Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-25 / 84. szám
A Dunántúlt napló 1980. március 25., kedd (Folytatás a 3. oldalról) A szocialista demokrácia érvényesülésének eddigi eredményeivel még nem lehetünk megelégedve. Gondoskodni kell róla, hogy a szocialista demokrácia fórumai rendeltetésüknek megfelelően, tartalmason működjenek. Minden munkahelyen, minden közigazgatási egységben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézésében, és ez egyaránt terjedjen ki a véleményezésre, a javaslattételre, az ellenőrzésre, valamint — mindazokban az esetekben, ahol lehetséges és szükséges — a döntésekre is. A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egyszemélyi felelősséget. Nem helyes az g gyakorlat, hogy sokszor a kollektív felelősségre hivatkozva halogatják a szükséges döntéseket, vagy megfoghatalanná válik a felelősség a rossz döntésekért. A szocialista demokrácia nem lehet a kötelességmulasztók vagy a fegyelmezetlenek mentsvára. Egyidejűleg jelent rendet és fegyelmet, összhangot a kötelességekben és a jogokban, megfontolt beleszólást a közügyekbe, tevékeny részvételt a munkában, személyes felelősségérzetet és felelősségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszemélyi felelősség fokozott érvényesülése mellett hogyan lehetne a kinevezett vezetők tevékenységét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdekében pontosabban kell meghatározni, hogy a vezetők milyen beszámolási kötelezettséggel tartoznak a demokratikus fórumoknak, és az is, hogy hogyan érvényesülhet jobban a dolgozó közösségek véleménye a vezetők kinevezésekor. Társadalmi rendszerünk hatalmas erőforrásának, a szocialista demokráciának elmélyítése, formális vonásainak megszüntetése megköveteli a pártirányítás és a pártdemokrácia erősítését, a társadalmi és képviseleti szervek szerepének növekedését, a társadalmi ellenőrzés fokozását. A gazdasági építőmunka feladatai Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza meg. a politikai hatalom és a gazdasági alap, Ebből következik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek a politikai hatalma szilárd, minden társadalmi kérdés megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése, honvédő képességünk s általában a fejlett szocialista társadalom sikeres építése a gazdasági munka eredményeitől függ. A gazdasági feladatok megoldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erőfeszítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazdaságban dolgozókon kívül a tudományos, o művelődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más területen tevékenykedők közös munkájának. A Központi Bizottság a beszámolási időszakban ennek megfelelően foglalkozott a gazdasági feladatokkal. A XI. ‘kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikát követtük, az V. ötéves terv valóra váltásáért dolgoztunk a feltételezettnél lényegesen nehezebb és bonyolultabb körülmények között. Jelenthetjük a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyomán a gazdasági építőmunkában is számot, tevő eredmények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szocialista társadalmunk anyagi-műszaki bázisa. Gyarapodott a nemzeti vagyon, javultak az életkörülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirányzatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21—22, az ipari termelés 24-25, az építőipari termelés 13—14 százalékkal nő, a mezőgazdasági termékek termelése 15—16 százalékkal lesz nagyobb, mint a megelőző öt évben, A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredményék vannak a gazdaságtalan termelés gazdaságossá tételében, illetve megszüntetésében. Az elmúlt öt esztendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beruházás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bővítését, és segítette a termelési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közlekedés és a szállítás. Fokozódott részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Mindemellett azt is jelentenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, döntően a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakult feltételek miatt, gazdasági fejlődésünk várható eredményei elmaradnak az V. ötéves terv előirányzataitól; a nemzeti jövedelem és ennek következtében az életszínvonal emelkedésének üteme is lassúbb a tervezettnél. A helyzet ma bonyolultabb, a gazdasági munka az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget követel. A nemzetközi gazdasági életben 1973—74 óta végbemenő gyökeres és tartós változások, a világpiaci árarányok bennünket hátrányosan érintő módosulása, egyes tőkésországok diszkriminációs intézkedései kedvezőtlenül hatnak a magyar népgazdaságra is. Szocialista népgazdaságunk alapjainak szi- lárdáságát és életképességét bizonyítja, hogy az elmúlt három évtized legsúlyosabb külső gazdasági hatását is képesek voltunk elviselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gazdaságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismertük ugyan, hogy a feltételek kedvezőtlen alakulásával szemben a termékszerkezet változtatásával, a szelektív iparfejlesztéssel kell és tudunk hatásosan fellépni, a gazdasági irányítás gyakorlata azonban nem tudott megfelelő mértékben, elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a termelés hatékonyságának,javulása, a termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelenlegi műszaki, technikai színvonala már lehetővé tesz. A XI. kongresszust követően a párt vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kísérték a fő gazdasági folyamatokat, és több célszerű határozatot hoztak a gazdasági munka javítására. A párt a cselekvés számára megfelelő programot dolgozott ki. A párthatározatok alapján számos jó kormányzati intézkedés született. Az elmúlt esztendőt sikeresnek tekinthetjük abból a szempontból, hogy meggyorsult a , kedvező tendenciák kibontakozásának, a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodásnak a folyamata. Mindezek eredményeképpen 1979-ben javult a népgazdaság egyensúlya. Az idén és a jövőben is ezen az úton kell következetesen tovább haladni. A következő években is nehéz külső gazdasági feltételekkel kell számolni. A világ- gazdaságtól nem tudjuk magunkat függetleníteni, de munkánk megjavításával lényegesen csökkenthetjük a kedvezőtlen hatásokat. A Központi Bizottság javasolja a kongresszusnak: a VJ. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlődési ütem mellett, a gazdasági * fejlődés minőségi tényezőinek kibontakoztatásával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozásával javítsuk a népgazdaság egyensúlyát, és szilárdítsuk meg az elért életszínvonalat. Most, átmenetileg, reálisan ezt a célt tűzhetjük magunk elé. A következő évek nagyon fontos feladata, hogy gazdaságpolitikánk következetes gyakorlati érvényesítésével javítsuk külkereskedelmi és fizetési mérlegünket, a költségvetési egyensúlyt, az árualap és a vásárlóerő, a munkaerő és a munkahelyek, a beruházásra fordítható összegek és a kivitelezési kapacitások összhangját. Ezeknek a céloknak kell alárendelni az ipari termelés növekedési ütemét, a nemzeti jövedelem belső fel- használását és elosztását. Az ipari termelés erőteljesebb növelése csak abban az esetben engedhető meg, ha jelentős eredményt sikerül elérni a termékszerkezet korszerűsítésében, a termelés és az értékesítés hatékonyságának javításában, s így számunkra kedvezőbb cserearányokat tudunk létrehozni a külkereskedelemben. Az V. ötéves terv végrehajtása ez év december 31-én fejeződik be. Ennek eredménye adja meg a reális alapot az új középtávú népgazdasági terv kidolgozásához. A Központi Bizottság ezért nem tartotta célszerűnek, hogy a kongresszus elé terjessze az új ötéves tervre vonatkozó, most még kellően meg nem alapozott fő mutató- számokat. Jelenlegi becsléseink szerint a VI, ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelemnek mintegy 15—17 százalékos növekedése látszik megvalósíthatónak. A mérsékelt növekedési ütem arra is lehetőséget ad, hogy műszakilag és minden más tekintetben megalapozzuk a későbbi lendületesebb, kiegyensúlyozottabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a népgazdaság fejlesztésének fő irányaként a következő ötéves tervidőszakban is a hatékonyság és a minőség javítását, a nemzetközi versenvké- pesség növelését kell megjelölnünk. A termelésnek rugalmasan kell alkalmazkodnia a belső és külső piaci igényekhez. A tartósan veszteséges termelést gazdaságossá kell tenni vagy meg kell szüntetni. Gazdasági fejlődésünket alapvetően befolyásolja * a nyersanyag- és energiahelyzet. További erőfeszítéseket kell tenni az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatások, az egész népgazdaság területén a nyersanyag, és energiatakarékosságra. Fokoznunk kell energiaforrásaink, szénvagyonunk feltárását, gazdaságos hasznosítását. Az ipar termelő alapjai az elmúlt években lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szakmai tudáAz agrárforradalom megváltoztatta a magyar vidék arculatát. Megsokszorozódtak a hozamok a szántókon, ’gyümölcsösökben, szőlőskertekben és az állattenyésztő telepeken. Az ember segítője a gép és a kemizáció, teret hódit égens földön az új technológia. Hazánk egyre nagyobb szerephez jut a nemzetközi kereskedelemben. Számos korszerű termékünk szerzett hírnevet, elismerést szertea világban a magyar iparnak. sa, hozzáértése emelkedett. Iparunk és építőiparunk termeli a nemzeti jövedelem 61 százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tudni, hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —, amelyeknek munkája és termékei megfelelnek a kor követelményeinek, kiállják a nemzetközi összehasonlítást is. Az ipari termelést adottságaink figyelembevételével ez eddiginél differenciáltabban kell fejleszteni. Mindenekelőtt azoknak a termékeknek az arányát kell növelni, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, illetve importmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé. Minden ipari vállalat annak tudatában alakítsa termékszerkezetét, hogy a hazai és a világpiac egyaránt a hatékony munkát, a korszerű, jó minőségű, versenyképes terméket értékeli megfelelően. Csakis az ilyen termelésnek van jövője. Egész társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak. Az élei miszer-termelés jelentősége világszerte növekszik. Kérkedés nélkül, mégis büszkén szólhatunk történelmi vívmányainkról, a szocialista alapokra helyezett, lendületesen fejlődő magyar mezőgazdaság eredményeiről. Az országban jelenleg 131 állami gazdaság működik 143 ezer dolgozóval, 1350 termelőszövetkezet 618 ezer dolgozóval. A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg 7 százalékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal kevesebb dolgozóval 61 százalékkal több terméket ad az országnak. A fejlődésről szólva elég arra utalni, hogy az V. ötéves tervidőszak átlagában évenként az egy főre jutó kukorica- és kalászosgabona-termés együtt kereken 1200 kilogramm, a hústermelés pedig ugyancsak egy főre számítva vágósúlyban 190 kilogramm volt. Ez már a világszínvonalhoz mérve is élenjáró eredmény. Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre alapozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is kihasználva az egész élelmiszer-termelést ösz- szehangoltan fejlesztjük. Hasznosítani kell az iparszerű termelési rendszerekben, valamint a gazdasági együttműködés más formáiban rejlő lehetőségeket. A mezőgazdaságban is a fő feladat a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a lakosság szükségleteinek jó kielégítése, a gazdaságos kivitel növelése. Ez megköveteli a termelő alapoknak, mindenekelőtt a termőföldnek a védelmét és ésszerű felhasználósát. Folytatni kell a rekonstrukciót, az anyagi-műszaki bázis korszerűsítését, a mező- gazdasági termelés és az élelmiszeripar, a tárolás és feldolgozás összehangoltabb fejlesztését. A mezőgazdaság megfelelően el van látva korszerű gépekkel, berendezésekkel, dolgozói pedig gazdag tapasztalatokat szereztek a technika, a vegyi anyagok, a tudomány eredményeinek alkalmazásában. A gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatok sikeres megoldása megkívánja, hogy minél teljesebben feltárjuk és hasznosítsuk azokat a tartalékainkat, amelyek minden termelő és gazdálkodó egységben, a társadalmi tevékenység minden területén fellelhetők. Bánjunk ésszerűen és takarékosan szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követelménye — át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia. Kádár János ezek után rámutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű gyakorlati alkalmazása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a munka jobb megszervezése és a fegyelem megszilárdítása, majd így folytatta; Gazdasági fejlődésünk, országunk adottságai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munka- megosztásban. Gazdasági, külkereskedelmi kapcsolataink ma is széles körűek, mintegy 150 országra terjednek ki. Exportunk elérte a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő jelentőségű a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együttműködés. A szocialista országok részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában az utóbbi években több mint 50 százalék. Külkereskedelmünknek megközelítően egyharmadát a Szovjetunióval, csaknem egynegyedét pedig a többi szocialista országgal bonyolítjuk le. Arra törekszünk, hogy tovább erősödjék és szélesedjék a fejlődésünkben oly nagy szerepet betöltő gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünk a Szovjetunióval. Számunkra lét- fontosságú, hogy a Szovjetunió hatalmas felvevő piacára hosz- szú lejáratú szerződések alapján nagy mennyiségű árut exportálhatunk, ez elősegíti a hazai termelés biztonságát, gazdaságossá tételét. A Szovjetunióból szerezzük be a jövőben is a szükséges energia és nyersanyag, a műszaki fejlődést szolgáló gépek, berendezések és technológiák nagy részét. Sok kiemelt beruházásunk, köítük a legnagyobb, a Paksi Atomerőmű is szovjet tervek és technológia alapján épül. Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés jelentős mértékben hozzájárul a tagállamok, köztük hazánk gazdasági fejlődéséhez. Hazánk alapvetően érdekelt a KGST tevékenységének továbbfejlesztésében, tökéletesí. tésében. A Magyar Népköztársaság továbbra is kezdeménye- zően vesz részt a közös munkában, a hosszú távra szóló célprogramok megvalósításában. A jövőben is azon munkálkodunk, hogy hazánknak a tőkés országokkal fennálló gazdasági kapcsolatai a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján tovább fejlődjenek. A hagyományos külkereskedelem mellett fejleszteni kívánjuk a termelésre és az értékesítésre is kiterjedő együttműködést. Ez megfelel népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítására irányuló politikánknak is. A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok, amelyekkel hazai feladatainkkal és az egyes országok sajátosságaival összhangban alakítjuk együttműködésünket. A forgalom és a gazdasági együttműködés lényeges bővítésére törekszünk. A kölcsö. nősen előnyös gazdasági együttműködés révén is segítjük a volt gyarmati országokat termelőerőik fejlesztésében, gazdasági önállóságuk megteremtésében. Gazdasági fejlődésünk megköveteli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hozzáigazítsuk a változó viszonyokhoz. Gazdaságirányítási rendszerünk, amelynek alapelveit csaknem másfél évtizede dolgoztuk ki. figyelembe veszi a szocializmus építésének általános érvényű törvényeit és országunk sajátosságait, A társadalmi tulajdonra alapozott szocialista tervgazdálkodás, összekapcsolva a vállalatok és a szövetkezetek önállóságával, a csoportérdeket és az egyéni anyagi érdekeltséget is érvényesítve, jól segíti gazdaságpolitikánk megvalósítását Gazdaságirányítási rendszerünk működése azonban néhány tekintetben kívánnivalót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasági tervezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazkodik elég rugalmasan a változó feltételekhez, nemegyszer késnek a szükséges döntések. A beszámoló a továbbiakban a központi és vállalati irányítás növekvő feladatával, s ezzel együtt a vállalatok nagyobb önállóságából adódó követelményekkel foglalkozott. A szocialista építés korszakának is megvannak a maga szigorú gazdasági törvényei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Irányítási rendszerünk lényege o szocialista tervgazdaság, amely számol azzal is, hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotó részei gazdasági életünknek. A termelés hatékonyságával. a jövedelmező gazdálkodással és az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság törvényszerűségeinek megfelelően foglalkozunk. A gazdasági folyamatok szabályozásában fontos szerepe van az árrendszernek. Az áraknak megfelelően tükrözniük kell a társadalmilag szükséges és- indokolt ráfordításokat. Ez nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági tisztánlátásnak, a jó gazdasági döntéseknek, a termelés és a fogyasztás megfelelő szabályozásának. A világpiac értékítéletét is kifejező, reális termelői árak alapján ítélhető meg a termelés gazdaságossága. Csak az ilyen árakon alapuló jövedelmezőség ösztönzi megfelelően a gazdasági eaységeket a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására. Ezt figyelembe véve került sor az év elején a termelői árak átfogó rendezésére. A fogyasztói árakat illetően nálunk szabály, hogy az alapvető létfenntartási termékek és szolgáltatások árát központilag, az életszínvonal alakulását meghatározó döntésekkel összhangban állapítják meg. Az árrendszer azonban csak akkor töltheti be eredményesen gazdasági szerepét, ha szerves a kapcsolat a termelői és a fogyasztói árak között; tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak összetétele gazdasági lehetőségeinkkel összhangban alakuljon. A szocializmus építésének gazdas.ági törvényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabályozókat, amelyek az irá(Folytatás az 5. oldalon)
