi az igazgatási hierarchiát, arra álljon itt néhány adat. (A számértékek pusztán a viszonyítást szolgálják, növekedésük, csökkenésük egyenesen arányos az ellátottság szintjével.) 1977-ben: Pécs 14,3; Komló 7,1; Szentlőrinc 5,6; Sásd 7,9; Siklós 4,5; Orfű 5,4 (ez utóbbit az üdülőszerepkör emeli meg). maradottságnak, a kényszerű lelki és szellemi igénytelenségnek. Takáts Gyula is erről az oldaláról közelíti meg a problémát, de jóval szubjektivebben, mint elődei, olykor megértéssel, együttérzéssel, bár sohasem az azonosulás szándékával. A Polgárjelöltek az adott világ és a belőle menekülni vágyó, jobb sorsra érdemes ember konfliktusának szomorú tör. ténete. Sámson Felicián tanár, a főhős a természetben próbálja megkeresni azokat a lehetőségeket, melyek az életet teljesebbé, tartalmasabbá tehetik. Elfordul az avitt társadalmi megkötöttségektől, hogy belső szabadságát megőrizze, nem érdeklik az alantas polgári játékszabályok, mert más akar lenni, mint o többiek. Inkább a magányt, a feloldó egyedüllétet választja a kisvárosi kasztszellem elfogadása helyett. Szándékát azonban folyton keresztezi a valóság, a körülmények És most lássuk az ellenpólust: —3-tól 1-iig, a vizsgált időpontban Baranya megye 139 községe szerepelt, a településeik 45 százaléka ! A következő csoport 90 községében — 26 százalék — az átlagos ellátási szintet tükröző számérték az előző csoport értékének a kétszerese. A harmadik — középső — csoportban 51 község szerepel, mig a fennmaradó 21 település a városi ellátottsági szintet közelíti meg. Ide tartozik egyebek között Boly, Dunaszekcső, Mágocs, Sellye, Villány, Bere- mend, Vérnénd, sőt ide sorolódott Szigetvár és Mohács város is. — Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítettnek tartja a kérdést, de azért érdekelne: ki- mutathaták-e Baranyában szegényebb és gazdagabb vidékek? — összefüggő földrajzi egységben, hogy ez jellemző legyen, nem tudunk ilyen vidékeket megkülönböztetni. Az el. látottság fóka inkább a településnagysággal áll szorosabb kapcsolatban, s mint említettem, az igazgatási hierarchia szerkezetét követi.- Akkor tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy aki korszerűbb életkörülményeket akar teremteni magának, az költözzön minél nagyobb községbe, városba? Azt hiszem a körülmények hatására máris sokan gondolkodnak Így.- Valóban létezik ilyen szemlélet és nem is minden alap nélkül. Tény, hogy a kisebb települések ellátásában hiányosságok vannak. Még az alapellátás sem tökéletes mindenütt. A kereskedelem, a szolgáltatók, az oktatásügy részéről nagyon gyakran találkozunk az egyoldalú gazdaságosságra törekvéssel: még a viszonylag népes, vitán felül állóan életképes falvak esetében is hamar kimondják a szentenciát: a bolt, a kisipari hálózat fenntartása, az iskolai oktatás gazdaságtalan, az infrastrukturális létesítmények — épületek, hidak, utak — karbantartása „túl drága”, „kidobott pénz”. így neim lehet azon csodálkozni, hogy az elhanyagoltság tapasztalata, továbbá az urbanizáció előnyeinek mértéktelen túlhangsúlyozása újabb tömegeket indít el a város felé. A város befogadóképessége azonban véges! Már most jóval többe kerül egy-egy ingázó letelepítése, mintha más megoldással javíhatalma erősebb, mintsem hogy teljesen függetleníteni tudná magát tőle. Ismét beigazolódik az, ami a hasonló mentalitású hősök sorsában szinte törvényszerűen közös: a társadalomból való kivonulás csak ideig-óráig lehetséges, végső megoldást semmiképpen sem hozhat. Sámson Feliciánt a sorozatos csalódások elmebajba kergetik, ősz. szeomfik mielőtt legfontosabb célját megvalósíthatná. Az író ezzel a groteszk fintorral zárja a történetet, mintegy jelképezve, hogy az ábrázolt világból — ho valaki nem akarja elfogadni — csak ezen az úton menekülhet. Számos kitűnő megfigyelés, jellegzetes helyzet és figura leírása teszi emlékezetessé Takáts Gyula regényét. Maradandó élményt nyújtanak tájfestései, o hangulatok költői megragadása. Az áporodott kisvárosi élettel szemben a termétanának a helyzetén. A város erőlködik, ugyanakkor vidéken már létrehozott értékek mennek tönkre. — Úgy tudom, ezt a problémát már központi szinten is felismerték és terveznek intézkedéseket a kisebb falvak elnéptelenedésének megakadályozására. Milyen megoldásokról lehet szó?- Feltétlenül oldani kell a településfejlesztési koncepció merevségén, hiszen aligha képzelhető el, hogy ezt az ország minden táján egyformán lehessen alkaímazini. Ennék a felismerése már tükröződik a VI. ötéves terv-településhálózati koncepciójában, amikor is a központi fejlesztésbe bevont települések számát 60-ról 130-ra emelték. De még jellemzőbben' rajzolódik ki ez a törekvés a most készülő területrendezési tervben, amelyben már sókkal nagydb'b hangsúlyt kap a regionális szemlélet, vagyis a köz. pont és körzete együttes fejlesztésének a fontossága. Nagyon lényeges intézkedés az is, hogy a kiemelt központok fejlesztése mellett o funkciók arányos elosztásával o kisebb települések szerepe is megnövekszik. Legalább ilyen fontos azonban, hogy az életképes települések megkapják az alapellátást. A megfelelő infrastruktúra kialakításával - vagy visszafej, lesztésének megakadályozásával — ugyanis gátat lehetne szabni az emberek kényszerű elvándorlásának. S ez egyúttal a városok túlzsúfoltságából eredő problémákat is csökkentené. Minden falu élni akar. Látható ez, amikor az állami támogatásból kieső vidékeken is gomba módra szaporodnak a kétszintes családi házak, garázsok, sóját vízszolgáltató berendezések. A közintézmények fenntartásáért a falusi ember sokkal több áldozatot vállal, mint a városi. A nagyvárosok által biztosított „lehetőségek" mítosza viszont tovább terjed, de a világban már megindult egy ellenkező irányú folyamat. Csak idő kérdése, hogy nálunk is nagyobb erővel érvényesüljön a „ki a városból!” jelszó. A jövőt tervezőknek tehát már ma úgy kell dönteniük, hogy később ne kerüljön még ma- gyöbb áldozatokba a korszerű vidéki élet megteremtése. Havasi János szét üde pompája mindig felemelő hatású. A Színház az ,;Ezüst Kancsó”- ban az előbbinél tömörebben, kíméletlenebből ábrázol egy olyan jelenséget, mely sajátosan kisvárosi, és amely elkerülhetetlenül tragikus következményekkel jár. Az események itt egy kis, kopott vándorszínésztársulat körül játszódnak. Az író nagy gonddal rajzolja meg a szellemi és művészi igénytelenség minden árnyalatát. A szürke társaságból egyedül csak o tehetséges zongorista alakja emelkedik ki. Környezete lehangolóan alpári, különösen o trupphoz csapódó jellegzetes városi figurák — a pap, a katonatiszt, a báró — miatt. Ebben a környezetben méq az emberi érzések is kisszerűvé és banálissá válnak. Bár végzetes kimenetelű, mégis őszinte meg. rendülés nélküli az ostoba elég. tételt szolgáló párbaj, mely korszerűtlenségével mond ítéletet e múltba tűnt világ felett. Kovács Sándor Takáts Gyula két regénye
