Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-26 / 85. szám
Dunántúlt napló 1980. március 26., szerda Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára Szocialista céljaink mindenkit cselekvésre ösztönöznek — A Hazafias Népfront cselekvő részese volt az elmúlt öt esztendő országépítő munkájának — mondotta felszólalásának bevezető részében Sarlós István. — Tevékenysége éppúgy érzékelhető az elért eredményekben, mint a gondok és a feladatok megoldását elősegítő intézkedésekben. Mozgalmunk nagy várakozással tekint a párt XII. kongresszusára. Ez kifejezésre jutott abban is, ahogy választott testületeink részt vettek az irányelvek vitájában. Az elhangzott észrevételek és javaslatok ismeretében elmondhatom, hogy párttagok és párton kívüliek, magyarok és nemzetiségiek, materialisták és vallásos emberek egyaránt azt javasolják: a kongresszus erősítse meg eddigi politikai irányvonalunkat. Egység és tettek Az eszmecserék tapasztalatai azt bizonyítják, hogy népünk politikailag egységes, és kész arra, hogy tettekkel támogassa szocialista céljaink megvalósítását. Érthető és indokolt, hogy az általános egyetértéssel párhuzamosan, politikánk következetes képviselete és megvalósítása érdekében, határozott intézkedéseket, az eddiginél nagyobb következetességet, és ha kell, szigorúságot várnak az erre illetékes vezetőktől. A mozgalom a nemzeti egység erősítésén akkor tud eredményesen munkálkodni, ha az általános célok hirdetésén túl a napi életet meghatározó tervekre és azok teljesítését befolyásoló tényezőkre is figyelmet fordítunk. Feladatunk, hogy a hozzánk érkező információkat eljuttassuk az illetékes pórt- és állami szervekhez — mondotta Sarlós István, majd így folytatta: — Az így megismert és a termeléssel összefüggő gondok és javaslatok továbbadása útján is erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat az irányító szervekkel, hogy észrevételeinkkel vagy bírálatainkkal segítséget nyújtsunk munkájukhoz. A gazdaságpolitikai munkával kapcsolatban például javaslatot tettünk a kormánynak a vállalati, elsősorban tröszti irányítás egyszerűsítésére, szolgáltatást javító kis- és középüzemek létesítésére. Más alkalommal a kisiparosok helyzetével foglalkoztunk, és az anyag- és eszközellátás szervezetté tételét, az adózási rendszer egyszerűsítését szorgalmaztuk. Rendszeresen foglalkozunk a környezetvédelem általános és napi kérdéseivel is. Helyeslés fogadta ózta szándékunkat, hogy hatékony gazdasági és egyéb intézkedésekkel is fellépünk azok ellen, akik nem a képességeiknek és a lehetőségeiknek megfelelően dolgoznak. Ez azonban még- csak egyoldalú, de szükséges lépés. Ezzel egyidőben kell észrevehetőbb anyagi és erkölcsi elismerésiben * részesíteni azokat, akik teljesítik, s még inkább azokat, akik túlteljesítik kötelességüket. Mi a nyíltságot és az őszinteséget akarjuk mindenben és mindenütt érvényesíteni, ez szükségessé teszi azt, hogy nyíltan szóljunk a hibákról is. Ezt is tesszük, de az már baj, ha csak a nehézségekről beszélünk. Meggyőződésem, rossz ellen a jóra támaszkodva eredményesebben lehet fellépni, mint akkor, ha kizárólagosan a rossz munkáról szólunk. Hazánkban a társadalom helyzetének elemzése azt is szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk, milyen mélységben és milyen hatékonysággal érvényesül nálunk a demokrácia. Ezt a kérdést is osztályszempontból vizsgáljuk. Mi, a hatalmon levő munkásosztály, következésképpen a vele szövetséges egész dolgozó nép érdekében akarunk minél teljesebben megvalósuló demokráciát. A demokrácia jogokat ad, s a kötelességek teljesítését várja el mindenkitől. Küzdeni az újért A demokrácia meghatározott célt szolgál — a szocializmus kiteljesítésének a célját. Ezért munkálkodni kell, méghozzá serényen és rendszeresen — ebből következik, hogy aki a célt elfogadja, annak végig kell mennie az odáig vezető úton: az alkotómunka, az áldozatvállalás, az újért való küzdelem útján. A döntéseket megelőző eszmecserében az emberek vé. leményének a megismerése az elsődleges. De ahhoz, hogy legyen az érdekeltnek véleménye, az szükséges, hogy az adott témában gyakorlati tapasztalatokat szerezhessen, hogy kellő informáltsággal rendelkezzék. Ezt a társadalmi szerveknek és mozgalmaknak, a Hazafias Népfrontnak is jó politikai munkával kell segítenie. Az egyenrangúság és egyenjogúság nem zárja ki, sőt feltételezi a jó értelemben vett aló- és fölérendeltséget. Nem szülhet ez kiskirálysógat, sok emberben van erre hajlam, de ezt kiélni csak ott lehet, ahol olyanok is vannak, akik az ilyesmit eltűrik, sőt, sajnos sokszor természetesnek tartják. Az emberi méltóságot senkinek sincs joga megsérteni, de hozzáteszem, hogy a sértést eltűrni sincs joga senkinek. A párt szövetségi politikájának sarkalatos kérdése a nemzeti egység megteremtése és folyamatos erősítése. A XI. kongresszust követően annak tudatában, hogy ez az egység létezik, a pártprogramot az akkori választási felhívásban nemzeti programként vállaltuk. Ügy gondolom, hogy ez helyes lépés volt, s az azóta eltelt évek megerősítették a program céljait és a megvalósítást segítő feladatokat, kiváltották az állampolgárok érdeklődését, egyetértését és támogatását. A nemzeti egység erősítése olyan cél, amely cselekvésre ösztönöz minden, a hazáját és népét szerető embert. S mert úgy látják, hogy a történelmi múltunkban soha nem tapasztalt egységet a szocializmus korszaka teremti meg, szívesen működnek együtt a magyarokkal a nemzetiségiek és a párttagokkal a pártonkívüliek. Ebben a törekvésben jelentős szerepe van a hazánkban működő egyházaknak. örömmel tapasztaljuk, -hogy az egyházak vezetői, papjai és hívei túlnyomó részben vállalják politikánk támogatását, és részt vesznek a társadalmi fejlődést segítő munkában, A népfrontbizottságokban pél. dóul több mint 500 egyházi személyiség végez munkát. Jól kapcsolódnak egymáshoz a társadalom osztályai és rétegei, s a kapcsolat gyakran túlnő a formális kereteken, s a cselekvés forrásává válik. A múlt évben, elsősorban a szocialista brigádok közreműködésével, 1978-hoz viszonyítva 25 százalékkal, 8 milliárd forintra nőtt a társadalmi munkában előállított értékek nagysága. Az önkéntes közhasznú tevékenység a tanácsok kommunális fejlesztési alapjait 12 százalékkal növelte. A kötelezőn felül végzett munka az egyetértést, a támogatási készséget és a társadalmi közreműködés jelentőségét sugározza. Vannak nemzeti egységet csak szólamokban támogatók is, akik ugyan helyeslik céljainkat, élvezik az eredményeket, de ők maguk a kötelező munkán felül nem sokat tesznek a közösségért. Ők azok, akikkel gyakran kell szót váltanunk, hogy megértessük velük, szükség van rájuk, s nekik szükségük van a társadalomra. A politikai munka szakadatlan küzdelem azért, hogy eszméinket terjesszük, hogy újabb és újabb tömegeket mozgósítsunk a szocialista jelenünkért és a holnapért végzendő munkára. E törekvéseinket egyetértéssel fogadják állampolgáraink. Forradalmi program Pártunk törekvései világosak, programja forradalmi. A kongresszusi jelentés, a szóbeli beszámoló és a határozati javaslat is azt tükrözi. S mert a Hazafias Népfront létrejöttétől kezdve a népnek a párt által kitűzött céljait vallja magáénak, a jövőben is hű marad eredeti szándékához. Támogatjuk a XII. kongresszus határozatait, és részt veszünk azok vég reih a jtá sálban — mondotta befejezésül Sarlós István. Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa, Borsod megyei küldött részletesen beszélt arról, hogy a Diósgyőri Gépgyár néhány évvel ezelőtt súlyos gazdasági helyzetbe került, újabban viszont jelentős sikereket értek el a munkaszervezés és a fegyelem javításában, a termékszerkezet átalakításában és így az exportban is. Dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára hangsúlyozta: pártunk az elmúlt években is nagy figyelmet fordított az államélet fejlesztésére. Gondjaink egy része abból fakad, — mondotta a továbbiakban —, hogy az állami munka területén sem mindig vaqyunk elég következetesek a politikai döntések végrehajtásában. Gyakorta már az értelmezésekor viták alakulnok ki. Ez a helyzet nemegyszer komoly gazdasági veszteséget is okoz az országnak. Ezért mi nagyon lényegesnek tartanánk a sokoldalúan előkészített, de világos és egyértelműbb állásfoglalást tartalmazó határozathozatalt, amely kizárja a többféle értelmezés lehetőségét. Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke bevezetőben aláhúzta: a kongresszus határozattervezete olyan politikát tükröz, mely joggal tarthat igényt minden dolgozó osztály, réteg — így a termelőszövetkezeti parasztság — helyeslésére, együttműködésére is. Az elmúlt évtizedek gyakorlata azt igazolja, hogy mezőgazdaságunk a párt gazdaságpolitikájában megfelelő helyre került. Adottságaink alapján a mezőgazdaság kiemelten fejleszthető a kiegyensúlyozott belföldi ellátás és a gazdaságos export érdekében. Végül hangsúlyozta Szabó István, hogy a tsz-ek tagjai, vezetői, a tsz-ek területi szövetségei és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa eddig is mindent megtettek agrár- és szövetkezetpolitikánk megvalósításáért. így lesz ez a jövőben is. Kettler Pál, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat vezér- igazgatója bevezetőben arról beszélt, hogy a fejlődés az építőiparban szó szerint ellentmon. dásos. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk megfelelően felnőni az elérhető korszerű technikához, s az építők nagy eredményei gyakran sok után- javítással születnek meg. Az építőiparban dolgozó kommunisták előtt egyértelművé kezd válni, hogy egyetlen lehetőségünk a legnagyobb tartalék: a meglévő erők összefogása, kihasználása. Kettler Pál felszólalásával a kongresszus befejezte keddi tanácskozását. A küldöttek szerdán reggel 9 órakor a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölötti vitával folytatják munkájukat. Kongresszusi képek A nehéz emberek dicsérete Az úgynevezett nehéz emberek mellett állt ki kongresz- szusi felszólalásában Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. A gondolat nem egészen új, hiszen a költőtől is tudjuk, csők akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. Mégis nagyszerű dolog, hogy ilyen magas fórumon ennyire egyértelműen fogalmazódott meg: a „nehéz- emberség” dicsérendő tulajdonság, hiszen akik kiemelkedő munkájuk mellett kezdeményezéseikkel, önálló véleményükkel is segítik o közösség ügyét, nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnek. Mindennel és mindig fenntartás nélkül egyetértve, nem is lehet kiemelkedően dolgozni; a közösség ügyének szolgálata esetenként alkotó vitákat is kíván, az érvek és ellenérvek nyílt, megalkuvás nélküli összecsapását is feltételezi, a leghelyesebb megoldás érvényesülésének érdekében. Megalkuvásra persze — a dolog természeténél fogva — rendszerint nem a vezető, hanem a beosztott kényszerül. Ahol tehát nehéz emberekkel - helyes vélemények mellett a hátrányokkal is dacolva, kitartó beosztottakkal — találkozunk, ott érdemes o „nehéz" vezetőket is megkeresni, és kérdőre vonni. Sokak szemében tolón túlzónak tetszik ez a megfogalmazás, de a SZOT főtitkára nem hagy kétséget afelől, hogy pontosan így gondolta, erre utal o következő megjegyzése: „...Aki úgy utasít, hogy nincs tekintettel oz emberi méltóságra, aki szolgának tekinti a beosztottját, aki lenézi, megalázza az embereket, annak kevés köze van o szocializmusban kívánatos vezető típusához". Másfelől az is nyilvánvaló, hogy attól a beosztottól, aki csakis a tehetsége és munkája révén, derekát meg nem hajlítva, indokolt ellenvetéseit soha le nem nyelve kíván érvényesülni, — szóval oz ilyen beosztottól több joggal remélhetjük: vezetőként is megőrzi rokonszenves tulajdonságait, és beosztottjait valódi érdemeik szerint fogja értékelni; ez érdemek közé sorolva a szókimondást, az előre vivő bírálatot is. Ez nem csupán újságíró kitolódó, o SZOT-főtitkár gondolatmenetéből, sőt, o kongresszuson elhangzott felszólalásából szó szerint következik. Nyomatékosan ajánlja, hogy a vezetővé válás folyamatában is azokat támogassuk, akik nem hízelgéssel, elvtelen egyetértéssel, személyes érdekeiket szolgáló összeköttetések ápolásával építgetik karrierjüket, hanem, azokat, akik munkájukban eredményesen vitáznak, érvelnek, alkotnak. Azt hiszem, könnyebb terepen folytathatjuk társadalmi céljaink megvalósítását, gyorsabb ütemben bővíthetjük a szocialista demokráciát, ha nem tévesztjük szem elől ezeket az összefüggéseket, ha jobban megbecsüljük a nehéz embereket, beosztottként, vezetőként egyaránt. Kéri Tamás
