Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-24 / 54. szám
DN HÉTVÉGE 8. KULTÚRA 1980. FEBRUÁR 24. Jelenet a Birodalorrépítők előadásáról, a szereplők (balról): Németh Nóra, Sólyom Kati, Koszta Gabriella (háttal), Szivler József — és a Smiirc Szokolai felv. Magyarországi bemutató a Kamaraszínházban A birodalomépítők avagy a Smiirc A XX. század embere már végképp nem bújhat ki a régi sejtés következményei alól, nevezetesen, hogy a világegyetem nem őérte teremtetett. Sőt, ha van is élet a Földön kívül, az hasonlóan természeti eredetű, s nem irracionális hatalom. A Föld nem a világ közepe, sőt egy nagyon is átlagos galaxis meglehetősen félreeső helyén kering egy tizenkettő egy tucat jellegű csillag, a Nap körül. A felismerés két alapvető következtetésre ad alkalmat a sorsát addig felsőbb hatalmakra bízó ember számára. Az egyik bátran kijelenti, hogy az emberi lét értelmetlen, az ember maga az anyag nagy mozgásai között a természet tévedéseként létezhet, s e lét tulajdonképpen célszerűtlen, hiábavaló. Az ember szabad- okarota szánalmas önhittség, öntudata önámítás. A másik álláspont isten •megüresedett helyére az embert lépteti, aki új és új világokat hódít meg, feltárja a természet erőit, és szolgálatába állítja azokat, aki kozmikus felelősséggel teremt magának kényelmesebb birodalmat, mint amit remélt istenétől. Az istenétől megfosztott ember természetesen nemcsak a természettel szembesül, hanem magamagával is. S e század tükre nem éppen hízelgő képet mutat önmagáról. Borzalmas világháborúk, nem kevésbé elrettentő „helyi háborúk”, atomfegyverek, mélyülő szakadék a gazdag és a szegény országok között - o fel- sorolhatatkinul sok példa szégyennel és félelemmel töltheti el a „magára maradt" emberiséget. Boris Vian, s a darabját a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínpadára állító Szikora János rendező ezt a magára maradt embert mutatja meg A birodalomépítők avagy a Smürc című drámában. Kiinduló képletük azonban korántsem oly egyszerű, hogy az egyik vagy a másik következtetés jellemezné hőseiket, egy család tagjait. E család állandó költözködésben van, egyre kijjebb kerül a városból, egyre kisebb lakásba, mígnem a férj a periférián találja magát, elhagyatva, egyedül, léte értelmetlenségébe zárva. Ugyanakkor tudomást sem akar venni szűkülő világáról, kényszerű vándorlását szabad elhatározásaként állítja be, „ideológiát” teremtve hozzá, tudomást sem véve a külvilág megannyi szorító, rémítő jelenségéről, így a színen végig jelenlévő Smürcről, egy alaktanon, undorító valamiről. Az apa, s az őt „harmonikusan" kiegészítő anya, miközben tudomásul sem akarja1 venni ezt a rémséget, egyúttal fél is tőle. De váratlanul rá is támadnak, tehetetlen dühükben még meg is akarják ölni. Olykor meg szégyellik azt is, hogy létezik, általában meg úgy viselkednek, mintha nem is enne: a tipikus kispolgár viseltetik így, tipikus hibáival, bűneivel szemben. Vagy ahogy a polgári társadalmak ma a gyarmatosítással, az emberirtással, a rabszolgasággal — történelmük nem dicső eseményeivel. A Smürc tehát a biztos fogódzóját elvesztett, önmaga bűneitől megijedt ember félelmének a megtestesülése. E félelem a világ áttekinthetetlenség-, benne az emberi lét értelmetlenségérzetéből fakad. Ezt csak úgy lehetne oszlatni, ha egy „értelmes" világban találná meg az ember a helyét. De Boris Vian nem olyannak látta társadalmát, amely reális alternatívát tudott volna állítani tagjai elé ezzel szemben, ha csak a világ elfogyaszthatóságának alternatíváját nem. A házaspár — gyengeségből és gyávaságból — nem látja át helyzetét, kiszorulását a központból kispolgári ideológiával leplezi — elsősorban önmaga megnyugtatására. Ze- nóbia, a lányuk ellenben még vállalná Smürcöt, nem tagadja, hogy látja őt, sőt környezetét is figyelmezteti létére. Érzi, látja tehát az embert fenyegető félelmet, ha éppen okát nem is tudja. Nem menekül előle, sőt megismerni igyekszik. Különbözik téhát családjától, hisz a> megismerési szándék a változtathatóság reális alapja. Zenóbia tragédiája, hogy nincs benne elég erő érzéseinek tudatossá váltásához. A polgári társadalom alternatíváját, a világ elfogyaszthatóságának modelljét Amálé, a cselédlány képviseli. Ö o világ dolgaival, eseményeivel szemben közömbös, csak az és csak annyi érdekli, amennyit elfogyaszthat belőle. Ennek rendeli alá viselkedését is. Felőle lehet is, meg nem is az a Smürc. Gazdái akarata szerint nem vesz róla tudomást, Zenóbiával viszont úgy viselkedik, mint aki elfogadja létezését. Az értelmetlen élet élvezetes eltöltése az életfilozófiája — a fogyasztói társadalom gyermeke ő. A Birodalomépítők, avagy a Smürc több vonatkozásban is kiemelkedő előadásának rendezői és színészi telitalálata Amáié. Azzal, hogy egy monoton, ismétlődő képletű dobszóra végigriszálja magát, a lehető legegyszerűbb módon jelzi Koszta Gabriella a lány attitűdjét, kétségektől mentes életét, egyúttal ónnak gépiességét. Nem főszerep, hanem viszonyítási szerep az övé, s remekül megérezte ennek jelentőségét. Amáléhoz viszonyítva lehetnek ugyanis a többiek valamilyen formában még emberek — ha gyávák, ha megalkúvók is. Szivler József és Sólyom Kati alakítja a házaspárt. Mintha régi ismerőseink lennének erek a képmutató látszatemberek - s nemcsak szerepük tartalma, hanem o megformálás minősége okán is. Kétszeresen is nehéz dolga van a két színésznek: nemcsak szerepüket kell eljátsszaniuk, hanem Boris Vian megvetését, gúnyát is az ilyesféle emberekkel szemben. És Szivler József, főképp pedig Sólyom Kati eljátssza ezt, anélkül, hogy szerepük paródiáját adnák. Zenóbiát Németh Nóra jeleníti meg érzékenyen, talán kicsit tragikusabbra, mintamit az összhatás kívánna. Zenóbia oly kiszolgáltatott helyzetben van — pl. csecsemőként kezelik felnőtt lányukat a szülők —, hogy lázadása, másként gondolkodása reménytelen. De nem egyértelműen csak áldozat ő: a hisztériás jelenetekben Németh Nóra felvillantja, hogy Zenóbia sem mer igazán szembenézni helyzetével, a birodalomépítők közé tartozik ő is, noha megvan benne a lehetőség az ellenkezőre. A szomszéd röpke szerepében Galambos György beilleszkedett az előadás egészébe, s nóha a műsorfüzet nem közli a Smürc alakítóját, illő, hogy megemlékezzünk fizikai helytállásáról, hiszen Háy Ágnes és Veres Juli bábúja nem mozoghatna Marianovics Vince nélkül. A jelmezek jellemző megformálása Koppány Gizellát (m. v.) dicséri. A Smürcöt — mint ahogy az a remek kiállítású, jól szerkesztett műsorfüzetben is olvasható — sokféleképpen értelmezték már rendezők, nézők, kritikusok. Rajk László díszletei éppúgy idézhetik a szűkülő világtól megrettenő kispolgárt, annak kozmikus félelmét, mint o napi világ- politika dzsungelében áttekintését elvesztő ember rettegését egy újabb, s még borzalmasabb háborútól. Ez utóbbit állítja Szikora János a megírt drámától sok részletben eltérő, de eltéréseiben is ahhoz hű előadása fő üzenetének. Rendezése mégsem csak ezért dicsérendő, hanem éppen mert utakat nyit Smürc másféle értelmezéséhez is a nézőnek, anélkül, hogy a maga értelmezését elködösítené. Általában külön dicsérik azt, ami itt természetes — a harmonikus színészi csapatmunkát, a rendező mesterségbeli tudásának bizonyítékát. Ez a műgond megnyilvánul a kísérőzene alkalmazásában is, a rendező Mártha István segítségével akusztikuson is megteremti az előadás adekvát kulisszáit, ami már az előadás megkezdése előtt jelzi egy értékrendjét vesztett társadalom bomlását. Vinkó József egy-két szakállas vicc elsütéséért bírálható, különben sok nyelvi leleménnyel fordította a bizonyára nem könnyű eredetit franciáról magyarra, összességében remek előadást láthattunk a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Bodó László Ünnepségek, megemlékezések Hasonmás kiadásban a Szépség koldusa Szegedi előkészületek a József Attila-évfordulóra József. Attila születésének 75. évfordulójáról országszerte megemlékeznek április 11-én. Budapest után az ünnepség emlékbizottsága januárban megalakult Szegeden is. Abban a városban, ahol Juhász Gyula pártoló segítségével költőként elindult, ahol egyetemista volt és ahol emlékét, szellemi hagyatékát különös tisztelettel ápolják. Tóth Béla író, a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatója kérésünkre elmondta, hogy a szegedi és Csongrád megyei ünnepségek sorát a szegedi egyetemisták megemlékezése nyitja meg március 27-én. Programjukban két kiemelkedő eseményt terveznek. April's 11-én a József Attila Tudományegyetem a színhelye annak az irodalmi tanácskozásnak, amelyet A költészet és a műfordítás mai gondjai címmel magyar költők és szomszédos országokból meghívott műfordítók részvételével tartanak meg. A részvevők megkoszorúzzák József Attilának a Dóm téri pantheon- ban és az egyetem előtt álló szobrát. Április 15-én Makón, a Városi Tanácson Szabolcsi Miklós irodalomtörténész elnökletével rendeznek emlékülést. A szegedi küldöttség — a megyei és a városi tanács, az egyetem^ a Tiszatáj, a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum képviselői — fölkeresik az Es- persit-házban lévő József Atti- la-kiállítást és a költő makói diákéveinek emlékhelyeit. Dr. Péter László kandidátus, tudományos főmunkatárs arról tájékoztatott, hogy Makó és Szeged mellett több más helyen is pl. Kiszomboron, Hódmezővásárhelyen, Földeákon —, ahol megfordult —. külön is megemlékeznek a költő életút- járól. A szegedi ünnepségek fontos része lesz a József Attila közöttünk című emlékkiállítás a Somogyi Könyvtár kupolacsarnokában. Az eredeti kéziratokból, egyetemi emlékekből, fotómásolatokból és dedikált József Attila-kötetekből rendezett kiállításon szerepel néhány eddig nem látott irodalmi relikvia és más dokumentum is. így például a szegedi Színház és Társaság című folyóirat egyik 1922. novemberi száma is, amely az első két nyomtatásban megjelent József Attila- verset közölte (Ősapám, Távol zongora mellett). Itt, ezzel a két költeménnyel együtt jelent meg az első méltatás is róla: „. . . Ma még ismeretlen név, de nemsokára a magyar lapok hosszú sora fog egymással versenyezni, hogy verseit közölhessék. Az egész poéta alig 15 éves, (P. L. kiigazítása szerint: 17 éves), apátion, anyátlan árva és iskolába jár, az 5. gimnáziumba . .." — írja egyebek közt a lap szerkesztője. (A méltatás teljes szövegét Péter László közli a Somogyi Könyvtári Műhely című időszakos kiadvány áprilisi József Attila- számában.) A József Attila közöttünk című emlékkiállítás egyik érdekes darabja lesz az évforduló alkalmából a Szegedi Somogyi Könyvtár gondozásában nemrég megjelent első József Atti- la-kötet, a Szépség koldusa hasonmás kiadása. Az egyszerű, de nagyon szép és hangulatos kis kötet rövid történetéről a szerkesztő utószóban számol be. Eszerint 1922 nyarán Juhász Gyula azzal biztatta a fiatal makói diákot, hogy „szép, meleg és hosszú fölfedező cikket" ír róla és költészetéről valamelyik olvasott nagy fővárosi Ionba. A terv azonban módosult. 1922. augusztus végén Kis. zcmbo.'ól — ahol, mint életrajzából is ismert: kukorica- csőszködött és házitanítósko- dott — begyalogolt Szegedre, :: :: •• »• SS SS SS 5!*"" ** **" ■«”’ n»”' »*'" ■«" • ” -i-.n j:,,,, ii , ,x ■■ ***' • • 0»f mm m ; *•» 00 -mm mm •• * *«8 «• 1 »*« ■> > *•* •• 0« 00 ■« *• JÓZSEF ATTILA " SZÉPSÉG KOLDUSA mm mm mm mm *«« **» **« itt *** »•* i mm mm i •« mm »»• *** *** *** *•« 00 00 00 * •«.* »** • »*» 00 00 M« «» 00 00 00 00 00 00 ■ 00 0 0 00 0 ■«« • *« **« VERSEK MCMXXII KOROKNAY-KIAOAS SZEGED •*« **•* »»• *** . *»•* 00 *• ... sí s: 00 00: í* , * 00 0« 00 00 •»« ***'-'»«* *#a mm* *»« 0*'"" 13 ....00 19 00 00 00 0» * 0 0 00 00 00 00 00 •• .»• # ■ «•« **« jm M« Sm ::: »*• •** .•* ...■* ...” ...” ;;;*• j » ;«! **m »** **» **« *«* •+* *22 S ■■ ■■ •• ■■ M a* •• ■* SS M as aa aa **» -0 0 00 «*• Wft# 00 00 00 00 • *« *»* *•* *** •** •»* 00 00 00 00 :•** ••• 4 #»# ••• t :*** *»# i 00 00 *«• »*« •aa *#« mm* »*# •«a *»* 00 00 00 00 »*» M* **» ;»* . *«• *** •a* «*» A hasonmás kiadás borítólapja /T: /■ iyy “ - fúr -Aw, n---' *r, a A*í& — fcl fr-' f--r r/ ■ - * ^ „ .er«. • >5 ^ mnxvfi 'Vt r^l|lf .»*, <*ejw /u^.2 Á fi... ^ 0* * > V/ **-y*-^ /«.H, 0\\+*4. — ,-r, — a A a /■ r ,y ■Á ■» -rrrtvr- yytrjjfv'Á '»• /’>« I. • .4* *»%M£**t*+p*fc~**f i» J+r£$^" *'<s &*J*£**ít* r'tneq 4 f a* r fyariiV■ i^ n. -JésőVv f ^ Ju&í*~y t m évik ■tfdfiÁ' kg* r***; ■V*>i 1.Jul et. xála fti ........._ JkAiyr&fmmjfefe p jZrlyU t ___ 0* »*«/ * — r at a fa*/*Aut 1 Részlet Juhász Gyula előszavának kéziratából Juhász Gyula látására. Ekkor születhetett meg a fölfedezés új lehetősége: az önálló verseskötet terve. Juhász Gyula ajánlatára az áldozatos könyvnyomtató, Koroknay József fölkarolta a diákköltőt. A szerkesztésében megjelenő hetilapban, a Színház és Társaságban hamarosan közölte a két említett verset, majd a kiadásában november elején megjelenő Lírai antológiában újabb négyet. A költő makói és szegedi barátainak előjegyzései tették lehetővé a szerény, de ízléses kiállítású füzet megjelenését. Ekkortájt írta levelében József Attila a neves szegedi költőnek: ,,Kérem, kedves Juhász Bátyám, az előszót írja meg, hogy amikor én elsején Szegedre megyek, meglegyen, mert én a kézirotot meg akarom tartani, s Juhász Bátyám levélben úgysem küldené el, máskor — nincs pénz — nem tudok bemenni, míg most elsején Koroknayval dolgom van.” József Attila valóban megőrizte Juhász Gyula előszavának kéziratát, így ennek fotómásolatából is közölhetünk részletet e helyen. A szerkesztő e sorokkal ajánlja az olvasóknak a költő első kötetének jubileumi kiadását: „... a Szépség koldusa annak idején mindössze 300 példányban jelent meg. Most, a költő het- venötödik születésnapjára éppen a tízszeresében, háromezer példányban bocsátjuk a József Attila költészetét és a különleges könyveket kedvelő bibliofilok rendelkezésére, hitünk szerint: gyönyörűségére." W. E.
