Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-16 / 75. szám
Hogyan élnek a nagynyárádiak? Nagynyárád tavaszias napsütésben A városokban élő emberek szinte egyöntetű véleménye: könnyebb a falun megélni. Zöldség, tojás, hús, gyümölcs, bor; mindez a ház közvetlen környékén. Csak ki kell menni a kertbe, ott a hagyma, a zöldség, a sárgarépa a levesbe, el kell kapni egy tyúkot, megvan, a hús. Jó, ha az egész ebédből a liszt pénzbe kerül ... Ráadásul — hümmögnek a jólértesültek — manapság ott sorakoznak a bikák az istállókban. Lényegében négy lábon járó tízezer forintoknak tekinthetők ... A bizonyíték: megannyi új családi ház a falvakban, személygépkocsik, az emelkedő életszínvonal sok más jele. Honnan a pénz, túl a munkahelyen megkeresett jövedelmen? Mert valóban: a havi fizetésből — kiegészítés nélkül — nehéz fenne egy nagyobb családi házat felépíteni. Márpedig Nagynyórádon — ahova a napokban mentünk megkeresni a választ az előbbi kérdésekre — a jólét egyik jelének mondják az évente felépülő öt-hat családi házat. A községben 1100 ember él. Szóród Ferenc, akiről ránézésre nehéz elhinni, hogy már nyugdíjas, 26 éven keresztül volt a tanács elnöke. Ő mondja: — A falu népességének mintegy 60 százaléka német eredetű, további 30—35 százalék a Felvidékről települt át. Az itt élők rendkívül szorgalmasak, a gazdálkodáshoz jól értő, kitartó emberek. Anyagi jólétük ebből ered, másrészt abból, hogy a családokon belül — rendszerint együtt maradnak a qenerációk — szigorú és ésszerű munka- megosztás van. Ahol pedig sokat dolgoznak, ott napjainkban biztos és jó a megélhetés. Szarvasmarha-hizlalás, szerződéses sertéstenyésztés, nyúlok nevelése és leadása, piacozás, bortermelés, gyümölcsösök telepítése, a termés eladása — nagyjából ezek a pénzforrások. Itt van például Hártweg Péter, o hetedik X küszöbén. A gazdasági udvarban találjuk. Fia, menye, két unokája, 85 éves édesanyja együtt él. Hátul a régi ház, az utcafronton az idei befejezés előtt a kétszintes, gyönyörű családi otthon. Természetesen keresnek a fiatalok is — fia Kátolyban az italbolt vezetője —, de a pénzt jobbára a gazdaság szüli, és Hártweg Péter ebből nem csinál titkot. — Most adtam el egy hétéves kancát: 32 és fél ezer forintért. Eladtam három leválasztott bikaborjút, ezekért 20 ezer forintot kaptam. Az istállómban 4 tehén van, naponta átlag 60 Weisz Antal ha valaki ma állatot vásárol a faluban, rendszerint elviszi magával az alkura Tóni bácsit. Istállójában sorban állnak a marhák, a borjak. Ogy számol, hogy a jelenlegi ösztönzők mellett a szarvasmarhatartás okkor gazdaságos, ha egy-egy tehénen az évi haszna legalább 10 ezer forint. — Régóta foglalkozom az ál- latokkdl, bár nem ment mindig ilyen jól. Amikor nyugdíjas lettem, már akkor is ekkora volt az állományom. Sokat dolgozik. Kérdezem, mi jelenti számára o pihenést? — Ha beesteledik és elcsendesednek az állataim, kimegyek az istállóba, és leülök mellettük. Csak negyed órára, nézegetem őket, jól vannak-e. Majdnem mindennap így fejezem be. Többet ér ez nekem, mint egy film. Mészáros Attila liter tejet adnak, van amikor felmegy ez nyolcvanra is. A tej- gyűjtőnél literenként 6,70-et kapok. Ha kiöregszik egy, eladom, kilónként most 29 forintért veszik meg. A háztáji gazdaságomban 11 disznót neveltem leadásra, 35 ezer forint eredt ebből. Van két hold szőlőm, 1200 négyszögöl gyümölcsösöm. Ha jó az év, 110—120 hektoliter bort adok le a gazdaságnak. A múlt évben o bor és a gyümölcs — 1 vagonnal szállítottam — 200 000 forintot jövedelmezett. Hártweg Péter nagyon sokat dolgozik. Kell a pénz a takarmányra, o műtrágyázásra-per- metezésre, állatorvosra, a megélhetésre, bár sohasem számolta ki: mennyit kíván a háztartás. — Mi nem érjük be egy pohár kávéval és egy kiflivel... — A pénzzel mit csinál? — Odaadom a fiamnak. Jó gyerek, ő is dolgozik itt, ha ha. zaér. — Mennyibe kerül az új ház? — Benne lesz egymillió forintba, mire elkészül. — A sok munka mellett mire jut ideje? — Az alvásra ... Reggel 3— V24 körül kelek, télen korábban, nyáron este 11 óro felé fékszem le. Az állatok megkívánják a gondoskodást, s csak akkor szülnek pénzt, ha jól bánnak velük... Hogyan élnek a nagynyárádiak? Amikor a tanácselnökkel - Szőnyi Jánossal - végig- megyünlk a falun, mutatja, hol van mégi tennivalójuk, mi az, ami már megvalósult. Ogy mondja: Nagynyárád jól felszerelt község. — A faluban vízvezeték van, könnyebb megszámolni, melyik házban nincs fürdőszoba. A bölcsődénk akkora, hogy jelenleg nincs is teljes mértékben kihasználva. Az óvodába 40 kisgyermeket hoznak a szülők. Az általános iskolában nyolc osztályban tanítanak. A körzeti orvos a gyógyítás mellett az alapvető gyógyszerellátásról is gondoskodik. A vegyesboltunk forgalma a múlt évben 5 millió forint volt. S bár nem tartozik a falu „felszereltségéhez”, de megemlítem, hogy a takarékszövetkezetben a betétállomány jelenleg 17 millió forint körül van, ugyanez a postán 14 millió forint. — Elsősorban az állattartásból él á falu? — Igen. Hízott bikáik, hízott üszők, sertések várnak leadásra, s nagyon jelentős a tejtermelés. Az utóbbi is sok pénzt hoz a .háztáji gazdaságoknak. Dr. Péter János állatorvos szerint Nagynyórádon az istállókban 340 szarvasmarha van, a sertések száma 800—900 körül van, sokan nevelnek nyulat, összesen közel 4000 darabot. Ennyi állat — nem beszélve az aprójószágról —: rengeteg munlka és rengeteg pénz. Sző- nyí József felvásárló: — A múlt évben közel másfél millió forintért vásároltak nálam tápót, Szép összegeket fizetek ki átvételkor is. — Még több lenne ez — teszi hozzá Szóród Ferenc -, ha a zöldségféléknek biztos ára lenne. Most ugyanis nincsen, ami ösztönözze a termelőket.- A Weisz Tóninak! Több helyen is ezt a választ kaptuk, amikor azt kérdeztük: kinek vannak a legszebb állatai a faluban. Weisz Antal nyugdíjas, még most is szép szál ember. Szakértelme legendás, Új családi házak a Rákóczi utcában A szocialista életmód és a pénz A „hogyan éljünk" kérdésének előtérbe kerülése a szocialista életmód számos problémáját vetette fel. Az életmód anyagi alapjainak történelmi folyamatosságát Marx a következőképpen ismerte fel: „Az élethez mindenekelőtt evés, ivás, lakás, ruházat és még egy s más szükséges. Az első történelmi ténykedés tehát e szükségletek kielégítésére szolgáló eszközök előállítása, magának az anyagi életnek a termelése, ez pedig; olyan történelmi tett, minden történelemnek olyan alapfeltétele, amelyet még ma is, mint évezredekkel ezelőtt, naponként és óránként teljesíteni kell, hogy az ember egyáltalán életben maradhasson” ... Az emberek tehát „jobban élni” akarnak, az értelmes élet iránti igény o szocialista társadalom megvalósulása révén történelmileg első ízben válik valósággá. A szocialista; életmód anyagi alapzatainak megteremtése ezért állandó, mindennapi szükséqlet és társadalmi követelmény. Az anyagi lét általános feltételeinek megteremtése közvetlenül köti össze az embereiket a társadalom szükséglet és elosztási struktúrájával. Itt érzékelhetők legérzékenyebben az életmód egyéni és családi szférájának napi aondjai és előnyei. A társadalom jövedelem- és elosztási rendszere ezért különleaes politikai, erkölcsi minősítéssel rendelkezik. Mivel a szocialista társadalom — a termelés és elosztás alapjait figyelembe véve — áru- és pénztermelő formáció, ezért a szocialista életmód anyaqi feltételeiben nélkülözhetetlen szempont a pénz jelentőséqe. Szocialista társadalmunk első évtizedeiben továbbélt a pénz „démoni” szereoével szembeni romantikus irtózat, olyan ideológiai köntösben, hoqy a szocialista társadalom úgyis „átmeneti” jellegű, s a kommunista életmódra való áttérés hamarosan bekövetkezik. Közismert, hogy o pénz, mint legfőbb értékmérő szerepét Shakespeare és Marx milyen megvető gúnnyal és megsemmisítő iróniával ábrázolta. A pénz misztikus, min- denekfölött uralkodó hatalmát o kapitalizmus teremtette meg. A szocialista életmód egyik új — minőségileg is fontos ismérve — oz, hogy a pénz már elvesztette minden társadalmi értéket helyettesítő dé- monikus hatalmát. A politikai hatalom nálunk — nem pénz kérdése! Az egyének társadalmi megbecsülése nem kizárólag a vagyon kérdése! A szocialista jövedelmi viszonyok között a pénz „démoni” hatalmai jelentősen visszaszorult. Ennek ellenére o 60-as és 70-es esztendőkben a pénz hatalmának és presztízst helyettesítő mozzanatának ai felerősödésével kellett számolnunk. Szocialista viszonyaink 'közepette a pénz „emberméretűvé” süllyedt le, korábbi démoni, emberfeletti hatalmát máir elvesztette. Számos nagyon fontos tulajdonsága tovább ól szocialista életmódunkban is. Mivel az anyagi lét feltételeinek megteremtése napi szükséglet, amely az áru-pénztermelő társadalomban nem képzelhető el másképpen, mint pénzen alapuló elosztáson, ezért a pénz, mint egyetemes fizetőeszköz változatlanul döntő fontosságú. Ennek egyik előfeltétele az, hogy „pénzért ne legyen minden megvásárolható"!!! Számos humanista érték, az emberek minősítése, számos erkölcsi, társadalmi norma ugyanis nem „írható át” a pénz nyelvére. A szocialista életmód minőségileg abban különbözik más életmódtípusoktól, hogy a pénz nálunk elsősorban eszközjellegű! Általa valami megvásárolható, nyugalom, kényelem, anyagi javak birtoklása, s az életmód egyik anyagi alapja: a biztonságérzet. Ezen túlmenően a pénztőke kialakulására nincs társadalmilag jelentős mértékben lehetőség. Nagyon bonyolult problémáról van szó; arról, hogy a korábbi, kapitalistái életmódban megrögződött és nemzedékről nemzedékre kialakult az a rossz szokás, amely a biztonságérzetet kizárólag összegyűjtött pénztőkére alapozta. Utalnék csupán arra a tipikus életmódszokásra, hogy falusi cselédlányok az új, városi életmódban arra törekedtek, hogy megfelelő mennyiségű pénztőkét kuporgassanak ösz- sze temetésükre. A pénz iránti hihetetlen ragaszkodás és annak birtoklása mögött sajátos szegénységtudat rejtőzött. Valójában az élet, mint legfőbb érték nem ainra való, hogy alávessük a pénz hatalmának. Szociológiai vizsgálatok kimutatták a pénz és az egyéni, csoportéletmód közötti bonyolult, társadalmilag kialakult kapcsolatot. Losonczi Ágnes szociológiai felmérései ezzel kapcsolatban három, alapvető életmódtípust mutattak ki. Az elsőhöz tartoznak az olyan magatartásminták és életvitelek, amelyekben a „pénz ördöge” ténylegesen misztikus és sátáni szerepet tölt be. Ez a típus lelki nyugalmát és élete értelmét a belső, szellemi, erkölcsi gazdagságban valósítja meg. A külső (pénz) gazdagságnak nincs különösebb jelentősége. A második modell a „humanista” életvitel, amelyik a hangsúlyt nem az anyagi jat- vak-pénz kifejezhető gyarapítására helyezi, hanem, kiépíti belső világának tartalmát, és emberi értékeit, eszményeit másoknak is átadja. A harmadik fő típus (ehhez számosán tartoznak), amelyik nem vallásos eszme, vagy evilági humanista értékek talaján áll, hanem a pénzen megszerezhető és elérhető anyagi, szellemi örömök birtoklásán. A konkrét társadalmi cselekvés ugyanis konkrétan számos életélvezetet^ és lehetőséget tartalmaz. Az egysé- ni szabadságfok is számos esetben pénz révén mérhető. Sok pénzed van, utazhatsz Japánba1, az Ibusszal! Nincs pénzed - kevesebb választási lehetőséged van. A „na, és mit fizetnek?” sztereotip kérdésklisé mögött a pénz életmódorientáló mozzanata húzódik meg. A szocialista életmód középpontjában élő ember számára kettős törekvés húzódik meg; a szellemi-társadalmi (pénzben nem kifejezhető) értékek és az anyagi (pénzzel kifejezhető) javak birtoklásának és elsajátításának harmonikus egysége. A két törekvés nem, mehet egymás 'rovására. Ezáltal teljesedik ki a sokoldalú, harmonikus ön- meqvalősító szocialista személyiség. Dr. Estók Tivadar magunk erejeböl DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 980. MÁRCIUS 16.
