Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-26 / 85. szám
1980. március 26., szerda Dunántúlt napló 3 Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára A dolgozó milliók cselekvő teoniakarósa a legfőbb erőnk (Folytatás a 2. oldalról) A SZOT főtitkára bevezetőjében hangsúlyozta: elveink és politikánk szilárd, céljaink jók. Népünk, a dolgozó milliók cselekvő tenniakarása változatlan. Ez fémjelzi rendszerünk erejét, amely józan bizakodásunk alapja. A jelenlegi körülmények között a legfontosabb feladatunk hazánk gazdasági erejének növelése, a gazdálkodás javítása. Az 1979-ben kibontakozó folyamatokat erősíteni és gyorsítani kell. A fejlesztésre szánt anyagi eszközeink fel- használásával úgy kell eljárnunk, mint a gondos háziasszonynak, aki jól meggondolja, mire ad pénzt. Célszerűen, a jövőt építve használjunk fel minden fillért. Fejlődésünknek másik feltétele a korszerű munkaerőgazdálkodás. Szükségesnek tartjuk, hogy mindenki ott végezze a munkáját, ahol arra a társadalomnak leginkább szüksége van. Nem engedhető meg, hogy tízezrek ott dolgozzanak, ahol nem azt nyújthatják, amire képesek, és amire az országnak szüksége van. Gondoskodni kell arról, hogy az érintettek számára a munkahely — vagy szakmaváltás minél kisebb teherrel járjon. E célok megvalósításáért növeljük a gazdálkodó, a termelőegységek önállóságát és felelősségét, de igényeljük, hogy ez párosuljon a központi szervek összehangoltabb, jobb irányító munkájával. Társadalmi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló százezrek. Jobb társadalmi, erkölcsi megbecsülést élvezzenek még a nehezen kezelhető emberek is, akik'önálló véleményükkel, tevékenységükkel a rendszer nagy értékei. Hazánkban is nagyon sok kitűnő vezető működik a különböző területeken. Vannak vezetők, akik jól irányítanak, és személyes felelősséggel hajtják végre feladataikat, és ez a többség. De aki úgy utasít, hogy nincs tekintettel az emberi méltóságra, annak kevés köze van a szocializmusban kívánatos vezető típusához. S a szocializmus soha nem ígért és a jövőben sem ígér gond nélküli életet. De gazdasági fejlődést, társadalmi haladást és egyéni boldogulást igen. A dolgozó tömegek ezt értik, tudják, és most azt is megértik, hogy a munkában, magatartásban magasabb az igény és a mérték. A SZOT főtikára hangsúlyozta, hogy az utóbbi 15—20 év folyamán a szakszervezetek szerepe és tevékenysége jelentősen megváltozott. Ez főként az érdekképviselet és az érdekvédelmi tevékenység újjáéledésének köszönhető, mert ez teremtett alapot és adott hitelt a szakszervezeti munkának. — A szakszervezeti munka egyik gyengéje, hogy az erők jelentős részét fordítjuk első munkára, a szervezet „önmozgatósóra". Ezért tevékenységünknek az eseményekre gyakorolt hatása bizony nemegyszer gyenge. Erőteljesebbé kell tennünk gazdaságsegítő munkánkat, a szocialista munkaversenyt; a nevelőmunkát és a demokratikus jogok gyakorlását. A szakszervezetek növekvő felelőssége megköveteli, hogy segítsék megértetni a dolgozókkal a népgazdaság továbbfejlődéséhez elkerülhetetlen intézkedések szükségességét, és közben határozottan őrködjenek, hogy a dolgozók alapvető szociális és jövedelmi viszonyai ne szenvedjenek csorbát. Szükség esetén a nyílt vitát is vállalva, az üzemi demokrácia fórumait felhasználva — kell fellépniük a vállalatvezetéssel szemben a tisztességes, normális munka és szociális feltételek, a korszerű és hatékony munkaszervezés érdekében. A mostani helyzetben különös fontosságot kap az elosztás olyan továbbfejlesztése, amely a lehető legnagyobb mértékben megtartja a társadalmi biztonságérzetet és legkevésbé hátrányos az alapvető rétegek számára. Bérezési rendszerünk is továbbfejlesztésre szorul. Ellentmondások vannak a szakképzett és a szakképzetlen munka elismerésében, valamint a bérarányokban, néhány alapvető ágazat és foglalkozási csoport között. Ezeken az arányokon — a lehetőségekhez mérten — javítani kell. Különös figyelmet kell fordítani az iparban, elsősorban a nagyüzemekben a bér- és kereseti viszonyok alakulására. Támogatjuk, hogy mindenütt, ahol ennek megvannak a feltételei, vezessék be a teljesítménybérezést. Igazítsák a követelményszinteket a mai szükségletekhez, mert ez felel meg mind az össztársadalmi érdekeknek, mind az egyes emberek érdekeinek. Az árak alakítása befolyásolja a fogyasztást, növeli az állam bevételeit, és hatással van a termelésre. A fogyasztói árak nagyobb arányú emelése azonban szokatlan a dolgozók számára, hiszen a korábbi években ez nem fordult elő. Az árak növekedése az életszínvonal-politikára jelentős hatással van. Ennek minden összefüggését körültekintően kell elemezni. A szakszervezeti mozgalom egyetért minden értelmes, hosszabb távon is eredményeket garantáló közgazdasági javaslattal. Még akkor is, ha szokatlan, új, még akkor is. ha az történetesen áremelés. Célunk az életszínvonal megvédése, majd emelése. Hogy ez milyen eszközökkel — áremeléssel vagy anélkül — valósul meg, az persze nem közömbös, de mégiscsak másodlagos kérdés. A lényeget kell néznünk: életszínvonal-politikánk megvalósítását. Mindent el kell követnünk, hogy hosszabb időszakot előretekintve megőrizzük, sőt idővel növeljük a pénzbeli társadalmi ellátás reálértékét. A jelenlegi helyzetben — nagy erőfeszítéssel - csak azoknak garantálható a társadalmi ellátás reálértékének megőrzése, akiknek ez az alapvető életfeltételeit érinti. Ez mindenekelőtt az átlagos vagy annál alacsonyabb nyugdíjakra, a családi pótlékra és a minimális keresetekre vonatkozik. Korlátozott lehetőségeink ellenére is szükségesnek tartjuk, hogy növeljük erőfeszítéseinket a lakásépítésben. Az életszínvonal alapvető kérdése a létbiztonság. Ezt minden tisztességesen dolgozó ember számára garantálni kell. A teljes foglalkoztatottság fenntartása szocialista társadalmunk sajátja. Az utóbbi évtizedben a szocialista demokrácia eredményesen fejlődött, de úgy véljük, hogy megérlelődött a továbblépés lehetősége a tartalom javítására. Meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy a bizalmitestület a dolgozók nevében véleményezze a gazdasági vezető munkáját, tevékenységét. A gazdasági vezetők kinevezésére és felmentésére illetékes irányító szervekkel együttesen meg kell vizsgálni, hogyan szükséges növelni ebben a folyamatban a bizalmitestületek szerepét. Ez egyértelműbbé, hatékonyabbá teszi a dolgozók beleszólási jogának érvényesülését, és tovább javítja a jogok és a kötelezettségek összhangját. A Magyar Szocialista Munkáspárt lenini politikája a szakszervezetekre is kedvező hatású. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom nem egyszerűen a politika végrehajtója, hanem részt vesz a politika alakításában és formálásában is. Nálunk az elmúlt két évtizedben a szakszervezetek és a kormány között gyümölcsöző, szocialista céljainkat jól szolgáló együttműködés alakult ki, amelynek belső haszna és nemzetközi értéke egyaránt van. Ebben az együttműködésben vannak viták, vélemény- különbségek, éppen úgy, mint másutt, szakszervezeti, állami és gazdasági vezető között ezek természetesek, hiszen megoldást kereső szándékkal más és más nézőpontból ítélünk meg kérdéseket, de együtt kell keresni annak lehetőségét, hogy nagy társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink megvalósulásának feltételeit és lehetőségeit még jobb, célirányosabb együttműködéssel, a mainál eredményesebben szolgálhassuk. Szocialista céljainkért végzett tevékenységünk szorosan összekapcsolódik a nemzetközi munkásosztály küzdelméért és ügyéért vállalt felelősségünkkel is. Ez a közös felelősségvállalás mind erősebbé válik — elsősorban a szocialista országok szakszervezeteiben, és nagy hozzájárulás a béke, a biztonság, a társadalmi haladás kibontakoztatásához az egész világon. Őszintén és becsületesen készek vagyunk együttműködni minden osztálytestvérünkkel, valamennyi munkásszervezettel, de elutasítunk minden olyan szándékot, törekvést, amely erőink megosztására irányul. Határozottan visszautasítunk mindent, ami antikommunista, szovjetellenes. A szakszervezeti munka fejlesztése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszervezetek hozzáértő, a napi politikai munkában is megnyilvánuló támogatását. A párt, történelmi küldetésétől áthatva, vállalja a felelősséget az ország, a nép sorsáért. Olyan utat mutat, amely hazánk felvirágzásához vezet, amelyben egész népünk élete szebb, boldogabb és teljesebb lesz. Meggyőződésünk, hogy a nép ezeket az ajánlásokat elfogadja és támogatja: valamennyien együtt dolgozunk nagy céljaink megvalósításáért. Kádár János találkozója veteránok egy csoportjával Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a kongresszus kedd délutáni szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű eszmecserén jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Kádár János szavaira Mező Imréné, Marosán György és Práth Károly válaszolt. Megköszönték a Központi Bizottságnak a párt régi harcosai iránti figyelmességét és megbecsülését. Őszinte elismeréssel szóltak a kongresszus jelentőségéről és felelősségteljes munkájáról. A kongresszusi küldöttek tevékenysége láttán kifejezték meggyőződésüket, hogy a fia- talobb nemzedék méltó folytatója annak az ügynek, amelyért annak idején ők is harcot kezdtek és amelyért ma is dolgoznak. A kötetlen, baráti találkozón Kádár János elbeszélgetett a párt, a munkásmozgalom sok évtizedes harcainak katonáival, a magyar munkásság forradalmi mozgalmának szervezőivel, akik jelenleg is nagy aktivitással, szívvel-lélekkel vesznek részt a közéletben. Kádár János a Központi Bizottság nevében elmondott köszöntő szavaiban hangsúlyozta: pártunk a tömegekkel együtt, a tömegekre támaszkodva dolgozik, ez az igazi erőnk. Az elődök munkáját olyan nemzedék folytatja, amely megbirkózik az ország előtt álló feladatokkal, s ezek megoldásában nagy segítség az idősek gazdag tapasztalata, cselekvő támogatása. Pintér János, a tolnai nagyközségi pártbizottság titkára, Tolna megyei küldött elmondotta többek között, hogy a község két könnyűipari üzeme elsősorban nőket foglalkoztat, munkaalkolmat teremt nemcsak a nagyközség, hanem a környező községek lányai, asszonyai számára is, de ebből sajátos nehézségeik és gondjaik is fakadnak. A foglalkoztatottak többsége fiatal, sokan a családalapítás, mások a gyermeknevelés gondjaival birkóznak, amihez társadalmunk jelentős támogatást ad. A jövőben jobban támaszkodunk a községben gazdálkodó egységekre, termelőszövetkezetekre, intézményekre, hogy közös anyagi és társadalmi hozzájárulásunkkal fejlesszük, s tegyük egyre otthonosabbá községünket. Crósz Károly, a Borsod-Abo- új-Zemplén megyei Pártbizottság első titkára, Borsod megyei küldött. Bevezetőben arról az élénk politikai vitáról szólt, amely a megyében a kongresz- szust megelőző pártrendezvényeken és a pártonkívüliek széles köreiben is kibontakozott: a viták légköre, gondolatgazdagsága azt jelzi: pártunkban természetes lett, hogy a, szocialista társadalom építése együtt jár az emberek közötti véleménykülönbségek őszinte feltárásával, végső soron a párt ideológiai és politikai egységének erősítésével. Az utóbbi öt esztendő alatt észrevehetően fejlődött párttagságunk és lakosságunk gazdasági tájékozottsága, műveltsége. Ennek eredményeként az ország gazdasági helyzetének megítélése fokozatosan közelít a realitásokhoz. Nem tekinthetjük hibának, hogy az emberek a korábbiokhoz viszonyítva sokkal erélyesebben bírálják a gazdálkodás fogyatékosságait, a helyileg vagy országosan tapasztalható pazarlást, a határozatlan vezetőket, a döntésre érett kérdések halogatását. E kritikák nem rendszerünk ellen irányulnak, ellenkezőleg, a hatalom, az elért eredmények féltéséből fakadnak. Takács Imréné, az Ajkai üveggyár technológusa, Veszprém megyei küldött ismertette az Ajkai üveggyár munkáját, eredményeit, s hozzátette: sike- leink értékét növeli az a tény, hogy a gyár önerejéből érte el ezeket, a fejlesztéshez külső anyagi támogatást nem kapott. A továbbiakban elmondotta, hogy a kongresszusi előkészületek során igen sok vezetőségválasztó taggyűlésen volt jelen. Ezekből azt a meggyőződését vonta le, hogy az irányelvekkel a párttagság egyetért, de hozzátette: a felszólalók hangsúlyozottan felhívták a figyelmet a határozatok eddiginél következetesebb végrehajtására. Újvári Sándor, a Zala megyei Tanács elnöke, Zala megye küldötte a településfejlesztés és a lakosság ellátásának helyzetéről, feladatairól beszélt. Vas Ervin őrvezető, a Néphadsereg küldötte felszólalásában elmondta, hogy amióta katona, sok tekintetben gazdagabbnak érzi magát: megismerhette egy korszerűen felszerelt hadsereg belső életét, érzékelte a tisztek, a párt- és a KISZ- tagok felelősségérzetét, amit a szocialista haza fegyveres szolgálatából adódó feladatok ellátása közben tanúsítanak. Tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthetem — mondotta —, hogy a katonai szolgálat nagymértékben hozzájárul emberi értékeink gyarapításához. Dr. Radios Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének tudományos munkatársa, budapesti küldött bevezetőben az egyetemet, főiskolát végzettek pályakezdési gondjairól beszélt. Amikor valaki egyetemista vagy főiskolás — mondotta —, nagy terveket sző. Sokaknak megvan a lehetőségük, hogy a megszerzett szellemi tőkét kamatoztassák. Egyes szakmákban azonban nem ritka az ennél rosz- szobb, kiábrándítóbb pályakezdés sem. Jogosulatlan a kiábrándulás, ha abból ered, hogy a megpályázható állás nem Budapesten van, vagy ha abból, hogy a munkakört nem övezi elegendő presztízs. De jogosult az elégedetlenség, ha a mérnöknek technikusi feladatot kell ellátni. * Ezt követően oz elnöki tisztet betöltő Stock János vezérőrnagy, hadseregparancsnok bejelentette, hogy a kongresszushoz további külföldi testvérpár- toktól érkeztek üdvözletek, majd Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát kérte fel beszéde megtartására. Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa. Képünkön: a tanácskozóterem.
