Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-15 / 74. szám

1980. március 15., szombat Dunántúli rtaplo 3 Szabad szombatok az iskolában Bevált-e a 11 napos tanítási rendszer 7 Nem nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor az or­szágnak szinte valamennyi ál­talános iskolájában, a tantes­tületi szobákban beszédtéma volt: beváltak-e a kísérleti szabad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e nekünk, ha ál­talánossá téve a kísérleti elve­ket országosan is bevezetik a 11 napos tanítási rendszert? Általában, elképzelhető-e a kéthetenkénti szabad szombat az alsófokú oktatási intézmé­nyekben akkor, amikor éppen o diákok napi túlterhelését akarjuk csökkenteni. Itt illik megjegyezni, hogy manapság már igen kevés szó esik — és méltán — a túlterhelésről, kezdjük belátni, mi, szülők is, hogy nem kell annyira félteni a tananyagtól a gyereket. A diák érdeke Azóta az eltelt másfél év be­bizonyította: az iskolák többsé­gében egyik, másik napon va­lóban sor került a „nulladik”, vagy a hetedik óra beiktatásá­ra is, vagy arra, hogy a tanév a megengedett határig meg­hosszabbodjék. A kísérletből — rendelettel — országos gyakor­lattá lett tanítási beosztás ér­tékelését mostanság végezték el több oktatásirányítási fóru­mon. Érdemes néhány szót szólni a tanulságokról: Tanácsi, minisztériumi szám­vetések és a Pedagógusok Szakszervezetének közelmúlt­ban elvégzett elemzése ad nagyjából azonos képet az el­telt hónapokról —• s mindjárt cáfolatot is a korábbi aggá­lyokra. Először is a diákok ér­dekeiről: a nulladik, vagy a he­tedik óra beiktatása az intéz­kedést követő első időszakban' még okozott zökkenőket. Ké­sőbb az általános iskolák nagy többségében sikerült ösz- szevonásókkal, a kapott óra­rendi minták figyelembevételé­vel is — természetesen —a tan­év minden napjának jobb ki­használásával eljutni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudták sajátítani az er­re az időszakra előírt tananya­got. Jöhetett tehát a pihenésre szánt szabad szombat. Több megyében és a fővá­rosban is országos felmérések ■készültek a szombati hiányzó­Lantos Istuan zongoraestje Napközis foglalkozás Pécsett a belvárosi Általános Iskolában sokról. (A 11 napos ciklus mel­lett érvelt az a tény, hogy már korábban is a papák, mamák „gondoskodtak" csemetéik pi­henőnapjáról, nyakra-főre ad. ták igazolásaikat a szombati hiányzásokról. Ugyanis a hét­végi hiányzások az általános iskolák egy részében a heti át­lagnak a töbszörösére nőttek.) A 11 napos tanítási rend meg­lepő gyorsasággal vetett véget ennek az áldatlan szülői mód­szernek. A szakszervezet vizs­gálatai szerint az egynapos, szombati hiányzások mértéke ma már reális. A pedagógus „szabad szombatja” Megállapították a szakembe­rek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nél­kül eltöltött két pihenőnap után jobb kedvűek, kevésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága javult Ugyanez nem tapasztalható a pedagó­gusoknál, ment jó néhány isko­lában az igazgatók sajátos módon értelmezték a szabad szombatok eltöltését: különbö­ző társadalmi munkákra, illet­ve tantestületi apróbb-nagyobb tennivalók elvégzésére sűrűn berendelték a szabad hétvége­ken is a nevelőket. Az érdek- védelmi szervek máris felléptek a szabálytalan „munkarend” ellen. viszonylag kedvezőek. Ugyan­akkor jó néhány megyében, még több középiskolában vo­nakodnak a kísérletektől. Középiskolák aggályai Melyek az ellenérvek? A ne­velőtestületek szerint a középis­kolákban (különösen a szak- középiskolákban) ma is túlsá­gosan leterhelt o tanuló^ és a pedagógus. A szakkörök, a kü­lönböző fontos, továbbtanulás­ra, gyakorlati foglalkozásokra történő felkészítések sok helyen jelenleg is igénybe vették a he­tedik órát — nem ritka a nyol­cadik órai elfoglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tantervelckel, megszokásuk­kal, alkolmazásukkal kapcsola­tos átmeneti terhelés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kíván. Nem beszélve arról, hogy jö­vedelemcsökkenéstől, a túlórák elveszítésétől is tart a nevelők egy része. Bármilyen jellegűek is a fenntartások —s még nem. is szóltunk a szakközépiskolák magas óraszámáról — feltétle­nül fontos, hogy gonddal szám- bavegyék őket az illetékesek. Társadalmi érdek is az isko­lai szabad szombatok hozzá­igazítása a népgazdaság más területeinek munkarendjéhez, természetesen figyelernBevéve az oktatás sajátos körülmé­nyeit és viszonyait. A szervezet­tebb munka, a tanítási órák mainál jobb kihasználása a kö­A 11 napos tanítási rend a kisebb-nagyobb gondok, hely­telen értelmezések ellenére is megfelelően vizsgázott az álta. lános iskolákban. Kérdés: te­ret hódíthat-e a rendszer a középfokú tanintézetekben is? Jelenleg 87 középiskolában ta­nítanak, kísérletképpen a 11 napos munkarend szerint. A ta­pasztalatokat ugyan még nem elemezték, de az első jelzések zépiskolákat is közelebb hoz­hatja a 11 napos tanítási cik­lus előnyeinek, hasznának fel­méréséhez. Ehhez keli jól átgondoltan megteremteni a feltételeket a partneroknak, elsősorban a ta­nácsi szerveknek és a tantes­tületeknek. Várkonyi Margit Zorá n-show lg" 111 11-■ ————---! A Zorán Sztevanovity ajkáról elsőiként felcsendülő „Egészen egyszerű dal” akár mottója is lehetett volna a Pécsi Nem­zeti Színházban rendezett rendhagyó táncda'lestnek olyan egyszerűen nagyszerű, több műfajt egymásba ölelő, nonstop szerkesztésiben ke­rült bemutatásra. A dzsessz-rock sajátos, instrumentális megszólalása nemcsak harmonikusan beve­zette, hanem egyszersmind ki­egészítette, keretbe foglalta az énekhang élő, személyes varázsát. A Szaturnusz együt­tes játéka előbb meglepte, majd ámulatba ejtette közön, ségét. Számaik improvizációi sorra nagy tapsot arattak. Már-már úgy tűnt, hogy ezen az estén csupán dzsessz-ked- velők töltötték meg a színhá­zi széksorokat. Pedig mind­össze annyi történt, hogy a táncdalkedvelő közönség jött lázba a modern dzsesszmu- zsika hallatán. A Főnix együttes műfaji vál­tása kiválóan illeszkedett a játék folyamatába. Elektro­nikus effektusaik, vokális és hangszeres kreációik megnye­rő egyszerűséggel, ugyanak­kor kellő hangulati fokozás­sal készítették elő Zorán szín. padraJépését. Ahogy megje­lent, attól a perctől kezdve a reflektorok fénye csak őt kí­sérte, közel egy órán át. Őt, Zorán Sztevanovityat, aki fe­hér ingben, fekete nadrágban szerényen leült a színpad kö­zepén előlkészített mikrofon elé, felvette gitárját és a szo­kásos sztárpózok nélkül egy­szerűen, természetesen dalol­ni (kezdett. Énekelt, gitározott szakadatlan, ismert és újabb dalokat. Egyre szenvedélye­sebben. A rajongó közönség pedig ittasan a hangok má­morától, lelkesült figyelemmel kísérte minden mozdulatát. Egészen a vastapssal kísért harmadik ismétlés végéig. Bornemissza Géza FILMJEGYZET Gengszterek sofőrje Ha mást nem, azt megtud­juk a Gengszterek sofőrje című angol filmből, hogy az alvilág­ban legalább olyan magas szin. tű a munkamegosztás, mint az élet egyéb területén, kivéve a rendőrséget A gengszterek ugyanis már korántsem azok az ezermesterek és polihisztorok;, melyek voltak a klasszikus kri­miben, hanem szűk (területen specialisták. Ily módon nem ér­tenek például a gépkocsiveze­tés „dörzsöltebb” formáihoz, ehhez szintén specialistákat al­kalmaznak. Egy ilyen szakmai bemutatónak mi is részesei le­hetünk, aprólékosan megtudva, miképp kell módszeresen és tu­dományos alapossággal alkat­részeire szedni egy Mercedest — természetesen vezetés köz­ben. A film főhőse egy ilyen spe­cialista, aki abból él, hogy so­főrnek szerződik bankrablások­hoz. Csodálatos képességeiről rögtön a film elején meggyőzi a nézőket, bemutatva, hogyan kell lerázni féltucatnyi rendőr­autót, ha netán azok olyanra vetemednének, hogy üldözik a gensztereket. A sofőr természetesen fiatal és jóképű, s noha fiatal és csi­nos nők is előfordulnak a vász­non, holmi szerelmi szálakkal nem bajlódik a film író-rende­zője. Inkább minden figyelmét az autós üldözési jelenetekre és a sofőr—rendőr párharca fordí­totta. Az előbbire sikerrel: iga­zán szívből dicsérhetjük a köz­reműködő kaszkadőrök teljesít­ményét is a rendezőé mellett, aki gondoskodott arról, hogy a film eszközeivel is fokozza azok vezetési tudását Szerdán este nagy sikerű koncertet adott a Liszt Te­remben Lantos István zongo­raművész, a Bach-bérleti hangverseny 5. koncertje ke­retében. J. S. Bach tizenöt Ikétszólamú invencióját és ti­zenöt háromszólamú inven­cióját adta elő műsorában. Az est közreműködő művé­szei: 1/áss Ágnes (hegedű), Szkladányi Péter (fuvola), Gó- csik Veronika (gordonka), és Sz. Simonfai Mária (csem­baló) Bach Musikalisches Op­fer című alkotásából a Trió­szonátát szólaltatták meg. A „drámai ellenpontot” egy rókalelkű rendőr képviseli, aki, hogy elfogja a Cowboy bece­névre hallgató sofőrt, még ár­mánykodásra is adja a fejét. Nem leplezek le valami nagy titkot, ha elárulom, nem sikerül néki a Cowboy-t elkapnia (na­ná, majd elveszi a rendező a néző örömét!). Mégpedig azért nem, mert a fondorlatos rend­őr kisipari módszerekkel dolgo­zik, még közvetlen munkatársai­nak sem ad feladatokat, csak sértegeti őket, így azután hár­masával járnak: az egyik ír, a másik angol, a főnök meg nem fogja el a Cowboyt, mert min­dent maga akar csinálni. S noha hulla is akad szép számmal, azokról mindenki el­feledkezik, s értük senki sem bűnhődik. Erről jut eszembe, ebből a filmtípusból, mégily iz­galmasat, de több tanulsággal, találhattak volna filmvásárlóink bőséggel. óim Formabontás Ha a jövő kutatóinak, mond­juk, már annyi idejük lenne, hogy valamelyikük a Jogi ese­tek stílusváltozásainak történe­tét kívánná megírni, minden bizonnyal fordulópontnak mi­nősítené az i. sz. 1980. már­cius 13-i adást. Lehet aztán, hogy ebből támadna némi vi­ta, mert a kérdés más szakér­tői talán azt állítanák, hogy a folyamat már egy adással előbb elkezdődött, amikor a Leégetett haj nyomán elron­tott élet kártérítésének esete először elhangzott. De mi most ne ragadjunk le a részletkér­déseknél, hanem ismerjük el, hogy amit a népszerű műsor legutóbbi számában láttunk, tagadhatatlanul új stílus be- szüremkedését jelenti. Nem mintha eddig nem let­tek volna olyan jogi esetek, amelyek oz embert mosolyra, bár többnyire bosszús mosoly­ra késztették. Fülemüle-perek, vagy azok kései utódai. Kit il­let a nagymama fíkuszánük vi­rágföldjéből előkerült tízforin­tos — jellemezhetnénk nagy­vonalúan e viták nagyságrend­jét. De ilyen, mint a parókás hölgy esete, még nem akadt. Elődei voltak, nem is kis szám­ban, jelezvén, hogy a legap­róbb anyagi érdekek is milyen bámulatos merészséggel ké­pesek érvként maguk alá ren­delni a legncgyobb emberi ér­tékeket. De, valljuk be, a túl­adagolt hidrogén révén le­égett hajtól az elhagyott ara vigasztalhatatlan bánatáig — ez már bajnok-ugrás, innen pedig a százezer forintos kár­térítés vigaszáig — ez már rekordteljesítmény. Állításomat mégsem csak er­re alapozom, hanem arra, hogy a Jogi esetek szerkesztői ezúttal szokatlan vendégeket hívtak meg a „népi ülnökök” asztalához, hogy mintegy ki­egészítsék a jogi szakértőket egy másfajta szakértői stábbal. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: a jog kötelező természetéből ere­dő komolysága mellé a mér­leg másik tányérjába odatet­ték a humort is, vagy leg­alábbis azt a fajta magatar­tást, amely a dolgokat jelen­tőségük szerint igyekszik rang­sorolni és e rangsornak meg­felelően kisebb vagy nagyobb kacajjal illeti az emberi gyar­lóságokat, netán butaságokat. A mérlegnek ezt a serpenyőjét írók, újságírók voltak hivatva tekintélyük súlyával lebillente­ni. A súlyokkal nem is volt baj, és Galsai Pongrác, vala­mint Csurka István személyé­ben a humor is jelen volt — ha rejtve is. Mert az az érde­kes jelenség játszódott le e tekintélyes „szakértőkkel”, hogy mihelyt beleültek az ül­nökök székeibe, nyomban va­lami sajátos elfogódottság vett rajtuk erőt. Véleményüket igen óvatosan adták elő, mintha úgy éreznék, mindaz, ami ne­kik ezekről az esetekről eszük­be jut, esetleg nem idevaló. Galsai Pongrác például lones- co-val kezdte, majd a nők férjhez menési esélyeit latol­gatta, nagy szakértelemmel, de ismert humorát gondosan el­rejtette sötét öltönye és ko­moly — sőt, komor arca mö­gé. Csurka István később egy másik eset kapcsán megpró­bált kibontakozni, tett valami olyan megjegyzést, hogy ha a „sértettnek" volna humorérzé­ke, de egyetlen riposzttal hát­rálásra késztették. Nem tudom, mi lesz a Jogi esetek formabontásának foly­tatása, mindenesetre izgalom­mal várom. Lehet, hogy kide­rül: a csavaros jogi esetek nem hatnak megtermékenyítően az írók fantáziájára, inkább meg­rémítik őket. Lehet, hogy bele­jönnek, és akkor a legfelsőbb bírák kérik majd, hogy néha engedjék őket is szóhoz jutni. Nem tudom, de a kezdemé­nyezés biztató: az utóbbi na­pokban nem volt még egy mű­sora a televíziónak, amin ilyen jól szórakozhattunk volna.S van, amikor ez a lényeg. B. L. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom