Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-25 / 84. szám

1980. március 25., kedd Dunánt úli napló 3 A társadalmi viszonyok fejlődése, szövetségi politikánk (Folytatás a 2. oldalról) A Magyar 'Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensú­lyozott, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Társadalmunk életében a párt vezető szerepe érvényesül, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom határozza meg. A párt politikáját népünk cselekvőén támogatja; erősö­dik a szocialista nemzeti ösz- szefogás. Társadalmunk poli­tikai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az első számú, legfontosabb tényezője az eredményes belső építő mun­kának éppen úgy, mint ha­zánk kedvező nemzetközi meg­ítélésének. Népünk a beszámolási idő­szak öt esztendejében is ma­gas fokú politikai érettséget, nagy felelősségérzetet és fe­gyelmezettséget tanúsított po­litikai állásfoglalásaiban, a mindennapi szocialista építő­munkában, a bonyolult helyze­tekben, a nehéz feladatok meg­oldásában. Ennek a helytállás­nak nagyszerű bizonyítéka, az elemi kötelességteljesítésen túl, a szocialista munkaversenyben, a ne'mes, közösségi célú, ön­zetlen társadalmi munkában megnyilvánuló, növekvő számú felajánlás és ezek teljesítése. A teljes képhez azonban hoz­zátartozik, hogy tapasztalunk közvéleményünkben a gazdasá­gi problémákkal kapcsolatban, s az utóbbi időben a nemzet­közi feszültség növekedése kö­vetkeztében bizonyos aggodal­mat, valamint a társadalmunk­ban fellelhető negatív jelensé­gek miatt kritikai észrevételeket is. A párt, a Központi Bizottság, kormányzatunk a bizalom alap­ján a valóságos helyzetet tár­ja közvéleményünk elé, nyíltan szól a problémákról, a nehéz­ségekről is, és figyelembe ve­szi a megalapozott, jogos bírá­latot. Ettől az sem tart bennün­ket vissza, hogy társadalmunk­ban törpe kisebbségben ugyan akadnak olyanok is, akik szocia­lista rendszerünkkel, politikánk­kal ilyen vagy olyan oknál fogva nem értenek egyet; sőt egyesek kritikátlanul átveszik az impe­rialista propaganda szólamait, lebecsülik népünk eredményeit, kételyeket igyekeznek támaszta­ni. A kongresszusi felkészülés hónapjai, az irányelvek orszá­gos vitája megmutatták, hogy a párt és a nép egységes, eltö­kélt és bizakodó. Közös törek­vésünk, hogy a helyes határo-’ zatokat következetesen hajtsuk végre, határozottabban lépjünk fel a szocialista építőmunkát hátráltató, a közösség érdekeit sértő jelenségekkel szemben. A párttagság, népünk kész politi­kánk következetes megvalósítá­sára, azoknak a terveknek, in­tézkedéseknek támogatására, amelyektől várható vívmányaink megszilárdítása, az ország gondjainak megoldása, a to­vábbi fejlődést és fölemelke­dést akadályozó kedvezőtlen je­lenségek leküzdése. Kádár János ezek után rá­mutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A társadalom osztályai és ré­tegei, a párttagok és a párton- kívüliek, a materialisták és a hívők ma nemzeti egységbe tö­mörülve, egyetértésben dolgoz­nak a közös szocialista célo­kért. Fejlődésünket a munkás- osztály, a parasztság, az értel­miség alapvető érdekeinek azo­nossága, a szocializmus építé­sének fő kérdéseiben megnyil­vánuló egysége, alkotó együtt­működése, egymáshoz való kö­zeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet kialakulásá­ban meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkás­párt következetes szövetségi po­litikájának, amelynek megerő­sítése és határozott folytatása pártunknak, népünknek egy­aránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Politi­kai súlya, állásfoglalása, akti­vitása és kezdeményezőkészsé­ge, szemlélete és magatartása jó irányban befolyásolja az egész társadalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus útmutatásait követ­ve rendszeresen foglalkozott a munkásosztály élenjáró szere­pének erősítésével, a munká­sok, különösen a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzetével. A szocializmus épí­tésének elengedhetetlen felté­tele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék. Gondoskodni kell arról, hogy a párt-, a tár­sadalmi és az állami szervek vezető tisztségeiben, a válasz­tott testületekben a jelenlegi­nél nagyobb arányban legye­nek ott azok a tehetséges mun­kások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlődése meggyor­sult, a munkásosztálynak szi­lárd szövetségese becsülettel helytáll az építőmunkában. A mezőgazdasági termelés ipa­rosodása, a munka és az el­osztás jellegében bekövetkezett változások is közelítik a pa­rasztságot a munkásosztályhoz. A jövőben is elő kell segíteni a parasztság politikai öntuda­tának. közéleti aktivitásának növekedését, élet- és munkakö­rülményeinek javulását. Népi államunk legfőbb politikai alapja o munkás-paraszt szö­vetség, amelynek további meg­őrzése és még szorosabbra fű­zése egész népünk alapvető ér­deke. Az értelmiség tevékeny ré­szese a szocializmus építésé­nek, szorosan kötődik a mun­kásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz. Pártunk, egész népünk nagyra értékeli az ér­telmiségiek munkáját. Szere­pük társadalmunk általános fej­lődésével, a tudományos-tech­nikai haladással, a kultúra je­lentőségének növekedésével szoros összefüggésben fokozó­dik. Az előttünk álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrásainkat, a szaktudást, a felkészültséget minden területen jobban, gaz- gaságosabban és szervezetteb­ben hasznosítsuk, s fokozottan igényeljük és biztosítsuk az értelmiség részvételét a szocia­lizmus építésében és a közélet­ben. Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a rétegek toyább közeledjenek egymás­hoz, sajátos érdekeik a társa­dalmi érdek elsődlegessége alapján érvényesüljenek, to­vább csökkenjen a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség. Pártunk a beszámolási idő­szakban is megfelelően foglal­kozott a nők helyzetével. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya ha­zánkban 51,5 százalék, közülük a munkavállalási korban levők 79 százaléka munkaviszonyban van, az aktív keresőknek pedig 45 százaléka nő. A nők a mun­kában, a családban, a közélet­ben növekvő hozzáértéssel, tisz­teletre méltó szorgalommal és becsülettel teljesítik a rájuk háru­ló kötelezettségeket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedettek, változatlanul nagy figyelmet kell fordítani a nők helyzetére: tovább kell javítani egyenlő esélyeiknek, valamint a kereső foglalkozás és az anya­ság együttes vállalásának gaz­dasági, kulturális és tudati fel­tételeit. Ezt elő kell segíteni szakképzettségük emelésével, szociális intézkedésekkel, a szolgáltatások bővítésével, a nők társadalmi szerepét lebe­csülő maradi nézetek leküzdé­sével. Fontos, hogy a nők ará­nya — a társadalomban elfog­lalt szerepüknek megfelelően — növekedjék a vezető beosztá­sokban és a választott tisztsé­gekben. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjúság döntő többsége híve a szocializmusnak, benne biztosítva látja jövőjét. Helyze­tében, magatartásában a tár­sadalom általános állapota is tükröződik. Felkészültségével és tetteivel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helytáll a tanulás­ban, a munkában, béesülettel teljesíti honvédelmi kötelezett­ségét, tevékeny a közéletben. A fiatalok lendületének, kezde­ményezőkészségének, új iránti fogékonyságának, tehetsége ki­bontakozásának tág teret nyújt szocialista rendszerünk. Az ifjú­ságnak ezeket a- tulajdonságait az eddiginél is jobban kell fej­leszteni. Ügy neveljük a fiata­lokat, hogy a szocializmus ren­díthetetlen hívei és lelkes épí­tői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fia­talok — életkori sajátosságaik­nak megfelelően — szeretnek szórakozni, fontos azonban, hogy szabad idejüket is értel­mesen és tartalmason töltsék el; ehhez minden lehetséges támogatást meg kell adni, Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fiatalok kö­rében is tapasztalhatunk olyan negatív jelenségeket, mint o közömbösség, egyeseknél a cinizmus, a könnyelmű életre való hajlam. Ezek megváltoz­tatható tulajdonságok. Nem szabad lemondanunk egyetlen fiatalról sem, azoknak is se- . gítő kezet kell nyújtani, okik rossz befolyás aló kerültek, a társadalom peremére szorultak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, az ifjúság neve­lése az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van ebben az iskolának, a munkahelynek, a társadalmi szerveknek, és sokat tehet maga az ifjúság, az ifjú­sági, szövetség is. A fő felelős­ség azonban változatlanul a családé, amely társadalmunk­nak a legkisebb, de a jövő szempontjából is döntő jelen­tőségű közössége. Pártunk, szo­cialista államunk védi és tá­mogatja a család intézményét. Arra kell törekedni, hogy növe­kedjék a család szerepe a sze­mélyiség kialakításában és a szocialista életforma általános­sá tételében. Pártunk ismeri a fiatalok va­lós gondjait. Azért tevékenyke­dik, és arra ösztönzi az állami és a társadalmi szerveket is, hogy a fiatalok kapjanak egyen­lőbb esélyt a tanulásban, a pályaválasztásban, a képzettsé­güknek megfelelő elhelyezke­désben, hogy javítsák a család- alapítás, a lakáshoz jutás, az otthonteremtés feltételeit. Társadalmunk kiegyensúlyo­zott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rende­zett viszony is, amely sok figyel­met igényelt és igényel mind az államtól, mind az egyházaktól. Az állam az alkotmány szelle­mében biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének feltéte­leit. A vallásos emberek egyen­rangú állampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben. Az egyházak tisz­teletben tartják államunk tör­vényeit, támogatják az ország­építő munkát. Az egyházak ve­zetői éppen a közelmúltban állapították meg, hogy az ál­lam és az egyházak kapcso­lata az utóbbi években tovább fejlődött, és ma már nem egy­szerűen rendezett viszonyról van szó, hanem a nép javára vég­zett közös munkáról. Az állam és az egyházak mai rendezett viszonya a közösen kialakított megállapodások korrekt meg­tartásának alapján jött létre, és így fejlődhet tovább a jövőben is. A magunk részéről, elvi ala­pokon, ezen az úton kívánunk tovább járni. A szocialista alapokon nyug­vó társadalmi összefogásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjo­gú állampolgáraként vesznek részt az építőmunkában, a po­litikai életben. Anyanyelvűket szabadon használják, nemzeti kultúrájuk ápolásához és fej­lesztéséhez megfelelő segítsé­get kapnak. A nemzetiségiek ott­honra leltek, jól érzik magu­kat hazájukban, a szocialista Magyarországon. Pártunk a le­nini nemzetiségi politika követ­kezetes érvényesítését fontos el­vi kérdésnek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív részesei le­gyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gaz­dagítsák nemzeti hagyományai­kat, kultúrájukat. Arra törek­szünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, ro­mán nemzetiségiek és a szom­szédos szocialista országokban élő .magyar nemzetiségiek hoz­zájáruljanak népeink barátsá­gának és internacionalista együttműködésének elmélyíté­séhez. Népünk történelme úgy ala­kult, hogy a magyarságnak mintegy harmada az ország ha­tárain kívül él; a földkerekség­nek szinte minden táján élnek magyarok. Rájuk gondolva jó tudni, hogy legtöbbjük lehető­ségeihez mérten, őrzi, ápolja anyanyelvét, nemzeti kultúráját, hagyományait, becsüli a szo­cialista Magyarországot. Tőlük azt várjuk, hogy nemzeti kul­túrájukat ápolva országuk tisz­tességes állampolgárai legye­nek, s a társadalmi haladást, a népek barátságát segítsék elő. ’ Szocialista hazánk demokra­tikus politikai rendszerében je­lentős szerepük van a társa­dalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tömegszervezetek­nek és -mozgalmaknak. Pár­tunk nagyra értékeli, hogy a Hazafias Népfront, a szakszer­vezetek, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség, a nőmozgglom és más társadalmi és tömegszer­vezetek tevékenységükkel se­Belpolitikai életűnkben fontos szerepet kaptak a nők. Ország- gyűlési képviselőként is találkozhatunk velük. gítik a fejlett szocialista társa­dalom építését. Növekedett ak­tivitásuk és társadalmi felelős­ségük, erősödtek munkájuk szo­cialista vonásai. Alkotó módon hozzájárulnak társadalmunk szocialista fejlődéséhez; a né­pi hatalom politikai, gazdasá­gi és kulturális alapjainak erő­sítéséhez, a szocialista demok­rácia kibontakoztatásához. A párt a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi poli­tikáját. Ez elengedhetetlen fel­tétele az előttünk álló bonyo­lult és nehéz feladatok meg­oldásának. A nemzeti összefo­gás társadalmi céljainknak, az e célokhoz vezető utaknak, a fejlődés során felvetődő új kér­déseknek eszmei tisztázásával a közös munkában valósul meg és erősödik. Törekvésünk, hogy jó szóval, vitával, meggyőzés­sel mindenkit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre. A szocia­lizmus a párt és a nép közöt­ti kölcsönös bizalom alapján az egész nép közreműködésé­vel, az egész nép javára épül. A gyakorlatban igazolódott szilárd elvi álláspontunk, hogy a szocialista fejlődés egész kor­szakában nélkülözhetetlen az állam intézményeinek jó mű­ködése, a gazdasági, a kul­turális építést elősegítő szerve­ző munkája és védelmi funk­ciója. A beszámolási Időszak­ban a XI. kongresszus határo­zatainak szellemében tovább erősödött az állam irányító sze­repe a gazdasági és a kultu­rális feladatok megoldásában, a honvédelem szervezésében. Államszervezetünk intézményei rendeltetésüknek megfelelően működnek, népi államunk be­tölti hivatását. A Magyar Nép- köztársaságban tovább szilár­dult a jogrend, érvényesül a szocialista törvényesség. Kádár János a továbbiakban az országgyűlés, a Miniszterta­nács, valamint a tanácsok mun­kájával foglalkozott és méltat­ta hazánk fegyveres erőinek és testületéinek helytállását. Az állami munkában is kulcs­kérdés a szocialista vonások erősítése, az egész nép érde­keinek becsületes szolgálata. Minden állami intézményben emelni kell a munka színvona­lát, következetesebben kell érvényesíteni a társadalmi ér­deket. Kívánatos, hogy a kor­mány még jobban összponto­sítsa figyelmét a fő folyamatok irányítására, a végrehajtásra, a személyes felelősség érvényesí­tésére, az ágazati irányítómun­ka és az állami fegyelem ja­vítására. A központi és a he­lyi állami szervek éljenek job­ban hatáskörükkel, jobban han­golják össze tevékenységüket. Az állami munka fejlesztésének alapvető feladatai között kell számon tartani a még jócskán fellelhető bürokrácia további visszaszorítását. Állami életünk fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele a tör­vényes rend szilárdítása, a törvények megtartása és meg- tartatása, az állampolgári fe­gyelem növelése. Közös érde­künk, hogy őrködjünk a közélet tisztaságán, és leplezzünk le, szorítsunk vissza minden társa­dalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünknek lényegi vonása a kapitalista el­nyomástól megszabadult nép politikai aktivitását és fejlődé­sét, alkotó erejének kibonta­koztatását serkentő szocialista demokrácia. Pártunk a legutób­bi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére, öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a lakosság véleményének nyil­vánításával, javaslataival, kriti­kai észrevételeivel fokozódó mértékben vesz részt a közélet­ben. A XI. kongresszus hatá­rozatának megfelelően létre­hozott szakszervezeti bizalmi és főbizalmi testületek jól betöl­tik szerepüket. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, for­mái fokozatosan igazodnak a meg növekedett üzemi méretek­hez. A lakóhelyi fórumok is gazdagítják a közéletet. (Folytatás a 4. oldalon) Művelt emberfők nagyszámú seregét bocsátják ki esztendőről esztendőre az iskolák; társadalmunk milliárdokat áldoz az oktatás korszerűsítésére. Nem ritka, hogy kicsiny tanyai iskolákban is a legkorszerűbb technikai eszközök szolgálják a tanulók oktatását Az egyetemeinken és főiskoláinkon a tudományok legkorszerűbb is­mereteit sajátíthatják el a jövő szakemberei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom