Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-20 / 108. szám

1980. ÁPRILIS 20. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. PEST-BUDÁI ÖTVÖSSÉG Barta Lajos és Reprezentatív, szép kiállítást rendezett a Budapesti Történeti Mú­zeum Pest-budai ötvösség a 19. században címmel. A nagy múl­tú magyar ötvös céhek utódai arany- és ezüstművesek mesterműveit láthatjuk a vitrinekben. A korszakban, melyet a kiállítás felölel, hatvan budai és pesti arany- és ezüstmüves működött. Köztük olyan nevek szerepelnek, mint a Prandtner, Pasperger-, Gretschl-, Giergl- dinasztiáké. a Magyar Szellemi Társaság Ez a haladó szellemű intéz­mény Barta Lajos feledésbe merült nagy kezdeményezései­nek egyike. Monográfusai és életművének kutatói-értékelői eddig nem méltatták figyelem­re szocialista irodalmunk e je­les képviselőjének ezt a reá olyannyira jellemző, írói-moz- galmi munkájához szervesen hozzá tartozó kísérletét, amely nem kevesebbet, mint a har­mincas évek szlovenszkói ma­gyar szellemi életének meg­szervezését tűzte ki célul ma­ga elé. De más szempontból is fi­gyelemre méltó Barta Lajosnak ez a kezdeményezése. Olyan időszakban vetette fel ugyanis a haladó szellemi erők össze­fogásának szükségességét Szlovenszkón, amikor még a Kommunista Internacionálé nem hirdette meg valamennyi anti­fasiszta társadalmi erő egy­ségfrontba tömöritésének prog­ramját. Barta Lajos ezek sze­rint a Magyar Szellemi Társa­ság megalakításával és a tár­saság céljainak kitűzésével — művelődési vonatkozásban — valójában előfutára volt a nép­frontmozgalomnak. A Magyar Szellemi Társaság alakuló gyű­lésére ugyanis 1935. február 3- án került sor, tehát fél évvel a népfrontpolitika proklamálá- sa előtt. Előkerült dokumentumok S hogy Barta e szerepének értékelésére mindeddig nem került sor, annak nyilván első­sorban az volt az oka, hogy a Magyar Szellemi Társaságra vonatkozó dokumentumok ja­varészt elkallódtak. Most azon­ban — annyi dúlás és pusztítás után — egészen véletlenül elő­került néhány megfakult, sza­kadozott dokumentum és levél a harmincas évekből, amelyek hiteles adatokat tartalmaznak a Magyar Szellemi Társaság lét­rejöttének körülményeire, prog­ramjára és rövid ideig tartó fennállására vonatkozóan. Előkerült a többi között az a körlevél, amely a Magyar Szel­lemi Társaság életré hívásának indokait és célkitűzéseit ismer­teti és közli az alakuló gyűlés helyét és időpontját. A körle­vél egyben meghívóul is szol­gált a Magyar Szellemi Társa­ság alakuló gyűlésére. Kétség­telenül érdekes és jellemző kordokumentum. De érdekes azért is, mert Barta Lajos fo­galmazta. Megérdemli, hogy teljes egészében idézzem: levelezési cím: barta la jós — bratislava — postafiók 267 kedves barátunk! Pozsonyban tartott több meg­beszélés alapján kimondtuk egy magyar szellemi társaság megalakítását. A szlovenszkói magyar szellemiség helyzete és a kortelelősség parancsolta ránk ezt az elhatározást. Mun­kánk a szlovenszkói magyarság és az emberiség vonalán fog haladni. Meg akarjuk szervezni a szlovenszkói magyar szellemi életet. Ebben az összes rész­célok és részmunkák benne- foglaltatnak. Szellemi tervgaz­daságot akarunk fölállítani, melynek eredményeként jelent­kezni fog: az új szellemi lég­kör, az erők aktivizálása, a szellemi egyéniségek kibonta­kozása, tömegnevelés, az arra hivatottaknak az élre kerülése, a szlovenszkói magyar szellemi világ újjáteremtése. Az embe­riség vonalán jelentkezni fog: a világreakció elleni harc, el­szánt küzdelem a szabadgon­dolatért, az ellenállás és a küz­delem szellemi frontjának ki­építése. két új szintézist akarunk lét­rehozni. Egyrészt egyesíteni akarjuk az összes haladó szel­lemi erőket a reakció elleni szellemi arcvonalban, másrészt demokratizálni akarjuk a szel­lemi életet. Az erők egyesítését úgy képzeljük el, hogy minden­ki a saját álláspontjának föl­adása nélkül vesz részt a kö­zös szellemi harcban! A szelle­mi élet demokratizálásán pedig azt értjük, hogy a szellemi társaság nemcsak az alkotó szellemiségeket veszi fel tagjai közé, de mindazokat az intel­lektuális kultúrérdeklődésű em­bereket is, akik a szabad gon­dolat vonalán állnak. munkánk kiteljesítése végett havonta kétszer megjelenő fo­lyóiratot akarunk megteremteni és nagyarányú kultúrmunka ki­fejtésére gondolunk. A tavasz­ra össze akarjuk hívni a hala­dó irányok szlovenszkói magyar szellemi kongresszusát. tagjainktól mindössze havi 5 koronát fogunk kérni havonta, ezzel szemben kapni fogják fo­lyóiratunkat. Ezen túlmenő hoz­zájárulások csak hasznára lesz­nek céljainknak. a Magyar Szellemi Társaság február 3-án, vasárnap dél­után fél három órakor tartja alakuló ülését Pozsonyban, a kereskedelmi grémium palo­tájának nagytermében (Goe­the, azelőtt András-ucca) ezen levelünkkel meghívjuk önt a Magyar Szellemi Társa­ság tagjául. Nagyon kívánatos, hogy az alakuló ülésen jelen legyen! Ha még nem tudna el­jönni, nyilatkozata értelmében lógjuk gyakorolni szavazatát. Nagyon fontos, hogy azonnal eljuttassa hozzánk azok név­jegyzékét, akiket a társaságba fölveendőknek tart. Hisszük, hogy minél előbb találkozni fogunk a közös munkában. Kaczér Illés, Győry Dezső, Szántó Hugó, Gwerk Ödön, Reichentál Ferenc, Peéry Re­zső, Balogh Edgár, leien Mi­hály, Vozári Dezső, Pór Berta­lan, Szenes Piroska, Neufeld Béla dr., Ilku Pál nevében Barta Lajos Széles körű tagtoborzás Az aláírók a szlovenszkói ha­ladó szellemi arcvonal legjobb­jai közé tartoztak. Ez egymagá­ban bizalmat ébresztett az új intézmény iránt. Barta Lajos, mint a Magyar Szellemi Társa­ság szellemi irányítója, a tár­saság megalakulása után azonnal munkához látott. Min­dent elkövetett annak érdeké­ben, hogy az új művelődési in­tézmény szilárd alapokra te­gyen szert. Ezért Szlovenszkó- szerte széles körű tagtoborzást kezdett el. Időt és fáradságot nem kímélve, maga járt ebben elöl jó példával. Széles körű kapcsolatai lévén a Szlovensz- kó és Kárpátalja magyarlakta városaiban — Komáromban, Érsekújvárt, Léván, Ipolyságon, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, Ungvári, Munkácson és Beregszászon — élő baloldali értelmiségiekkel, levélben kérte fel őket az együttműködésre, majd eluta­zott az egyes városokba, hogy személyes propagandával moz­dítsa elő a tagtoborzást. Az ilyenfajta kiszállásait minden esetben előadások tartásával kapcsolta össze, hogy fedez­hesse útiköltségét és egyéb ki­adásait, mert a társaságnak nem volt semminemű pénzalap­ja. A költségek, persze, rend­szerint teljesen felemésztették az előadásokért kapott tiszte­letdíjak összegét. Ebben az időszakban sűrű levélváltás folyt közöttünk. A Magyar Szellemi Társaság megalakulásának napján hoz­zám intézett levelében a többi között ezt írta: ... ez volt eddig a teljesen elhanyagolt massza, a ma­gyar kultúrvilág szomorú bal(l)asztja, mellyel semmit sem lehetett csinálni, még számbeli erőnek sem hasz­nálni, mert nem állt oda se­hova. Ezekből az emberekből akarunk használhatóbb ma­tériát nevelni. Mindenki, aki olvas, könyvet vesz, folyóira­tok, gondolatok iránt érdek­lődik, kell nekünk. Ha ki­mondottan nem reakciós __ L evele további részében arra kért, készítsem elő losonci elő­adását, amelyre 1935. április 6- án került sor az ottani Keres­kedelmi Csarnok nagytermé­ben. Ez az előadás egyike volt azoknak, amelyeket a Magyar Szellemi Társaság érdekében vállalt tagtoborzó körútja al­kalmával Szlovenszkó és Kár­pátalja városaiban tartott. Ám Barta Lajosnak ezek az erőfeszítései az új művelődési intézmény megalapozására nem bizonyultak elégségesek­nek. Anyagiak hiányában még a programban meghirdetett fo­lyóirat megindítására sem ke­rülhetett sor. A társaság né­hány havi fennállása után ész­revétlenül megszűnt. Kellő pénzügyi megalapozottság hí­ján különben sem volt elkép­zelhető fennmaradása. A már működő különböző haladó egyesületek, olyanok, mint a Munkásakadémia, vagy a kife­jezetten baloldali Szovjetbará­tok Egyesülete és a Magyar Fiatalok Szövetségének égisze alatt Szlovákia- és Kárpátalja- szerte egymás után létesülő művelődési egyesületek amúgy is elszívták az ország haladó szellemű erőit. Szép kezdeményezés volt A kezdeményezés minden­esetre szép volt, jó volt, szük­ségesnek látszott. Nyilván élet­ben is maradt volna a Magyar Szellemi Társaság, ha egy-két évvel korábban jött volna létre, és ha a szükséges anyagi fel­tételek sem hiányoztak volna, legalábbis a szervezés idősza­kában. Egyébként — talán nem utol­sósorban — az is hozzájárulta Magyar Szellemi Társaság ko­rai megszűntéhez, hogy Barta Lajost még azok is, akik a tár­saság életrehívásáró! szóló kör­levelet aláírták, csak erkölcsi­leg támogatták és a későbbiek során teljesen magára hagy­ták. Sándor László — A turonyl csata ff.) Baranya 1848-49-es forra­dalmi eseményeiről az eddigi legteljesebb összefoglalást a Baranyai Helytörténetírás 1973. évi kötetében találhat­juk. A közölt anyagon túl­menően nékem is volna né­hány kiegészítésem, hozzá­tenni valóim o Munkácsi— Kossa-féle ténykedésekhez, il­letve magához a turonyi csa. ta néven ismert események­hez. Köztudott, hogy Munkácsi Albert szaporcai lelkésznek meghatározó szerepe volt a drávacsepelyi papiak udva­rán és o Siklós—Nagytótfalu -határán, levő Sándorhidi -kocs­mánál 1848. május 29-én Táncsics követté választásá­ban. Ismertek a következmé­nyei is: Munkácsinak állásá­ba és palástjogának elvesz­tésébe került a kiállás. Az eseményeket kutatva felmerül azonban az ai kér­dés, honnan eredt az a kap­csolat, ami a -két embert, Táncsicsát és Munkácsit ösz- szekötötte? Mindenekelőtt a mellékszereplők, Langl Fér. dinánd és Leszai ispánok te. vékenységét -kellene tisztázni, akik mindketten Batthyány is­pánjai. Nincsen szerepe Veigl- nek, aki viszont a „Páli Rév" bérlőjének fia, de akiről ma­ga Táncsics is megemlékezik oz Életpályám c. könyvében. Veigl kapcsolatai Táncsics bródi tartózkodásának idejé­re esik. Langl a Rév szom­szédságában Kovácshida— Drávacsehi—Drávapalkonya— Drávaszabolcs—Drávaszerda- hely határaiból kialakított fö­venyi uradalom ispánja. Mun­kácsi pedig korábban a drá- vaszabolcsi eklézsia káplán­ja volt. Mégis Táncsics nép­szerűsége ezen emberek munkáján, agitációjón túl in­kább Batthyány korábbi job-, bógyfelszabadító politikájá­nak előrelátható kudarcában keresendő. Ugyanis a gya­korlatban az addig pénzre válthatatlan jobbágyi terhek, úri jogok a szerződésekkel kézzelfogható pengőforintra változtak, amik súlyos terhe­ket jelentettek a felszabadí­tott jobbágyságnak. E jelen­ségeket elsősorban az ura­ság ispánjai, a falvak pap­jai, bírói észlelték, tették szóvá, a nép vágyai pedig találkoztak Táncsics ellen­szolgáltatás nélküli jobbágy- f e I sz aba d ító kö ve tel ése i ve I. Munkácsi az ellene indított vizsgálat, -majd pa-lástjogá. na-k elvesztése után is falu­jában, Szaporcán ma-radt. Innen küldözgette leveleit az ormánsági helyzetről Táncsics lapjába, a Munkások Újság­jába. Amikor a hatóságok Jellasics elleni felkelésre hív­ták a népet, elsők között agi­tált — ha sikertelenül is — annak érdekében. A másik személy, akihez a dél-baranyai-ormánsági ese­mények kapcsolódnak, Kossá Dániel kémesi születésű ma. rácsai lelkésztanító, nemzetőr parancsnok. Eklézsiája -közel Filipovics drávai átkelőhelyé­hez. Kossá az átkelt csapatok elől menekülve 1848. október 10-én már Fehérvár környé­kén jelenik meg esküdti mi‘- nőségben, ahol a tömeg áru­lónak nézi és -bebörtönözi. Börtönéből Perczel felszaba­dító serege szabadítja ki. Télre Kossá hazatért Ma- rócsára, de mivel a hadisze­rencse nem kedvezett a for­radalmi erőknek, néhány tár. sával Eszékre indul, hogy 'be- soroztassa magát. Útközben másokat is mozgósít. Levél­ben megkeresi Tarnóczait, aki a szeptemberben -kineve­zett sorozótbizottság tagja, -hogy többed-magával szintén siessen Eszékre. Kossáék Eszékre érkezése egybeesik Batthyány menekü­lésével, és a vár átadása várható volt. Ekkor 1849. feb­ruár 11—13-a -lehetett. Innen Laskón keresztül -menekült, ahol ekkor még Ács- Gedeon, Kossuth későbbi emigrációs társa volt a -lelkész, majd Harsányon át visszatért Ma- rácsára. Ez idő alatt Baranyában konszolidálódott a császári rend és Kossá Tarnóczaihoz írott -levelét elfogták. A levél a szolgabírótól Pécs-re került, ahol azonnal elrendelték -le­tartóztatását. A szentlőrinci szolga-bíró azonban úgy adta ki az elfogató parancsot, hogy Kossá előre megtudhat­ta és a pandúrok Ma rácsán már csak hőit helyét találták. Barátaival hat hétig „lap­pangott'' a szilasi erdőben, majd elindult, hogy megke­resse valahol a Dunán a -ma­gyarokat. Decsnél kelt át a vízen, majd Baján időzik, ahol sóik baranyai, somogyi me­nekültet talál. Bajáról, -ahol már az egyre értéktelenedő pénznek is szűkében van, el­indul, hogy megkeresse Per- czelt, aki ez időben a Római Sáncok -között táborozik. A Római Sáncok védelmi rendszerének egyik ága át­húzódott a Bégán és keletről védte Temesvárt, a másik át­ment a városon és Arad mö­gött felért a -Marosig, -lefelé pedig Csakováig, a harmadik Temesvárról indult kelet felé, -majd délnek kanyarodva meg­haladta a csa-kovai -mélysé­get. Ezen -belül az erődít­ményrendszer a várostól északnyugatra-, a Bégától északra húzódott, a lankás dombokon át. Aki ura a són. cokna-k, ura egész Délvidék­nek. Perczel örült a találkozás­nak és azonnal azt -kérdezte: „Na Kossá, -hogy vannak Baranyában, miért -nem al­kotnak guerilla csapatokat addig is, míg én átal mehet­nék"? Később ebéddel kínál­ta, majd felkérte, hogy vállal­jon megbízást Baranyára és szedje össze az Eszékről ba­zaltért honvédeket, állítsa fel a nemzetőrséget és amikor átkel a Dunán, működjenek együtt a császári sereg legyő­zésében. Végül tábornoki megbízólevéllel látta el, mely­ben -meghagyta a -baranyai tisztségviselőknek, hogy en­gedelmeskedjenek Kassá­nak. Perczel e megbízólevél­lel egész Dunántúlra kiterje­dő felszaba-dítási tervének egy részét indította útnak. Perczel ekkor májusban, sőt még június első -napjai­ban, június 7-én bekövetke­zett -kátyi sorsdöntő csata- vesztéséig is uralta a Római Sáncokat, de Jellasicstól tör­tént vereségért június 15-én végleg búcsúzik tábornoki be. osztásából. Erről az akkori hírközlési viszonyok -mellett Kossá a döntő június 10-én még -nem tudhatott. Kovács Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom