Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-24 / 54. szám
1980. FEBRUÁR 24. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. Kevesen tudják, hogy Jászai Mari hat közvetlen leszármazottja közül két ara- nyoskedélyű, ezüsthajú asz. szony él közöttük: Dr. Keserű Jánosné Jászai Ilona és Horváth Jenőné Jászai Jolán. Mindketten özvegyek, s mindketten féltőén őrzik Mari nénjüknek emlékét. Előttünk könyvek, fényképek, mind-mind apró részei azoknak a sorskockáknak, amelyekből elénk tárul egy ingoványos élet sok-sok küzdelme, öröme. Tőlük tudjuk meg, hogy Jászai Mari nagyon kedvelte a finom teákat. Kedvenc mondása volt: „A teától derül az ész, a bortól meg homályba vész.” Élete jelmondata: „A munka mindent legyőz." S ha életére gondolunk, igazat kell adnunk e mondásának. Hogy a szennyből a tisztaságba a sötétségből a fénybe törhetett: óriási akaraterejének, kitartó munkájának eredménye. Menyire hihető róla, hogy 65 éves korában megtanult görögül, hogy Szophoklészt eredetiben ol. vashassa! Mindig tanult és tanított, mert tudta, hogy a tudás gyökere a boldogságnak. Jaszai Mari az ország legnagyobb tragi kaja Emlékiratait lapozgatjuk. Ap. ró, határozott betűkkel írta: „1850-ben voltam kénytelen megérkezni a földre, ebben a zord formában, mely én vagyok. Haragban nemzettek. Szerencsétlenségek és orszá. gos csapások idején érlelt meg az anyám túlságosan érző szíve alatt: 49—50-ben, a szabadságharc leveretésekor hordott magában." Százharminc évvel ezelőtt, 1850. február 24-én látta meg a napvilágot, amelynek kárpitját csakhamar sötét tónusú események festették feketére. Szülőfalujában, Ászáron apját, az ácsmestert „szent ember"- ként emlegették. Ez a „szent ember” azonban nem átallot- ta alig tízéves, csupa csont leánykáját a báz úri gyermekeinek szeme láttára félmeztelenre vetkőztetve áztatott kötéllel véresre verni. A kegyetlen gyermekkort még kegyetlenebb évek követték. Édesanyjának, Keszey Júliának korai halála után új asszony került a házhoz, aki a kilenctagú családot sokszor koplaltatta. Marit a mostohaanya csakhamar szolgálni küldi különböző úri családokhoz. Győrött, Becsben és Pesten hányódik házról házra. A legkegyetlenebb sors Bécsben várja. Itt éjfél után felkeltették, hogy felkészüljön a reggeli nagymosáshoz. Olyan lyukban aludt, hogy egyik éjszaka a patkányok lerágták gyönyörű, szép haját. Később a hadba vonuló katonák közé sodródott, ahol sok megaláztatás érte. Szörnyű viszontagságok után kerül Székesfehérvárra, ahol a színházigazgató az ólálkodó lányt végigmérte, majd 'belökte a statiszták közé. Mivel itt fizetést nem kapott, Pestre ment, mert azt hallotta, hogy Molnár György kóristákat keres a budai népszínházhoz. Szerződteti is havi 20 forintért. Annyival, amiből mór majdnem meg lehetett élni. Innen Kolozsvárra kerülve feleségül ment Kassai Vidorhoz, az isrpert színházi komikushoz, akit nem szeretett soha, s akitől rövid idő múltával el is vált. Férje megszerezte számára a kolozsvári Nemzeti Színháthoz való szerződést, s végre 1869-ben léphetett fel először komoly szerepben. A dicsőség mégsem itt, hanem Marosvásárhelyen várt reá, ahol Melinda szerepében osztatlan elismerést aratott. Amikor Jókainé Laborfalvi Róza, a pesti Nemzeti Színház tragikája nyugalomba vonult, Orczy intendáns, miután más színésznőkkel sikertelenül kísérletezett, a „férfias” Jászai Marit szerződtette. 1872. április 3-án lépett föl először a Nemzetiben Jászai Mari Gertrudis szerepében, hogy azután 2658-szor lépjen fel benne. Ábrányi Emil, a híres költő, ezt írta a Haladásban: „Ki merjük mondani, hogy Jókainé után jobb, kifejezőbb és méltóbb Gertrudist nem láttunk a Nemzeti színpadán." Rövidesen szép feladatok tömegét kapja. Féktelen hittel és szenvedélytől fűtve játszotta Rákóczi fogságának Zrínyi Ilonáját és a Szigetvári vértanúk Annáját. Antigone és Elektra szerepében a görög géniuszt szolgálta. Valósággal Élektra- láz keletkezett ekkor hazánkban. Minden este virágzápor, arany és ezüst koszorúk fogadták, s a kritikusok egymással versenyeztek magasz- talásában. Tanulmányokat írtak művészetéről. A szigorú tollú Juszth Zsigmond ezt írta róla: „Jászai Máj) Európa legnagyobb tragikája." Az éppen Budapesten tartózkodó Ibsen Henrik is csodálattal adózott nagy tehetségének. Dr. Keserüné albumából elénk kerül egy Kiss József áltál dedikált fénykép. A költő annyira szerette Jászait, hogy mindig őt kérte fel versei elmondására. Majd egy Re- viczky-kép, a szomorú szerelem emlékeként. A Rezeda- dalokban megénekelt művésznő a halállal vívódó költő utolsó napjait becéző gondoskodással enyhítette, s halála után minden éviben egy rezedacsokrot tett vagy küldött a sírjára.' Legkedvesebb költője mégis Petőfi volt. Lelke tüzes rajongásával szavalta verseit. Még 75 éves korában, 1925 szilveszter estéjén is elment Kiskőrösre, hogy a Petőfi-ház- ban verseket szavaljon. Ezen az úton meghűlt, tüdőgyulladást kapott, és az aradi 13 vértanú kivégzésének évfordulóján, 1926. október 6-án meghalt a nagy tragika. Sírját már évekkel előbb elkészíttette a régi Nemzeti Színház köveiből. E kövekre vésette maga írta sírfeliratát: „Ti ittátok be lelkem lángját, régi színházunk lelkes kövei, ti fogadjátok be már ismerős kebletekbe kilobbant poromat." Dr. Tóth István Adalékok a Balaton védelmének történetéhez A probléma a ma emberét is foglalkoztatja Az utóbbi években, országos szinten is, egyre súlyosabban merült fel a Balaton védelmének kérdése. Meg lehet-e óvni a tavat és környékét? Ha igen, hogyan, milyen eszközökkel? Számos fórum, tömegkommunikációs eszköz foglalkozott el- mélyülten e problémával, s a válasz egyértelműen igen volt. Baranya nem tartozik a Balaton környezetéhez. A megyéből viszont igen sokan keresték és keresik fel a tópartot üdülés céljából. így szinte közvetlenül részesei vagyunk a felvetett probléma megoldásának, amely nemcsak a mai embert foglalkoztatja. A „Balatoni Szövetség” 1904-ben hozták létre a „Balatoni Szövetség” nevű szervezetet. Székhelyéül Balatonfüre- det jelölték ki. Pecsétje és körirata: buzogányos nádkörítet- te víztükör fölött két összefüggő kéz ezzel a körirattal: „Balatoni Szövetség 1904”. Alapszabályait 1909. július 25-én szövegezték meg a szövetség Balatonalmádiban tartott közgyűlésén, amit a belügyminiszter változtatás nélkül jóvá is hagyott. Tisztikarát egy elnök, három alelnök, titkár, pénztáros és ügyész képviselte. Ezentúl egy számvizsgáló bizottságot is alakítottak. Az elnök, akit öt évre választottak, képviselte a szövetséget, vezette a tanácskozásokat, irányította a határozatok végrehajtását és, évente egyszer megvizsgálta a pénztárt. Az alelnökök szintén ötéves mandátummdl, az elnököt helyettesítették. A titkár, akit véglegesíthettek, szerkesztette a szervezet kiadványait, értesítőit, a közgyűlés elé kerülő indítványokat, valamint ellenőrizte az egyes fürdők közös dolgait. A pénztáros szedte be a tagsági díjakat, számadást vezetett a bevételekről és kiadásokról, zárszámadásokat és költségelőirányzatokat készített. Az ügyész a szövetség jogi tanácsadója és perképviselője volt. Az öttagú számvizsgáló bizottságot egy évre választották. Ellenőrizték a pénzkezelést és a számadásokat, tapasztalataikról a szervezet téli rendes közgyűlésén számoltak be. Ezenkívül közgyűlés, igazgatói választmány, tisztikar és szám- vizsgáló bizottság is funkcionált. Évente két közgyűlést tartottak, mégpedig az elsőt Budapesten, a másodikat — szezonban — felváltva Zala, Somogy és Veszprém megyék egy-egy fürdőhelyén. Határozatképességét 15 rendes tag megjelenésével érte el. Rendszerint szótöbbséggel határoztak, de előfordult olyan eset is, hogy hat tag kívánságára titkos szavazást bonyolítottak le. Tárgyai: évi jelentés a szövetség működéséről, számvizsgálók jelentése a lefolyt év számadásairól és a szövetség vagyonáról, a következő év költségvetésének megállapítása, indítványok tárgyalása, választások, alapszabályok módosítása. Az igazgatóválasztmány 75 tagból állt, ezenfelül szavazási joggal megjelentek ülésein a Balatonnál érdekelt vármegyék mindenkori főispánjai, alispánjai, főorvosai és azoknak a járásoknak főszolgabírói, valamint azoknak a kerületeknek országgyűlési képviselői, kiknek körzetébe Balaton-parti fürdőtelepek tartoztak. Minden negyedik hónapban ülést tartott, ahol elkészítették a közös munkálatok tervezetét, javaslatot tettek a szórakozások, kirándulások és a tóparti élet élénkebbé tételére. Megtervezték a vasúti és gőzhajózási menetrendet és a téli sportok meghonosításának lehetőségeit. Folyóirat „Balaton" címmel A szövetség tiszteletbeli tagja az lehetett, ki a Balaton felvirágoztatásában és védelmében komoly érdemeket szerzett. Az alapítótagok 100 koronával járultak hozzá a szövetségi vagyonhoz. A rendes tagok öt éven át évi öt korona tagdíj fizetésére kötelezték magukat. A pártolótagok öt éven évi két koronával járultak a költségekhez. Mindezeket tették a fürdőtelepek kapcsolatának megteremtése, az idegenforgalom emelése és az egész partvidék virágzóvá tétele érdekében. Célul tűzték ki a lakás- és gyógyköltségek olyan megállapítását, amely a külföld olcsó fürdőhelyeivel állni tudja a versenyt. Igyekeztek megköny- nyíteni a szórakozások és a kirándulások szervezését. Szaporították a közlekedési eszközöket, az új építkezésekre pedig adómentességet állapítottak meg. Lehetőséget biztosítottak a magyaros kivitelű emlékek, ajándékok és használati tárgyak megvásárlásához. Képes folyóiratot adtak ki „Balaton" címmel. Felkutatták és hozzáférhetővé tették a forrásokat, emlékfákat, kirándulóhelyeket, felügyelték a közutak és turistautak karbantartását, kiállításokat és szórakoztató ünnepélyeket szerveztek. A tó környékén élő lakosságnak háziipari tanfolyamokat, sőt, népszerű előadásokat tartottak. Külön termelőtelepeket alkottak azzal a kikötéssel, hogy az ott termelt árut csak a Balaton fürdőhelyein lehet értékesíteni a szövetség által meghatározott, mérsékelt egységáron. A szövetség Pécs polgármesterét is felkérte, hogy a város lépjen be az alapítótagok sorába. „A látogatottság növekedésével mindinkább erősödik az a kapocs, mely a Nagyságod vezetése alatt álló város lakosságát a Balatonhoz kötik." — szólt az indoklás. A levelet dr. Óvári Ferencz alelnök, mint a közgyűlés elnöke és Cséplő Ernő titkár, mint a közgyűlés jegyzője írta alá. A polgármester állásfoglalásáról további adatot nem találtunk. Felelősség a lóért A „Balatoni Szövetség" munkája nagymértékben hozzájárult, hogy a Balaton országunk legjelentősebb üdülő és idegenforgalmi központjává vált. 1957-től Balatoni Intézőbizottság funkcionál. Természetesen már sokkal korábban felelősséggel gondolkodtak a tóról. Csak néhányat közülük. Már a rómoiak szabályozták. 1842- ben alakult meg a Balaton- melléki Somogy Vármegyei Társulat, amely a tó és a Sió problematikáját volt hivatva megoldani, nem sok sikerrel. Belőle nőtt ki 1888-ban a Balaton Anyavíz-szabályozó Társulat. 1864-ben egymással párhuzamosan kezdett dolgozni a Balaton keleti Bozótlecsapoló Társulat és ennek nyugati részlege. 1891-ben hozták létre elsősorban tudományos célokból a Balaton Bizottságot, amelynek nagy eredménye o Balaton monográfiája. Ifj. Erdődi Gyula levéltáros Mintha az eredeti lenne József Attila születésének közelgő 75. évfordulója tiszteletére a szegedi Somogyi Könyvtár ez év elején újból megjelentette a költő első verseskötetét, a Szépség koldusát. Az eredetihez minden tekintetben hasonló könyv egy mostanában mind gyakoribbá váló kiadói törekvésre, az úgynevezett fakszimile kiadásokra hívja fel a figyelmet. Csupán az elmúlt esztendőben három jelentős hasonmás kiadvány látott napvilágot. Megjelent a Nyugat című folyóirat első, 1908-as évfolyama, Móricz Zsigmond híres Magvető antológiája, s a Rákóczi- szabadságharc külföldieket tájékoztató latin nyelvű újsága, a Mercurius Veridicus. A korábbi évekből Arany János Kapcsos könyvének fakszimile kiadását említhetjük, mely olyan keresett volt, hogy a Helikon kiadónak kétszeri utánnyomással sem sikerül kielégíteni minden könyvvásárló igényét. Bár a hasonmás kiadványok nem olcsók, mégis nagy a kereslet irántuk. A Nyugat első évfolyamának két kötete például hatszáz Hasonmás kiadások forintba került, ennek ellenére már jóideje nem kapható a könyvesboltokban. A könyvgyűjtők részéről mutatkozó igény valahol bizonyára összefügg a régiségek iránti nagyfokú érdeklődéssel. A kiadók remek érzékkel fedezték fel az ebben rejlő lehetőségeket. Olyan műveket jelentetnek meg az eredetit hűen utánzó formában, melyek történeti szempontból rendkívül érdekesek, s annak idején csak kevés példányban jutottak el az olvasókhoz. így ma már antikváriumokban is csak elvétve találhatók, vagy végképp megszerezhetetlenek. A Mercurius Veridicus például mindeddig nagy könyvtárak féltve őrzött kincse volt, most a kiadó jóvoltából sok ezren hozzájuthatnak. A hasonmás kiadás az eredeti tökéletes illúzióját kelti, a kor levegőjét árasztja, melyben megjelent. Szinte áhítattal forgatja az ember a Rákóczi- szabadságharc eseményeiről tudósító lapokat, s valahogy könnyebben szárnyal képzelete közel háromszáz évet vissza az időben, a korabeli nyomdabetűk láttán. De legalább ilyen felfedező élmény Arany Kapcsos könyvét lapozgatni, látni ismert versek sorai között a költő sajátkezű javításait, megjegyzéseit. Kétségtelen, hogy egy fakszimile kiadás az illúzión túl valami mással, pótolhatatlannal is gazdagítja az olvasóit. Persze nem a mai kor találmánya a hasonmás kiadás, de a fejlett nyomda- technika tette lehetővé az eredetit mind tökéletesebben utánzó megoldásokat. Már a múlt században akadtak nyomdászok, akik kísérletezték régi könyvek újbóli „élethű” megjelentetésével. 1862-ben Angliában kiadták I. Vilmos király törvénygyűjteményét, 1868-ban egy német nyomdász Champollion- nak az egyiptomi írás megfejtéséről szóló híres könyvét készítette el fakszimile kiadásban. Hazánkban a század vége felé, 1892-ben jelent meg az első ilyen könyv. Fejérpataky László Anonymus gesztáját nyomtatta ki máig csodálatra méltó hűséggel. Eleinte a hasonmás kiadások átrajzolás után réz- vagy fametszetről, illetve kőrajzról készültek. Később a fényképezés elterjedésével és tökéletesedésével könnyebb és pontosabb lett az eljárás. Újabban kizárólag a fényképezés alapján szokásos sokszorosító módokat — fénymásolat, fénynyomat — alkalamazzák. Ezek lehetővé teszik a legapróbb részletek hű utánzását, sőt az eredeti papír elszíneződéseinek pontos visszaadását is. A sok értékes hasonmás kiadvány után úgy hírlik, a közeljövőben megjelenik Ká- roli Gáspár teljes bibliafordításának hű mása. A könyvgyűjtők minden esetre nagy érdeklődéssel várják. Kovács Sándor
