Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-15 / 74. szám

Dunámul! napló 1980. március 15., szombat A Pécsi Tanárképző Főiskola harminc éve Nagyon változatos múltra tekint vissza hazai felsőok­tatási intézményeink közül a Pécsi Tanárképző Főisko­la, amely harminc év alatt hatalmas tanárképző intéz­ménnyé fejlődött, ahol kö­zel 300 oktató munkájának eredményeként a levelező hallgatókkal együtt mintegy 3000 főnyi sereg készül a tanári hivatás gyakorlására. Ezt a hatalmas ivű fejlő­dést tükrözi a fenti című, csaknem 300 lapnyi terje­delmű tanulmánykötet, amelyet dr. Kálmánchey Zoltán főigazgató előszava vezet be. Ebből megtudjuk, hogy a különkiadvány cél­kitűzése a főiskola három évtizedes fejlődésének be­mutatásán túl azoknak a történeti eseményeknek az áttekintése is, amellyel e ki­advány az alapítóknak, a mindig jobb megoldást ke­reső oktatóknak és más dolgozóknak kiván emléket állítani. A kötet az oktató-nevelő, tudományos és művészi te­vékenységről, a politikai és társadalmi szervezetek munkájáról, a kulturális és sportéletről, a gyakorló ál­talános iskola, a kollégium és a könyvtár működéséről számol be. Helyt kaptak a főiskola kisuqárzó szerepét ismertető cikkek és a har­minc év fontosabb adatait tartalmazó eseménytörténet is. A tanulmánykötetet 30 lapnyi dokumentációs anyag (fényképek, táblá­zatok) színesíti, teszi szem­léletessé. A szerkesztés munkáját dr. Wéber Mi­hály ny. főiskolai tanár végezte. (—thisz) Segítséget kér a nevelési központ Szülőkhöz, patronáló szocia­lista brigádokhoz, KlSZ-alap- szervezetekhez fordul segítsé­gért a pécsi Fábián Béla úti Nevelési Központ. Nagyszabású rendezés keretében az intéz­mény épületei feletti dombol­dalt szeretnék pihenőparkká alakítani. Ehhez a Mecseki Er­dő- és Fafeldolgozó Vállalat 420 facsemetét és díszbokrot ajándékoz a nevelési központ­nak, Az épületek között egy bitumenes kézilabda-pályát és egy játszóteret szeretnének épí­teni. Az intézet azoknak a se­gítőkész egyéneknek, közössé­geknek jelentkezését várja, akik szívesen segítenének az MSZMP XII. kongresszusának tiszteleté­re tett felajánlásként, vagy az ,,Egy napot a Mecsekért!” moz­galom keretében. A munkából kiveszik részüket az intézmény dolgozói és 7—8. osztályos ta­nulói is. A 3—6. osztályosok a Mecsek tavaszi nagytakarításá­ban vesznek részt Előzzük meg a tűzeseteket! — A csapadékmentes időjá­rás következtében az erdők fo­kozott tűzveszélye megnöveke­dett. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium a Tűzoltó­ság Országos Parancsnokságá­val egyetértésben az erdőkben, a közút és vasút menti fásítá­sokban — a kijelölt tűzrakó helyeken is — valamint az er­dőtől 200 méteren belül min­dennemű tűzgyújtást, ideértve a .parlag- és gazégetést is, 1980. március 15-től átmeneti időre megtiltotta. Kérjük az erdőterü­lettel rendelkező állami gazda­ságok igazgatóit, a mezőgazda- sági tsz-ek elnökeit, a fokozott tűzveszély idejére vonatkozó ti­lalmat tartsák és tartassák be. Baranya megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezési osztálya e tuen öt eves lenne Megemlékezések József Attiláról Az elkövetkező hetekben több intézményben megemlékeznek a fiatalon elhunyt nagy magyar költő születésének 75. évfordu­lójáról. A pécsi Doktor Sándor Művelődési Központban április 16-án József Attila emlékün­nepség lesz, amelyen Tverdota Gábor irodalomtörténész elő­adása után a Színház- és Film. művészeti Főiskola hallgatói ad­nak műsort. Az emlékünnepélyt a művelődési központ a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat Baranya megyei Szervezeté­vel és a Pécsi Tanárképző Fő­iskolával együtt szervezi. Április 8—9-én Kaposváron és Balatonszárszón lesz József At. tila emlékülés, amelyet az író­szövetség költői szakosztálya szervez. A pécsieket Csorba Győző, Berták László és Csor­dás Gábor képviseli. A Ságvóri Művelődési Ház­ban a költő születésnapján, áp­rilis 11-én az általános iskolások számára rendeznek programot A hetedik és nyolcadik osztá­lyosok Berták László és Galam- bosi László pécsi költőkkel ta­lálkoznak. Egy nappal később a me- szesi József Attila Művelődési Házban a budapesti József At- tilo Színház művészei adják elő Emléktábla Táncsics harkányi kortesének Táncsics Mihálynak a siklósi választókerület 48-as ország- gyűlési követté jelölését Mun­kácsy Albert, a harkányi református lelkész és új­ságíró kezdeményezte, aki a nagy magyar plebejus forradalmár lelkes híve volt a Dráva menti református közsé­gek jobbágyaival együtt. A Dráva vidékiek a drávacsepe- lyi népgyűlésen választották meg Táncsicsot képviselőjük­nek, mert elégedetlenek voltak Batthyány Kázmér helyi föl­desúr és főispán országgyűlési képviselő munkájával. Tán­csicsnak ugyanekkor még két helyen szavaztak bizalmat, így például Csongrád megyében, de ő épp barátja, Munkácsy Albert hatására a dél-baranyai falvak képviseletét vállalta el. Munkácsy rendszeresen tudó­sított a helyi és az országos lapokban Táncsics országgyű­lési szerepléséről. Munkácsy Albert 1821-ben született a most is még ép ál­lapotban levő harkányi paró­kián, apja is lelkész. Szapor- cán halt meg 1877-ben. Sírját itt a róla elnevezett kémesi út­törőraj gondozza évek óta. Szülőházán, a parókia utcai homlokzatán március 14-én egy 60 x 60 centis fehér már­vány emléktáblát helyezett el a Harkányi nagyközségi Ta­nács kezdeményezésére a helyi honismereti szakkör dr. Kecs- keméfhy Zoltán szakikörvezető irányításával. Az ünnepségen történelmi emlékműsort adtak a helyi általános iskola tanulói és a siklósi Táncsics Gimná­zium kamarakórusa. Arany betűkkel vésve olvasható: „Itt született Munkácsy Albert pat­rióta lelkész, Táncsics 1848-as országgyűlési harcainak támo­gatója." (Cs) Csapatzászló-átadás Kaposvárott Csapatzászlót adományozott néphadseregünk egyik maga­sabb egységének a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat, a SÁÉV. A zászlót, amely a vállalat és a magasabb egy­ség között évekkel ezelőtt ki­alakult s azóta elmélyült együttműködést is jelképezi, pénteken, az alakulat fennál­lásának 30. évfordulója alkal­mából rendezett jubileumi ün­nepségen adták át a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban. Az ünnepségen megjelent Oláh István altábornagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, ve­zérkari főnök, Varga Péter, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára, a magasabb egy­ség képviselői, valamint a SÁÉV meghívott dolgozói. Az ünnepségen Berki Mihály ve­zérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka mondott beszédet, az egykori parancsnok nevé­ben pedig Kálazi József nyu­galmazott vezérőrnagy köszön­tötte az alakulat jelenlegi sze­mélyi állományát. A csapatzászlóra a honvé­delmi miniszter nevében Oláh István, a Megyei Pártbizottság nevében Varga Péter, az ado­mányozó vállalat nevében Gyu­lavári Tamás igazgató, Somogy megye fiataljainak nevében pedig Szenes Imre, a KISZ Me­gyei Bizottságának első titkára kötött szalagot. ünnepi összeállításukat. Előtte Miszlay István irodalomtörté­nész, a színház igazgatója tart előadást. Májusban a Baranya megyei Könyvtár nyilvános beszélgetést szervez az írószövetség dél-du­nántúli csoportjának tagjaival, akik József Attila-élményeikről vallanak. A beszélgetést Fodor András költő vezeti. Az iskolákban, könyvtárakban mindenütt megemlékeznek Jó­zsef Attila 75. születésnapjáról. Ötezer új szig-tulajdonos Felnőtté fogadom... Igazából még nem felnőttek. A bordó kis könyvecske, ami­nek most már tulajdonosai, in­kább csak előlegezi nekik ezt a titulust, s emlékezteti őket arra, hogy ennek az iskola­évnek a végén elválnak az utak: középiskola, szakmunkás- képző következik, némelyeknek pedig talán már a munka. Az­tán ez a kis könyvecske egy lépést jelent az önállósulás fe­lé is: most már a saját szemé­lyi igazolvány igazol . . . Ebben az esztendőben Bara­nyában pontosan ötezer lány és fiú tölti be a tizennegyedik életévét, s lesz jogosulttá a sze­mélyi igazolványra, amelyet Kongresszusi küldött Farkas Ernőné Huszonöt éves fiatalasszony Farkas Ernőné; a kora még egyáltalán nem titkolni való. Szigetvári lakásán beszélget­tünk — egy erős kávé után —, kislánya, a hároméves Anett az ölében ült. Most éppen beteg, hatalmas szemei még nagyobb­ra kerekedtek, s ezért anyu táppénzen van. — Nagyon váratlanul jött ez az egész - szabadkozik Far- kasné —, jóformán alig hiszem, hogy kongresszusi küldött va­gyok. Városom, Szigetvár kül­dötteként egy ilyen magas plé- numon...? Tizennyolc évesen lett párt­tag, a cipőgyár neveltje. Itt kezdett, mint szakmunkásta­nuló, kitanulto a cipőfelsőrész­készítő szakmát, KISZ-tog volt, majd titkár. A KISZ javaslatár ra vették fel a pártba is. — Nagyon szeretem a szak­mám — mondja —, sose fogom megbánni, hogy ezt választot­tam. Igen kiváló kollektívában dolgozhatom, barátok, elvtár­sak között. Az egyik szocialista brigád tagjai, elnyerték már a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Sza­lagon dolgoznak — két műszak­ban. Mostanában mór kis-szé- riákat gyártanak — így nem olyan egyhangú a munka —, s nagyon szép termékeket. A Mi­nő-cipők a szigetvári szalagról egyenesen atz USA-ba mennek! — A minőségi a lelke minden­nek. Nagyon oda kell figyelni. — A kereset? — Teljesítménytől függően vastagabb vagy vékonyabb a boríték. Én úgy 3500—4000 kö­zött viszek haza havonta. A „Lovakat orvosló könyv” hazánkban immár ötöd­ször jelent meg, ezúttal a Mezőgazdasági Könyvki­adó gondozásában, dr. Ka­rasszon Dénes, az állator­vostudományok kandidátusa magyarázatával. Martin Bőh- me, avagy a régi magyar fordítás szerint Tseh Márton, az 1562-ben született, Bran­denburgban tevékenykedő, világhírű lógyógyász alkotása legutóbb hazánkban 1822- ben látott napvilágot. Leg­először a mi nyelvünkre Lő­csén fordították le 1656-ban. Németül már 12 kiadást ért meg. A mostani az 1797-es ma­gyar kiadásnak a hű után­zata: akkor Pesten Trattner Mátyás betűivel Kiss István nyomtatta ki. Bőhme majd­„Lovakat orvosló könyv“ nem egész Európa lóistállóit bejárta és mindenütt megfi­gyelte a népi gyógyítási mó­dokat. A legtöbbet Lengyel- országban, Magyarországon és Törökországban utazott és szolgált, valamint gyógyított is egyben. Munkájában a 16. század népi állatorvoslásának fej­lődését is nyomon követhet­jük, adatai annyira megbíz­hatóak. De értékes forrás­munka a gyógynövénykuta­tók számára is. Az eddigi tudományos vizsgálatok sze­rint receptjeinek több mint a fele napjainkban is meg­állja a helyét, de az alapo­sabb tudományos értékelés még várat magára. Szinte biztosra vehető, hogy hama­rosan tudóskollektiva szer­veződik megfigyeléseinek új­raértékelésére. Különösen sok receptet ír le a lenmag, a fokhagyma, sáfrány, földi­bodza, farkasalma, vörös mályva, veronika, apróbojtor­ján, vérehullató fecskefű al­kalmazására. A legtöbb gyógyfőzethez, kivonathoz azonban a fekete és fehér hunyort ajánlja. Az akkori Európában ez volt az első lovak gyógyítá­sára íródott könyv. Cs. J. A férje a kiegészítő parancs­nokságon polgári alkalmazott. Lakást most kaptok november­ben, több évi albérlet után. Il­letve nem is kapták, hanem vették a lakást. Harmadik eme­let — de az albérlet után a menyország. — Mibe került? — Százötvenezer forintot kel­lett befizetni. Most megy o törlesztés. Gyorsan számolunk: havonta 830 forint elmegy bútorkölcsön. re, 870 a lakás, 1850 forint év végéig pz illeték, 400 a gyerek bölcsődéje, s még legalább 500 egyéb: villany, olaj stb... Ez a férje fizetése. így aztán ál- modozni-tervezgetni még nem. lehet. Egyetlen vágy: túl lenni az adósságokon ... Végül is előbb-utóbb teljesül az ember vágya. Igoz, nem megy köny- nyen. Arról beszél, hogy elég ne­héz lakáshoz jutni Szigetváron, s főleg a bérből-fizetésből élők számára nehéz. Építeni, ha nincs mögöttes — szülői — tá­mogatás nem lehet, tanácsi la­kásra várni nem érdemes ... A ‘kérdés kézenfekvő: — Ha szót kapna a kong­resszuson, mit mondana el? Gyorsan válaszol. Őszintén bevallja, hogy nagyon izgulós típus, s ha egyáltalán kijönne hang a torkán, biztosan a gyá­ra örömeiről számolna be. Az­tán a városról, Szigetvárról be­szélne. — össze tudnék állítani hir­telen egy kívánságlistát — mondja — de csak egyre kon­centrálnék. A fiatalok művelő­dése, szabad idő töltése téma­körre. Nagyon hiányzik a vá­rosban egy kultúrház, s így elég nehéz a közművelődésért tenni. És persze a lakáskérdés. (Bátyja két gyerekkel él 6 éve albérletben. Szóval, a gondot saját bőrén érzi.) Beszélgetésünk végén még egyszer megjegyzi: — A baranyai küldöttek kö­zött én vaqyok az egyik legfia­talabb. Hű, de izgulok. K. F. ezekben a hetekben adnak át nekik iskolai házi ünnepségek keretében. A legtöbb helyen a forradalmi ifjúsági napok je­gyében kerül sor a nevezetes eseményre. Tegnap délelőtt a Mátyás király utcai Általános Iskolá­ban osztották ki az igazolvá­nyokat. 47 megilletődött lány és fiú ült le az énekterem asztalai­hoz. A megilletődöttség két­ségtelenül az elkövetkező ak­tusnak szólt. A piros terítővei letakart „elnökségi" asztalon ott volt mór a köteg bordó könyvecske, pontosan úgy, ahogy a bizonyítványok szok­tak volt lenni. Valóban, a bi­zonyítványosztás előtti megille­tődöttség érződik a gyereke­ken? Vagy valami más? Az egyik kislány azt mondta, örül a: személyinek, mert — hirte­len keresnie kellett a megfe­lelő kifejezést — ez mór olyan felnőttes. Mégiscsak ez lehet az ünnepélyesség oka, hiszen nagy dolog az, ha tizennégy évesen kézbe kap az ember egy olyan okmányt, amelynek birtoklásához már több kell, mint a „gyermek-ész”. Piros nyakkendők, nemzeti színű kokárdák és o köszöntő szó az egyik pajtástól: „Kívá­nón1, hogy szorgalmas, dolgos polgárai legyetek szép magyar hazánknak ..És egy másik pajtás is „felnőttesen” mond­ja: ,,A Magyar Népköztársa­ság számit rátok, ifjú állam­polgárokra ..Aztán egy fia­tal rendőr hadnagy mondja nekik: „Ez az igazolvány a Ma­gyar Népköztársasághoz tar­tozás jelképe . A Hazafias Népfront belvárosi körzeti bi­zottságának képviselője pedig arra hívja fel a figyelmüket, hogy a személyi igazolvány már önálló személyiségként jel­lemzi őket. Egymásután szólítják az ifjú állampolgárokat — a sorban az első Ajkai Tibor volt —, akik aláírás után kézfogás kíséreté­ben veszik át a szig-et. Fel­nőtté fogadták őket.. H. I. Péteri István köszöntése Péteri Istvánt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyugállományú elnökhelyette­sét, a párt- és a munkásmoz­galom régi harcosát 40 éves párttagsága alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, a KB titkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emlék­lapját. A köszöntésen, amelyre pén­teken a KB székházában került sor, jelen volt Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztály- vezetője és Ballai László, a KB osztályvezető-helyettese. Halált okozó súlyos testi sértés Berényi Miklós ideiglenes pé­csi lakos 1980. március 9-én a késő esti órákban az Olimpia étterem előtt egy társasággal találkozott, melynek egy tagja minden ok nélkül Berényi Mik­lóst ütlegelni kezdte. Az egyik arcra mért erős ütés következté­ben Berényi az úttestre zuhant A mentők súlyos fejsérüléssel az Idegklinikára szállították, ahol március 11-én sérüléseibe bele­halt. Az elrendelt nyomozás sorárt március 12-én megállapitást nyert, hogy a halált okozó sú­lyos testi sértés bűntettének el­követésével Szendi Gábor vájár, ideiglenes pécsi lakos gyanú­sítható. Szendit a Baranya me­gyei Rendőr-főkapitányság elő­zetes letartóztatásba helyezte, és ellene az eljárást megindí­totta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom